Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-19 / 67. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara: 1 forint Első évesek N em diákokról esik szó a következőkben, — ahogy a cím sjetetni engedné — jóllehet, mégis csak tanu­lókról, s hozzá olyanokról, akik valójában most ismerkednek a közélettel. Kevés híján egy esztendeje, hogy hetvenezer tanácstagot választottak a községi, városi taná­csokba. Nagy részük ekkor kapott először ilyen felelősség- teljes, szép megbízatást. Már túl vannak első vívódásaikon, hogy melyik napi­rendhez szóljanak hozzá az üléseken, mondandójukban mi­ként kapjon helyet a választók kívánsága, saját véleményük. Legtöbbjük már elmondta „szűzbeszédét” a testületben, s megtartotta beszámolóját választóinak... Az elír ült, hónapok próbálkozásai, sikerei és kudarcai után lassanként megér­lelődtek az első tapasztalatok. A minap egy fiatal tanácstag azt mondta: — Sok gondja van nagyközségünknek, jórészt anyagi természetűek. Nehéz elosztani a rendelkezésre álló eszközö­ket, összegeket. Nyílt, őszinte vitára lenne szükség, hogy mindenki elmondja javaslatát, elképzelését. Ehelyett meg­hallgatják az előterjesztést, néhány rutinos hozzászóló min­dennel egyetért, s aztán mély hallgatásba fullad a téma. Ami a legérdekesebb, az ülés után, a folyosón zajlik a „köz­élet”, előkerülnek a rejtett gondolatok... N em jellerrző e kép, de még sok helyen kísért. Az emberek vagy a kifejezésbeli nehézségektől tarta­nak, vagy régebbről hurcolnak rossz tapasztala­tokat a meghallgatásukat, javaslataik megvalósulását illetően. Lehet, valamikor számos ötletük, elképzelésük volt, hogyan, miből legyen út, járda, egészségház. Aztán a semmibe hullott a szavuk. Miért? Talán nem volt rá elegendő pénz? A ko­rábbi vezetők nem értették meg a lakosság igényeit? Ezer és egy oka lehetett annak, ami leszoktatott embereket a nyílt színvallásról, a vitákról. — A irai politizálás nem tűri a „pusmogást”, a folyosói panaszokat, csendes füstölgést — fejtették ki nemrégiben egy városi tanácsülés szünetében. Nem kisebb dologról volt szó, mint arról, hogy a meglévő összegből művelődési ház, vagy inkább óvoda épüljön. A kérdés megosztotta a tanácstagsá­got. S még azt sem lehetett mondani, hogy a vitában „nem­zedéki” problémák lappangtak, hiszen a fiatalok éppenúgy lelkesedtek a korszerű színház, mozi és klubhelyiségért, mint a sakkozni, olvasni vágyó idősebbek. De az óvodát is egyaránt állították a kisgyerekesek gondját, valamint a nagyszülőkét képviselők. A háromórás vita eldöntötte a kérdést: első a megélhe­tés, tehát: az óvoda. A kismamák munkájára szükség van az üzemekben, a gyerekekre vigyázni kell valahol. A ven­déglátóipar vezetőit pedig a végrehajtó bizottság utasította: az eszpresszók, cukrászdák klubszerűén működjenek, helyet adva irodalmi összejöveteleknek, sakkozóknak — addig is, amíg sor kerül a művelődési ház felépítésére. P ersze, sűrűn előfordul, hogy a kérdések feldolgo­zása, a határozati javaslat elfogadása, az alternatí­vák mérlegelése, jelentős előtanulmányt, sokféle jogszabályi, törvényi vagy államigazgatási eljárási ismerete­ket kíván. Ma már nem lehet „általában” hozzászólni egy lémához. Nem lehet alapozatlan igényekkel és követelések­kel előállni; a községpolitika igen széles körű államjogi, köz- gazdasági tudást és általános műveltséget feltételez. A párt- és a népfrontbizottságok lelkiismereti feladata, hogy a közélet „mélyvizébe” most először került ifjú tanács­tagokat (s ez nem okvetlenül életkort jelent, hiszen a koro­sabbak is lehetnek „első évesek”), ne engedjék elkedvetle­nedni esetleges kudarcok, sikertelenségek miatt. Különös gonddal figyeljék és segítsék a munkás- és paraszt fiatalok tevékenységét. Számukra sok-sok magyarázatot kíván, hogy a helyi politizálás nem hasonlítható az üzemi vagy a szö­vetkezeti munkához. Más dolog szerszámokkal, gépekkel mér­hető mennyiségeket megtermelni, szántani, szerelni, eszter­gálni, vagy szállítani, mint az egyének, történetesen a válasz­tók ügyes-bajos dolgában eljárni, vagy felkészülni egy ta­nácsülésre. Sok múlik az érdeklődésen; hogyan, milyen segítséget Vállalni a dolgok egyik tele, teljesíteni az az igazi! Tanácskoztak megyénk autók öllek cdósc, a Volán szocialista brigádvezetői Jelmondatként volt olvasható a Volán 7. sz. Vállalat szocialista brigádvezetőinek Szolnokon tartott, tegnapi együt­tes tanácskozásán a felirat: Vállalni, a dolgok egyik fele, teljesíteni — az az igazi! E nagyon kifejező mondás' jelle­mezte a tanácskozáson elhangzottak lényegét, az előter­jesztett versenyszabályzat, a vállalati akcióprogram és a hozzáfűzött észrevételek, a vita szellemét, az elhangzott ja­vaslatokat. Csatári József, a pártbi­zottság titkára, megnyitójá­ban emlékeztetett a Központi- Bizottság múlt év december X-i határozatára, amely a szocialista munkaverseny to­vábbfejlesztésének feladatait is megszabta. Ebből kiindul­va és a vállalat idei akció- programjához kapcsolódóan ismertette Kerekes Ferenc igazgató azt a tervezetet, amelyet — a párt- és társa­dalmi szervekkel együttmű­ködve — munkaverseny­szabályzatként terjesztettek jóváhagyásra a tanácskozás elé. A program — mint mondotta — két fő felada­tot summáz: 1972 a haté­konyság éve legyen, .a má­sik lényeges mondandója pedig: dolgozz hibátlánul! A hatékonyság növelésé­nek fő módszerei: az esz­közkihasználás — járművek és más gépek hasznos foglalkoztatásának — növe­' Nagyszabású ünnepségek lesznek ma Abonyban a Ta­nácsköztársaság kikiáltásá­nak 53. évfordulója alkal­mából. A Tanácsköztársaság mártírjai emlékművének avatása — amelyet Rózsa Péter szobrászművész készí­tett — lo órakor lesz a Mechanikai Művek abonyi gyáregységének telepén. Ün­nepi beszédet Barinkai Osz- kárné, az MSZMP Pest me­gyei Bizottságának titkára mond. Az avatóünnepség után, lése és' a sokrétű, legtágabb értelemben vett takarékos­ság. Emellett foglalt állást több felszólaló is, elsősor­ban a gumiköpeny- és az üzemanyag-felhasználás te­kintetében. Több gond, prob­léma szóba került a vitá­ban, s elhangzottak javasla­tok is. Az egyik szerint nem az előző évihez, hanem a tervhez jobb mérni az ered­ményeket az értékeléskor, mert az adottságok évről évre változnak a gazdasági egységeknél. Más azt indít­ványozta: oly módon fogja­nak össze az akcióprogram teljesítéséért a műszaki-fizi­kai dolgozók a forgalmiak­kal, hogy alkossanak komp­lex szakbrigádot a hatéko­nyabb együttműködés céljá­11 óra 30 perckor ifjúsági találkozó lesz, ugyanebben az időben ünnepi ankétot redeznek a Petőfi Művelő­dési Házban. Délután 13 órakor veterán találkozó kezdődik az MSZMP nagyközségi bizott­ságának székházában, majd 15 órakor a nagyközségi ta­nács dísztermében nyitják meg Rózsa Péter szobrász- művész gyűjteményes ki­állítását. A szolnoki járásból har­minc veterán és úttörő, amelyek alapján — pont- rendszer alkalmazásával — minősítik a szocialista mun­kaversenyben vállalt felada­tok-jó' vagy. hiá.nyos teljesí­tését. A feltételek ’ változnak egyes munkaterületenként — több szempontból is külön­böznek például a személy, — illetve az áruszállításban vagy a rakodásban dolgo­zóknál —, de egyaránt fon­tos követelmény, közös fel­adat az üzemi balesetek megelőzése, a forgalomban pedig a közútiaké úgyszin­tén. Továbbra is tart az önál­ló gazdálkodó egységek kö­zötti verseny, amelyben az élüzem, a kiváló egység cím éppúgy elnyerhető, mint a meghatározott részterületeken nyújtott kimagasló teljesít­ményért adományozott ván­dorserleg. Ezt a negyedik ötéves terv időszakára alapí­tották, s akik a legtöbbször méltóak rá, azoké lesz 1975- től véglegesen. Alapvető versenyforma a szocialista brigádoké. Tovább nő az irántuk támasztott kö­vetelmény, ám az elismeré­ezenkivül száznyolcvan KISZ-fiatal vesz részt az ünnepségeken. Szolnokról szintén harminc tanácsköz­társasági veterán, harminc úttörő és egy munkásőrsza- kasz utazik külön autóbu­szokkal Abonyba. A KISZ- esek a község KISZ fi­ataljaival együtt megkoszo­rúzzák a Tanácsköztársaság mártírjai emlékére elhelye­zett emléktáblát, délután pedig Ki tud többet a Ta­nácsköztársaságról címmel vetélkedőt rendeznek. Ma: A pártdemokrácia éltető levegője (Máthé László írása a párt­demokrácia és a szövetkeze­ti demkorácia tapasztalatai­ról) ■& Már megint gazdagok vagyunk (Sóskúti Júlia jegyzete) 3. oldal ír­Két perc nyelvművelés Halálos pofon (Bírósági ítélet egy halait okozó testisértes ügyében) * Dávid és Klotild (Folytatásos regény) 4. oldal Vörös kövek (Tiszai Lajos irodalmi ri­portja az abonyi Vigyázó kastélyban kivégzett elvtár­saink emlékére) V Akadozik az utánpótlás (Bistey András írása a szak­munkástanuló-utánpótlás gondjairól) 5. oldal Szégyenszemre (Végh Antal elbeszélése) ' 6. oldal A magyar életképfestészet kialakulása (Rideg Gábor folytatásos írá­sa a szolnoki képzőművé­szet történetéről) ír A könyvév Magyarországon (Fábián Zoltán, az Írószö­vetség titkárának nyilatko­zata) 7. oldal ír Jász-Kun Kakas 9—10. oldal A . versenyszabályzat ter­vezetének ismertetésekor áz si, kitüntetési módozatok is igazgató részletesen foglalko- sokrétűbbek, bízvást mond- zott azokkal a feltételekkel, hatjuk, magasabb rendűek. Emlékműavatás Abonyban a Tanácsköz* társaság mártírjai tiszteletére Hflíi k — TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK - HÍRK.K adnak a gyakorlott pártmunkások, s idősebb társaik a fia­taloknak. a gyakorlatlanoknak. Még azt is hozzátehetnénk, hogy mindehhez kellő tapintat, szívélyesség is szükséges. Hiszen az érintettek önként vállalták megbízatásukat, ami­nek napi munkájuk után igyekeznek eleget tenni, sokszor lemondva szórakozásukról, saját kedvtelésükről, amúgyis kevés szabadidejükről. A szocialista demokratizmus szélesedésével mind tartalmasabb és a gyakorlati életben jól működő új jogszabályok — mint az új tanácstörvény is —-. segítik az állami életet, a helyi gazdasági és társadalmi erők kibontakozását, a kommunális, kulturális igények, az egész­ségügyi és szociális ellátás színvonalas kielégítését. E mun­kálkodás nagyszerű seregét, derékhadát alkotják a tanács­tagok, a közélet áldozatos katonái. Gcdc Márton —i————I—■ Vörös vándorzászlót kaptak a Tisza Cipőgyár KISZ-fiataljai (Tudósítónktól) Ünnepi KISZ-bizottsági ülés volt tegnap Martfűn a KISZ zászlóbontásának 15. évfordulója alkalmából. Szabó Attila, az üzemi KISZ-bizottság titkára meg­emlékezett a Kommunista Ifjúsági Szövetség 15 éves történetéről: „15 év törté­nete volt, mit vázoltam, ez a tegnap története volt, de Heti világhíradó — Fokozódó harcok Indokínában — Pompidou Londonban — Bhutto hazautazott KÜLPOLITIKAI TUDÓSÍTÁSAINK A 2. OLDALON alapja a mának és a jövő­nek.” Szót kert Elek Sándor a KISZ megyei bizottság tit­kára is, aki a köszöntés után átadta a KISZ Központi Bi­zottsága legmagasabb kitün­tetését, a Vörös vándorzász­lót. Fodor Sándor, a Tisza Cipőgyár pártbizottságának titkára köszöntötte baráti meleg szavakkal az ülés résztvevőit, és nagy taps közepette átadta a pártbi­zottság zászlóját. Maczó László műszaki igazgató ez­után kitüntetéseket adott át. Négy ifjú kommunista meg­kapta a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést, öt KISZ-fiatal pedig a Szakma Kiváló Dolgozója lett. Ki­váló ifjú mérnök, közgaz­dász és technikusokat is kö­szöntött. Az ünnepség ked­ves színfoltja volt, hogy cseh barátaink képviselőit is KISZ kitüntetésben részesí­tették. A martfűi úttörők is köszöntötték a jubiláló Kom­munista Ifjúsági Szövetség alapító tagjait és az ünnep­ség résztvevőit. Nyolcvan éve alakult 1892-ben alakult a kun­szentmártoni önkéntes tűz­oltó testület. Jubileumi ün­nepségét tegnap délután tar­totta. Gulyás Imre tanács­elnök nyitotta meg az ün­nepi közgyűlést, majd Kar­dos Dezső, a megyei tanács vb járási hivatalának elnö­ke mondott beszédet. Töb­bek között ismertette a 80 év történetét, majd a jelen feladataival foglalkozott. A beszédet a testületi zászló át­adása követte, amelyet a kunszentmártoni nagyközségi tanács adományozott a tűz­oltó testületnek. Az évfor­duló alkalmából tizenegy tűzoltó kapott kitüntetést és jutalmat. Az ünnepség után nyílt meg — az új tűzoltó-szer­tárban. _—... a 80. éves testü­let történetét bemutató ki- álb'tás, amelyen régi szer­számokat, szakkönyveket, eredeti okmányokat láthat­tak a résztvevők. A jubileu­mi rendezvényt a meghí­vottak, és a testületi tagok baráti találkozója zárta. „Félidő” a szegedi olajmezőn Az eltelt éveket és az elő­irányzott összeg felhaszná­lását tekintve a „második félidő” rajtja kezdődött el szegedi szénhidrogén meden­ce kitermelésére irányuló beruházásoknál. Mint isme­retes, a Gazdasági Bizottság 1967-ben hagyta jóvá a sze­gedi kőolaj és gázipari léte­sítmények 3,2 milliárd fo­rintos beruházási javasla­tát, amelyet később — első­sorban, amiatt, hogy a gáz- készletek háromszorosan fe­lülmúlták a korábban be­csült mennyiséget — hozzá­vetőlegesen a kétszeresére emeltek. A nagyszabású munkát 1976-ban fejezik be, s attól kezdve az olajmező évente egymillió tonna kő­olajat — a hazai termelés 50 százalékát — s évi két­milliárd köbméter földgázt — az ország termelésének 40 százalékát — adja majd,

Next

/
Oldalképek
Tartalom