Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-16 / 64. szám

1972. március 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Filmjegyzet Még kér a nép Jancsó Miklós filmje kö­vetkezetes folytatása egy szerves egységű életműnek, de egyben új szakaszt ígér a művész pályáján. Ami folytatás: a történelmi moz­gás, az osztályharc törvé­nyeinek szenvedélyes szer­kezetvizsgálata. Ami újsze­rű: az ábrázolás líraivá vá­lása a korábbi konstruktív drámaiság helyett. Jancsó tulajdonképpen a magyar filmlíra formanyelvének megteremtésére tesz új mü­vében kísérletet. Lírával át­szőtt filmre meglehetősen sok példa van, de hogy a líra ne csupán egy történet díszítő vagy hatáskeltő ele­me legyen, hanem az áb­rázolás egyetlen módja, ezt úgyszólván csak kisfilmje- inkben láthattuk eddig. Úgy látszik megteremtődött az igény rá, hogy a filmművé­szet ezt a műfajt is meghó­dítsa. amit Jancsó művén kívül a vele csaknem egy- időben készült, noha egészen más természetű Huszárik- film, a Szindbád is bizonyít. Jancsó vállalkozását té­maválasztása, tehát ereden­dő érdeklődésének megőrzé­se teszi különösen jelentős­sé. A munkásmozgalmat a legtöbbször — érthetően — szigorú, szociologikus szem­lélettel, a cselekvésre össz­pontosítva ábrázolja a film és általában minden művé­szet. Ez azonban nem jelen­ti azt, hogy ez az ábrázolás egyetlen lehetséges módja. Amilyen jelentőséget tulaj­donított a művészet a moz­galom szervezeti formáinak megjelenítésére, a forradal­mi harcra alkalmas jelle­mek tanulmányozására, any- nyira elhanyagolta az osz­tályharc érzelmi motiváció­it, amelyeknek pedig döntő szerepük lehet a tömegek cselekvésének meghatározá­sában. Jancsó Miklóst, és állandó forgatókönyvíróját Hernádi Gyulát, most ez a probléma serkentette alkotásra. Áb­rázolásmódjuk annál in­dokoltabb, mivel a tizenki­lencedik század végének ag­rárproletár mozgalmai ke­véssé viselték a tudatos szervezettség, a kiforrott stratégia jegyeit, ösztönös tiltakozások voltak ezek, a nyomortól elszánttá tett tö­megek ösztönös védekező reflexei léptek működésbe. Csupa indulati töltés, naiv hit és csodavárás. De épp ezek a gyorsan vérbefoj- tott megmozdulások terem­tették meg a szervezettség, a pártszerű harci formák iránti igényt. A film alkotói a témához illő formai eszközöket talál­tak, amikor a magyar nép­balladák jelképrendszeréből indultak ki. Szokványos ér­telemben vett cselekménye alig van a műnek, mesés elemek sorozata állít meg­ható emléket az uralkodó osztállyal és a fegyveres ha­talommal szembe szegülő urasági cselédek kudarcra ítélt, de mégis győzelmet Ígérő harcának. Olyan ez az aratósztrájk, mint vala­mi lakodalmas menet vagy egy falusi búcsú. Ez a formanyelv meglehet szokatlan, mégis közérthető, épp a folklorisztikus tiszta­ság miatt. Ezt a tisztaságot szerencsére csak ritkán bontják meg mesterkéltnek tűnő epizódok (például a gróf váratlan és megma­gyarázatlan halála), de hogy ilyenek egyáltalán elő­fordulnak. az azt bizonyít­ja, hogy Jancsó még nem érte el korábbi stílusának formai tökélyét. Különösen erőszakoltnak és Jancsónál szokatlanul konvencionális­nak tűnik a film befejezé­se. a győzelmet megjósoló, egyszál pisztollyal századnyi katonát leterítő, vörös pa- lástos asszony. Tökéletes és jelentéshor­dozó szerepét tekintve tel­jesen egyértelmű viszont a népdalokból és forradalmi énekekből összeállított kí­sérőzene. amely a képekkel egyenrangú hatáselemmé emelkedik. Kende János ka­meramozgatása már-már va- lószínűtlenül bravúros, tö­kéletesen idomul a téma lendületéhez. Színészi alakí­tásról ebben a filmben még kevésbé lehet beszélni, mint. Jancsó korábbi munkáival kapcsolatban. Csak együt­tes játék van, méghozzá mintaszerűen összehangolt. Említsük meg mégis Dra- hota Andrea. Bűrös Gyön­gyi. Csomós Mari és Juhász Jácint nevét, akiknek egyé­niségére még ebben a ho­mogén együttesben is föl kellett figyelni. Sz. J, Szalt k őzé p isko! ák Vas megvtben Szeptemberben két új szakközépiskola kezdi meg rrűködését Vas megyében: Vasvárott postaforgalmi, Szombathelyen óvónőképző szakközépiskola. Vasvárott az első tanévet két első osz­tállyal indítják, egyenként 35—38 tanulóval. A posta igényeinek megfelelően az egyik osztályban a soproni, a másikba pedig a pécsi igazgatóság területéről vesz­nek fel tanulókat. Szombathelyen, az Entz- bruder Dezső szakközépisko­lában egy osztállyal, s mint­egy 36 tanulóval kezdődik meg az óvónőképzés. Átszervezik az oktatómunkát A Szegedi Orvostudományi Egyetemen az oktató munka átszervezésére készülnek. A legjelentősebb változtatásnak a gyakorlati oktatás idejének növelése ígérkezik. A Szegedi Orvostudomá­nyi Egyetem ezért tárgyalá­sokat kezdett Bács, Békés, Csongrád és Szolnok megyék egészségügyi intézményeivel, kórházaival. Az előzetes ter­vek és megállapodások sze­rint szeptembertől a dél-r1- földi városok is bekapcso­lódnak majd az általános orvosi karon tanuló fiatalok gyakorlati képzésébe. Szolno­kon előreláthatóan 42, Kecs­keméten 30, Gyulán 25, Szen­tesen 15 hallgató tölt majd el néhány hetes gyakorlatot Könyv a „bányarémről“ Hazai és külföldi szakmai körökben egyaránt nagy ér­deklődésre számot tartó könyv jelent meg a „bánya­rémről”. A szén- és gázkitö­résének leküzdése című. több mint háromszáz oldalas mű a gázkitörés témaköré­nek eddigi legteljesebb hazai feldolgozása. Szerzője dr. Szirtes Lajos bányamérnök, a műszaki tudományok kandidátusa, a Mecseki Szén­bányák kutatási osztályának vezetője, aki több évtizede munkálkodik a bányászokat veszélyeztető természeti erők leküzdésén. „Bulgária 7V címmel kiállítás nyílt az fntranszmas budapesti székházában. A ki­állítást Sztoju Sztanoev budapesti bolgár nagykövet nyitotta meg. Ismét meztelent a szó noki műsor­kalauz A magyar kulturális központok programjából Néhány évi szünet után Ismét megjelent a szolnoki ku'turá'is eseményekről tájékoztató mü- sorkalauz. Harminchat oldalra volt szükség a rendezvények felsorolásához. A műsorfüzet közli a Forra­dalmi Ifjúsági Napok és a Ver­seghy Diáknapok eseményeit. Foglalkozik a TIT. A megyei könyvtár a megyei műve’Sdési központ, a kiubkönyvtárak és az SZMT könyvtárának ismeret­tel esztő és egyéb rendezvényei­vel. A megyei művelődés! központ mellett a város kulturális életé­ben lelentős szerepet tölt be a Tinámén ti Veeviművek és a MA V Járműlavltó tizem műve­lődési háza. — A műsorkalauz rássiptecen közli a két művelő­dési ház nroeramtát. Szerenel a Pódium és a Munkésnődhim már-emsi műsora is. Fe’soroüa a múzeum áiiardó yiím**catt és őss7efopiaiét közöl a múzeu­mi kiadványokról. a hangversenyek időpontjáról és műsoráról. A programot színház és mozi műsora egészíti ki. A műsorksiauz nem egyszerűen felsorolia az eseményeket, ha­nem egyeseket kiemel, külön is aiánl a közönségnek. A lói szer­kesztett, ízléses kivitelben ké­szült műsorfüzet hasznos eliga­zítást nyújt az érdeklődőknek. Szélt ha/aval ás Varsóban — Koncert Prágá­ban — Kiállítás, irodalmi est az NDK-ban Mozgalmasnak ígérkez­nek a következő hetek, hó­napok a szomszédos baráti országokban tevékenykedő magyar kulturális központok számára. Varsóban április 6-án avatják a Magyar Kul­túra új, több mint ezer négyzetméter alapterületű épületét. A lengyel főváros belvárosában lévő korszerű székházban film-, színházi előadások számára alkalmas előadóterem, kiállítási te­rem. könyvtár. klubszoba fogadja majd a látogatókat. Még ebben az évben átadják az újjáépített, korszerűsített szófiai magyar intézetet is, ősszel pedig Berlinben nyílik meg a magyar művelődési centrum. Valamennyi baráti or­szágban megemlékeznek ha­zánk felszabadulási évfordu­lójáról. Így Varsóban ünnepi koncertet rendeznek, a Len­gyel—Magyar Baráti Társa­sággal együttműködve. Áp­rilis 4-e tiszteletére a poz­ncnl vajdaságban rendeznek magyar napokat. A prágai ünnepségeken a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola végzős hallga YI adnak koncertet. Bulgáriában pedig Kiss András hegedű- művész és Fellegi Ádám zongoraművész hangverse­nyeznek. Kiemelkedő ese­ményként ünnepük minden külföldi magyar kulturált intézetben Petőfi Sándor születésének 150. évforduló­ját. Az NDK-bell Uckermün- delen megrendezik a megvár kultúra napjáit. amelyek so­rán népművészeti kiállítás, Irodalmi est, hangverseny, előadás ismerteti gazdasági, kulturális életünket. Részt veszünk a Frankfurt Oder-i hagyományos nyári filmna­pokon. Valamennyi külföldi ma­gyar intézményben megem­lékeznek Janus Fannonius születésének 500.. a magvar könyvnyomtatás félezredes évfordulójáról. Tiszai Lajos: VÖRÖS KÖVEK If. A folyó fölött szürkés-ké­ken derengett a hajnal. A füzesek hallgatag árnyak voltak, rejtették kincsüket: a foglyok emlékeit. A cellákban ébredeztek. Valaki köhögni kezdett, mé­lyen, bugyborékolva. A mel­lette fekvő rab felállt, köl- tögetni kezdte a többit: — Emberek, húzódjanak fél­re hadd vigyük Janit az ab­lakhoz. Megint elővette ... A beteget a rácshoz vit­ték, négyen emelték, hogy friss levegőt szívjon. A pa­rányi szellőzőnyílás alig egy arasznyival volt a mennye­zet alatt. Lassan alábbhagyott a ful- doklás, lefektették a többi­ek lábára, hogy ne érje a vizes beton. Az ajtónál fel­állt egy vasutasruhás. — Keltsetek fel mindenkit. A foglyok dörzsölgették a szemüket, nyújtózkodni pró­báltak. A vasutasruhás ki­nézett a cella rácsán, majd suttogni kezdett: — Figyeljetek rám. elvtár­sak! Azért most szólok, mert még alszik a fegyőr. Kint­ről olyan hír jött, hogy a napokban folytatják a kihall­gatásokat. Látjátok, Jani mi- )gea beteg* Határozzuk el, hogy addig nem teszünk val­lomást — bármi is történik — amig Janit kórházba nem viszik. Ha mindnyájan így csináljuk, akkor talán kihar­coljuk. De tudjátok ez mivel jár!? Aki Bogéi főügyész elé kerül, anna^ nagyon kell vigyáznia... A vasutasruhás szavalt ke­mény csattanás szakította félbe. Az öreg fegyőr felri­adt, karjára kapta az asztal­hoz támasztott puskáját és a vasajtóhoz csoszogott. Ami­kor kinyitotta a kémlelőnyí­lást, már több puskatus ver­te a vaslemezt. — Kinyitni! A nemzet ne­vében! Az öreg fegyőr darutollas katonákat látott az ajtó má­sik oldalán. — Nyitom, máris. A hadnaggyal találta szem­ben magát. Vigyázzba me­redt! — Balog XT. Sándor ma­gyar királyi fegyőr alázato­san jelentkezem. Száztíz fo­goly. Jelentem, az éjjel sem­mi rendkívüli nem adódott. Egy beteg ... A hadnagy hozzá lépett: — Nem érdekel a beteg­ségük. Átvesszük a foglyo­kat. Az öreg még mindig vi- gyázzban állt: — Értem, hadnagy űr, át­adom, de alázatosan kérem a Magyar Királyi Főügyész Űr fogolyátadási parancsát. Ahogy szoktuk... Az öreg fegyőr még mon­dani akart valamit, de már a száját sem nyithatta, mert a bikaerős fiatalember iszo­nyatosan állón vágta. Eldőlt mint a zsák. A puskája na­gyot csapódott a betonon. A darutollasok berohantak a folyosóra. A cellákon végig­futott a borzongás: — A különítményesek ... Az ezredes már a fogház­felügyelő foteljében szivaro­zott. A hadnagyot kérette. — Jól van hadnagy úr, jól van fiam. Egy nvikkan- tást sem szólt egyik sem. Dicsérd meg nevemben a honmentő bajtársakat. Mondd meg nekik, a nemzet nem lesz hálátlan. Na! Hány fo­goly van? A hadnagy vigyázzba vág­ta magát. — Köszönöm az elismeré­sed, ezredes úr. Jelentem, hogv a foglyokat biztosító fegyőr szerint száztízen van­nak ... — Hűha, száztízen! — ki­áltott fel az ezredes. — Hogy i szállítsuk ezt a sok csirke­fogót?! A hadnagy kihúzta magát: — Jelentem ezredes uram, nekem ahhoz elég négy kí­sérő. Tőlem meg nem lép­nek, arra tiszti becsületsza­vam. — Na, na, na. Vigyáz csak te fiú! — mondta az ezredes. — Ez az egész rohadt város egy nagy bolsevista fészek. Mindenre fel kell készülni. Mit csinálsz, ha megtámad­ják a szállítmányt? Tíz le­génynél nem tudok neked többet adni, a másik rajjal Scheftsik főhadnagy úr már el is indult tisztogatásra. Ügy terveztük, ma éjféltájt a kastélyban találkozunk. Volt ott Mardarescu tábor­nok úréknak egy fogolytábo­ruk, valami kastély körül... Hát most mi vesszük igény­be. Scheftsik főhadnagy úr is odahozza majd a fogását De addig, de addig? A kas­tély ide jó 15 kilométer. Már­is erősen virrad. Ha szima­tot fognak a7 elvtársaik, esetleg megtámadnak ben­nünket, — nyugodt lehetsz van azoknál még annyi fegy­ver eldugva, hogy be tudnak nekünk fűteni — vagy eljut­nak a hírrel valami úton módon az Antant Misszióig. Mit tudja az ember, hogy valamelyik festett szájú, pú­deres Antant-tiszt nem ven­né-e komolyan az ügyet. Ja igen, a legényeidet azonnal öltöztesd át fegyőr ruhába. Te is húzz magadra valami maskarát Nekem elég lesz eav köpeny A fegvbőzba to­vábbi para-osis sen’dt sem engedtek be! Mondd c«ak, ... ezt a . . főfoglárt ezt a börtön fel ügyelőt, vagy micso­dát letartóztattátok? — Jelentem ezredes úr, igen. Pincében van a többi­ekkel. — Hozzátok fel, hátha szót értek vele.' Néhány perc múlva egy selyempizsamás, szemüveges férfit kísértek az ezredes elé. — Sajnálom, felügyelő űr, hogy ilyen körülmények kö­zött találkozunk. A bemutat­kozás talán felesleges. Biz­tosan híre van rólam... — Tiltakozom, ezredes úr. — Jó, jó, jó. Azt megtehe­ti, akármennyit tiltakozhat. Én meg is értem: ha egy vári embert éjnek idején ki- ráncigálnak az ágyból... megértem. De ön meg azt értse meg, hogy a nemzet magasztosabb parancsait tel­jesítjük A foglyokat elvisz- szük az ön felügyelete alól. — A Magyar Királyi Ügyészség engedélye nélkül ehhez nem adhatom bele­egyezésemet ezredes úr. A Magyar Királyi Fegyintéze­tek szolgálati szab ... — Haggya, felügyelő úr! Egy szóval sem kértem, hogy önhatalmúlag adja ki a fog­lyokat. ön erőszaknak enge­delmeskedik. Nemde?! — ka­csintott az ezredes. A pizsamás, mezitlábos férti a szekrényhez ment. — Először is engedje meg, hogy felöl tezzem. Még e helyzet ellenire is úgy fo­gom fel ezredes úr, a köre­inkben bevett szokások sze­rint, hogy... Hogy mégis csak én vagyok Itthon. Egy reggeli snapszra neobrvba- tom ugy-e, jót tehet nind- kettőnknek, Az ezredes fölényesen mo­solygott: — Első perctől kezdve meg voltam arról győződve felügyelő úr, hogy úriember szobájában ülök, — aki úgy is fogad majd, annak elle­nére, hogy vizitkártya nél­kül jöttem ... He, he, he... Jó erős, ahogy az illatán ér­zem, egészségére. Igazi ma­gyaros ital... Hshhh. Ügy hozzá tartozik ez a magyar virtusiioz, akár a kard. De mondja csak: hogy tudjuk biztosítani, hogy ma estig senki se háborgasson ben­nünket Mondjuk az ügyész­ség részéről. Na és az új szolgálat .. ön természete­sen gyakorlatilag szabad em­ber. csak a látszat kedvéért tartjuk itt. Mi az est leszáll­tával elmegyünk és ön je­lenti a feletteseinek, hogy erőszakkal... — Igen, igen. így már végrehajtható. — Nos, akkor mit taná­csol? Hogyan tudna nekünk segíteni? Okvetlenül szüksé­gesnek látszik a teljes in- kognitó... — Nem tudom megfelelő­nek tartaná-e ezredes úr, ha a főkapura, é3 a mellákbe- járatokra kitennénk a sárga cédulát? A törtör.szafcályzat szerint ilyenkor se ki, se be. Kivétel persze az egészség- ügyi személyzet, dehát az úgy sincs. Az ezredes a kezét nyúj­totta: — Brévő. felügyelő úri A nemzet nem felejti el szol­gálatait. (Folytatjuhi I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom