Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)
1972-03-15 / 63. szám
1972. március 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 EM Bánk bán, a debreceni Csokonai Színház vendégjátéka a Szigligeti Színházban Az első turnusok vendégei üdülnek a 180 személyes hajdú- szoboszlói új ÉDOSZ-üdülőben. Az üdülő bekapcsolódásával most már évente 25 ezer vendéget tudnak fogadni Hajdúszoboszlón. Képünkön: az új üdülő épülete. Vállalkozó kedvű emberek Kellemes meglepetést szerzett a debreceni színház operatársulata Erkel Bánk bánjának hétfői bemutatásával Szolnokon. Lelkiismeretesen megoldott, igényes produkciót láthattunk — hallhattunk; s örvendetes, hogy a szolnoki operabemutatókat egyre nagyobb érdeklődés kíséri. Erkel Bánk bánja jelentős alkotás, s mint a zeneköltő egész életműve, ez a mű is egészen sajátos helyet foglal el a magyar zene történetében. A gyulai származású, Kolozsvárott, majd Pesten zeneszerzőként, zenepedagógusként, karnagyként egyaránt kiválóan tevékenykedő Erkel Ferenc életének fő célja a magyar zenei kultúra megteremtése volt. (A Zeneakadémia, az Operaház, a Magyar Filharmóniai Társaság alapítói közé tartozott.) Együtt dolgozott a kor legkiválóbb magyar íróival, költőivel, színészeivel, esztétáival. Forradalmi tartalmú történelmi operái a szabadságharc, a nemzeti függetlenség eszméit hirdetik, ezek közül a legsikerültebb, legérettebb alkotás éppen a Bánk bán. Már tudjuk, hogy Erkel zenei célját — az önálló magyar zenei nyelvezet megteremtését — nem érte, nem érhette el. Ehhez az ősi magyar népzenei emlékek tanulmányozása, a paraszti folklór tudományos megismerése lett volna szükséges, — ez pedig csak jóval később, Kodály és Bartók munkássága során valósult meg. (Erkel zseniális kortársa, Liszt Ferenc is tett kísérletet a magyar népzenei anyag felkutatására — de ez is eredménytelen maradt.) Erkel zenei nyelvezete így sajátos keveréknyelv: a romantika, a korabeli francia, olasz opera stílusjegyei mellett verbunkoselemeket, „magyaros” dallamokat, fordulatokat fedezhetünk fel benne. Erkel azonban rendkívüli ízléssel, kitűnő érzékkel olvasztotta egységessé a különböző sti- láris jegyeket, kifejezés- módja világos, meggyőző. Így hát tévedés azt hinni, hogy operáját a kegyelet tartja életben: ez az invenciógazdag muzsika ma is magával ragadja a hallgatót, s a dramaturgiailag is gondosan megkomponált opera maradéktalan élményt jelent. Előadása komoly feladat, mindenkor nehéz próba elé állítja az énekeseket,. karmestert, zenészeket egyaránt. A debreceni együttes előadásának legfőbb érdeme a nagyvonalú formálás, a teljességre törekvés. Ezt szolgálta a kitűnő rendezés (Kertész Gyula munkája) és Tarnay György karmester határozott, a jellemépítkezést hangsúlyozó dirigálása. A kisebb-nagyobb pontatlanságokról nem ő tehet: remekül kézbentartotta az előadást. Az énekesek közül (mint színész is) kiemelkedő teljesítményt nyújtott Varga Magda, Gertrudis királyné szerepében. Tiszta intonáció, drámai hangszín és ugyanakkor precíz együttműködés a zenekarral — ezek legfőbb énekesi erényei. A másik női főszereplő, Marsai Magda (mint Melinda) szintén gyönyörűen énekelt; kár, hogy a második felvonásban a legszebb szólóáriában következetesen magasan into- nált. A Tisza-parti jelenet viszont nagyon szép volt. Csongor József Bánkja nem volt elég meggyőző, ehhez a szerephez kevés hangjában a drámaiság, az átütőerő, magas fekvésekben artikulációja kissé nehézkes. Kitűnő volt viszont Gazsó János, mint Petur bán, s Tréfás György remek basz- szusa igen jól érvényesült Biberach szerepében. A többi énekes is (Virágos Mihály, Nagy Miklós, Horváth Bálint, Virágh József, Molnár József) jól oldotta meg feladatát. A kórus időnként nagyon szépen, telten szólt, néha azonban elbizonytalanodott — különösen a férfikar. Feltétlen elismerést érdemelnek Fehér Miklós remek díszletei, épp úgy mint Greguss Ildikó jelmezei. Molnár László Az ország egyetlen kardkovácsa Kihaló szakma művelője Zá- gon Rezső kordkovács. Restaurál színházaknak, készít tőröket, kardokat. A szép és romantikus szakma azért nem hal ki. A mester fia, Zá- gon Rudolf folytatja apja mesterségét. (MTI Foto—KS) ) Átlagon felüli mnnkáért A Tatabányai Szénbányák vállalati szakszervezeti tanácsa keddi ülésén jóváhagyta az év végi nyereség- részesedés felosztásának módját. Annak ellenére, hogy tavaly év közben a nyereség terhére javították a béreket, most csaknem 28.5 millió forintot osztanak szét a vállalat dolgozói között. A szakszervezeti tanácsülésen hangsúlyozták, hogy a nyereségből az átlagosnál nagyobb összeget kell hogy kapjanak azok a bányászok, akik az átlagosnál többet tettek a vállalat eredményeinek növeléséért. Ezért úgy döntöttek, hogy az élüzem címet elért bányák dolgozói egy napi bérnek megfelelő többletben részesülnek. Két napi nyereségnek megfelelői összegből a kiemelkedő teljesítményt nyújtó dolgozókat a vezetők külön honorálhatják. Többlet illeti meg azokat a bányászokat is, akiknek 25 évnél hosszabb a szolgálati idejük. Kisújszálláson az Arany János iskolában sűrűn megfordulnak az Országos Pedagógiai Intézet, az Iskolatelevízió, s néhány pedagógiai főiskola, tanítóképző munkatársai. Az iskola pedagógusai sok új oktatási módszer kikísérletezésében, ellenőrzésében vettek részt az elmúlt évek során. Elsők között próbáltak ki több új feladatlapot, munkafüzetet. Jelenleg az esztergomi tanítóképzőben kidolgozott komplex matematika-tanítási módszert próbálják ki. Az áj módszer sikere A kapcsolat a kisújszállási iskola és a tanítóképző között az OPI közvetítésével jött létre. A tanév elejétől a minisztérium engedélyével arz egyik első osztályban egészen másként tanítják a számtant, mint a többi, hagyományos osztályokban. Cselekedtető módon, sok új szemléltető eszközzel vezetik be a gyerekeket a számok rejtelmeibe. Dr. Szűcs Aladámé az új módszer eredményeképpen messze megelőzte a hagyományos módszerekkel dolgozó osztályokat. A tanulók az első osztályban már nem húszas, hanem százas számkörben számolnak, s van bizonyos fogalmuk a negatív- és a törtszámokról is. Nemrég összehasonlították az új és a hagyományos módszerrel tanuló gyermekek tudását. Negyven olyan példát adtak fel, amelyet a tantervi követelmények szerint a gyermekeknek meg kell tudniuk oldani. A kísérleti osztály a negyven példát tizennégy perc alatt oldotta meg, egy tanulóra átlagban 32,2 sikeresen megoldott példa jutott. A másik osztály tanulói ugyanazt a munkát 20,4 perc alatt végezték el, s az egy tanulóra jutó sikeres megoldások száma 26,2 volt. A módszert az alsó tagozat négy osztályára dolgozták ki a tanítóképzőben. A tanulóknak azonban a felső tagozatban is tudják biztosítani számtanból a magasabb szintű tanítást. Az 5— 6. osztályban az úgynevezett Forrainé féle módszerrel, később pedig a tagozatos osztályban,. A kísérletben az ország különböző iskoláinak harminc osztálya vesz részt. A kisújszállásiak az elért eredmények szerint felállított rangsorban a 6—7. helyen állnak. Jövőre a tervek szerint már két első osztályban vezetik be az új módszertj Segít a televízió Dr. Pálffy Györgyné adjunktus vezetésével Pécsett a Pedagógiai Főiskolán kísérleti környezetismeret munkafüzetet állítottak össze az általános iskolák első osztályos tanulói részére. A munkafüzet egy példányát elküldték Kisújszállásra, s az iskolában most várják a hozzá tartozó módszertani útmutatót. Szeretnének bekapcsolódni ebbe a kísérletbe is, a minisztérium engedélyétől függően akár a következő tanév elejétől. Meghívták dr. Pálffy Györgynét, aki június elején előadást tart a nevelőknek a munkafüzet használatáról; A környezetismeret modern tanításához az iskola a televízió segítségét is igénybe veszi. Rendszeresen használják és véleményezik például az Iskolatelevízió környezetismereti feladatlapjait, de az adásokat is rendszeresen beépítik a munkájukba. Az iskolának három televíziója van, ez már lehetővé teszi, hogy ne csak alkalomszerűen tartsanak televíziós órákat; B. A. Tiszai Lajos: VÖRÖS KÖVEK Az abonyi Vigyázó kastélyban kivégzett elvtarsaink emlékének . * . I. A boltíves folyosón petró- eumlámpa kojtolt. A láng együtt pislogott a foglyok szuszogásával. Száztíz ember volt a rács mögött. A fegyőr a folyosó végén szunyókált. Nyugdíjáról álmodott, majdani kiskertjéről, ahol akkora görögdiny- nyék teremnek, mint a kocsikerék. Csak megérjem a nyugdíjat, csak megkapjam, soha többé nem húzok mundért magamra, mondta sokszor a feleségének. Hatvannyolcas káplár volt, amikor kitelt, nem kapott munkát. Ide felvették, így lett fegyőr. A légynek se ártani, senkinek se ártani anyjuk, az a fontos, hajtogatta. A foglyok is aludtak. Mindnek meg volt a maga álma. Egymás karján, lábán, aludtak, másképpen nem fértek el. Testük nehéz párát adott, egy-egy felhorkant, mint a tavaszi csikó, levegő után kapott. A fogház a kisváros közepén volt, körülötte nádfede- ies házak lapítottak. Az utcákon marsot kopogtak a lovak, a csizmák. A kaszinóban reggel óta húzták. Három banda izzadt felvátva Ha lankadtak, kormost kaptak. Sorba álltak, össze kellett zárni az újja- ikat, úgy várni az ütést. Előre jajgattak, előre kiabáltak. Az urak ilyenkor nagyot nevettek. A játékot Scheftsik főhadnagy találta ki. A percét kell ütni, a percét, hogy meg ne sántuljon, nevetett. A nádpálca sűrűn lecsapott. Aki előbb elkapta a kezét, még egyet kapott. Nem lehetett kiszámítani, mikor ütnek, mikor csak ijesztenek. Az öreg Rácz, a bőgős, piros ujjakkal rángatta a húrt. Hosszú, sárga tócsa folyt alatta ... Egy szegedi hadnagy felugrott az asztalra. — Ácsi móré! Ácsi, a szentségét az anyátoknak. Bocsánat, főtisztelendő uram ... Ezredes úr, kedves bátyám, engedelmükkel: egy régi nótát, újmódian, Borízű hangon bömbölte: — Horthy Miklós katonája vagyok... — Bravó fiú.. 1 — Főhadnagy vagy, legény ... Koccintottak, dicsérték a hadnagyot. — Szegeden a vezér! Huj, huj, hajrá! Turul az isten is. A pap mosolyogva keresztet vetett. — Ejnye, hadnagy úr! Feleslegesen az Űr nevét ne vegyed! Nevettek, odakiabáltak a papnak. — A szoknya alá is benézünk még ma, barát. Banda, az új nótát... A különítmény már hajnalban megérkezett. Ahogy mondták, napfelkeltekor foglalták el a várost. Azóta mulatnak. — Célzóvizet! — kiabálta a hadnagy. — A második csillagodra! e emelték a poharat. A csicskások vizeskancsóval hordták a bort. — Sok lesz már a célzóvízből, fiam, — aggodalmaskodott a pap. — Ettől aztán nem tudsz majd célozni, — amikor kell. — Én, én, méghogy! Papi beszéd, főtisztelendő uram. Ide nézzen ... A terem végében felkötöttek egy réz pénzt. A hadnagy fel sem állt az asztaltól, a boroskancsók fölött lőtt. A pénz a falba csapódott. A hadnagy örömében a pecsenyés tálba hajította a pisztolyát. Megtapsolták, éljenezték, amikor Kisházi — Wagner főszolgabíró szót kért. — Állj, urak! Így nem vicc, ha nem mozog, nem kunszt. Döglött bolsit köny- nyű lőni! De ha él. Ha még él... — Helyes, helyes — kiabáltak többen. Közben a hadnagy oda támolygett a zenészekhez, megfogta a nagybőgőt, a nyakára tett egy gyufásdo- bozt. Az öreg bőgős reszketett. A pisztoly az orra előtt kalimpált. — Ügy játssz, füstös, hogyha leesik a gyufa, keresztül lőlek. Na, r&j lesz, nóta! Horthy Miklós katonája vagyok ... A prímás neki fogott, az öreg félve adta a taktust. A nagybőgő alig imbolygott jobban, mint a vén embec madár feje. Az asztalnál daloltak. A hadnagy ellőtt a válluk fölött. A gyufásdoboz apró szilánkokra esett szét. Az öreg cigány ellökte magától a nagybőgőt és devlát kiabálva szaladt végig a nagytermen, az ajtóhoz. A többiek utána. A hadnagyot megéljenezték. Molnár főhadnagy tosz- tot is mondott: — Kormányzásra teremtődött az a faj, amelynek ilyen fiai, ilyen kitűnő katonái vannak. Szívem minden melegével fogadjuk az ön kicsi, de rettenthetetlen csapatát ebben a városban is, ezredes úr. Ezeréves hazánk támpil- lér osztálya hiszi és vallja, hogy önök végképp kigyógyítják a prolinépet a bol- sevizmus betegségéből. — Éljen, éljen, éljen... Az ezredes alacsony, őszülő férfi volt. Választékosán beszélt, kenetteljesen, mintha prédikációt tartana: — Urak, vendégeink! Mondhatom megtesszük kötelességünket, amit szent hazánk ránkbízott. De a honmentés nem merülhet ki úri vígságokban. Ránk a nemzet szent kötelességet bízott: megtisztítani az ezeréves hazát a bolsevista mételytől. Nem mindegy, urak, hogy mikorra járunk végére magasztos elhivatottságunk dolgának. Hadnagy úr, öcsém, neked még sokszor módodban lesz bebizonyítani, hogy értesz a fegyverhez. Tiszturak, legények, rögtön éjfél. Mindenki a szálláshelyére! Négy óra nulla nulla perckor itt találkozunk. Molnár főhadnagy úr, te még maradj egy percre. A többiek elmentek. Az ezredes és a főhadnagy még sokáig beszélgettek. — Tehát akkor te, főhadnagy úr, ebben a városban inkognitóban maradsz, — egyelőre, legalább is — mondta az ezredes. — De. ezredes úr, nem leszek talán tétlenségre kárhoztatva? — Aber, dehogy, dehogy... Hajnalban még egyszer átfésülöd a zughelyeiket és a fogást beszállítod a gyűjtőhelyre. Nagycn is hasznos leszel... Na! Gyere, ellenőrizzük az őrséget. Kimentek a7 utcára. A folyó felől lövések hallatszottak. majd sikongatás. Az ezredes kérdően nézett a lóháton posztoló darutollasra. Az örsparancsnok suryin nevetett. — A saját szakállukra dolgoznak valahol a legények, ezredes úr! A házak lapítottak. Valahol a város túlsó szélén kutya vonított. A tanyákban keresztet vetettek, úgy suttogták, hogy halott lesz, biztos magához szólít valakit az Űr, ezt érzi a jószág. (Folyta tjük) i !
