Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-12 / 36. szám

XXIII. évf. 36. sz. 1972. február 12., szombat. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara: SO fillér Utasítás és politika E' ilvontnak tűnik, pedig nagyon kézzelfogható való­ság a politika és a gazdaság kölcsönhatása. Év­századok tanúsága: politikai hatalom gazdasági hatalom nélkül nerr. lehet tartós. Nem véletlen, hogy a munkásosztály — amikor lehetősége nyilt rá — késedelem nélkül a legjobb fiait küldte a vállalatok igazgatói poszt­jára. Talán akkor volt legszembetűnőbb, hogy a gazdasági vezető elsőrendűen fontos politikai vezető szerepet tölt be. A gazdasági vezetőknek ez az utóbbi — a köztudatban ma már nem is nagyon számontartott — szerepe tehát va­lójában elsőrendű volt és az is maradt. Nem mond ellent ennek az a tény sem, hogy több helyen pártonkívüliek áll­nak kisebb-nagyobb vezetői posztokon, hiszen odakerülé- sük közismert és következetesen alkalmazott elvektől függ. így például a szocialista államhoz való feltétlen hűség, a magasfokú szakmai és politikai képzettség elengedhetetlen követelmény velük szemben. Az igazgatók elsődleges politikai vezető szerepe sok mindenben megnyilvánul. Abban is, hogy utasításaikkal a maguk területén érvényt szereznek gazdaságpolitikánknak. Politikai tevékenységük azonban jóval több ennél, — leg­alább is több kell hogy legyen. És a legfontosabb: a korlati munkában is realizálódjon. Miként lehetséges ez? Mindenekelőtt úgy, hogy a gaz­dasági vezető meggyőződéssel vallja: az eredmények első­sorban a pártszervezetek mozgósító erejétől függnek, s ezért állandóan igényli a pártszervezet segítségét. Ez az együttműködés a beruházási, a munka és bérügyi, valamint a tervezői apparátusban is szemléletbeli változást jelent­het. S kell is, hogy jelentsen, hiszen elsősorban ez hiányzik most a hatékonyabb munkához. Az igazgatóknak kell oda­hatni, hogy rugalmas változásokra képes vezetői elvek ér­vényesüljenek a gyakorlatban. gya­Mindez persze csak akkor lehetséges, ha a vezetők kellő kritikával vizsgálják vállalatuk tevékenységét. Ügy, mint Mezősi József, a Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem igazgatója tette a közelmúltban. Ismertette tapasztalatait a vállalati kollektívával is. Hasznos és feltétlenül gyümöl­csöző volt ez a tanácskozás, hiszen olyan tényekről váltot­tak szót, amilyenekről máskor nemigen — legfeljebb egy­más között — beszélnek, s mégis foglalkoztatják a kollektí­vát. A különböző témákban olyan álláspontra helyezkedtek, mely más vállalatnál is megszívlelendő. Szóba került például, hogy néha nagyobb energiát for­dítanak egyes szervek és személyek a feladatok és a fele­lősség alóli kibúvásra, mint ami a munka elvégzéséhez szükséges volna. Ezért kell fokozottabban érvényt szerezni annak az elvnek, hogy a tényleges munkavégzés és felelős­ségvállalás szabja meg az anyagi elismerés mértékét. Utó­végre a bérkérdéseknek a termelési kérdések megoldását kell elősegíteniük. Eddig a bérezésben az egyenlőségre való törekvés olyan nagy nyomást gyakorolt a vezetőkre, hogy nehéz volt azoknak ellentállni. A termelőmunkában viszont már ko­rántsem tapasztalható olyan nagy tülekedés azért, hogy utolérjék az élenjárókat. Kézenfekvő pedig: ha a munká­ban nincs egyenlőség, nem lehet a bérezésben sem. A munka- és bérügyi vonatkozáson túl szemléletbeli változást kell elérni a beruházások előkészítésében és lebo­nyolításában is. Mind az eddigi szintet tartó, mind a kor­szerűsítő beruházásoknál igen sok még a kívánni való. Nem mérlegelik például kellően, hogy mibe kerül az új, s mibe a régi beruházások üzemeltetése, s milyen előnyökkel jár az új beruházás. Márpedig régi igazság: a korszerűség első­sorban gazdaságosságot jelent. Az eddigi tapasztalatok szerint nem kellően megala­pozott a beruházások iránti igény, — főleg az új, műsza­kilag fejlettebb eszközök beszerzésében. Sok esetben drága pénzen, tőkés relációból beszerzett eszközökről kiderül, hogy a mi viszonyaink között — kisegítő eszközök hiányá­ban — nem használhatók. A korábbi gyakorlattal szemben jobban elejét kellene venni annak, hogy a beruházási keret elosztása részben hangerő és kilincselési szorgalom kérdése legyen. S mivel a beruházási keret vonatkozásában inkább csökkenés vár­ható, hatásosabbá lehetne tenni az állóeszközökkel való gaz­dálkodást. A feleslegest értékesíteni, a szükségest jobban hasznosítani kellene. Jól politizál a gazdasági vezető akkor is, ha a vállalat feladatait ismerteti a kollektívával. Ha elemzi előtte az új módszereket, s a munkát hatékonyabbá tevő egyéb tényező­ket. Igen hasznos, ha a komplex együttműködést szorgal­mazza, annak szerepét hangsúlyozza. Elgondolkoztató ugyan­is, hogy az eredményeket annyian magukénak vallják, — de nincs felelősséget vállaló akkor, ha kudarc éri az üze­met. Pedig első pillanatra szembeötlő az ellentmondás az egyéni siker és kollektív kudarc között Utasításokkal, határozatokkal az ilyen eseteket nem lehet megszüntetni. Egyedüli eredményt csak az állandó ráhatás, a politikai munka ígér. Az emberek felelősségérzetét növelni, aktivitásukat élénkíteni sok más vonatkozásban lehet. Mindennek elő­feltétele viszont a vezető széles körű ismerete, kellő poli­tikai érzéke, munkatársaira való ráhatási képessége. A kettő kölcsönhatásban van, s szükséges, hogy állandóan abban is maradjon. Csakis így lehet elejét venni a káros szemléletek elter­jedésének, a tévutaknak, a buktatóknak. Az utóbbi időkben például kezd elterjedni az a nézet a középvezetők között, hogy az új módszerek bevezetése az üzemen belül csak má­sodállásban lehetséges. Pedig a vezető tulajdonképpen „per­manens fejlesztő”. Megfordítva a tételt: aki nem úiít, nem ésszerűsít munkakörén belül, az vezetésre alkalmatlan. Az új módszerek alkalmazásáért most sokan külön juttatást kapnak. Mi lenne, ha kimondanánk: aki csak évtizedes módszereket alkalmazva vezeti részlegét, annak levonnak a fizetéséből 7-ne néhány téma, — s mennyi van még, — amire a vezető figyelmének ki kell terjedni a termelő- munka érdekében kiadott rendelkezéseken túl. Utóvégre az utasítás csak a jól alkalmazott politikával együtt hatásos. Olajbányászainknál már felismerték ezt... Simon Béla Kádár János a Szovjetunióba utazott Kádár Jánost, az MSZMP KB első titkárát a seremetyevói repülőtéren — Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első tit­kára a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására nem hivatalos, baráti látogatásra pénteken a Szovjetunióba utazott. A Ferihegyi repülőtéren Biszku Béla és Pullai Árpád, a Központi Bizottság tit­kárai, Benkei András belügyminiszter, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter és Katona István a Központi Bi­zottság osztályvezetője búcsúztatták. Je­len volt A. M. Szorokin, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője is. Kádár János megérkezett Moszkvába. A seremetyevói repülőtéren Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára. Konsz- tantyin Katusev, a Központi Bizottság tit­kára és Konsztantyin Ruszakov, a Köz­ponti Bizottság osztályvezetője fogadta. Hazaérkezett a magyar párt- és kormányküldöttség a Vietnami Demokratikus Köztársaságból Focfc Jenőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökének vezetésével pénteken hazaér­kezett a magyar párt- és kormányküldöttség, amely a Vi­etnami Dqlgpzók Pártja Központi Bizottságának'és a VDK kormányának meghívására hivatalos, baráti látogatást tett a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. '*■ A megérkezés után Fock Jenő, a repülőtéren nyilat­kozott a sajtó képviselőinek. — A függetlenségért, szu­verenitásáért három évtizede szüntelen harcot folytató, s ebből több mint hét eszten­deje a világ legnagyobb im­perialista hatalmával élet­halál küzdelmet vívó nép vendégei voltunk. Küldöttségünket mindenütt rendkívül meleg, elvtársi szeretettel, nagy megbecsü­léssel fogadták. Mindenütt tudnak a magyar nép irán­tuk érzett rokonszenvéről, a magyar munkások, parasz­tok, asszonyok, fiatalok, út­törők megannyi szolidaritási akcióiról, a gazdasági segít­ségről épp úgy, mint a har­cukban eredményesen hasz­nált magyar fegyverekről, a kórházakról és a vérplazmá­ról ugyanúgy, mint a taka­rókról és a melegítőkről, a Vietnamért vállalt önkéntes vasárnapi műszakokról A magyar nép, pártunk és kormányuk iránti megbecsü­lés jeleként értékeljük azt is, hogy küldöttségünket a legmagasabb szinten fogad­ták: több alkalommal is ta­lálkozhattunk Le Duan elv­társsal, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága első titkárával, Truong Chinh elvtárssal, a nemzetgyűlés állandó bizottságának elnö­kével, Ton Duc Thang elv­társsal, a VDK- elnökével, vietnami testvérpártunk po­litikai bizottságának csak­nem minden tagjával és pót­tagjával és természetesen Pham Van Dong miniszter- elnök elvtárssal, akj a ve­lünk tárgyaló magasszintű vietnami küldöttséget vezet­te. — Népünk, pártunk, kor­mányunk — ahogy eddig, úgy a jövőben is — erejéhez képest megad minden tőle telhető támogatást ahhoz, hogy vietnami testvéreink katonai, politikai és diplo­máciai eszközökkel vívott harca teljes győzelemmel ér­jen véget, — mondotta töb­bek között Fock elvtárs. Ma: Érdekképviselet — hétköznapi tettek Jó fogás volt Aprócska elégtétel A rendőrtiszt naplójából Szocialista brigád- vezetők értekezlete Pénteken az építők Rózsa Ferenc székházaban tartot­ták tanácskozásukat az épí­tő- és építőanyagipari szo­cialista brigádvezetők. Bon- dor József építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter éa Gyöngyösi István, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dol­gozók Szakszervezetének fő­titkára tartott beszámolót. A hazai építőipar az el­múlt évben a tervek nagy részét teljesítette; a kivite­lezők 82 milliárd forint ér­tékű építési-szerelési munkát végeztek, 9 százalékkal töb­bet mint egy évvel ezelőtt. Az építési piac 1971-ben már nem volt annyira feszült, mint az elmúlt években, a beruházási kereslet korláto­zására hozott intézkedések még nem eredményeztek számottevő változást. Az építőipar 77 állami egyedi beruházáson dolgozott és az elmúlt évben 75 000 lakás készült el, négyezerrel több, mint az előirányzat. Az építőiparban 10 500 brigád összesen 122 000 'ag­gal versenyez a szocialista címért, illetve megőrzéséért. Általános tapasztalat, hogy érdemes segíteni a brigádok munkáját, nemcsak azért, mert jó példával 'járnak elől, hanem azért is. mert műszakilag nehéz feladato­kat is rájuk lehet bízni. Az értekezleten a felszó­lalók hangsúlyozták: az épí­tőipar legjobb brigádjai ma­gukénak vallják azt a kon­cepciót, hogy ne kezdjenek sokfelé és egyidőben ki­sebb-nagyobb beruházásokat. Arra van szükség, hogy az építő'par erőit koncentrál - ják, ami végső soron a bé­rekre is kedvező lesz. A tanácskozáson 120 mi­niszteri kitüntetéssel és 5 aranykoszorús KTSZ-jel- vénnyel jutalmazták az élenjáró brigádok vezetőit. Hillllh — TUDÓSÍTÁSOK IllliKK - 11 HÓSÍ1ÁSOK Műkaucsuk a Szovjetunióból Megérkeztek az 1972. évi első műkaucsuk szállítmá­nyok a Szovjetunióból. A Chemolimpex Külkereske­delmi Vállalat az elmúlt év végén 2,5 millió rubel érté­kű szerződést kötött a Raz- noimport szovjet külkeres­kedelmi vállalattal a szov­jet műkaucsuk legfőbb ex­portőrével. A szerződés ér­telmében az idén 10 000 tonna műgumit szállítanak hazánkba a szovjet üzemek­ből. A két vállalat a közel­jövőben tárgyal tovább! 2500 tonna műkaucsuk szál­lításáról. Ha erre az üzlet­kötésre is sor kerül, a fon­tos alapanyag több mint 60 százalékát sikerül a Szov­jetunióból beszerezni. A fő felhasználó elsősorban az Országos Gumiipari Válla­lat, ahol a szovjet műkau- csukból készülnek a gumi­abroncsok. Szovjet alap­anyagot használnak fel a korszerű autózás nélkülöz­hetetlen kelléke, a radiálgu- mi, közeljövőben meginduló hazai gyártásához. A Tisza Cipőgyár évente mintegy 4000 tonna műkaucsukot használ fel. A kábelgyár a távvezetékek szigetelésére használ műgumit. Az idén első ízben a legkeresettebb műgumifajtát. a spirol bu- tadiént, az SBR-t teljes egé­szében a Szovjetunióból vá­sároljuk, ami a tőkés im­port megszüntetésével több mint másfél millió dolláros megtakarítást eredményez. Elegendő üdítőitalt ígérnek Báj* nevéből nem tűnik ki a Szeszipari Vállalat az üdí ­tőital-ellátásban is részt vállal. Az igények figyelem- bevételével a sztár üdítőkből — tonik, narancs és citrom — idén 55 millió palackot töltenek meg, a tavalyi 32 millióval szemben, Coca- colából pedig 60 millió üveg­gel gyártanak, több mint kétszeresét az elmúlt évi­nek. Növekszik a kereslet az alacsony alkoholtartalmú italok iránt is. Ennek meg­felelően az idei 15 száza­lékos termelésnöv-k-dés több mint egyharmadát • vermut-félék alkotják. Több ital újformájú üvekekben kerül a boltokba, így a har­mincas években népszerűvé vált korsó alakú palackban hubertus. miniatűr üvegek­ben pedig az Amaro 18. a Vermouth Bitter, és a Ver­mouth Bianco kapható. Ha­marosan megjelenik ismét a tavaly eltűnt almavodka is. Obszervatórium a cseppkőbarlangban A VITUK1 jősvafői karszt- vizkutató állomásának mun­katársai a közeli Vass Imre cseppkőbarlangban rendez­ték be földalatti obszerva­tóriumukat. A barlang sziklaüregeiben érzékeny műszereket helyeztek, ame­lyekkel — többek között — a levegő és víz hőmérsék­letét. kémiai összetételét, a földalatti mikromozeáso- kat és a cseppkövek növe­kedését mérik. A földalatti obszervató­riumba azonban natívon körülményes volt a lejutás. A műszerekkel felszerelt barlangtermet hét méter mélységű függőaknán, majd onnan szűk és sáros szikla üregen át, hasoncsúszva le­hetett elérni. Így az érzé­keny műszerek szállítása és gyakori ellenőrzése akroba­tákat megszégyenítő ügyes­séget követelt. A fáradságos út kiiktatására most új víz­szintes bejáratot nyitottak a Vass Imre barlangba a ru- dabányai vasércbányászok. A hegy lábától húsz méter hosszú vágatat hajtottak ki a barlang egyik terméig. Nyílik a hóvirág A szegedi kertek napsü­tött, széltől védett szögletei­ben már január elején szá­zával bontogattak szirmot a hóvirágok. A virágzás azon­ban rövid ideig tartott mert a kemény fagyok megállítot­ták a teljes nyílás kibonta­kozását. Most ismét erőtel­jes virágzással hív iák fel magukra a figyelmet a ki­kelet hírnökei. Érdekes azonban, hogy sem az első, sem a második alkalommal bókoló fürtjeik a liőnak hl- rét-hamvát sem látták«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom