Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-10 / 34. szám

1972. február 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Egy év a megye útjain Ne a „mazsolától“ féljünk — Vigyázz! Egyenes út! Az év első hónapjai a számvetés jegyében telnek. Az elmúlt év eredményeit, gondjait foglalják rendszer­be a különböző statisztikai adatok. Elkészült a BM Szolnok megyei Rendőrfő­kapitányság közlekedésren­dészeti osztályának baleseti összesítője is, amely számos tanúlsággal szolgál a gép- járművezetőknek. Bár a balesetek száma 1971-ben némileg csökkent — 512-ről 508-ra — a me­gye néhány körzetében külö­nösen sokat hallattak ma­gukról a szabálytalankodók. Legszomorúbb Mezőtúr és Túrkeve baleseti mérlege. A két kun városban évek óta nem volt halálos kimenetelű közúti szerencsétlenség. Ta­valy viszont négyen vesztet­ték életüket Mezőtúr térsé­gében, ugyanakkor az összes balesetek száma is megdup­lázódott. Évek óta tart viszont az örvendetes csökkenés Török- szentmiklóson. Javult a köz- útak biztonsága Jászberény­ben. Kevesebb balesetet je­gyeztek fel a megyeszékhe­lyen is. Veretnek a száguldók A balesetet okozó jármű­vek listavezetője a motor- kerékpár. Szorosan nyomá­ban van azonban a személy- gépkocsi. A balesetek okait vizsgálva úgy tűnik, hogy az országutak „közellenségei” a gyorshajtók. És, hogy mennyire ideje volt meg- rendszabályozni a kerékpáro­sokat, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a bi­ciklisek mintegy száz eset­ben okoztak közúti balese­tet. A statisztika egy figyelem­reméltó adatot is közöl. Ezek szerint csökkent a vállala­tok és különösképpen a ter­melőszövetkezetek gépjármű­vei által okozott balesetek száma. Egyes vállalatok mind nagyobb figyelmet for­dítanak a megelőzésre. Az eredmény a biztonságos köz­lekedésben jelentkezik, így a 7-es számú Volán Válla­lat, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat és a TITÁSZ gépjárműveze­tőinél. Nem javult a várt mértékben a közlekedési mo­rál, sok az udvariatlan, ag­resszív gépkocsivezető. Ami pedig az alkoholt illeti, min­den ötödik karambol okozó­jánál elszíneződött a szon­da. Beszédes számok A balesetek körülményeit vizsgálva érdekes és minden­képpen tanúlságos következ­tetéseket vonhatunk le. Bár­mennyire is furcsán hang­zik, a legveszélyesebb a ro­hanásra csábító egyenes út. A baleseteknek nem keve­sebb, mint a fele történt „egyenesben”. Azoknak sincs igazuk viszont, akik a csú­szós utat teszik felelőssé: a gépjárművezetők ugyanis „tisztelik” a sáros, havas úttestet, hiszen csak min­den tizedik szerencsétlenség történt ilyen útszakaszon. Az életkor is fontos szere­pet játszik a vezetés bizton­ságában. A legnagyobb biz­tonsággal a 35—40 év közöt­tiek forgatják a volánt. A legtöbb veszélyt a vezetés első órája jelenti. A súlyos szabálysértésekre általában ekkor kerül sor. Aki viszont már 5—6 órát ült a volán mögött, alig okoz balesetet. Nyolc órai vezetésen túl viszont ismét emelkedik a veszélyeztetettség. Érdemes még egy tényt a gépjárművezetők figyelmébe ajánlani: akiknek friss a jo­gosítványuk, viszonylag biz­tonságosan haladna^ a for­galomban. A legveszélyeseb­bek azok, akik már nem „mazsolák” ugyan — tehát egy évnél régebben vezetnek — viszont a biztonsághoz szükséges legalább fél évti­zedes tapasztalatuk hiányzik, ök követik el a balesetek zömét, ám a húsz évnél ré­gebbi sofőrök csak elvétve sértik meg a KRESZ-t. Ha igaz az a közmondás, hogy más kárán tanul az okos, úgy érdemes tanulni a fentj számvetésből. — pb — Az özönvíz Henryk Sienkiewicz Is­mert regényéből, az „özön­víz” -bői nagyszabású len­gyel film készül A felvéte­lek előkészületei már teljes gőzzel folynak. Meg kell varrni körülbelül 5000 kosz­tümöt; 70 000 kellék szerepel majd a filmben. Fel kell épí­teni több hatalmas díszletet; a Jasna Gora kolostorát, a nyugat-litvániai falvakat és udvarházakat, több várat és katonai tábort A rendező Jerzy Hoffman A külső felvételek Len­gyelországban és a Szovjet­unióban készülnek. Minszk és Kiev környékén, valamint a belorusz területeken, ahol a filmesek az udvarházak és a falvak felépítését tervezik. A tábori és csatajelenetek színhelye a Dnyeper folyó elágazásai és Kiev környéke lesz. A forgatás befejezését 1973 végére tervezik. Erkélyek Memorandum a túlkorosok ügyében Felnőttoktatási ankét Szolnokon Mosókrém helyett mosóhomok? Ahhoz képest, amilyen ko­rán beharangozták, túl későn — csak a múlt év vége felé — juthattunk hozzá az üz­letekben. S amilyen jónak ígérte a gyártó cég igazga­tója, olyan kifogásolhatónak bizonyult - otthon. Mintha gipszkötésű homokba váj­nánk: érdes, nagy szemcsék horzsolnak újjunk elevené­be, amikor felbontjuk. Pedig mosókrémnek minő­síti a gyár — így olvasható a csomagoláson is. Ultra Bio '70 a neve, s maga az Egye­sült Vegyiművek igazgatója csapott neki olyan reklámot két éve a televízióban, hogy annál jobban már aligha csigázhatta volna fel a né­zők kíváncsiságát. Merthiszen — mint mond­ta — az Ultra Bio ’70 ára ugyanannyi lesz, mint az elődjéé, viszont a minősége összehasonlíthatalanul jobb. Ezt ugyanis bioaktív hatású enzimekkel továbbfejlesztik, s általuk gyorsabban és könnyebben moshatunk az új krémmel. Korszerűbb termék, azonos áron — kell-e üdvö- sebb dolog manapság? És íme, két év múltán — tényleg ugyanannyiért, s tényleg azon a néven — meg is vásárolhatjuk a várva várt készítményt, amely azonban mosókrém helyett inkább — mosóhomok. Be­kristályosodik — mondják a gyárban, de minőségileg száz százalékos, ezt bízvást tanú­sítjuk. Ámbár azt mi sem gondoltuk — ismerik el, — hogy bekristályosodik majd: ez úgyszólván még számuk­ra is meglepő. Bár nem épp ilyen stílus­ban, de efféle magyarázatot adtak a gyáriak egy nagy- kereskedőnek, aki a minap reklamálta az ügyet. Hozzá­fűzték: addig nem gyárta­nak többet, amíg a kristá­lyosodás ellenszerét meg nem találják. Hogy ezt előbb is kutathatták volna? Ügy lát­szik, a beharangozás óta el­telt két év rövid volt eh­Nátha, köhögés, torokfájás van, influenza nincs Sok a hűléses megbetege­dés, s ennek kapcsán sokak­ban felmerül a „gyanú”: nem az A—2 újabb támadá­sának vagyunk-e szenvedő alanyai? Az Egészségügyi Minisztérium, az Országos Közegészségügyi Intézet és a fővárosi KÖJÁL illetékesei­nek véleménye megnyugta­tóan egybehangzó: sem a fő­városban, sem vidéken nincs újabb influenza-járvány. Amint a szakemberek el­mondották: ebben az idő­szakban minden évben gya­koriak a hűléses megbetege­dések. Feltehetően vírus okozza és rendszerint náthá­val. köhögéssel, torokfájás­sal kisebb naevobb hőemel­kedéssel járnak egvütt. A meghűlés általában az időiárással, a hőmérséklet­változással függ össze. Ezért — a megelőzés érdekében — mindenekelőtt ajánlatos az évszaknak megfelelő, tehát melegebb öltözködés. Ugyan­csak a megelőzést szolgália a C-vitám in tabletták, csip­kebogyó-tea, citromos tea, A felnőttoktatás speciális területével, a 14. életévüket betöltött tankötelesek képzé­sének megoldatlan problé­máiról tanácskozott az az ankét, amelyet tegnap .tar­tottak Szolnokon, a Hazafia- as Népfront klubjában. Az ankéton a dolgozók általá­nos iskoláinak megyei veze­tői, pedagógusai, valamint a budapesti Kertész Utcai, a debreceni, a kecskeméti és a rrakói dolgozók általános iskoláinak igazgatói, továb- vá a Művelődésügyi Mi­nisztérium, az Országos Pe­dagógiai Intézet, a pedagó­gusok megyei szakszerveze­te, a megyei KlSZ-bizott- ság, a megyei és a szolnoki városi művelődésügvi osztály képviselői vettek részt. A Szolnoki MÁ\ példája Budai Péter, a szolnoki Városi Tanács művelődés- ügyi osztályvezetője, az an­két vitavezetője. köszöntő szavai után hangsúlyozta, hogy a munkásosztály mű­veltségi szintjének emelésé­vel szorosan összefügg az ál­talános iskolából kikerült túlkorosok rendezetlen ok­tatás- és nevelésügyi prob­lémáinak megoldása. Az ál­talános iskolások 8 százalé­ka végbizonyítvány nélkül hagyja abba tanulmányait, ezek szinte kivétel nélkül munkás-paraszt származású­ak, és nagyon kétséges, hogy hiányos ír űveltségükkel ele­get tudnak-e tenni a mun­kahelyek egyre fokozódó kö­vetelményeinek. Sáros Gyüla, a dolgozók szolnoki általános iskolájá­nak igazgatója elmondta, hogy azok a túlkoros tanu­lók, akik a dolgozók általá­nos iskolájában folytatják tovább tanulmányaikat, 90 százalékban megszerzik a végbizonyítványt. A 14—16 éves. általános iskolai vég­zettséggel nem rendelkező tanulók számára a legideá­lisabb a szakképzéssel ösz- szekapcsolt oktatás, amire a szolnoki MÁV állomás által megindított vasútforgalrpi tagozat nyújtott dicséretes példát. A szolnoki dolgozók iskolája a túlkorosok isko­lán kívüli nevelését is igen fontosnak tartja, több. kerü­leti klubot hoztak létre ré­szükre. Kakucsi Géza, a debreceni dolgozóig általános iskolájá­nak igazgatója beszámolt ró­la, hogy Debrecenben gya­korlatilag megszűnt a túl­koros tanulók felmentése. Az általános iskolák a dolgo­zók iskolájához irányítják át a kimaradt fiatalokat, s az iskola munkahelyről is gon­doskodva, kötelezi őket ta­nulmányaik folytatására. Rendelkezés szükséges Az ország minden részéről szerzett tapasztalatok ösz- szegzése alapján Lóránt Fe­renc, a budapesti Kertész utcai dolgozók iskolájának igazgatója memorandumter­vezetet terjesztett az ankét elé a 14. évüket betöltött tankötelesek ügyében. A memorandumtervezet, tekintettel arra. hogy a túl­korosokat szociális helyze­tük és a sajátos nevelési ne­hézségek miatt eg"re gyak­rabban felmentik az általá­nos iskolák látogatása alól, és a dolgozók általános is­kolájába utalják őket, kéri egy olyan egységes érvényű minisztériumi rendelet ki­adását. ami szabályozná a túlkorosok felmentését és a dolgozók általános iskolái­ban a velük kapcsolatos ok­tató-nevelő munkát. A so­ron következő feladat: bi­zottság alakítása a Művelő­désügyi Minisztérium okta­tási főosztálya és az Orszá­gos Pedagógiai Intézet fel­nőttoktatási tanszékének közreműködésével rendelke­zés tervezetének kidolgozá­sára. A cél az, hogy a ren­delkezés — természetesen egv szélesebb plénumon va­ló megvitatás után — még ez év május 15-ig napvilá­got lásson, hogy a követke­ző tanévben már ennek alapján történjen a beis­kolázás. A memorandumtervezet indoklása hangsúlyozza, hogy a túlkorosokkal való foglalkozás nem oktatási kérdés, hanem preventív gyerrr ekvédelem és speciá­lis nevelési feladat, tehát ennek megfelelően kell lét­rehozni a dolgozók iskolái­ban a tárgyi és személyi feltételeket. A kötelező ér­vényű javaslatok között sze­repel a heti 12 órás tanítás helyett a 16-os óraszám, to­vábbá a felmentések rend­szerének megszüntetése, át­irányítással való helyettesí­tése, a tankötelesek munka­idejének napi 6 órában va­ló maximálása, függetlení­tett ifjúságvédelmi felügye­lő beállítása, segélykeret biztosítása és több más fon­tos intézkedés. h országban először A memorandumtervezet élénk visszhangot váltott ki a hallgatóságból, sokan hoz­zászóltak. javaslatokkal egé­szítették ki. de lénvegét te­kintve mindannyian egyet­értettek és szükségesnek tartották. Oszoli Balázs és Csorna Gyula, a Művelődés- ügyi Minisztérium és az Or­szágos Pedagógiai Intézet munkatársai is segítségüket ígérték meg az ügvhöz. A javaslatokkal kiegészített memorandumot rövidesen a Művelődésügyi Minisztéri­um oktatási főosztályához terjesztik be. Az ankét munkáját rend­kívül jelentősnek tarthat­juk. mert a túlkorosok kép­zésének ügye az eddigi gya­korlat szerint lényegében megoldatlan. Ami eredmény kimutatható, az jórészt a dolgozók általános iskolái­nak kezdeményezésére tör­tént. hiányos személyi és tárgyi feltételekkel küszköd­ve és nem egyszer a fenn­álló rendelkezésekkel da­colva. A szolnoki ankét me­moranduma országosan is első kísérlet a probléma rendezésére. Ha a memoran­dumban foglaltak megvaló­sulnak. a fizikai dolgozók hátrányos helyzetű, sőt igen gyakran veszélyeztetett kör­nyezetben élő gyermekeinek sokat emlegetett ügye jut előbbre. Sz. 3 hez. (m — r — n) i Mihail Vikkers: \ Epekedés f Iván és Marja összeházasodtak. Már egy éve éldegéltek együtt, amikor f. Marja mindentsej tető asszony! bájjal férje fülébe súgta: — Iván, úgy érzem, gyerekünk lesz! — Gyerekünk? De hisz még laká­sunk sincs! Baráti körünkben min­denkinek van már lakása, s köztük hány szövetkezeti! Mi pedig, mint a vadorzók, a te szüléidnél húzódunk meg. Először is lakást kell szerez­nünk! Összekapartak minden pénzmagot, és ii felépítették a lakást. Kétszobást, log- giával, tetőterrasszal. A konyha fala iji plafonig ragyogó fehér csempével van \ kirakva, a fürdőszobáé kékkel, az il- !11 lemhelyé színjátszóval; szóval ultra u modern az egész. U Az új lakásban is lehúztak már egy évet, amikor Marja ismét bejelentette: — Ivánuska, nálunk minden való- tíszínűség szerint jön a trónörökös... — Micsoda? Akadnak nekünk fon- Jtosabb dolgaink is! Minden barátunk­ig nak stílusosan berendezett lakása van, klasszikus meg modem bútorral, mi meg, mint az éjjeli menedékhelyen a vadorzók, egy nyövőfélben levő „di- kón” alszunk! Keserves erőfeszítéssel összeszedték a bútorzatot is — stílbútort mahagóni és ébenfa keverékből, a tizenhatodik század első harmadából. A székek tám­láján hat gyertyás ezüst gyertyatartó. A csodájára jártak! Egyszer, amint ott heverésztek a baldachinos ágyon. Marja boldogság­tól sugárzó arccal ismét így szólt: — Iván. jön az utód... — Ráér még! Minden ismerősünk­nek autója van, mi se szégyenkez­hetünk. összeszedjük magunkat és megvesszük! így is tettek, összekuporgatták a rá- valót, majd soron kívül megszerezték a kocsit is. Zaporozsecet — külsőleg. Mert belül minden, de minden Volks­wagen alkatrész: a műszerfal, a sebes­ségváltó. az ülések, a karburátor, a fűtőtest. így hát saját kocsijukon utaztak a Fekete-tengerhez. Szocsiba, Picundára. Egyszer, amint ott sütkéreznek a ten­gerparton — jobbra egy étterem, balra egy cukrászda, hátuk mögött egy pan­zió saját gyógyfürdővel, elektromos masszázzsal — Marja az unalomtól nyűgös hangon szólalt meg: — Iván, attól tartok, hogy fürdői1 ide, masszázs oda, nekünk már soha sem lesz gyerekünk... — Na és? — felelte Iván. — Akkor veszünk egy kutyát! Elvégre baráti körünkben is mindenkinek az van, gyerek helyett. összekapargattak egy kis pénzt — vettek kutyát. Fajtisztát. Hetediziglen törzskönyvezettet, amelyiknek az apja — foxterrier, az anyja — bernát­hegyi. maga az utód pedig selyem­szőrű pincsi. Fényképével tele a kocsi, a lakás! Most aztán van lakásuk, múltszázadi stílbútoruk, kocsijuk, kutyával a hátsó ülésen. Szívüket néha mégis szorongó érzés fogja el. Élet ez így — kérdik ma­guktól. Lesz-e valaha hobbykertjük, kacsalábon forgó hétvégi víkendház- zal? Lesz-e kertitörpéjük? S ha nem. kire pazarolják a szeretetüket? Hiszen a kutya már öregszik. Fordította: Sigér Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom