Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-06 / 31. szám

1972. február j6. S70T N0K MÉRTÉI 'VEPLAP' 3 ítéljünk reálisan A bérekről és árakról . harmincas évek dere­kán, kisgyerek korom­ban, gyakran hallottam apámat a régj szép békeidők­ről beszélni. Ma is emlék­szem, fejből sorolta a kenyér, a tepertő, a nagyfröccs árát. „Az volt a jó világ — mond­ta — amikor tizenöt—húsz krajcárból jól meg lehetett vacsorázni, még egy fröccs is jutott hozzá”. Később gya­nítottam, ma már biztosan tudom, hogy ez a nosztalgi­kus visszaemlékezés a millen­nium utáni évekre inkább szólt a vidám legénykornak, mint az emlékezet által meg­szépített életszínvonalnak. Igaz, a gazdasági válság utá­ni évek Magyarországán nem sok szépítés kellett ahhoz, hogy jobbnak tűnjön a két- három évtized előtti élet. Mindez most azért jutott eszembe, mert mai életszín­vonal vitáinkban Is tapasz­talható néha hasonló jelen­ség. A mai negyven-ötven évesek között akad, aki azt mondja: mégiscsak jobb vi­lág volt az, amikor meg volt szabva mindennek az ára. Próbálta volna akkor emelni az árakat valaki — mondják — hamar „begyűjtötte” volna a rendőrség. Megint mások azt állítják, hogy azért a hatvanas évek elején mégis­csak jobban éltünk, mint "mat És igazolásul felhozzák — mondjuk — a cipő árát, vagy egy ing árát. Végül, elég so­kan, úgy hiszik, hogy egy évvel, vagy kettővel ezelőtt jobb volt az élet, mint ma. Nem lehet ezt a vitát csu­pán azzal elintézni, hogy a megszépítő messzeség mögött az igazság realitása mást mu­tat. Pedig így van ez, hisz csak a hivatalos statisztikai adatokat kell felsorakoztatni és a napnál is világosabb ennek igazsága. Nem min­denki hajlandó azonban sta­tisztikákat olvasni, vagy azokra odafigyelni. A szem­léletmódon kellene váíioztát- ni egyeseknél az életszínvo­nal megítélését illetően és akkor többen lennének olya­nok, akik a számok nélkül is — csupán saját és családjuk életkörülményeinek vizsgála­ta alapján — reálisan ítél­nék meg a helyzetet. Mondhatnánk — mondjuk is — köszönjük szépen azt az életszínvonalat, amikor az évi nagy beruházást egy ló- denkabát megvásárlása jelen­tette. Az sem lehet vitaalap, amit ma hangoztatnak egye­sek, hogy a harmincegy fo­rintos napidíjból — az ösz- szeget valamikor az ötvenes évek elején állapították meg — valóban lehetett is étkez­ni abban az időben, kiszállás esetén egy napig. Pro és kontra gyenge érvek ezek. Gyengék, mert esetlegesek és kiragadottak. z életszínvonalról csak úgy lehet komolyan vi­tatkozni, ha minden befolyásoló tényezőt felsora­koztatunk és mintegy vég­összegként hasonlítjuk össze magunk és családunk életét az egy-két, vagy tíz-tizenöt év előttivel. Ide kívánkozik egy ismerősöm példája. Ál­landóan hangoztatja, hogy ma rosszabul él, mert keve­sebbet tud költeni ruházko­dásra, élelemre, mint egy­két évvel ezelőtt. „Akárho­gyan számolok, pedig három­százzal emelkedett is a fize­tésem, ma nem marad any- nyi, mint hetvenben” — mondja. Leültünk mi is szá­molni vele és kiderült, mi­lyen új költségnövelő ténye­zők leptek be azóta. Tavaly ősszel két szoba összkomfor­tos lakást kaptak. A régi kis lyukért, ahonnan kiköltöztek, havi 95 forint lakbért fizet­tek, az új lakás bére 300 fo­rint. Vettek részletre néhány bútordarabot, kellett a na­gyobb lakásba, erre a havi törlesztés 300 forint, Televí­ziót ugyancsak részletre vét- tek. A törlesztés és a havi előfizetési díj több mint 200 forint. Máris összejött mint­egy 700 forint havi többlet- kiadás. Ismerősömnek igaza van, ennyivel kevesebbet tud elkölten; másra. Ö ezt úgy ítéli meg, hogy most rosszab­bul él, mint egy évvel eze­lőtt. Ezzel szemben az igaz- ' ság az, hogy végre szép új lakásban lakik, új bútorai vannak, esténként televíziót néz. Ezt az életviteli különb­séget, a többletkényelmet, a házhoz vitt kultúrát és szó­rakozást hol számoljuk el? Ha reálisak vagyunk, azt kell mondani, hogy ennék a csa­ládnak lényegesen javult egy év alatt az életszínvonala. Kevés az olyan család, ahol ugyanez nem mutatható ki. a statisztika azt mutatja, bogy 1971-ben az egy- főre jutó reáljövede­lem 5,6 százalékkal volt na­gyobb, mint a megelőző év­ben. Emögött az adat mögött a fenti példák sokaságá hú­zódik meg. És az a tény, hogy kormányunk a X. párt- kongresszus határozatainak megfelelően folytatja az élet- színvonal, a népjólét emelé­sére irányuló politikáját. Az elmúlt év a családok többsé­ge számára a konkrétan mér­hető gyarapodás éve volt. Mintegy négyszázezer embert — egészségügyi dolgozókat, az óvodákban, az alsó- és kö­zépfokú oktatási ■ intézmé­nyekben, továbbá a fegyve­res testületekben dolgozókat — részesített a kormány bér­emelésben. További egymillió embert érintett — bányászo­kat, építőmunkásokat, szövő- és fonónőket többek - között — az állami költségvetés ter­hére megvalósított bérjavítás. Arról pedig statisztika sin­' csen még, hány ember ré­szesült a vállalati bérgazdál­kodás alapján órabér, vagy havi alapbér emelésben. Az elmúlt évben került beveze­tésre a nyugdíjak évi két százalékos emelésének rend­szere is. Hogy mindez mit jelent? Hasonlítsuk a nagy számok alapjár» 1965-höz. Azóta je­lentős mértékben csökkent az alacsony jövedelemszínten élők aránya és megtöbbszö­röződött azok száma, akik vi­szonylag magasabb, ggy főre jutó jövedelemmel rendelkez­nek. 1965-ben a lakosság majdnem 60 százaléka olyan családokban élt, ahol az egy családtagra jutó havi jöve­delem 1000 forintnál keve­sebb volt. Tavaly ezek ará­nya 27,5 százalékra csökkent. Ugyanezen idő alatt majd­nem ötszörösére emelkedett. (3 százalékról 14,4 százalék­ra) azon családok száma, amelyben az egy főre jutó jövedelem meghaladja a 2000 forintot. Ez azt jelenti, hogy megközelítőleg másfél millió ember érte el ezt a már iga­zán kedvezőilek mondható jövedelmi szintet. Mindez akkor is jelentős eredmény, ha figyelembe vesszük a megélhetési költ­ségek mozgását, is. Vagy mondjuk egyszerűbben: az időközben bekövetkezett ár­színvonal emelkedést. Ha az életszínvonalról beszélünk, ezt is reálisan kell értékelni. A hivatalos — és minden te­kintetben pontos — statisz­tika szerint 1971-ben a fo­gyasztói árszínvonal mint­egy két százalékkal nőtt. Ezen belül főként három te­rület emelhető ki. A zöldség- és gyümölcsárak országosan átlag 12—15 százalékkal —* Szolnok megyében még ennél is többel — emelkedtek; ezenkívül az átlagnál jobban emelkedett az építkezés és néhány szolgáltatás ára. z áremelkedés nem egy­formán érint minden családot. Nyilvánvaló, hogy egy sokgyermekes, kis­keresetű család életszínvona­lát jobban befolyásolja a zöldség és gyümölcs piaci ár­emelkedése, mint másokét. Itt az az állítás sem túlzott, hogy az évi többletjövede­lem nagyjából rá is ment a piaci árak emelkedésére. Van tehát a társadalomnak egy olyan — számban nem nagy — rétege, amelynek az életszínvonala nem emelke­dett az átlagnak megfelelően, vagy éppen stagnált. Elég sokan építkeznek mostaná­ban — igaz, nem a legkisebb keresetűek. Az ő. anyagi helyzetüket negatívan befo­lyásolta az elmúlt évben a magánépítkezés költségeinek 4 százalékos emelkedése. Mindez kétségtelen realitás — a kormány számára vi­szont sürgősen megoldandó probléma. Az életszínvonal vitákban azonban nemcsak ilyesmiről esik szó. Pontosabban sok mindenről nem esik szó. Itt van például sok ruházati cikknek és más fogyasztási javaknak az áralakulása. Le­het-e azt a minőség, a vá­laszték, a divatosság, általá­ban a fogyasztói igényesség növekedésétől és az ennek kielégítésére irányuló törek­véstől elválasztva vizsgálni ? Azt hiszem, ez igazságtalan lenne. Elmondhatná valaki, hogy tíz-tizenöt évvel ezelőtt a férfiingek ára ennyi, meg ennyi volt, ma ennyivel, meg ennyivel több. Igaza is lenne, hisz az így, papíron lénye­ges áremelkedést jelez. Igen- ám, de akkor az ingek nagy része egyszerű pamutanyag­ból, nyomott freskóból ké­szült. Á nylon pedig több­nyire vágyálom, külföldi csempészáru volt. Ma pedig az ing a legkülönbözőbb szín- és formatartó, vasalást nem igénylő anyagokból készül, s a nylon pedig mint divatja­múlt lassan a városszéli ba­zárokba szorul. Ugyancsak mondhatná valaki, hogy tisz­tasági szerekre valaha ennyi meg ennyi forintot költött. Ma esetleg a dupláját. Vala­ha azonban ezen a mosó­szappant, a klórmészt és a vimet értették. Ma pedig a kényelmes, sok fáradságot kí­mélő automatikus, szintetikus mosószerek, egykor luxus­számba menő szappanok, habfürdők, külföldi fogkré­mek használatosak. S így van éz a cipővel, ruhával, más használati cikkekkel — de még az élelmiszerekkel is. Aki tehát csak úgy hajlan­dó számolni, hogy egy ing, cipő, vagy szappan valamikor ennyibe, vagy annyiba ke­rült, s nem veszi figyelembe azok jelentős minőségi válto­zását, egyszerűen a tények előtt hunyja be a szemét. Jó dolog-e a fogyasztási szerkezet ilyen változása, vagy rossz — kérdezhetné valaki. Mindenképpen jó és semmiképpen nem egyesek luxusőrülete, nagyzási máni­ája tereli erre az útra a fo­gyasztás-összetétel alakulását. Azt a jogos igényt — és an­nak kielégítésére irányuló tö­rekvést — fejezi ki, hogy él­jünk minden tekintetben a kor színvonalán, élvezzük a. tudományos és technikai for­radalom vívmányait — hisz társadalmi berendezkedésünk tömegméretekben nyit eme objektív törvény számára sza­bad utat. E néhány gondolat nem kí­ván mást szolgálni, mint azt az igényt, hogy ítéljük meg saját életünket reálisan. Már csak azért is, mert eredmé­nyeinket magunk teremtet­tük, s a további előrehaladás is csak tőlünk függ. z életszínvonal reális megítélése egyáltalán nem jelenti, nem je­lentheti a valóság szépítését. (Nincs is szükségünk rá.) Tudjuk, hogy a színvonal tar­tása és tervezett folyamatos emelése becsületes, jól szer­vezett munkát követel min­den területen. Azt is tudjuk, hogy vannak az átlagosnál alacsonyabb színvonalon élő családok — sokgyermekesek, egyedülálló családfenntartók, nyugdíjasok, stb. — áhol az átlagosnál sürgősebben kell iövedelem-emelő intézkedése­ket tennf. Ezeket a kormány tervezi is. Mindazok a fe­szültségek azonban, amelyek ma — és még évek múltán is bizonyára — jelentkeznek egyes rétegeknél, nem kérdő- ielezik meg a fő tendenciát: Életszínvonalunk minden ko­rábbi időhöz hasonlítva ma­gasabb, mind több anyagi fe­dezet jut a családok kiegyen­súlyozott gazdasági alapon nyugvó, tartalmas és szép életére. Űj Körös-híd épül Kunszentmártonban Komfort nélküli összkomfort Szolnokon a Zagyva­parton egy nagyon szép la­kótelep van kialakulóban. Négy tízemeletes épületben már mintegy ötszáz család lakik és rövidesen átadásra kerül az ötödik hasonló la­kóépület is. Az szinte ter­mészetes — persze jobb len­ne. ha nem lenne az —, hogy ilyen épülettömbök felépítésénél kisebb hibák előfordulnak. Az viszont már semmiképpen sem az, hogy „krónikussá” vált a vízhiány a felső emeleteken. A négy épület közül kettő szövetkezeti, kettő pedig ta­nácsi kezelésben van'. A la­kások az új lakbérrendelet szerint összkomfortosnak „minősítettek”, sőt kiemelt övezetbe tartoznak, s a la­kók 6,60 forintot fizetnek négyzetír éterenként. Joggal várják el tehát, hogy állan­dóan legyen hideg és meleg víz Nehéz lenné kiszámítani, hogy eddig hány panaszos levél íródott, hány lakó, hány esetben kereste fel a vélt illetékeseket. Tavaly nyáron még türelmesek vol­tak az emberek, gondolván, hogy a vízhiány csak idő­szakos. A nyár aztán elmúlt, a vízhiány maradt. Mi is az oka a vízhiány­nak? Hadd idézzem a szol­noki ingatlankezelő vállalat véleményét: „Megállapítot­tuk, hogy a Zagyva-parti lakó­épületek felső három szint­jén — főképpen a két utolsó szinten — nemhogy meleg vi­zet, hanem sok esetben még hideg vizet sem kapnak az ott lakó bérlők. Ennek öka, hogy a hálózati víznyomás nem megfelelő. Az épületek magassága 34 méter és ah­hoz, hogy a tizedik emeleten is folyjon a csapokból a .%z, körülbelül 3,8 atmoszféra nyomás szükséges. Hosszabb ideig végeztünk méréseket és kiderült, hogy a víznyo­más általában 2,8—3,4 at­moszféra között van, ami természetesen nem elegendő ahhoz, hogy a felső emele­teken is legyen víz.” A vízellátásról a város­ban a Szolnok megyei Viz­es Csatornamű Vállalat gon­doskodik. A tízemeletes épületek egy háromszáz milliméteres főnyomóveze­tékre vannak rákötve és en­nek a nyomása kicsi ahhoz, hogy a felső szinteken is legyen víz. Sokan fölvetet­ték, hogy miért nem az ugyanott húzódó ötszáz mil­liméteres fővezetékről kap­ják a lakások a vizet? A magyarázat egyszerű. Ak­kor sem lenne a felső eme­leteken víz, ráadásul máshol is vízhiány lenne a vezeték túlterhelése miatt., A Víz- és Csatornamű Vállalat már a tervezés idő­szakában, majd a kivitele­zés megkezdésekor, a terv jóváhagyáskor és egyéb tár­gyalásokon felvett jegyző­könyvekben egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy a tíz­szintes épületek felső eme­letein nem tudja majd a zavartalan vízellátást bizto­sítani, ezért nyomásfokozót is kell építeni. Ez viszont elmaradt. A lakók érthetően zúgo­lódnak. Nemcsak az ingat- lakezelő vállalatnak tettek bejelentést ki tudja hány­szor, hanem többen már a Központi Népi Ellenőrzési Bizottsághoz is fordultak. Vizsgálat, vizsgálatot követ, de eddig teljesen eredmény­telenül. A lakók joggal te­szik szóvá, hogy miért kell vízdíjat fizetniük, ha nincs víz. Abban is igazuk van, hogy a lakásuk így egyál­talán nem összkomfortos, csak a bérleti díj az. Előreláthatóan áprilisban átadásra kerül az ötödik tízemeletes épület is, és ha addig nem történik hatha­tós intézkedés, ott is ugyan­ilyen problémák lesznek. ☆ Országszerte nagy a lakás­hiány, s így van ez Szol­nokon is. Pártunk és kor­mányunk mindent elkövet ennek enyhítésére, ezt tük­rözi mostani ötéves tervünk lakásépítési tervszámai is. Ez azonban nem azt je­lenti — nem is lenne ösz- sz-egyeztethető elveinkkel — hogy csupán számszerint gyarapítsuk a lakásokat. Gondolni kell arra is, hogy akik ott laknak, joggal vár­ják él. hogy egy 280 ezer forintba kerülő lakásban normális körülmények kö­zött élhessenek. Az új tíz­emeletesek felső szintjein nem így élnek. S közben fi­zetik a törlesztést vagy a kiemelt övezetbe tartozó összkomfortos lakásért járó bért, a hideg és meleg víz díját. . Vajon nem az lenne-e az ésszerű megoldás, hogy amíg ezekből a lakásokból hiány­zik az összkomfort, addig a lakbért is a „komfortfoko­zatnak”. pontosabban a komfort nélküli fokozatnak megfelelően állapítsák meg és ne kelljen olyan szolgál­tatásért fizetni, ami nincs, — Zámbó — Növekvő bevétel —- korszerűtlen üzletek Jászberényben a vendég­látó vállalatnak 19 üzlete, l szállodája, 1 cukrászüzeme és 9 mozgóárusa van. A jász­berényi hálózat 1971 évi for­galma 27 millió 257 ezer fo­rint volt. Ez az összeg — a vállalat évi forgalmának csaknem 13 százaléka — 1,5 millió forinttal több mint az előző évben volt. összeg- szerűségét tekintve ez ked­vező eredmény lenne. de sajnos csak az italforgalom növekedett. Az ételforgalom csökkent és visszaesett a fagylalt és a kávéforgalom is. A vendéglátó egységek kö­zül négy — a Lehel étte­rem. a Kőhidi. a Kulacs és a Zöldfa vendéglő — meleg konyhás üzlet. Az éttermek kihasználtsá­ga nem megfelelő, a közét­keztetési igényeket nem elé­gítik ki, ennek oka többek között, hogy rossz az ételek minősége, a választék sem kielégítő, az étlap szerint az árak az elmúlt években je­lentősen emelkedtek. Nem szorgalmazzák elég­gé az előfizetéses vacsora­szolgáltatás meghonosodását; kevés gondot fordítanak ar­ra, hogy a vendéglőben az osztálynak megfelelő válasz­tékot és minőséget adjanak a vendégeknek. Az üzletek többsége sem külsejével, sem felszereltségével nem felel meg a korszerű vendéglátás követelményeinek. A vállalat az elmúlt há­rom évben jelentős hálózat- fejlesztést. valósított meg Jászberényben. Megnyitották a Pannónia bárt, a palacko­zott italok boltját, az Alkot­mány úti büfét, a Sziget fa­latozót, a Kulacs vendéglőt és a Mini cukrászdát. A nagy költséggel megva­lósított hálózatfeilesztés azonban nem hozta meg a várt eredményeket. A város­ban lévő 20 vendéglátóipari egységből 5 veszteséges, 13 minimális nyereséggel mű­ködik. csupán két egység — a Rozmaring és a Csalogány eszpresszó — produkálja a várt nvereséget. . Meglenő amíg a Pannónia bár építésére — több taint 1 millió forintot költöttek, a két nyereséges presszó kor­szerűsítésére alig fordítottak valamit. Elmaradt a többi üzlet felújítása és korszerű­sítése is. A vállalat a IV. ötéves tervben jelentős összeget for­dít Jászberény vendéglátó- iparának javítására. Az 1972. évre tervezett 5 millió 200 ezer forint vállalati fenntar­tási költségekből 1 millió B00 ezer forintot a jászberé­nyi hálózat korszerűsítésére és karbantartásara használ fel. A városi tanáccsal történt megállapodás eredményeként a Lehel épülete teljes egé­szében a vállalat kezelésébe kerül át. A mostani tejbolt helyén létrehozzák a „finom falatok boltját”, a sport- já­ték és vasbolt helyén pedig zenés eszpresszót nyitnak. Rövidesen elkészül azon­ban a Néphadsereg úton el­kezdett harmadosztályú fala­tozó. amely egy ellátatlan te­rül"1 lakóinak igényeit fogja kielégíteni. : I. A. Varga József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom