Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-29 / 50. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. február 29. Egy hét Vietnamban Úton északra © Ha repülőgép hasítja az eget, itthon fel sem pillant az ember. Vietnamban egészen más érzéssel hall­gatja ez a zajt, noha tudja: a harcok jelenleg délen folynak. Mi északnak indul­tunk, de a háború jelenléte sajnos itt is végigkísért ben­nünket. Az út mentén végig a francia gyarmatosítók itt maradt beton erődjei mere- deznek, Haiphong városában és a Honga-i bányavidék területén pedig lebombázott üzemek, szétroncsolt vas­utak, szétlőtt vasúti kocsik Árulkodnak az amerikai ag- resszorok tetteiről. A tele­pülések adatai közé itt úgy beletartozik az amerikai be­repülések és a lelőtt gépek száma, mint a világ más te­rületein a lakosságra, vag,T a kommunális ellátottságra vonatkozó adatok. Haipong fölé például 6300 berepülés történt eddig, s 1964 augusz­tusától 1971 áprilisáig 261 gépet semmisítettek meg. A feketearany kincsesháza Ez a vidék a VDK ipari centruma, itt találhatók a legjelentősebb üzemek, a Honga-i bánya pedig az or­szág feketearany kincseshá­za. A régi francia adatok a szén mennyiségét 22 milli­árd tonnára becsülték. A va­lóságban ennél még nagyobb szénvagyonról van szó, amelynek értékét növeli, hogy a világ legjobb szenei közé tartozik, s főként kül­színi fejtéssel bányászható. A bányavidék a vietnami munkásmozgalom bölcsője is. A bányászok már 1886-ban fegyvert fogtak hajcsáraik ellen. A sokat tapasztalt mun­kásemberek különösen jól tudják értékelni az önzetlen baráti segítséget, a magyar nép, a magyar munkástest­vérek segítségét. Nem vélet­len, hogy az egyik legfor­róbb hangulatú nagygyűlés­.re —, amelyen Fock Jenő elvtárs, a magyar párt- és kormányküldöttség vezetője kétszer is szót kért — éppen a Honga-i bányászok köré­ben került sor. Nem álmok, reális tervek A bányavidéktől nem messze kezdődik a világ egyik csodájaként számon- tartott Ha Long-i öböl. Ter­mészeti szépsége leírhatat­lan. Mintegy háromezer szikla emelkedik ki a víz­ből, köztük kisebb-nagyobb kapuk a tengeren, körül a partokon pálmaerdők, örök nyár, csend, nyugalom. Azt persze nem lehét elfelejteni, hogy ezt az öblöt is ameri­kai bombák fröcskölték, hogy e tartomány fölött 172 gépet lőttek le a vietnami légelhárítók, de most, a nyu­galom perceiben mindennél erősebben hajlik a képze­let arra, hogy a pálmaerdők közé üdülőket, fürdőhelye­ket álmodjon, a légvédelmi ágyúkkal és géppuskákkal felszerelt naszádok helyére békésen ringatózó vitorlá­sokat, odaálmodja a béke, a ritka természeti szépség, a pihenés szigeteit. — Ezek nem álmok, ha­nem tervek — mondták viet­nami barátaink. — Tisztá­ban vagyunk a vidék párat­lan adottságaival, s felépül­nek itt az üdülők, lesz még ebből világhírű pihenő-, ki­rándulóhely. Hihetetlen következetessé­gükre, körültekintésükre utal, hogy amennyire a le­hetőségeikből futja, máris tesznek ezért a jövőért Az öbölben van például egy szi­get, amelyen rengeteg ma­jom éL Amellett, hogy gyó­gyászati célokra hasznosít­ják őket, idegenforgalmi látványosságnak sem utolsó ez a természetes állatkert. S. hogy , ez megmaradjon, noha az élelemnek nem áll­nak bőviben, komoly költ­séggel óvják az állományt, ide még akkor is biztosítot­ták a takarmányt, amikor az árvíz a termés nagy részét tönkretette az országban, s főleg ezen a vidéken. S, hogy mikor készül el az üdülőtelep? Ezt pillanatnyi­lag senki sem határozza meg, annyi azonban bizo­nyos, mondták a vietnamiak, hogy az első meghívottak között feltétlenül lesznek magyarok. A többi között azért is, mert a tervező munkában nagy szerep vár a magyar szakemberekre. Megtisztelő, méltó feladat lesz. Kovács Ferenc Következik: 4. Magyarok között Egy kórház segítségért kiált (A híres lambarénéi kórházat Albert Schwei­tzer. a neves orvos ala­pította a mai Gabon Köztársaságban.) A „nagy doktor” szobája még érintetlen, ugyan úgy van minden, ahogyan hagy­ta. A keskeny fehér ágy a a nagy szúnyoghálóval, amely menyasszonyi fátyol­hoz hasonlít, az öreg Író­asztal rajta a szemüveggel, néhány régimódi tollszár­ral (utálta a töltőtollat,) szétszór*, papírok, újságki­vágások, kulcsok. — Semmihez sem akar­tunk hozzányúlni — mondja Onanga, az öreg néger őr, aki több mint 30 évig Al­bert Schweitzer doktor hű barátja és munkatársa volt. — Ügy érezzük, mintha élne, itt lenne közöttünk. Néhány lépésre ettől a szobácskátöl kis kereszt jel­zi dr. Albert Schweitzer sírját, . aki 1965. szeptem­berében 90 éves korában huny* el. Ha ez a kereszt nem lenne, csakugyan úgy éreznénk, hogy a doktor csak néhány perce állt fel íróasztalától. Albert Schweitzer óriási űr* hagyott maga után: be- tölthetetlen űrt nemcsak orvosi és emberi szempont­ból, hanem a lambaré­néi kórház tekintélye szem­pontjából is. — Megmondom őszintén: rosszul mennek itt a dolgok —mondja egy ír ápolónő, miközben egy néger asszony vérnyomását méri. — Nem úgy van már mint amikor ő itt volt. Kétségbe­ejtő körülménye^ között va­gyunk. Mindent megteszünk, hogy fenntartsuk a kórházat folytassuk Schweitzer doktor nagyszerű művét. De ke­vés az orvos, az ápolónő, a gyógyszer. Régen amíg a „főnök” élt, a világ minden részéből küldték ajándékba a gyógyszereket. Schweitzer iránti tiszteletből. A nagy gyógyszergyárak versenyez­tek abban, hogy melyig küld több gyógyszert Lambaré- nébe. Most minden doboz aszpirint pénzért kell meg­vásárolnunk. Schweitzer élő mítosz volt. De halálával a mítosz vé­get ért. A Nobel-békedíjat, az örökséget Schweitzer vég­rendelete értelmében dr. Walter Muntz német orvos vette fel, aki hosszú ideig Schweitzer értékes munka­társa és asszisztense volt Azután Lambarénébe érke­zett Rhena Schweitzer, a doktor leánya és átvette a kórház vezetését. Az új igazgatónő és Muntz doktor közöt azonban súrló­dások támadtak, olyannyira, hogy az utóbbi végül is tá­vozásra határozta el magát. Nemsokára azonban Schwe­itzer lánya is elutazott — nem Volt képes apjának nyomdokaiba lépni. Azóta a kórházat elérte az elkerülhetetlen válság, a fel­bomlás. Az orvosi és ápo­lószemélyzet szétszéledt, mi­után nem volt meg többé az az érzelmi és erkölcsi erő, ame­lyet 50 éven át a „nagy doktor” képviselt. Nem sokat használtak a 20 jeles svájci személyiség, a zürichi Schweitzer Alapítvány központi bizottságának tagjai — erőfeszítései, hogy a lam- barénei kórháznak visszaad­ják régi tekintélyét. A kórház nehézségei ma már óriásiak. Alig-alig tud­ja fenntartani a lelkes és önfeláldozó orvosok és ápo­lónők csoportja, amelynek vezetője Margareth Barthé- lemy doktornő. Az orvosnő férjével, Guy Barthélemy francia íróval együtt sok év­vel ezelőtt ismerte meg dr. Schweitzert és együttműkö­dött vele. — Kórházunk helyzete egy­re bizonytalanabb — mond­ja a doktornő. Lambaréné- ben most 1700 ember ét. A kórházban kevés az ágy. Űj épületre, személyzetre, fel­szerelésre lenne szükségünk. Egyszóval pénz kellene. (Oggii A reklám - fogás — Feljössz, te isten? Körülnéztem, sehol másutt, rajtam kí­vül férfi, aki isten számba vehetőnek menne és felmenne egy ilyen istennő­höz. — Hozzád szóltam, te Tarzan! — búgta selymes, buja pillantásokkal a barnára^ pirult szőke démon és úgy himbálta meg forró nadrágba rejtett csípőjét, hogy ten­geri betegséget kaptam. — Hogy én? Mármint, hogy én rrit csináljak? — Ha feljöttél, azt hiszem tudni fogod a dolgod, te szupermann! — simult hoz­zám csábító csalogatom, hogy mélyen ma­gamba szívtam szantálfa illatú illatát. — Gyerünk! — mondtam hősiesen, ahogy az egy Tarzanba oltott istenhez illik, aki ráadásul még szupermann is. Ahogy elnéztem ezt a nőt, bizonyisten szupermannak éreztem magam, rájöttem, hogy ehhez a nőhöz az is kell. De sebaj! Hím vagyok a javából. Nem véletlen, hogy ez a nő, aki nem egy ősi mesterséget gyakorol, hanem egy ősi vágyat akar ki­elégíteni, pontosan velem kezdett ki. pon­tosan engem szólított le. Hát istenem — azazhogy énem! —, kit is szólíthatott x'olna meg, ha nem engem. Haj, csibe, még szólni sem tudsz majd a pilledtség- től, És mentünk. Fel a lépcsőn, be a kedves, félhomályos, hűvös szobába, amelynek közepét és egyben főhelyét, egy hatalmas heverő foglalta el. A bankban a széf, az irodában az íróasztal, a konyhában a tűz­hely, a barkácsműhelyben a fúrógépecs- ke, itt a heverő foglalta el a központi helyet. Mikor, hol, mi a legfontosabb! — Gyere te drága! Vetkőzz, de gyorsan ■— lihegte a fülembe a szőke sexbomba és remegő ujjakkal vonta le rólam fehér­neműmet. .. — Ah, miért nem habselymet használsz. Modern kor, modern fehérnemű. Férfinek is! — cirógatta meg vérpiros ajkával sut­togó hangján a fülemet, hogy belebor- zongtam. — Ezt nézd! — nyújtózott el előttem, mint valami buja kígyó és lassan láttatni engedte e legtökéletesebb testen a legtö­kéletesebb női fehérneműt, amelyet vala­ha is láttam. Nem bírtam tovább, kitört belőlem az isteni Tárzan és.. „ — Csirkefogó! Mit képzel? ;— Hogy-hogy mit képzelek? Mit lehet képzelni egy férfinek, akit leszólítanak az utcán, levetkőztetnek egy lakásban? Ostyasütésre a Tarzan se gondolna ilyen­kor — háborogtam teljes joggal a kapott pofon miatt. — Uram, ön téved. Ez nem az, amire gondol? — Hát mi lehetne más? — Fehérnemű hét van! Modern ember, modern fehérneműben. Ezt vegye magá­nak. ezt vegye kedves feleségének! Érti? Ez reklámfogás... Pedig micsoda fogása volt..; ' Gynrkó Géz* Forró hangulatú nagygyűlés a Honga-i bányászok köré­ben. A Leszálló sárkány öblének egy csodálatos részlete. Történelem előtti ujjlenyomatok A történelem előtt vagy a korai történeti időkből szár­mazó kerámiákon talált ujj­lenyomatokból egy svéd archeológus szerint követ­keztetni lehet arra, hogy ké­szítőik milyen néptörzshöz tartoztak. Kétszáz ősi görög és ciprusi kerámiákon talált ujjlenyomatot analizáltak. A mykénéi lenyomatok átlag 20 százalék ívet, 65 százalék hurkot és 15 százalék csa­varulatot mutatnak. Az ezer­éves krétaiaknál ez az átlagos gyakoriság 4.42 — és 54 szá­zalék. Egyelőre — a vizsgált anyag kis száma miatt — még nyitott kérdés, vajon az ujjlenyomatok vizsgálatának módszere valóban hasznos eszköze lesz-e a régészek­nek a történelem" előtti idők­ben keletkezett tárgyak idő­rendi és néprajzi meghatá­rozására. Terjeszkedés a tengerre Monaco terjeszkedni sze­retne, s mivel földje nincs, s francia területre építkezni nem akar, a tengerből hó­dít el egy 15 ezer főnyi te­lepülés számára elegendő te­rületet. Ebben az évben be­fejeződik egy több mint ezer méter hosszú hullámtörő építése, s sok millió keszont süllyesztenek a monacói hí­res sziklatömb lábaihoz a tengerbe, kb. 16 méter mély­ségbe. A víz elzárása és a gát feltöltése óriási mun­kálatokat igényel, de a szak­emberek szerint megéri a munkát is, a ráfordítást is. Az emberalkotta „telkeket” kiparcellázzák, s jövőre _ el­kezdődhet az építkezés. 500 millió dollárba kerül a prog­ram, amely három „hiány­cikket” ajánl: csendet, tisz­ta levegőt és tiszta vizet. Ezt manapság drágán kell megfizetni. Az építkezéseket az egyéni építők kötelesek a- vállalkozás koncepciójával összhangban végrehajtani, az új települést ugyanis úgy alakítják ki, mint a színpadi nézőtereken az üléseket, hogy a Földközi-tenger pompás látványát semmi se zavarja meg. A legmélyebb ponton kapnak helyet az üzletek, a forgalom a föld alatt bonyo­lódik le. Az orvosi kutatás névtelen munkatársai Egerek, patkányok, tenge­ri malacok: névtelen segítő­társai sok kutatónak, orvos­nak és biológusnak egyaránt. Számos betegség gyógyítá­sa, eredményes műtét fel­fedezése fűződik fel nem jegyzett nevükhöz. Újabban egyre inkább a majmok lép­nek az igényes kutatás ko­rábban használt állatai he­lyébe. Ok: a rokonság, amely kutatókat az utóbbi negyven év munkái során. A kutatá­sok elsődleges feladata még nem ismert élettani folya­matok és jelenségek feltárá­sa, az idegrendszer műkö­désének • kutatása. fertőző betegségek kivédésének ta­nulmányozása, továbbá a szívműködés és a vérkerin­gés törvényeinek megállapí­tása. A képen mesterséges majom és a Homo sapiens között van. A Szovjetunió sok kutató- intézete közül Szuhumiban van az egyik ahol több mint 2400 majom segítette a úton idéznek elő infarktust a „névtelen munkatárson”, pontosan lejegyezve a vele kapcsolatosan megjelenő élettani folyamatok görbéit. Az állat meghal, hogy éljen az ember. Szuper olajkút-fúrás Nagyméretű olajkút-fúrás kezdődik hamarosan az Azerbajdzsán Köztársaság­ban, amelyben kiváló szak­emberek vesznek részt. Fel­adatuk nem kisebb: 15 ezer méter mélységre kell lefúr­ni, hogy elérjék a híres „olajmezőt”, amelyről olyan sokat álmodtak a fantasz­tikus könyvek írói. Ez lesz az első ilyen jellegű próbál­kozás, hogy szárazföldön hatoljanak át a Föld kérgén. Mielőtt hozzálátnának eh­hez a mélyfúrások történel­mében példa nélkül álló munkához. nagyon sok termelési és technológiai problémát kell megoldani. Pl.: 7 ezer méter mélység­ben 1300—1500 atmoszféra nyomás van, a hőmérséklet pedig eléri a 300 C°-ot is. A célul kitűzött mélység számos jellemzője azonban még ismeretlen, ezért a meg­lepetések elkerülése végett 7 ezer méter mély próbafú­rást végeznek. Az a feladat, hogy elérjék a földkéreg kristályos alapjának fedő szintjét és a kísérlet ta­pasztalatainak alapján hoz» zálássanak az igaz; nagy végcél a megvalósításhoz,

Next

/
Oldalképek
Tartalom