Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-26 / 48. szám

1972. február 20; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Sorrend és anyagi lehetőség A Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatója a beruházásokról A beruházási piac feszült­ségeinek csökkentésére az utóbb5 hónapokban közis­merten sok intézkedés tor- tépt. Ezekről olykor eltérő­en — néha megalapozatlanul — vélekednek. Ezért is in­Mire vallanak a számok ? — A megyénkben folyó beruházások javarészének 1911. évi teljesítését — ez­úttal első ízben — az MNB megyei igazgatósága értékel­te. Milyen tapasztalatok összegezhetők a pénzügyi mérleg ismeretében? — Néhány adatszerű arányszámmal utalnék előbb a helyzet múlt évi alakulá­sára. Az igazgatóságunk fi­nanszírozási körébe tartozó, gazdasági szervezeteknél a beruházások pénzügyi telje­sítése tavaly csaknem 9 szá­zalékkal múlta felül az elő­ző évit. A nem miáltalunk finanszírozott, de Szolnok megyében folyó beruházások figyelembe vételével jóval nagyobb arányú a pénzügyi teljesítés. A hozzánk tartozó beru­házásoknál a pénzügyi telje­sítés növekedése változó mértékű az egyes szektorok­ban és ágazatokban. A tsz- beruházásoknál például 15,2 százalékos csökkenés ta­pasztalható. Országosan 18 százalékos ez a mérséklődés. Az összességében mutat­kozó emelkedés összefügg a gazdálkodó szerveknél kép­zett nagyobb fejlesztési alap­pal. Olyannyira, hogy a fej­lesztési források között a sa­ját erő több mint 6 száza­lékkal nőtt tavaly 1970-hez képest. Hitelt gyakorlatilag tavaly sem kaptak többet, mint 1970-ben, s ennek ará­nya a nagyobb saját erőhöz képest két százalékos csök­kenést is mutat. Közrejátszik az említett növekedésben az is, hogy az élelmiszergazdaság egyes, korábban országos vállalat­hoz tartozó gyárai — pél­dául a Szolnoki Cukorgyár — önálló vállalattá szerve­ződtek, és a korszerűsíté­sükre, rekonstrukciójukra fordított pénzeszközök igaz­gatóságunk finanszírozási körébe tartoznak. Kedvező, hogy a beruhá­zások anyagi-műszaki ösz- szetételében az építés rész­aránya valamelyest csök­kent. míg a gépek arányánál 3 százaléknál nagyobb növe­kedés volt. Az utóbbit a mezőgazdasági beruházások­nál tapasztaltuk, az ipari és kereskedelmi létesítmények­nél viszont az építési há­nyad emelkedett. Az említett arányszámok­kal / jellemzett növekedés olyképpen valósult meg, hogy a tavalyi magasabb pénzügyi teljesítésnél mind­azok a feszültségek tovább növekedtek, amelyek — mint országosan, megyénk­ben is — több év óta ta­pasztalhatók. Mégpedig egy­re kedvezőtlenebbül, foko­zódó kártétellel. Túl a lehetőségek határán —• Miben nyilvánul ez tßeg? A lehetőségek határán túlmenő beruházási törek­vésekben. Mind a rendelke­zésre álló, reális saját for­rásokat, mind a — szintén beh atárolt, tényleges — hi­telforrásokat meghaladó be­ruházási igényekkel léptek fel gyakran a vállalatok és szövetkezetek. S közben még az anyagilag megalapo­zott igények teljesítéséhez sem volt megfelelő anyagi­műszaki kapacitás a kivite­lezők részéről. így a pénzügyi teljesítés növekedése sem mindig azt jelentette, hogy egyes fej­lesztési célok gyorsabban valósultak meg — növekvő hatékonysággal —, hanem sokkal inkább azt, hogy not­ion nőtt a megkezdett be­ruházások száma, s a befe­jezés mind nagyobb kése­delmeket szenvedett. A túl­fokozott igények a gazdál­kodó szervezeteknél a saját források — fejlesztési ala­pok — teljes elköltéséhez, olykor távlatokban is a ki­merítésükhöz vezettek. Ugyanakkor ez a túlhaj­tott beruházási „étvágy” olyan következményekkel járt, hogy elégtelen előké­szítés mellett is munkához láttak a kivitelezők. Előfor­dult például, hogy 1969- ben megkezdett beruházás­nak a teljes tervdokumentá­ciója csak 1971 második fe­lében készült el. Mind az előkészítés nagyfokú hiánya, mind pedig egy-egy beruhá­zás elhúzódása — nem egy­szer pedig a költségek szán­dékos alátervezése is — nö­velte, méghozzá többnyire igen nagymértékben a pénz­ügyi ráfordítások összegét. Önmagában a nem — és ál­talában egyre kevésbé — teljesíthető kereslet szintén áremelkedést okozott, fő­képp a szabadáras létesít­mények megvalósításánál. „Pénzhiány“ és rangsorolás — Köztudott, hogy erői­ket az idén elsősorban a megkezdett beruházások meggyorsítására kell össz­pontosítani. Néhány ilyen létesítménynél azonban még­is pénzhiányra panaszkod­nak. Mi az igazság? — Kétségtelen, hogy a megkezdett beruházások gyorsabb befejezéséhez igen fontos érdekek fűződnek. Nem csupán országosan, ha­nem egy-egy gazdálkodó szervezetnél is. Gondolom, ez logikusan következik az elmondottakból. A megvalósítás gyorsítá­sáért elsősorban az építő­ipari kapacitások ésszerű koncentrálására, a kivitele­zői erők kellő összpontosítá­sára van szükség. Evégett a már megkezdett beruházá­sokat — úgymond — rang­sorolni kell. hogy megfon­tolt sorrend és az anyagi -lehetőségek szerint csonorto- sítsuk a létesítmények elké­szítésére az adott emberi és gépi erőt. E rangsorolás — az ésszerűség, fontosság sze­rint — a beruházások egyik csoportjának a meggyorsítá­sát, bizonyos részüknek a későbbi folytatását — és szintén gyorsabb befejezését —, míg néhány esetben — ez sem titok — a kivitele­zésnek olykor több évvel későbbi kezdését írja elő. Ami a pénzhiányt illeti, elmondhatom: a mezőgazda- sági beruházásoknál, mind­két nagyüzemi szektorban rendeződött. Csupán három létesítménynél kell még ez­után megoldást találni a megfelelő döntéshez. Ezek kivételével a tsz-ek és álla­mi gazdaságok befejezetlen beruházásainak ez évi pénz­forrásai biztosítottak. Ter­mészetesen azáltal, hogy az érintett üzemek saját erő­forrásaikat is teljes mérték­ben erre fordítják. A jogos állami támogatás mellett in­dokolt hitelszükséglet bizto­sított Az ipari és kereskedelmi beruházások befejezésével kapcsolatban is kétségkívül adódnak pénzügyi problé­mák. Ezek megoldásához is alapvetően a már említett sorrendiség meghatározása és szigorú megtartása segíthet hozzá. A legfontosabb léte­sítmények megvalósításához például a megyeszékhelyen a Pelikán Szálló építéséhez r*r szükséges pénzforrások előteremtésére hatékony és eredményes intézkedések történtek. Egy-két megkez­dett — de nem előhaladott — beruházásnál későbbi megvalósításra kell számí­tani. Hangsúlyozom azon­ban, hogy ilyennél is a ki­vitelezési idő rövidülése ké­sőbb olyan befejezésre is módot nyújthat, mintha az erők szétaprózottsága mel­lett csak épülgetne az adott létesítmény. Segít a bank igazgatósága is — Milyen indítékból, mi­lyen kezdeményezésre tör­ténik a rangsorolás? — Párthatározatok és kor­mányintézkedések szolgálnak alapjául. Központi kezdemé­nyezés nyomán a Szolnok megyei pártbizottság is — miként a Néplap részletesen beszámolt róla — szervezé­si, intézkedési és ellenőrzési tervet fogadott el az idei beruházási feladatokról. Ezek megoldását a politikai munka eszközeivel is segí­teni kell. Nem utolsósorban annak széles körű megér­tetésével, hogy fejlesztési szándékainkat szigorúan az adott lehetőségekhez szab­juk, mind a pénzeszközök, mind az adott beruházás egyéb feltételeinek (kivite­lezői kapacitás, jó előkészí­tés, reális terv stb.) számba vételével. — Szigorúbb szabályozás­ról van tehát szó ... — Mindenképpen. De ez olyan szükségszerűség, amely a jövőnk megalapozása, élet- színvonalunk továbbfejlesz­tése végett elkerülhetetlen. Az ezt szolgáló intézkedések gyakran valóban érzékenyen érintik az érdekelt vállala­tokat, szövetkezeteket, ta­nácsokat, vagy más intéz­ményeket, mert egyik-másik elképzelésükről le kell egye­lőre mondaniuk. Még sincs arról szó, hogy e szigorúbb szabályozással fékezni kívánnák a gazdasá­gi fejlődés ütemét. Ellenke­zőleg: a beruházási egyen­súly mielőbbi megteremtése éppen a tartós, dinamikus fejlődéshez nyújt biztos ga­ranciát. Persze, hogy most szigorúbb szabályozásról be­szélünk, abban az is közre­játszik, hogy sokfelé nem tartottak meg már koráb­ban^ is érvényes, több alap­vető szabályt. Példaként csak egyet említek. Már a gazdaságirányítás reformjá­nak bevezetésekor alapelv volt — s az is marad —, hogy a gazdasági döntések — beruházási elhatározások — meghozatalára, és a cse­lekvésre csak a rendelke­zésre álló anyagi források nyújthatnak módot, lehető­séget. Hogy erről nem is olyan ritkán „megfeledkez­tek” — jó néhány példával bizonyíthatnánk. Egy-két vo­násukról volt is már szó: például a költségek szándé­kos alátervezéséről, az elő­készítetlenül megkezdett be­ruházásokról, melyeknél az anyagiak tisztázatlansága is nyilvánvaló. Szolnok megyében sem a gazdasági fejlődés ütemének valamiféle csökkentése, visz- szatartása a „cél”. Nem er­re való nálunk sem a szigo­rúbb szabályozás. A haté­kony, jó fejlesztési tervek kidolgozásával úgymond, szünet nélkül foglalkozni kell. A megfelelő előkészí­tés után — a szükséges pénzeszközök megteremtésé­vel és nem utolsósorban a kellő kivitelezői kapacitás biztosítása mellett — a meg­valósításukra is sort kerít­hetünk. Ezt a célt igazgatóságunk is minden eszközzel igyek­szik elősegíteni. Részint az­által, hogy a fejlesztési for­rások kéozését és felhaszná­lását figyelemmel kíséri — szükség szerint ehhez ta­náccsal is szolgál —, és hi­telpolitikai munkáiéval hoz­zájárul a helyes gazdasági, fejlesztési döntések megala­pozásához. M. I. A legszebb és legnemesebb emberi cselekedetek közé tartozik a mások életé­nek megmentése, egymás önzetlen segítése. Még nagyobbra kell értékelni ezeket i> a cselekedeteket akkor, amikor az életmentő saját testi épségét, egészségét ve­szélyeztetve segít bajbajutott embertársán. Tegnap olyan ünnepségen voltunk| Szolnokon, a megyei tanácsnál, ahol életmentőket tüntettek ki. Zsákai Béla, a MÁV dolgozója a múlt év decemberében egy idős embert mentett meg a biztos tűzhaláltól. Ennél az esetnél ő maga is betegséget szer­zett. A másik életmentő Sipos Sándor, a szajoli Vörös Csepel Tsz mezőőre volt, aki a szanatóriumból érkezett az ünnepségre. Ö két fuldokló kisgyermek se­gítségére sietett, akiket a jeges Tiszából mentett ki. A két bátor embernek a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány önfeláldozó magatartásukért az „Életmen­tő emlékérmet” és 2—2 ezer forint pénzjutalmat adományozott. A kitüntetéseket Fodor Mihály, a Szolnok megyei tanács elnöke nyújtotta át. Képünkön Zsákai Béla, Fodor Mihály, a megyei tanács elnöke, Sipos Sán­dor, Szentesi László, a megyei tanács elnökhelyettese. Nyugdíjazásuk után Három idős elvtárssal ta­lálkoztam a mezőtúri városi pártbizottság székházában. Évek óta nyugdíjasok, s mindhármuk életében közös, hogy 1945-ben lettek a párt tagjai. Életútjukról, küzdel­mes hétköznapjaikról beszél­gettünk. Hogyan telnek a pihenő heteik, hónapjaik? Most az V. kerületi, újvárosi pártalapszervezethez tartoz­nak. Vajon törődnek-e ve­lük, számítanak-e rájuk? É özvegy Kocsi Jánosné sor­sát senki sem irigyelné. Fér­jét katonának, háborúba vit­ték, s nem láthatta többé. Öt apró gyermek maradt utána: a legkisebbik hat hó­napos, a legidősebb 13 éves volt akkor. Nem akart újból férjhez menni, egyedül vál­lalta a gyermeknevelés gond­jait. — A szőnyegszövőbe men­tem dolgozni. Több mint húsz évi munkám után ha­todik éve, hogy nyugdíjas vagyok. Havonta 843 forin­tot kapok. Egyik fiammal, s a menyemmel élek. Hat családjuk van. Az a baj, hogy ők 'se egészségesek. Menyem a szívével beteges­kedik, a fiam lába most gipszben van. Rájuk fér a segítség. Ezért sem tudtam kisegítő munkára menni a szőnyegszövőbe. Pedig na­gyon hívtak. A pártbizalmi kihozza a havi tagsági bélyeget és ér­tesít a taggyűlések, rendez­vények időpontjáról. Oda mindig elmegyek. Jól esik az is, hogy mindig meghív­nak a szőnyegszövő nyugdí­jasainak találkozójára. Nem érzem, hogy mellőznének. m Paraízs Endre bácsi a 72. évét tapossa. Egy fiút és két lányt nevelt fel, s hat unokája van. A munkás­mozgalommal 1919-ben is­merkedett meg, vöröskatona volt. — Most érzem a hatását, hogy akkor a Tiszába za­vartak bennünket. A felszabadulás után az első sorokban küzdött. Párt­titkár, népfront vezető volt. Az ellenforradalom után a munkásőrségbe jelentkezett, s csaknem tíz évig teljesített szolgálatot. — Alikor még bírtam, volt erőm. Tizenkettedik éve, hogy nyugdíjba ment, az akkori tangazdaságból. A postás 820 forintot kézbesít havonta. Nem szívesen gondol vissza egykori munkahelyére, ahol utoljára mezőőr volt. — Dolgoztam volna még, de sohasem hívtak. Pedig nem vagyok a munkában válogatós. Az se jutott eszükbe, hogy néha meghív­ják nyugdíjasaikat. Így beszél a jogutódról, a Mezőtúri Állami Gazdaság­ról. Fáj neki, hogy elfelej­tették. Jogosan. — A pártbélyegemért ma­gam megyek el és érdeklő­döm, hogy mikor lesz párt­taggyűlés. Mindig ott va­gyok, vitatkozom, amivel nem értek egyet. Legutóbb elmondtam, hogy a TÜZÉP telepen nem lehet fűrészelt fát kapni, a Tempó meg 6 forintot kér egy mázsa fel­vágásáért. Ezt nem bírjuk kifizetni kis nyugdíjunkból. Nem fogadtam el a vélemé­nyüket, hogy ez nem tarto­zik a taggyűlésre. Hát nem közügy? Mezőtúr mezőgaz­dasági város, még sincs elég zöldségféle. Ha van, akkor nagyon drága. Az is bosszan­tott, hogy Budapestre kellett írnom, mert öt napig nem hozta a postás a Népszabad­ságot. De helyben nem sike­rült elintéznem. A keserűség hangja ez. Pe­dig bizonyára igaza van. E Lápasi László 62 éves, pi­rosarcú, magyaros bajúszú férfi. A munkásmozgalom régi katonája: 1938 óta szak- szervezeti tag. Egy ideig munkásőr volt. — Karcagon cselédesked- tem, aztán igyekeztem szak­mát tanulni. Az ottani Hun­gária malomban lettem mol­nár. 1949-ben államosítottuk a Fábáin féle malmot, utána igazgatónak neveztek ki. Egy év múlva áthelyeztek Mező­túrra, a^ Ilona malomban voltam igazgató a malom­ipar egyesítéséig. Negyven évig őröltem, őröltettem a gabonát. Négy éve vagyok nyugdíjas. Elégedett vagyok, 1670 forintot kapok. Meg­élünk belőle az asszonnyal. —- A családom? Két fiam és egy lányom van. A na­gyobbik fiam agronómus a Magyar—Mongol Barátság Tsz-ben, a felesége főköny­velő a gépjavítónál. A lá­nyom is ott dolgozik. A vöm Budapesten, a Politikai Fő­iskolán tanul. Talán ismeri is, a Papp Jancsi. A kiseb­bik fiam katona, előtte a* NDK-ban dolgozott, onnan hozott asszonyt magának. A felesége és a kis unokánk velünk van. A pártmunkára terelődött a szó. — Eddig a malomhoz tar­toztam, pár hét óta az új­városi pártszervezetnek va­gyok a tagja. Eddig még nem beszéltek velem. Bánt, hogy a nyugdíjasokat volt vállalatom se hívja meg. Pe­dig olyan jó lenne néha el­beszélgetni. «F Három ember, három fi­gyelemre méltó vélemény. Gondoljunk arra, hogy egy­szer mi is nyugdíjasok le­szünk. Mi. sem szeretnénk, ha megfeledkeznének ró­lunk, Máthé László Lakásfejlesstési alap a karcagi Május I. Tss-ben Lakásfejlesztési alapot lé­tesített a csaknem 10 ezer holdon gazdálkodó karcagi Május 1. Termelőszövetke­zet. A korszerű nagyüzemi gazdaság számos fiatal me­zőgazdasági szakembert al­kalmaz, s kezdeményezésé­vel a városban letelepedő agrármérnökök, techniku­sok helyzetén kíván segíte­ni. A 300 ezer forint lakás- építési alapot elsőízben hat fiatal házas között osztot­ták szét. Az építeni szándé­kozóknak személyenként 50 ezer forint kamatmentes hi-. telt folyósítanak, amelyet 5 éven belül egyenlő részle­tekben kell visszafizetni. Az anyagi támogatásban ré­szesülő szakemberek köte­lezettséget vállaltak arra, hogy 5 évig nem változtat­nak munkahelyet, tagjai maradnak a tsz-nek. A hat szakember a tsz támogatá­sává] szép, egyemeletes tár­sasházat épít a város bel­területén. Az építkezés már megkezdődött, a bo'dog tu­lajdonosok még az idén be­költözhetnek új otthonaik­ba. dokolt, hogy illetékeshez forduljunk a tisztánlátás vé­gett. Tolna Károlyt, a Ma­gyar Nemzeti Bank megyei igazgatóját kerestük fel, hogy pénzügyi oldalról tájé­koztassa olvasóinkat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom