Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-24 / 46. szám
1972. február 24; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Seres Péter főmérnök — Sokat hallunk és olvasunk arról, hogy milyen rohan: osan szaporodnak Magyarországon a személygépkocsik. Ez igaz is, hiszen jelenleg már 300 ezer ilyen gépjármű közlekedik nálunk, viszont kevés szó esik arról, hogy ennek több mint duplája, i mintegy 667 ezer motorkerékpár van forgalomban. Arról is keveset beszélünk, hogy a motorkerékpár — vitathatatlan hasznossága, népszerűsége mellett — mennyire veszélyes jármű, főként ha valaki úgy' vezet, hogy- a kilométerórára csak azért néz: a mutató százhúszon fölül van-e már. Megyénkben 1970-ben 512 baleset volt, tavaly 508. Ebből halálos kirrenetelű 45, illetve 44. A motorosok évek óta „vezetnek” a baleseti statisztikában: az elmúlt évben is 132 balesetet okoztak, huszonnyolccal többet, mint a személygépkocsik. Ráadásul a motorosok által okozott balesetek szinte kivétel nélkül személyi sérüléssel is járnak. Érdemes azt is megemlíteni, hogy a balesetek leggyakoribb óka a gyorshajtás. Én magam is motoros vagyok. de egyben ellenzője is az esztelen száguldásnak. Az utóbbi időben Szolnokon is nagyon elszaporodott a fiatal, húsz éven aluli motorkerékpárosok száma, akik 250, 350 köbcentis gépeikkel főleg csúcsforgalom idején szeretnek cikázni a járművek között. Pedig éppen nekik kellene a legjobban vigyázni, hiszen nincs meg még a kellő gyakprla- tuk a vezetéshez. Jó lenne — ezt már Budapesten a Természetbarát Szövetség Országos Motorosbizottságának értekezletén is fölvetettem — ha a motorosoknak, hasonlóan az autósokhoz, mielőbb létrejönne egy érdek- képviseleti szervezetük. Bogdány Sándomé fodrász kisiparos — Nagyon váratlanul ért a kérdés. Nem is tudom, mit mondjak. Ilyenkor több gondolat is megfordul az ember fejében. Ha újságíró lennék, talán arról a gondról írnék, arr.i most a Petőfi és a Rákóczi út lakóit foglalkoztatja. Én magam is arra lakom, és ezért a többiek nevében is beszélek. — Egyre több új lakótelep, családi ház épül arrafelé. Sok a kisgyermek, akiket korán reggel a város másik végében lévő bölcsődékbe, óvodákba visznek, és a munka után szaladnak értük. Bizony egy álmos, nyűgös gyerekkel nehéz a gyaloglás. Busz viszont nem közlekedik felénk. Sokan járnak távoli munkahelyekre dolgozni. Ha busszal akarnak utazni. a Mártírok úti buszmegállóhoz kell menniük, amelynek a környéke Szolnokon a legpiszkosabb, legelhanyagoltabb. Esős időben térdig ér a lucsok és ha egy autó elhalad a megálló előtt, a várakozók szeme-szája tele lesz sárral. Jó lenne, ha az illetékesek intézkednének, hogy legalább egy buszvárót építsenek óda. Gondunkat az oldaná rr.eg, ha a Petőfi és a' Rákóczi úton a Volán rendszeresítene félóránként vagy óránként egy buszjáratot. Az is elég lenne, ha csak a reggeli és a délutáni csúcs- forgalom idején közlekedtetnék a buszokat. — A másik téma — ami engem nagyon érdekel és izgat — az szakmai. Nálam is tanultak és most is tanulnak fiatalok, akik a fodrász szakmát választották. Gondjaikat ismerem. Talán ha tollat ragadnék, akkor a többi ifjú — az életbe kikerült — fodrász szakember munkája felől érdeklődnék. Milyen a munkahelyük? Elképzeléseik hogyan váltak valóra? A hátrányosabb helyzetben lévő, kisebb településeken élő fiatal fodrászoknak milyen lehetőségeik vannak a szakmai továbbképzésre? Bacsa Ferenc diák — Fiatal vagyok, szeretem a szépet; a zenét, ag irodalmat, a képzőművészetet. Különösen a zene ragad meg. A Metró együttes műsora éppen olyan örömet nyújtott számomra, mint a nemrég városunkban vendégszerepeit dán vonósnégyes hangversenye. Meggyőződésem, hogy a muzsikát velem együtt sok. fiatal szereti, mégis alig van komoly zenei koncert Jászberényben. Megírnám, — nem elég kimondani —, hogv közömbösek vagyunk a szép iránt, tenni is kell azért. hogy megszeressük és meg tudjuk érteni a szépet. A jászberényi művelődési házban rendezett hangversenyeken szimfonikus zenekarok, fúvósötösök, zongora- és hegedűművészek tolmácsolják Beethoven, Brahms, Debussy és Mozart műveit. A középiskolában viszont — ahol fel kellett volna készíteni bennünket a komoly zene befogadására — a négy év alatt egyetlen tanévben tanultunk egy kis zenetörténetet és néhány mozgalmi ' dalt. írnék arról, hogy a koncertek belépőjegyeinek magas árai nem csalogatják a hangversenyekre a diákokat. Én személy szerint tudom, hogy a művelődési ház. amikor jól gazdálkodik, akkor is anyagi gondokkal küzd. Tudom viszont azt is, — ismerve iskolatársaim anyagi helyzetét —, hogy meggondolja a diák azt a tíz, vagy tizenöt forint kiadását még akkor is, ha nem csak baet-zenét. hanem a komoly zenét is szereti. Juhász Istvánná házfelügyelő A lakók és a házmester viszonyáról írnék. Érdemes lenne egyszer végig járni a bérházakat, megkérdezni a lakókat és a házfelügyelőt is. Egy kívülálló reálisan tudná értékelni és leírni kapcsolatukat. Miért mondom mindezt? . Pár hónapja vagyok házmester Szolnokon az új tízemeletes házban. Sajnos elég rossz tapasztalataim vannak. Tudom, nem lehet általánosítani. de ha már megkérdezett, nem szépítem a dolgokat. Tisztességesen megfizetnek a munkámért ez igaz, de nincs áz a pénz, amiért az ember eltűrheti a megaláztatást, a goromba megjegyzéseket. Márpedig tisztelet a kivételnek, ebben a házban nagyon sokan cselédnek nézik a házmestert. Ha elromlik a lift, vagy a kaputelefon, ha nincs melegvíz, ha sáros a járda, vagy a lépcsőház — egyszóval mindenért a házmestert szidják. Üj a ház. elég sok hibával, de a legtöbb bajnak a nem rendeltetésszerű használat az okozója. Nyomják a lift hívógombját akkor is, ha nem „szabad-ot” jelez. Többen beszállnak, mint amennyit elbír, még megy a lift. mikor belül már kinyitják az ajtaját... így nem csoda, ha ez az érzékeny automata-szerkezet felmondja a szolgálatot. Az IKV-tól szinte naponta jönnek megjavítani. Az ember a lelkét kiteheti, sok lakó figyelembe sem veszi. Vagy például itt van a szeméttárolás. Kényelmes és praktikus megoldás. Minden emeleten csak be kell dobni a hulladékot a tartályba és a lakóknak nincs vele több gondja. A kihordás már a házmester dolga. Mégis nagyon gyakran mellé dobálják a szemetet és ha a világ legudvariasabb hangján szóváteszem, foghegyről odavetik: miért van a házmester, ha nem azért, hogy takarítson. Ez igaz. Takarítanunk is kell, de emellett még számtalan a tennivalónk. Egy ház, ahol tíz kilencven méter hosszú folyosó van és majd kétszáz lépcső, a ház környékén pedig bokáig ér a sár, hiába takarít a házmester éjjel-nappal, ha a lakók semmibe veszik a munkáját. Márpedig ahol több mint száz család lakik, csak úgy lehet rend és tisztaság, ha mindannyian — lakók és házmester is — vigyázunk rá. Fekete Györgyné munkás — Amiről írnék, első hallásra talán csak egyéni gondnak tűnik, de nem az, mert nagyon sok dolgozó nőt érint Törökszentmiklóson. Reggel 6-ra járnánk dolgozni, ilyenkor visszük be a gyereket is a bölcsődébe. EKKor azonban a bölcsőde oen csak a takarítónő van egyedül, mivel az óvónőn és a gondozónők csak 7 órára érkeznek. A takarítónő — aki egyébként a begyújtással is el van foglalva — 7 óráig egyedül ügyel fel a gyeresekre a hideg termekben. A 6 órai munkakezdésre természetesen nem tudunk beérni, fél hét, háromnegyed hét lesz mire munkába állunk. Szombaton délután két óráig kell a gyermekeket elvinni a bölcsődéből. Mi a baromfifeldolgozónál fél háromig dolgozunk, így kénytelenek vagyunk egy órakor abba- nagyni a munkát. Ez természetesen anyagilag is hátrányosan érint bennünket, ugyanakkor a vállalatnak is munkaszervezési problémát okoz. Egy műszakban általában húsz nő kezd később reggel, illetve megy el korábban szombaton délután. A következő problémám is a gyermekkel kapcsolatos. Törökszentmiklós gyermek- orvosi ellátottsága nem megoldott. A városban mindössze három gyermek- gyógyász van, a régi rendelőt, amely korszerűtlen volt — lebontották, az újnak az építése pedig vontatottan halad. Jelenleg a volt járási tanács épületének alagsorában vannak a szakorvosi rendelők, ott kapott helyet a gyermekgyógyászat is. Természetesen az áldatlan körülmények nagy zsúfoltságot okoznak. A minap az egyik kolleganőm férje reggel 4 órakor indult el helyet foglalni a rendelésre. A Néplap gyakran foglalkozik a dolgozó nők gondjával bajával. Ha ennek van foganatja, úgy én is erről írnék, ha újságíró lennék. Dr. Könyves Béláné a Szolnok megyei Gazdasági Döntőbizottság bírója i— Jogász vagyok, a paragrafusok világától erre a váratlan kérdésre nehéz lenne hirtelen elszakadnom. Azt hiszem, ha írnék a témát is elsősorban ebből a körből keresném. Magam is szívesen olvasnék többet a jogrendszer kevésbé közismert és ha szabad ezt a szót használnom, kevésbé látványos, de ugyanakkor sok színű izgalmas területeiről. Konkrétan a polgári jog szerteágazó gazdasági szabályairól és azokról, akik ezzel foglalkoznak. Az új gazdaságirányítási rendszer négyéves tapasztalatai után napjainkban lehetne ez igazán téma. Bár az utóbbi pár évben elég sok tudományos munka, szakcikk foglalkozott a megváltozott gazdasági forma közvetlen és közvetett hatásával, a napilapok hasábjain csak elvétve találkoztam ilyen írásokkal. Pedig nvilvánvaló, hogy a gazdaságirányítás folyamatában történt változást maradéktalanul követni kellett és követte is a megfelelő jogi szabályozás. Az új rendeletek egyértelműen megfosztották a gazdasági egységeket az egykori iogi „uniformistól”. önállóbbak lettek, rugalmasabban gazdálkodhatnak, messzemenően figyelembe vehetik a piac diktálta követelményeket az igények változásait... Mindezek közvetlen pozitív hatását, valamennyien tapasztalhatjuk. Már a múlté az aprólékos országos szintű szabályozás, ami a minisztériumtól a munkapadig mindent konkrétan meghatározott. A rugalmas gazdálkodásnak is meg vannak természetesen a maga jogj korlátái- A keretek helyes kitöltése már az adott gazdasági egységek profiljának, lehetőségeinek megfelelően történik. Ahhoz, hogy egy jogász megbízható „őre” lehessen a törvényességnek, napról napra lépést kell tartania a szédületes tempóban fejlődő életviszonyokat követő jogi szabályokkal. Borhi László művezető — Ha újságíró lennék, el-el kalandoznék egy-egy üzembe, felfedezném a műhelyeket, beszélgetnék a munkásokkal és csak ezután ülnék le a vezetőtől megkérdezni, hogy: mi újság? Jelenleg az egyszerű emberek véleménye elvész az igazgatók, a főnökök kinyilatkoztatásai mellett. — Gyakran hallok az építőipar munkájáról bíráló szót; az újságban szívesen olvasnék egy-egy hatalmas épület kivitelezésének hiteles történetéről. Együtt a jót és a rosszat, hiszen egy — összességében lélegzetelállító — építészeti szenzáció mindkettőt magában hordozza. Tizennyolcemelet magasság — sokszoros hibalehetőség. De vajon törvényszerű-e élni is ezzel a lehetőséggel? — Szajol; kollégáimmal együtt örömmel üdvözöltük a „T-vezető” című írást. Ha újságíró lennék, biztosan hasonlóval is próbálkoznék. Az egyszerű emberek szívesen olvasnak az úrhatnám- ság, az anyagiasság elleni harcról. Sajnos az a tapasztalatom, hogy nagyon sok ember ' szívesen terjeszti ki mégoly kicsiny hatalmát is másokra, ha erre lehetőség van. És az sem titok, hogy közülük nem egynek bizony aránytalanul vastag a borítékja. Az ilyen megnyilvánulások elleni radikálisabb harcról szívesen tudósítanék... Orvos László üzletvezető-helyettes — Manapság is nagyon „divatos téma” a kereskedelemben dolgozók elmarasztalása, á pult másik oldaláról viszont kevés szó esik. Az természetes, hogy az eladó van a vevőért, a kiszolgáló a vendégért, de véleményem szerint az udvariasságnak nem szabadna csak egyoldalúnak lenni. Tíz évig voltam henteseladó Szolnokon, nyugodtan merem állítani, hogy nemcsak idegileg, hanem fizikailag is nagyon fárasztó munka. Igyekeztem mindig kedves, udvarias lenni a vásárlókhoz, néha mégis úgy éreztem, hogy ki vagyok szolgáltatva a szeszélyeiknek. A sok közül csak egy esetet mondok el. A boltban csütörtökön és szombaton van a legnagyobb forgalom. Egy ilyen reggel, amikor kinyitottunk, már több mint húszán álltak sorban az ajtó előtt. — Az első vevő egy középkorú asszony volt. Kiválasztotta, hogy melyik húsból vágjak le másfél kilót és ledará Itatta utána azt mondta, hogy nem kelL Másikból választott, fölsze- leteltette, aztán azt is visz- szaadta, mert egy harmadik fajta jobban megtetszett neki. Végül a sorbanállók szóltak rá, hogy vásárolni akar, vagy szórakozni. A vendéglátónál csak egy éve dolgozom, de az eddigi tapasztalataim szerint a vendégek itt mégis udvariasabbak. Nem a borravalóra gondolok, mert a mi boltunkban ilyent nem ismerünk. hanem ha én kedves vagyok valakihez, aí legalább egy röpke mosoly erejéig viszonozza. Jó lenne, ha mindenki' gondolna arra, hogy a pult másik oldalán is emberek vannak. Emberek, akiknek kötelessége, hogy udvariasak legyenek, de cserébe azt hiszem a vásárlóktól is elvárhatják ugyanezt. Iszmajlovszky István KISZ-titkár Az alig 21 éves fiatalember megyei és községi tanácstag, Jászjákóhalma községi KISZ-szervezetének titkára. Főfoglalkozása: lakatos, a tsz gépjavító műhelyében dolgozik. A kérdésről hogy miről írna, ha újságíró lenne, a homlokára szökő ráncokról ítélve, megírná a község minden gondját, baját. Ezután mégiscsak a szívéhez legközelebb álló témánál, a községi KISZ- szervezetnél marad. — Ha úgy mint tanácstag írnám az újságot sok jót és szépet írnék községünk KISZ-szervezetéről, mint KISZ-titkár azonban inkább panaszkodom. KlSZ-szerve- zetünk az egész község fiataljainak szervezete, mégis a Béke Tsz és a községi tanács vallja magáénak. Igaz. tőlük minden támogatást megkapunk. Azt kell azonban mondanom, hogy sajnos csak tőlük. Szervezetünknek 45 tagja van, köztük 15-en tsz-fiatalok. Majdnem kétszer ennyi az asztalosipar: és a cipészipari ktsz-ben dolgozó KISZ-fia- talok száma. Furcsa módon a két szövetkezet mégsem tekinti eléggé a magáénak — legalábbis az anyagi támogatást tekintve nem — a fiatalok szervezetét. Ügy érzem erről kellene írni, mivel több támogatásra lenne szükségülik. Szeretnénk egy pinceklubot létrehozni, szépen és korszerűen berendezni. Ezt azonban csak a község valamennyi gazdasági szervének a támogatásával lehet megvalósítani. Az oldalt összeállították: Kovács Katalin Szekeres Edit Illés Antal Palágyi Béla Zámbó. Árpád Foto; Nagy Zsolt Miről írna, ha újságíró lenne?
