Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-23 / 45. szám

1972. február 23; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ünnepi köszöntő (Folytatás az í. oldalról.) ágyúgyűrűvel vette körül, amely szinte minden négyzet­métert tűz alatt tudott tartani. Csak itt, a Berlinért folyó harcban — hasonlóan a II. világháború nagy, más térségek­ben lefolyt csatáihoz — a szovjet seregtestek több mint egymillió német katonát győztek le, tízezer löveget, akna­vetőt, 1500 harckocsit, 3300 harci repülőgépet tettek ártal­matlanná. Az összehasonlítás minden méltató szónál éke­sebben beszél arról, hogy „a 7 ezer ágyútól” a 20-as évek szegényes és hiányos felszereltségéből a Vörös Hadsereg útja felívelt a hitleristák teljes legyőzéséig, egész sor nemzet felszabadításáig, majd a szocialista világrendszer létrejötte után a Varsói Szerződés katonai szövetségének megalakítá­sáig és megszilárdításáig, hagyományos fegyverzetben és a legkorszerűbb rakétatechnikai eszközökben a fölény kivívá­sáig. Mert erről van szó korunkban. A szocializmus nem­csak fejlődési ütemben, de katonai erőben is vitathatatlan fölényt szerzett. Régóta szokás és ma sem ritka eset, hogy a legnagyobb imperialista hatalom — az Amerikai Egyesült Államok — vezető politikusai kérkedően szólnak az erőviszonyokról, saját katonai erejükről, mintegy bíztatva önmagukat. A régi becsmérlő lekicsinylő hang azonban az utóbbi időben erősen ritkul. A Szovjetunió és a szocialista államok közössége katonai szempontból egyre szilárdabb és egyre biztosabb pozícióhoz jut. A II. világháború után merőben átalakultak az európai erőviszonyók. Európában többé már nem lehet az imperialsita országoknak kényükre-kedvükre politizálni és cselekedni. A Földközi-tenger többé már nem az impe­rialisták és főleg nem az Amerikai Egyesült Államok 6. Flottájának szabad hajózási területe. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalommal elindított folyamat másik nagy ese­ménysorozata — a gyarmati felszabadítás — eredménye­ként, a régi leigázott országok kicsúsztak az imperialisták tartalékából, és az előrehaladás erőinek küzdelmébe sorolnak. i z Amerikai Egyesült Államok a mi időnkben szenvedte el fennállása óta az első vereségét — 1950 és 1953 között Koreában — és most szenvedi el a másodikat Vietnamban. Ez nem hadiszerencse kérdése, hanem a törté­nelem szigorú törvénye, ami elől az imperialista államok nem térhetnek ki. A szovjet hadsereg és a Varsói Szerződés egész katonai rendszere magabiztosan, erejének tudatában néz szembe minden imperialista próbálkozással és támasztja alá létével, erejével, harci technikájával és készenlétével a szocialista országok kommunista és munkáspártjainak béke­törekvéseit, a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kong­resszusán elhatározott békés akciókat. De tekintsünk túl a harci technikán, a hagyományos és csapást mérő termonukleáris eszközök arzenálján. A szovjet hadsereg egész személyi állománya a párt politikájának lényege szellemében él és cselekszik. A személyi állomány­nak több mint fele felső- és középfokú végzettséggel ren­delkezik. A fiatal harcosok már szolgálatuk előtt felkészül­nek a hadseregben rájuk váró feadatokra. A hadsereg maga is nagy műszaki tudást igényel, hiszen ma hússzorosánál is több a műszaki foglalkozási ágak száma a hadseregen be­lül, mint 50 évvel ezelőtt volt. De a katonai szolgálat egy­ben a műszaki ismeretek gyors továbbfejlesztője is. A had­sereg és termelés műszaki igényeinek kielégítése ilyképpen szoros összhangban fejlődik. 4 párt- és Komszomol-szervezetek átfogják a hadsereg egész állományát. A tisztek és katonák szolgálatuk minden percében készek a párt politikája szellemében cselekedni, készek hazafias tettekre, társadalmi aktivitásuk magasfokú, méltó politikai öntudatuk szintjéhez. E hadsereg katonáit mindenkor a proletár nemzetköziség, a más népek, masok hazája ránti tisztelet és a testvéri segítségnyújtás gondolata vezérel. A több mint félévszázados küzdelem nagy sorsfordulóin, — az intervenció elleni, főképpen pedig a II. világháború küzdelmében — milliók áldozták életüket a hazáért, a szocialista jövőért. Olyan gigászi küzdelmet, mint amit a szovjet nép és hadsereg 1941—45 között foly­tatott, a történelem még nem jegyzett fel. Frontvonal és megszállt terület szinte egy volt. Idősek és fiatalok együtt sorakoztak fronton és megszállt területen. És ebben a harcban több mint 11 ezer szovjet ember érdemelte ki a Szovjetunió Hőse magas kitüntetést. Mindannak, amivé az 54 évvel ezelőtt született szovjet Vörös Hadsereg lett, háttere és egyben biztosítéka a szo­cialista társadalmi berendezkedés, a szocialista gazdaság óriási méretű kifejlesztése. Az első nagy ütközet idején, az akkori Szovjet-Oroszország gazdasági ereje egynegyedét tette ki Angliáénak, 20 százalékát Németországénak, s csak alig 10 százalékát az Amerikai Egyesült Államokénak. És ma? A Szovjetunió fennállása óta a második ipari hatalom lett. Az összesített ipari termelésben jelenleg az Amerikai Egye­sült Államok múlja csak felül. Az imperialisták számára egyre nagyobb kérdés, hogy meddig. A szovjet gazdaság megszakítás nélkül tör előre. Máris más a kép, hogyha egyes ágazatokat veszünk számításba. A szovjet ipar 1971-ben 121 millió tonna acélt termelt, annyit, mint amennyi 1945-ben az egész világ termelése volt. Ez több minden más ország acéltermelésénél. Az idén — 1972-ben — a szovjet emberek már 126 millió tonna acél termelésével számolnak. A múlt évben több mint 800 mil­liárd kWó volt a villamosenergia-termelés. Közel 700 millió tonna kőszenet, 372 millió tonna kőolajat, 212 milliárd köb­méter földgázt adtak a szovjet dolgozók a népgazdaságnak. A Szovjetunió gazdasága az utóbbi időben hatalmas fel­lendülés korát éli. Ennek alapját a XXIV. kongresszuson jóváhagyott IX. ötéves terv vetette meg. Ö t év alatt 40 százalékos nemzeti jövedelemnövekedés, 40 százalékos termelékenységnövekedés, 30 százalékos reáljövedelem-növekedés óriási gazdasági erőre — alapokra és lehetőségre — utal. Az ötéves terv első évének sikerei biztatóak. Az ipari termelés több mint 8 százalékkal növekedett és teljesültek a párt és kormány 1971-re szóló összes előirányzatai. A már felsorolt adatokon túl jelentős, hogy 1971-ben közel 1 millió 200 ezer gépkocsi hagyta el a Szovjetunióban a gyártó üze­meket és minden feltétel megvan, vagy biztosítható ahhoz, hogy 1975-ig négyszeresére növekedjen a szovjet gépkocsi- gyártás. Egyre nagyobb hírnevet szerez magának a világ külön­böző országaiban a Szovjetunió ipara. A Szovjetunióban termelt szerszámgépeket pl. évenként általában 70 országban várják, vásárolják és állítják a termelés szolgálatába. Az új, nagy fellendülés mutatói közé tartozik, hogy 1971-ben a ku­tatásokra fordított összeg meghaladta a 13 milliárd rubelt. Mindezek együttesen biztosítékot jelentenek ahhoz, hogy a IX. ötéves tervben, a mintegy 40 százalékos termelésnöve­kedés az ipar vonalán megvalósuljon. Ez a 40 százalékos növekedés óriási mennyiség. A szovjet gazdaság mai fejlett­ségi állapotát alapul véve, évi egy százalékos növekedés fele annak, mint amit a cári Oroszország gazdasága 1913-ban össz-nemzeti jövedelemként produkálni tudott. A szovjet gazdaság fejlődésének üteme jelenleg 2,3-szeresen múlja felül az Amerikai Egyesült Államok gazdaságának fejlődési üte­mét. A szovjet emberek a tőlük megszokott lelkesedéssel küzdenek azért, hogy a XXIV. kongresszus célkitűzései rea­lizálódjanak, a gazdaság gyors ütemben fejlődjön, hogy va­lóra váljon a lakosság életszínvonalának növelésére, az or­szág védelmi képességének fokozására vonatkozó minden el­képzelés. jrjonyolult és változó politikai légkörben érkeztünk el a fi szovjet hadsereg születésének 54. évfordulójához. Tá­vol-Keleten — Indokínában — tart az Amerikai Egyesült Államom rabló háborúja.' A vereség az amerikaiak részéről már bebizonyosodott, kézenfekvő. Most mégis olyan jelenségeknek vagyunk tanúi, amit minden becsületesen gon­dolkodó ember elítél. A még nem kis számban jelenlévő amerikai légierő nap mint nap bombák tömegét zúdítja a Vietnami Demokratikus Köztársaságra, Dél-Vietnam la­kott területeire, Indokína egész térségében. Egy-egy ledobott bomba egy-másfél négyzetkilométer területen szinte teljesen kipusztít minden életet. Ezek a bombák hatásukat tekintve átmenetet képeznek az atom- és a hagyományos fegyverzet között. Sugárhatásuk nincs, viszont romboló erejük sokkal nagyobb, mint a hagyományos bombáké. Meddig? Ezt a kérdést teszik fel az emberek. Az imperialisták érzik a vesztüket, érzik, hogy el kell a térséget hamarosan hagyniok és bosszújuk határtalan. Erő demonstráció? Azért is meg­mutatják — talán ilyen jellege is van tettüknek. A cselekedet azonban mindenképpen a vesztes magatartására utal. Közel-Keleten Izrael és az arab világ között fokozódik a feszültség. Az Amerikai Egyesült Államok Izraelbe irányuló segítő akciójából és az amerikai politikusok nyilatkozataiból arra lehet következtetni, hogy ebben a térségben fokozzák az erőket, szítják a feszültséget. Ma még az 1972-es közel- keleti eseményeket nehéz lenne megjósolni. A politika és a helyzet bonyolódik, a feszültség marad és fokozódik. És ilyen körülmények között kell az egyensúlyt tartani. De túl mindezeken, túl a ma feszültséggel terhelt gó­cokon, egyre tündöklőbben csillan meg a remény az emberi­ség előtt ahhoz, hogy elhárítsa az imperialista hatalmak go­nosz terveit, megakadályozza őket a III. világháború kirob­bantásában. Erre a legnagyobb reményt az európai helyzet alakulása adja. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé hosz- szú idő óta napirenden tartja — és az idén is megtárgyalta — az európai biztonság problémáit. Az 1972-ben Prágában megtartott ülés nyilatkozatából megérthetjük azt, hogy a Politikai Tanácskozó Testület nagyra értékeli az európai viszonyok javulását, a béke, a békés együttműködés irányá­ban tett erőfeszítéseket, és elérhetőnek látja egy össz-európai tanácskozás összehívását. Európa történetének most rend­kívüli fejezete nyílt meg, hiszen a II. világháború óta eltelt 27 esztendőhöz hasonló hosszú időn keresztül, itt nem ural­kodtak békés viszonyok. Most az európai biztonság megszilárdítása szempontjából a figyelem középpontjában a Német Szövetségi Köztársa­ságban zajló harc áll. Ebben az országban, ahol a II. világ­háború után a keresztény demokrácia került hatalomra, tar­tósan a revans, a visszavágás gondolata volt az uralkodó. Az utóbbi időben átrendeződés ment végbe a Német Szö­vetségi Köztársaság politikai életében. Üj, erős kommunista párt lépett a politika szinterére, magabiztosan nyúltak a hatalom kérdéseihez a szociáldemokrata vezetők is. A német munkásosztály körében egyre jobban megért az a gondolat, hogy nem az ellenségeskedés, nem a háború a német nép jövőjének az útja. Németországnak barátok, jó szomszédok kellenek Európában. Jövője így lesz biztosított. a haladó emberiség nagy örömmel és reménységgel nyugtázta 1970 őszén azt a két szerződést, amit a Német Szövetségi Köztársaság egyfelől a Szovjetunió­val, másfelől pedig a Lengyel Népköztársasággal kötött. Most Nyugat-Németországban a politikai küzdelem e két szerző­dés körül éleződik ki. A haladó erők ratifikálni akarják, törvénybe akarják iktatni ezt a szerződést és ez napirendi kérdés most a parlament ülésén. A reakciós erők, a keresz­ténydemokrata párt jobb oldalán gyülekező; haladás ellen fellépő politikusok mindenáron meg akarják ezt akadályozni. Á legutóbbi napokban a társadalom leghaladóbb szemé­lyiségeiből, kommunistákból, szociáldemokratákból, sőt az ellenzéki kereszténydemokrata párt balszárnyából olyan bi­zottság jött létre, amelyik máris akcióba lépett és harcba hívja a német dolgozókat a szerződés ratifikálásának ki­vívására. Ez új jelenség, új erő és bizakodva nézünk küz­delme elé. Nem vitás, hogy az európai helyzet alakulása alapve­tően meghatározza az egész világpolitika eseményeit. És ez jó irányba tart. A Szovjetunió, az európai szocialista orszá­gok erőfeszítéseinek eredményeként. Ez azonban nem kiseb­bíti, nem csökkenti az éberség fontosságát, az erők fokozá­sának, a katonai készenlét fejlesztésének fontosságát a bonyolult és változó világban áll őrt rendíthetetlenül a béke felett a dicső szovjet hadsereg. Születésének 54. évfordulóján tiszta szívből kívánjuk, hogy a tisztek és katonák erőfeszítéseit kísérje teljes siker, nagy és nemes küldetésüket maradéktalanul teljesítsék és hogy legyen a megerőltető és kemény szolgálat gyümölcse mindnyájunk célját és érdekét szolgáló tartós béke. Magyar élelmiszer-bemutatók külföldön Több mint tíz európai nagyvárosban rendez feb­ruár végén bemutatókat a Terimpex Külkereskedelmi Vállalat. Először Varsóban, majd Prágában, Pozsonyban és Berlinben vonultatják fel magyaros készétel-konzer- veiket a hűtőipari húsos ké­szítményeiket. A baráti or­szágokban elsősorban a kül- és belkereskedelmi szakem­berek ismerkedhetnek a magyaros ízekkel. Több nyugat-európai or­szágban kezdődtek, illetve kezdődnek a napokban ma­gyar hetek, ahol a vezető szerep a gasztronómiának jut. Élelmiszeripari külke­reskedelmi vállalataink — a Terimpex, a Monimpex és a Hungarofruct — jelenleg az NSZK-beli Hertie áruhá­zi konszern 68 nagy szuper­marketjében szerepelnek magyar heteken. A Hertie- napokra a Terimpex több mint kétmillió márka ér­tékben szállított ki élelmi­szereket A bemutatók ide­jén több NSZK-beli nagy­városban magyaros étterme­ket nyitnak, magyar szaká­csokkal. A Terimpex már­ciusban is többhelyütt „ven­dégszerepei” Európában, sőt Afrikában is. Paprika nyolcezer holdon A szegedi Paprikafeldol­gozó Vállalat körzetében nagy területen, mintegy 8000 holdon termelik az idén a fűszernövényt. A piros őr­lemény iránt ugyanis nö­vekszik a kereslet a külföl­di piacokon. A táj gazdasá­gai több helyen megkezdték a paprikamag vetését az üvegházakban és fóliával védett területeken. Az új idényben ösztönző árrend­szer lép életbe. A mázsán- kénti átvételi árat 30 forint­tal emelték. Ezenkívül hol­danként ezer forint növény- védelmi hozzájárulást kap­nak azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek 50 holdnál nagyobb területet hasznosí­tanak, a piros kultúrával és legalább 25 vagon termést adnak át. Az ennél kisebb területen termelők 400 fo­rintot kapnak növényvédel­mi hozzájárulás címén. To­vábbi ösztönző kedvezmény, hogy kétszeresére emelték az osztályozási, csipedési dí­jat, s a legújabb paprika­fajták elit vetőmagját ol­csóbban kapják a termelők. Kultúitörténeti szimpózium Kc'szegen Jugoszláv és osztrák tör­ténészek részvételével jú­lius 3—8. között Kőszegen nemzetközi kultúrtörténeti szimpóziumot rendeznek. Az eseményre minden évben más-más pannon országban — Ausztriában, Horvátor­szágban, Szlovéniában, illet­ve hazánkban — kerül sor. Európának ez a része az ókorban államjogilag egység volt, azoriös történelmi' kö­rülmények között fejlődött. A közös múlt hozza össze évente a történészeket, s Ilyenkor egy-egy aktuális kérdést vitatnak meg. Az idei megbeszélések közép­pontjában a pannon váro­sok története, fejlődése áll. A szakemberek összegezik a hasonlóságokat a pannon városok — Maribor. Mura­szombat, Szombathely, Kő­szeg, Sopron, Eisen-Stadt, Graz — fejlődésében, egyút­tal megvizsgálják hatásukat környezetükre, s Európa más tájaira. Szép magyar könyv verseny Az elmúlt év legszebb könyveiből rendezi meg a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése a szép magyar könyv idei seregszemléjét. Tizenhét ha­zai könyvkiadó 258 művel nevezett be, ebből 124 ke­rült a zsűri elé, amely a napokban fejezi be munká­ját. A bíráló bizottság mun­kájában nyolc külföldi ven­dég is részt vesz. A zsűri elé került köny­vek tíz kategóriában — szépirodalmi, politikai, gyer­mekkönyv, művészeti tár­gyú alkotások, valamint fo­tóalbumok, ismeretterjesztő művek, szakmai kiadvá­nyok, tudományos és zenei művek, tankönyvek és spe­ciális kiadványok — verse­nyeznek. Gépek a mezőgazdaságnak Az Élelmiszeripari Gépgyár és Szerelő Vállalat szombat- helyi gyára korszerű gépeket gyárt a hazai mezőgazdaság számára. Részben saját tervek, részben licencvásárlás útján több új berendezés prototípusát állították elő az elmúlt évek során, melyek a nagyüzemi mezőgazdaság hatásos segítői. Gabona- és terményszárítók, nagyteljesítményű da­rálók készülnek Szombathelyen, évente több mint 170 millió Ft értékben (MTI fotó — Jászai Csaba felv, — KSJi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom