Szolnok Megyei Néplap, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-16 / 39. szám
VMUJ. 4 S ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. február 16. A gróf aki gépet „cse“ Gróf Széchenyi István 18 éves korában katonai pólyára lépett, katonáskodott német, olasz francia földön, részt vett a lipcsei csatában, ott volt Párizs bevételénél. A huszárkapitányságig vitte, 1826-ban vált meg a katonai pályától. Sokat utazott a hadjáratok alatt és utón is Itáliában. Francia- országban, Angliában Görög- és Törökországban. Külföldi útirajzai és feljegyzései szellemes, élettől sziporkrázó, csípős gúnnyal fűszerezett írások országokról, városokról, művészetekről érdekes emberekről. Az egyik Párizsból 1815 decemberéből keltezett írásban elmondja. hogyan „csempészett” ki Angliából egy gázlámpát: „Magammal hoztam a gázgép egy mintáját, amelyet megszerezni nem kis fáradságomba került, s csakis az én vasakaratom és kitartásom volt képes. Ezt áthozni az én gondom volt, s mondhatom. elég aggályos, mert e némű kivitelre halálos böntetés van szabva. Ezt imégis nem akartam megérdemelni s ezért egész nyíltsággal jártam el. Az én mesterségem elég módot nyújt- valami tisztességesebb halálnemre is, sem hogy egy Gaslight kedvéért felakasztassam magam. Ismerőseim sokat nevettek is, hogy Angliában annyit törődtem mindenféle gépekkel, s többi között a világosság előidézésére szolgálókkal is. Különös dolog, ha eey huszárkapitány naponként három órán át, nemcsak gépészektől, de még munkásoktól is valóságos leckét adat magának. De az én felfogásom szerint Angliában csak ezt a hármat kell tanulmányozni a többi ehhez képest semmi: alkotmányt, gépeket, lótenyésztést.” „A gázvilágító gépnek adtam elsőbbséget. Készakarva tevém ezt. Tán abban a föltevésben, hogy nem sokára Czenken fogom berendezni azt, s majd dicsekedve mondhatom: íme L. gyáros készítménye! A büszke angol egy vámtiszt álarca alatt, kalapját nem emelve meg előttem, de négy darab aranyért eladta nekem nemzete lelkét, egy gépet.” Tűzálló szigetelőanyag A pozsonyi „Stavoinduszt- ria” állami vállalat találmányi központjának egyik legnagyobb sikere a „Siba- term” tűzálló szigetelőanyag kikísérletezése és előállítása volt. A maga - .méhen páratlan építészeti anyag a vállalat vezetőjének. Jozef Zlamalának a találmánya. A csehszlovák szabadalom iránt NSZK, belga, holland, angol, NDK, magyar és lengyel vállalaok érdeklődnek. Az eddig alkalmazott tűzálló anyagok gyártási alapanyaga az azbeszt volt. A Sibaterm előnye, hogy a jóval olcsóbb perlitből állítható elő. A- új szigetelő- anyagnak igen nagy a hőálló képessége (1200 .°C). nagyszerű akusztikai és korrózió-ellenálló tulajdonságokkal rendelkezik. A metro leghosszabb mozgólépcsője Megjelent a Nemzetközi Szemle legújabb száma A metró második szakaszának Rossuth-téri mély- állomásáról vezet a felszínre Budapest leghosszabb mozgólépcsője. A 70 méter hosszú szerkezet 34,80 m mélységből szállítja majd a felszínre az utasokat. (MTI Foto — Bara István felv. — KS) A februári szám négy nagy kérdéscsoporttal foglalkozik. A Kelet-Nyugat közti kapcsolatról szól Púja Frigyesnek, a külügyminiszter első helyettesének hosz- szabb tanulmánya, amely az európai biztonságért folytatott. harc jelenlegi problémáit, az értekezletet ellenzők taktikáját és érveit, s ezzel szemben a biztonság híveinek álláspontját ismerteti. Egy további cikk a nyugatnémet kormány keleti politikáját elemzi. A másik témakörben, a „Világ- gazdaság — Világpolitika” rovatban Nyerges Jánosnak, a külkereskedelmi minisztérium főosztályvezetőjének cikke tarthat számot különös érdeklődésre. Ez az írás, Magyarország és a GATT címmel folytatása a folyóirat előző számában közölt, a GATT-ról szóló ismertetésének. Ezúttal azokat az érveket sorakoztatja fel a szerző, amelyek indokolják, hogy Magyarország is csatlakozzék ehhez a nemzetközi vám- és külkereskedelmi egyezményhez. A cikk szakszerű érveléssel oszlat el sok kételyt, amelyek a legkülönbözőbb oldalról felmerültek a magyar csatlakozással, s annak kívánatos feltételeivel kapcsolatban. E témakörben érdekes és jelentős információkat közöl az amerikai kereskedelemügyi miniszterrel készített interjú, amelyet a Szovjetunióból visszatérve, a szovjet-amerikai kereskedelmi kapcsolatok helyzetéről és perspektíváiról adott a U. S. News and World Report című folyóiratnak. A „Nemzetközi Munkás- mozgalom” rovatban a Jugoszláviai helyzetről és a német kommunista párt célkitűzéseiről szóló anyagok mellett a folyóirat ugyancsak munkásmozgalmi témájú vitát is közöl: az olasz II Manifesto, szakadár ultrabaloldali csoportnak az Olasz Kommunista Párttal való vitáját ismerteti, hozzáfűzve saját megjegyzéseit is a szembenálló álláspontokhoz. ................................................................................................................................................................... B ORISZ JEGOROV: Bizalmaskodás Kozdojev a fürdőszobában lubickolt, miközben megszólalt a telefon. A kagylót a felesége vette fel, bekiáltott hozzá: — Fegyuskám, Szása keres. Sürgősen beszélni szeretne veled! — No, ez Cvetkov lesz! — düny- nyögte kelletlenül Kozdojev. — Mi a fene kell vajon neki?... Jól van, mondjad, hogy rögtön megyek. Tíz percig nyugodtan várhat. Két-három perc múlva imét csengett a telefon, s mivel Kozdojev még mindig lubickolt, ismét a felesége futott a készülékhez. — Hát most meg mit mondjak már neki, Fegya? — szólt be a fürdőszobába kétségbeesetten az asszony. — Mondd meg neki, ha nagyon akar velem beszélni, akkor legyen még egy kicsit türelemmel... Es... beszélgess vele addig is... Trécselj egy kicsit!... — Kérlek!... — szólt vissza készséggel Kozdojev felesége, s mivel az ilyesfajta megbízatást mindig hallatlanul szerette, nyomban el is kezdte: — Halló?... Hogyan?... Azt kérdezi, hogy vagyunk? Elég jól. Tegnap vendégeink voltak. Sajnáltuk, hogy maga nem volt köztük. Rém nagy muri volt! A férjem egyik régi ismerőse jött fel a haverjával, és tudja hogy van ilyenkor. Csak úgy ömlött a pia! Mit mond? Hogy az én Fegyám nem iszik? Nem a fenét! Csak úgy vedeli az italt. Persze, a munkahelyén ezt nem tudják... Hanem ő még így is messze áll a barátjától. Az aztán tudja vedelni az italt! „Úgy vedelem én a konyakot, és úgy nyelem a finom falatokat, mint a kacsa a nokedlit. ha már egyszer potyái” — hangoztatta kajánul többször is az uram haverja. Persze, mi meg csak röhögtünk rajta. Jó vicc, nem? De beszélt ő ennél még nagyobb marhaságokat is, a csoda se tudná azt most mind elsorolni. Az asszony ismét benyitott a fürdőszobába egy pillanatra: — Még mindig a kádban vagy? —korholta az urát. — Ez aztán már igazán nem illik! — Dumálj csak neki, csak dumálj! Egyszer ő is alaposan megvárakoztatott engem. Legalább most visszaadom a kölcsönt! — Jön már a férjem, azonnal, — folytatta az asszony az időhúzást, — csak egy kicsit legyen még türelemmel. Tessék? Hogy én hogy érzem magam ? Remekül. Azt mondják, egy cseppet sem öregszem. Ehhez mit szól? Tudja, van a férjemnek egy ismerőse, rém nagy kujon az illető, és az szokta mondani mindig, — idézem! — „a mi asz- szonykáink egyáltalán nem öregszenek. Mert bár a születésnapjukon eggvel mindig több lesz az éveik száma, de ezt március nyolcadikén minden esztendőben korrigáljuk”. Érti. ugye?... Rém nagy hóhányó az illető!* Igazi szoknyavadász. A mindenható mentse meg az ilyenektől a nőket!... És képzelje, mostanában sokat utazik repülőgépen a pasas, mert olyan a beosztása. Amikor egy-egy útról hazatér, a gyerekeinek mindig cukorkát hoz. Azt a cukorkát, amit a stewardes- sektől kap a gépen, meg aztán ide- lenn... Persze, képzelheti, hogy miért... hogy ő sem marad nekik adós... Hogy mondta?... Hogy maga is sokat repül? Hát maga... hát maga a Hlebnyikov?! Istenkém, hát miért nem ezzel kezdte?... Kozdojevné majdnem , hanyatt esett ijedtében: Hlebnyikov pontosan a férje főnöke volt. — Halló... hall... — dadogta, — ö-ö-ö... Rögtön... rohanok... Hívom. .. Kozdojev — mivel közben ő maga is meghallotta, kivel tereferél az asszony —, mint egy félbolond, meztelenül rohant ki a telefonhoz a folyosóra. — Alekszandr Lukics Hlebnyikov?. .. Kérem, bocsásson meg... Ne haragudjon... Ugye, nem ha... ha... ha... haaaappcci! Happpci !... Kozdojevről ömlött a víz. Egy jókora tócsa közepén toporgott. A felesége idegesen emelte fel férje egvik lábát hogy a fürdőnadrágot valahogy ráhúzza... — Persze... igen, igen... Hogyne!... Van, van!... — mondta Kozdojev dideregve, elkékült arccal a kagvlóba, s folytatta volna még tovább is de benvitottak a szomszédok, akik sikítva-bámulva meredtek a tócsában tooorgó furcsa látványt nyújtó Kozdoievre. Másnap Kozdoiev ágynak esett. Napokig félrebeszélt. Krecsmáry László ford. rmni Í!Í?4 KÉPERNYŐJE Ha lehetne, visszasírnám az elmúlt hetet. Két ókból is. Egyszerűen nem tudok beletörődni a gondolatba, hogy ezentúl vasárnaponként este húsz órakor már nem jelenik meg a képernyőn Lőcse városházának megszokott rajza, és nem hangzik fel hozzá a jól ismert dallam, Ránki György nosztalgikus, múltat idéző muzsikája. A másik ok peELŐTT dig: ki tudja, mikor lesz szerencsém ismét olyan izgalmas, érdekes, ízig-vérig mai témájú tévéfilmhez, — hazai termésből — mint volt a Fejes Endre regényéből készített Jó estét nyár, jó estét szerelem. Mindkét tévé- produkció jeles példája, hogy a mi televíziónkban is van erő és képesség kivételesen emlékezetes programok létrehozásához. Ha van akarat és jó szándék. A fekete város Az utóbbi idők kétségtelenül egyik kiemelkedő televíziós alkotását kaptufc a Zsurzs Éva rendezte folytatásos tévéfilmben. Egy mindvégig érdekfeszítő történet magas színvonalú tévéadaptációját, amely nemcsak hogy megőrizte az alapul szolgáló Mikszáth-regény sajátos vonásait, — hangvételben, történelmi látásmódban, realista és romantikus színek elegyítésében — hanem azzal, hogy a cselekmény törzséről lefaragta az anekdótikus kitérők epizódágait, egyenesívű, egyenletesen emelkedő feszültségű, jól kézben tartott drámát is teremtett belőle. A konfliktus kirobbanásától — a bíró meglövetése — egészen a cselekmény tetőpontjáig — Görgey Pál elfogatása és lenyakazta tása — alakul, változik, fejlődik a cselekmény és vele együtt a feszültség is emelkedik. A regény televíziós sikerének egyik fő tényezője tehát, hogy a történet epikus folyását az alkotóknak olyan formán sikerült a tévéfilm gátjai közé szorítani, hogy ezáltal a regény kétségtelenül meglévő drámai elemeinek feszítő ereje is megnövekedett. A siker egy másik lényeges összetevőjét említeném még: a kitűnő szereposztást. Bessenyei Ferenc Görgey Pálja a színész legjobb alakításait juttatja eszünkbe. Egészen nagyvonalúan formálta meg a kívül szálfa ember, belül azonban roskadozó lelkű vicispán és apa súlyos drámáját. Hűséges szolgája, Preszton — Szirtes Ádám játszotta — színészi telitalálat volt. Nem mindennapi teljesítménnyel rukkolt ki Avar István. A kicsit egysíkú Bibók Zsig- mondból rendkívül színes figurát teremtett. Pécsi Sándor Quendel apója pedig egyéni módon megformált szepesi „úrhatnám polgár.” A számító, kicsinyes Nust- korb szenátort sem képzelhette el Mikszáth másképp, mint ahogy Némethy Ferenc ábrázolta. Venczel Vera Rózánként, Nagy Gábor Fab- riciuszként vésődött az emlékezetünkbe. De szinte kivétel nélkül sorolhatnám a tévéfilm valamennyi szereplőjét. Jó es<ét nyár, jó estét szerelem Egy megbukott regény televíziós megdicsőülése, — mondhatnám, ha arra gondolunk, hogy Fejes Endre most megfilmesített regénye, amikor évekkel ezelőtt megjelent a könyvpiacon, milyen viszolygást, fanyalgást váltott ki a kritikusok és az olvasók körében is. Most pedig a képernyőn átütő siker lett. Azt jelentené ez, hogy az átdolgozás végzett rajta olyan szerencsés változtatásokat, amelyekkel eltüntette volna a regény esetleges hiányosságait? Szó sincs róla, átdolgozás aligha volt még hűségesebb az átdolgozandó anyaghoz, a regényhez, mint jelen esetben. Az igazság az, hogy Fejes Endre eredetileg is már forgatókönyvnek szánta könyvalakban megjelent írását. A megfilmesítéskor tehát nem történt más, mint hogy műve végre rátalált iaazi megvalósulási formájára: az lett belőle, aminek szánta, film. íme az átütő siker egyik magyarázata. A szűkszavúnak ható dialógusok élettel telítődtek meg, a csak éppen odavetett, néhány szavas, tömör megjegyzések a játékban kiteljesedtek. Természetesen ehhez olyan avatott kezű rendezőre is szükség volt, mint Sző- nyi G. Sándor, aki rendkívül tudatosan leegyszerűsített formában, az emberi reakciókra központosító figyelemmel tudta érvényre jut- tatn; a forgatókönyv írói erényeit. Ihletett művészi munka eredménye a Jó esét nyár, jó estét szerelem. Érdekes módon azonban méesem a művészi megformálás értékeiről esik szó, amikor a tévéfilm szóba kerül. Sokkal inkább a filmben érintett problémák ad iák a témát, s szolgálnak olvkor heves vita alapjául. Mert a sötétruhás. 25 év körüli fiatalember. a „kis görög” megítélésében a véleményeknek isren széles skálája akad. Hogyan is ítéljük meg he- Jvesen — ez az előbb; kérdések lénvege — ezt a görög diolomatát játszó, három- négy napig úri életet élő fiatalembert. akiről esvéb- ként tudjuk, hogy parasztszülők gyermeke, a fővárosba Dunapatajról került., és egy üzemben betanított lakatosként rendes, becsületes munkával havi 1600-at keres. Azzal kezdem, hogy Vifc- tort mindenképpen megértem, amikor plebejus öntudattal, ösztönös lázadással, némi keserűséggel ebben a lázadásban csalja lépre egymás után, és ha úgy tetszik teszi nevetségessé kispolgári családok karierre vágyó „kitenyésztett” lányait és a famíliát, a külföldié^ előtti kispolgári kritikátlan haj- longást és behódolást. Ügy kell nekik, legalább kapnak egy kis leckét. Valaki megtáncoltatja őket. Csakhogy Viktor túlságosan komolyan is veszi ezt a görögösdit, olyannyira, hogy saját boldogságának, szerelmének útját is ez irányba keresi. Fiatal életének hasznos energiáit szinte feleslegesen pazarolja el. Szavakat, angol szavakat magol, csak hogy azt a néhány szükséges mondatot idegen nyelven kiejthesse, amelyik diplomata szerepéhez szükségeltetik. Pedig ha valóban tanulna, erre az üzemben biztatják, akár mérnök is lehetne belőle. Határtalan képzeletéből mázsányi hazugságokra telik, így pazarolja el talentumát, ahelyett, hogy értelmesebb célok érdekében tornáztatná tehetségét. Pedig szerettem az életet! — zokogja. Nos, ha valamiben súlyosat vétett a mi Viktorunk, az elsősorban az, hogy nem jól választotta meg eszközeit életszereteté- hez. Ha valamiért el kell ítélnünk őt, akkor elsősorban azért, hogy inkább hitt a pünkösdi királyságnak számító diplomatásdi gyors sikerében, mint a kitartó szorgalmas munkával, hosz- szabb távon megszerezhető győzelem örömében. Ha vá- lákiben kárt tett, akkor elsősorban önmagát károsította meg. Fejes Endre alighanem az ő sorsában is, mint már a Rozsdatemetőben is, a lehetőségeit nem jól felismerő ember „elrozsdásodá- sára” akar figyelmeztetni — együttérző, rokonszenves módon. Hogy mindez sikerült, egy egészen ragyogó színészi alakításnak is köszönhető. Harsány; Gábor, a sötétruhás férfi alakjában igazán felnőtt a nagy színészegyéniségek közé. V. M.
