Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-18 / 14. szám
1972. január 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Építtetők ügyelem! A szolnoki TÜZÉP V. telepein megrendelhető gyöngyösfarkasmályi és gyöngyös- solymosi építőkő 84,—Ft/to. áron. A bányából a követ a levőnek kell elszállítania. A megrendelést a legközelebbi TÜZÉP telepen kell leadni. Részletes felvilágosítást adnak a TÜZÉP telepeken. Szolnoki TÜZÉP Vállalat A Szolnok megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 1972. február 15-ével pénzügyi munkakörbe felvesz két munkaerőt Fizetés kollektív szerint. Jelentkezés: Szolnok, Beloiannisz u. 6. II. em. személyzeti osztályon. Bútorvásárlók figyelem! Üj bútorboltunkban legnagyobb a választék konyhabútorból. Kaphatók: irodabútorok, egyszemélyes rekamiék, héverők a Tisza Bútorgyár Bútorüzletében. Szolnok, Vöröshadsereg útja 32. A Megyei Tanács Kórházával szemben. Keresse fel ön is, nem fog csalódni! Műszaki Anvaor és Gépkereskedelmi V. Használt gép szaküzlete Budapest, V., Báthori u. 3. Telefon: 115—619, Telex: 22—5122. műszaki becslést tart 1972. január 20-án. Szolnok, Beloiannisz u. 13. írásbeli bejelentéseket kérjük: Magyar Hirdető címre küldeni. Foglalkozunk használt gépek, műszerek, szerszámok vételével, eladásával és közvetítésével. Vasvárott köralakú lakóházat épített a Vas megyei tanács Építőipari Vállalata. Az épületben orvosi rendelő, tisztasági fürdő, és tűzoltószertár kapott helyet, az emeleteken lakósz ibákat rendeztek be. (MTI foto: Jászai Csaba felvétele—KS) Születésnapi beszélgetés Ferencsik Jánossal Emlékmű Pásztón Emlékművet avattak vasárnap Pásztón: a Mikszáth Kálmán Gimnázium épülete előtt leleplezték a „nagy palóc” mellszobrát. Andrássy Kurta János alkotását. Balassagyarmaton is folytatódtak Mikszáth Kálmán születésének 125 évfordulójára rendezett kulturális események. Vasárnap a Mikszáth Kálmán művelődési - központ klubjában Balassagyarmat és Mikszáth másik kedves városa, Szeged csapata között rejtvényfejtő versenyt rendeztek. A kérdések Mikszáth életével, pályafutásával, munkásságával voltak kapcsolatosak. \ a^iVvonal történet A második magyar gőzüzemi vasút 125 évvel ezelőtt indult meg Sopron és az ausztriai Bécsújhely (Wiener-Neustadt) között. Lovas Gyula soproni közlekedéstörténész 80 oldalas tanulmányban írta meg a hányatott sorsú vasútvonal történetét. Több eredeti menetrendet, fotót, és egyéb dokumentumot — köztük megnyitásra szóló meghívót — talált erre vonatkozóan. A ma közlekedőknek különösen érdekes az a közlés, hogy a vonal állomásainak peronján kezdetben harang töltötte be a legfőbb utastájékoztató szerepét. Az első harangjelzés a beszállásra invitálta az utasokat. A másodikra bezárta a perron- és a kocsiajtókat, az utolsóra elindították a vonatot. A nyáron magyar—osztrák közös ünnepségen emlékeznek meg az évfordulóról. Dokumentumfilm A fennállásának 15. évfordulóját ünneplő munkásőrséget dokumentumfilmmel köszönti szerdán a televízió. A mintegy félórás produkció szerkesztői — Pacsay Vilmos és Németi Gyula — bemutatják a testület készültségi fokát, beszámolnak az elmúlt másfél évtized legfontosabb eseményeiről. s természetesen megszólaltatják az „ünnepeiteket” a munkásőrség tagjait is. A filmet Eck T. Imre rendezi, az operatőr Ja- novics Sándor. Rákóczi harangja Érdekes adatokra bukkantak az egri történészek. Egykori krónikák elsárgult lapjai arra utalnak, hogy II. Rákóczi Ferenc gyakran volt szívesen látott vendége Egernek. Élvezte a híres hőforrások gyógyító vizét, az egriek barátságát. Telekesi István egri püspök egyike volt azpn kevés egyházi főuraknak, aki behódolt a vezérlő fejedelemnek és pompás fogadtatásban részesítette II. Rákóczi Ferencet. A kapcsolatoknak érdekes tágyi emléke is van Egerben. A fejedelem harangot ajándékozott a városnak. A harang ma is szól. mint az egyik egri templom nagy harangja és rajta felírás hirdeti:... ajándékozta Rákóczi fejedelem 1704-ben.. V űe mié' védelmi Sárospatakon a Rákóczi várnegyedben érdekes műemlékvédelmi munkát fejeztek be. Dr. Szigeti Kilián orgonatörténész tervei alapján — az állami szervek az egri érsekség anyagi támogatáséval — helyreállították a vártemplom barokk orgonáiét amelyet a levéltári adatok alapján 1794- ben Komornyik János felvidéki mester épített. Január 18-án 65 éves. A születésnapi beszélgetésbe Ferencsik János külföldi hangversenykörútja előtt kerül sor. Kofferokat csomagol. könyveit, kottáit rendezgeti. Másnap indul útn-'c Nyugat-Németországba az Állami Hangversenyzenekarral. Jókedvű és felvillanyozott. A fáradtságnak semmi jele sem látszik rajta, pedig zsúfolt koncertprogramja volt az elmúlt hetekben. Hogyan lehetséges az. hogy még a hatvanadik születésnap emlékezetesen forró hangulatú ünnepségei óta is a zenei közvélemény itthon, külföldön egyaránt azt állapítja meg: Ferencsik János mesteri szuverenitása évről- évre mindinkább kiteljesedik, elmélyül, sokrétűbbé és koncentráltabbá válik. A kérdés nem lepi m;g, de maga is elgondolkozik ezen. — Legszívesebben a fák példájára hivatkozom — mondja. — A természet szabja meg a fák életritmusát, élettartamát. Beosztja, mikor rügyezzenek, mikor hajtsanak levelet, mikor érleljék gyümölcsüket. Ez történik velünk emberekkel is. Van, akit a természet nagyon is siettet: gyorsan dolgozzon, gyorsan éljen, mert nincs sok ideje. Másoknak pedig, akárcsak nekem, lassú fejlődést engedélyez. Én csöndesen kezdtem pályámat. Első operaigazgatóm Radnai Miklós óvott attól, hogy előre ugorjak, lefékezte fiatalkorom érthető türelmetlenségét. Zenei vállamra sosem rakott túlzott terheket. — Vajon csakugyan érzi-e, hogy az elmúlt öt évben változott, fejlődött? — Mindenképpen érzem. Schoppenhauer — akit nagyon szeretek — azt mondta: „Az ember jelleme nem változik az évekkel, csak a vérmérséklete alakul át”. Nos, én gyerekkorom óta ugyanaz vagyok, aki voltam, csak éppen a fejem lágya nőtt be azóta. Ennek eredményeképpen nem az érzéseimmel gondolkodom, hanem a fejemmel. — Ezt nyíltan a mindennapjaira vonatkoztatja, nem pedig a dirigálására... — Amikor dirigálok, valóban szabadjára eresztem ösztöneimet. A spekulatív művészi megnyilatkozástól irtózom Volt, amikor én is belekerültem a csapdájába. Valósággal krízissé fajult ez, hogy produkció közben folytonosan figyeltem magamat. Olyasféle ez, mint amikor valaki tükörből akarja ellenőrizni mozdulatait. Ez a folyamat csakis zsákutcába visz, ezért sürgősen leszoktam róla. Tapasztalatból, a magam bőrén kellett meggyőződnöm arról, hogy a dirigálás közben minden gondolati elem csak fék lehet A motor: a belső ösztön. vagy ha úgy tetszik: belső sugallat, amelyet a gondolkozás fegyelmezhet, keretbe foglalhat, rendszerezhet. — Mikor volt az a válság, amelyre céloz? — Egy-egy közbeeső állomás volt. Olyan, amikor az ember úgy érzi megrekedt, kiszikkadt. S az a vezénylő pálca, amely látszólag bűvös hatalom, már-már hatástalanná válik. Ennek érthető okai voltak. Túlságosan sokat dirigáltam akkoriban itt is, ott is, az operában is, a koncertpódiumon is. — önmagától ébredt rá erre? Vagy a sikere lanyhult? — Magam jöttem rá, De hiszen a siker nem csupán a tapssal mérhető le, még akkor sem, ha ez a lefeltűnőbb jele. Sikernek tekintem azt a bensőséges érzést, megindulást, amelyet a hallgató a koncertről magával visz. magában őriz meg. Erről a csöndes sikerről Mozart ír egyik levelében a Varázsfuvolával kapcsolatosan. Talán az életkor egyik sajátossága, legalább is az én életkoromé, hogy a hátamon érzem a közönség reagálását. Nem állítom, hogy a hátam csalhatatlan, mert a legkényesebb szeizmográf is csődöt mond néha. de többé-kevésbé érzem, hogy mikor születik meg a teremben igazi, jótékony feszültség. — Bizonyára felvetődik ez a kérdés a zenekarral kapcsolatosan is... — Ami a budapesti zenekarokat illeti, s ez vonatkozik az István gimnáziumira is, tudom, hogy minden tekintetben ismerjük egymást. Ahogy én észreveszem rajtuk, ha történetesen nincs jó napjuk, ugyanúgy észreveszik ők is rajtam, ha nem vagyok jó kondícióban. Az idegen, a külföldi zenekarokkal más a helyzet. Velük olykor már az első leütéskor bensőséges kapcsolatom jön létre, máskor meg türelemmel kell várni erre. Az együttes muzsikálás legfontosabb feltételének a kontaktusnak a megteremtése sürgetés nélkül, nagyon szelíd erőszakkal, a kedvenc sportom. Izgalmas pszichológiai feladat, megéri a fáradtságot. —■ Az imént a temperamentum átalakulásáról beszélt. De vajon az évek folyamán változott-e az ízlése, zenei-művészi igénye is? — Megint csak a fák hasonlatához térek vissza. Mert mi emberek 's kérgesedünk. Csak a bokor terjeszkedik minden irányban, a fa mindig fölfelé növekszik. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy én is mind hatalmasabbá növök, csak azt. hogy fölfelé török. Ami abban mutatkozik meg, hogy mindenekelőtt mesterművekkel foglalkozom. — Mit itél mesterműnek? ■— Főként azt. ami az idő próbáját kiállta. A zenei mesterművek közül mostanában a bécsi klasszikusokat érzem magamhoz legközelebb. Ezekhez sorolom Brahmsot is. S ha időm iut rá, Haydnt is. Azt a Haydnt, akiről annyit beszélnek, de akivel oly keveset törődnek. Leibnitz mondását Haydn optimizmusa hiteti el velem legmeggyőzőbben: „Ez a világ a lehető világok legjobbja’. De, ha a mesterművekről beszélünk, mindig gondolok a mi külön világunkra, a magyar föld két nagy mesterére Bartókra és Kodályra. Alázatos hívük és tisztelőjük vagyok. Mélységesen szeretem őket. Körülnézek Ferencsik dolgozószobájában. Dúsan megrakott, mennyezetig érő könyvespolcai, úgy látom, újabb remekművekkel és testes szótárakkal gyarapodtak. Ezekből mi érdekli mostanában leginkább? — A fölfelé törekvés irodalmi érdeklődésemben is kifejeződik. Újabban ismét latinul tanulok, szerencsére még nem felejtettem el mindent, amit a gimnáziumban elsajátítottam. Eredeti nyelven akarok ismét a klasszikusokhoz férkőzni. Az ógörög nyelvre is megint rávetettem magam. Azt bizony már eléggé elfelejtettem. Amikor görögül tanultunk. akkor már többet járt az eszem a zenén, mint az iskolán. — Valahogy úgy hat ez a beszélgetés, mint afféle sum- mázás... — Semmiképpen sem az. Amit igazán érzek, azt a pódiumon, dirigálással igyekszem elmondani. S különben is, mire mérlegelni, summázni tudnék, addigra az Opera és az Országos Filharmónia alighanem már közös halottjának tekint. — Azt hiszem, jobb ha a morbid humorizálásról áttérünk a hús-vér realitásra. Hol ünnepli hatvanötödik születése napját? — Január 18-án az Állami Hangversenyzenekart Antwerpenben dirigálom, a Salle Reine Elisabeth-ben. Már előre örülök a szép műsornak. Beethoven VIII. szimfóniája. Mendelssohn Szent- ivánéii álom szvitje és Muszorgszkij Egv kiállítás képei című műve hangzik fel. Egyébként mostani turnénkon ez az egyetlen n<un nyugatnémet város, ahol fellépünk. — Hány hangversenyt vezényel? — Tizenkilencet, tizenkilenc városban. M"'erünkön tizenhárom mű szerepel. Jó utazást, «ok sikert! És várjuk az idei évad nagy operai felújítását — a Ho- vanscsinát — március 1-én. Ferencsik vezényletével. Gách Marianne
