Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-13 / 10. szám
1972. január 13. SZOLNOK MF.OVEI NÉPLAP 7 1972. szeptembef 1-ével vállalatunk Ipari tanulókat iskoláz be; s kiképezi őket az alábbi szakmákra: — kőműves, ács, fapadlózó és műanyagburkoló — hidegburkoló, géplakatos, épületlakatos — üvegező, épületasztalos, központifűtés-szerelő — víz- és gázszerelő, építőgépész, épületbádogos — műkQkészítő A vidékieknek tanulóotthoni elhelyezés és teljes ellátás. Bejárásra felveszünk: — szobafestő-mázoló (tapétázó) — valamint villanyszerelő tanulókat. Jelentkezés 1972. február 28-ig a 43. sz. Állami építőipari v. SZAKOKTATÁSI CSOPORTJÁNÁL Budapest XI., Dombóvári u. 19. Vegyiművek SZOLNOK, Tószegi űt felvételre keres termelő és karbantartó üzemeihez férfi segédmunkásokat, lakatos, .villanyszerelő, elektrikus szakmunkásokat, valamint gimnáziumi és egyéb középiskolai érettségivel rendelkező férfi munkaerőket betanított munkásoknak. (Szakképzés megegyezés szerint.) Szállító üzemünkhöz: rakodókat, kocsirendezőket, valamint kiszolgáló üzemeinkhez férfi és női munkaerőket, betanított munkásnak. (Lehetőleg VIII. ált. iskolai vég- • ze. őséggel rendelkezőket.) CSÖKKENTETT MUNKAIDŐ! Férfiak részére szükség esetén munkás- szállást biztosítunk. Jelentkezés o vállalót munkaügyi osztályán. A Szolnok megyei Gabonalelvi&sárló és Feldolgozó Vállalat i ipari tanuló felvételt hirdet molnár szakmában. Az általános és középiskolát most végző fiúk jelentkezését várjuk. Kollégiumi ellátást és tanulmányi ösztöndíjat biztosítunk. Bővebb felvilágosítást ad: a járási székhelyeken és városokban lévő egységeink vezetői és a vállalat központja, Törökszentmiklóson. Belkereskedelmi mérle? Tói a negyvennegyedik órán A belkereskedelem múlt évi mérlege — az évvég' számok hányában — még nem pontos, a rendelkezésre álló adatok azonban szemléltetik a forgalom struktúráját, jellemző tendenciáit. A kiskereskedelmi vállalatok és a szövetke etek 3971-ben hozzávetőlegesen tíz százalékai. — 15 milliárd forinttal — nagyobb forgalmat bonyolítottak le az előző évinél s ezzel némileg túlteljesítették a népgazdasági terv előírását. A fogyasztási piac stabilitását. a kereslet és a kínálat javuló ■ összhangját bizonyítja. hogy a lakosság összbevételének egyre nagyobb részét fordítja áruvásárlásra. 1971-ben minden száz forintból 73 forintot költöttek el az üzletekben. Az élelnvszer-iparcikk- forgalom arányában már 1969 meghozta a fordulatot, ez volt az első év. amikor a lakosság — ha csak 0,2 százalékkal is — kevesebbet költött élelmiszerre, mint iparcikkre. Zsírból például 7 százalékkal kevesebb fogyott. viszont 5 százalékai több étolajat és 2 százalékkal több margarint vásároltak. A ruházati forgalom mintegy két százalékkal elmaradt a várakozástól, jóllehet az áruellátás színvonala javult, kevesebb volt a hiánycikk s a minőségi panasz. Különösen a gyapjú és gyapjútípusú, valamint a selyemszövetek, a kötött alsó- és felsőruházati cikkek • forgalma növekedett, viszont az előző évinél kevesebb pamut méteráru női felső konfekci9áru férfi- és fiúing, harisnya fogyott. összességében a ■ számítások nak megfelelően, továbbra is az átlagot meghaladó ütemben, dinamikusan fejlődött a vegyesipari cikkek értékesítése. A kereslet változása miatt azonban a ke- i'eskedelem az első félévben 700 millió forint értékű megrendelést vont vissza a KGM vállalataitól, csökkent például a gázkészülékek iránti kereslet. A viszonylag magas ellátottsági szint miatt mérsékeltebb volt az érdeklődés' a tartós fogyasztási cikkek, főleg a híradástechnikai készülékek iránt. Az összességében megfelelő árukínálathoz nagyban hozzájárult az import; a forgalomba hozott árúk 17 ■százaléka külföldről származott. Négv évvel ezelőtt, 1968. január 1-én kezdték a 44 órás munkahét bevezetését. Mi történt azóta, mivel töltik a dolgozók a hét végét? Ezt' a kérdést először a jász- kiséri Zománcipari Ktsz dolgozóinak tettük fel. Major Istvánná 26 éves korára özvegyen maradt. i — A szabad szombatot mindig annyira várom és, amikor itt van. csak a sok munka jut belőle. Szombaton nem megy óvodába a kisebbik fiam, a nagyobbik sem veszi ilyenkor igénybe a napközit. Mosok, takarítok egész nap. Amikor körülnézek az egyszobás — vagy inkább egykonyhás — lakásomban, sokszor elgondolkodom; vajon mire megy el itt az időm. A hét végén végzem a nagybevásárlást is. A friss kenyérért Jászkisé- ren már reggel sorba kell állni, mert ha később megy az ember az üzletbe, csak szárazát, nyomorodottat kap. — A vasárnap délelőtt a főzésé, délután pedig felöltöztetem a két fiamat és rokonlátogatásra indulunk. Ilyenkor jut idő tévénézésre, esetleg egy-egy könyvet is a kezembe veszek. Míg a férjem élt, el-el jártunk szórakozni, lánykoromban KISZ-tag is voltam. Most ha a ktsz-ben valamilyen rendezvény van, a két gyerektől oda se mehetek. Sokszor úgv érzem, már igényem sincs a szórakozásra. A fiaim tanuljanak, többre vigyék, mint én — ez minden vágyam. És az, hogy talán én is elmehessek egyszer nyaralni... Soproni Sándor tizenöt éve dolgozója a Zománcipari Ktsz-nek. — Sajnos nálunk a családban a szabad szombat nem azt a célt szolgálja, amiért gondolom bevezették. A hét öt napján a ktsz-ben dolgosom, a hatodik és a hetedik napon itthon javítom a rossz kerékpárokat. Az eredeti szakmám repülőgépszerelő, most a hét végén filléres munkákat végzek, olyat, amilyet más nem szívesen vállal. — A polcomon, amint látja ott sorakoznak ' a Delta, az Ezermester számai. Bizony csak arra van időm, hogy átlapozzam őket. Nem egy cikket megjegyzek. ami érdekelne, aztán — csak marad az elolvasásuk. A két fiam tanul. Sokba van az iskoláztatásuk. így a szabad időmet egyelőre pénzre váltom fel. — Ha a két fiám már kész ember lesz, megengedhetem majd én is magamnak, hogy hódoljak a hét végén kedvenc időtöltésemnek, az olvasásnak és a pe- cázásnak. Győri Jánosné, a jászkisé- ri művelődési ház vezetője: — A szabad szombattal egy munkanap felszabadult és úgy gondolom ez nagy áldozatot kívánt a társadalomtól. A haszna azonban „belterjes". Az emberek nagy része a szabad idejét az anyagi boldogulása oltárán áldozza fel és a felszabaduló energia \ nem a közművelődés javára fordul. — A művelődési házunk tapasztalata egyébként az, hogy az emberek közművelődése egyre kisebb közösségekre differenciálódik. Néhány szakkörben már egészen periférikus érdekődé- sűek tevékenykednek. Például a kutyabarátok összejövetele lehet nagyon kellemes és hasznos időtöltés, ám azt hiszem nem kell bizonygatni, hogy nem sok köze van a közműveléshez. Mi népművelők lényegesen többet vártunk a megnövekedett szabad időtől... (Hadd álljon itt az újságíró egy mondatos megjegyzése: szombaton délután a jászkiséri nagyközségi könyvtár zárva van.) Arató Antal a jászberényi járási könyvtár igazgatója; — Jászberényben a dolgozók négyötöde negyvennégy órás munkahétben dolgozik. A könyvtár egésznapos nyitvatartással készült fel a szabad szombatosok fogadására. A hét végén azonban semmivel sincs nagyobb forgalom, mint a bét többi napjain. A szombati rendezvényeinket is teljes sikertelenség kíséri. Szerdán és éppen szombaton hallgathatnának a zenekedvelők muzsikát a könyvtár zeneszobájában. Az érdeklődés sajnos mérsékelt, pedig a zeneszobának praktikus haszna is van; például bárki rájátszhat magnójára egy nyelvleckét, amit az üzletekben csak több száz forintért vásárolhat meg lemezen. — Egy felmérést végeztek nemrég Jászberényben; Ki mivel tölti a szabad idejét? A megkérdezettek 74 százaléka végez valamilyen maszek munkát a hét utolsó napjain. Igaz, a felmérésben ez is ott áll; „Meg kell azonban állapítani, hogy a társadalmi szervek részéről is hiányzik az ésszerű, tudatos irányító munka, a szabad idő hasznos eltöltésére.” Nos, éppen e tudatos irányítás igénye vezérelt bennünket, amikor meghívtunk hozzánk — és ha kellett a könyvtár mikrobuszá- val hoztunk el — szocialista brigádokat. Megmutattuk nekik a művelődési intézményünket. tartalmas programról is gondoskodtunk számukra. A brigádtagok közül egy-kettő illendőségből itt is ragadt olvasónak. Mondom, csak illendőségből, hiszen legtöbbjüket a beiratkozás óta sem láttuk a könyvtárban. Beláttuk, hogy ez az út sem járható. Hát akkor hogyan tovább? Hatásos lenne ezzel a levegőben hagyott kérdéssel befejezni az írást, néhány dolgot azonban feltétlenül el kell mondani. Elsősorban azt, hogy bár az ötnapos munkahétnek felmérhetetlen így is a haszna, a népművelőknek azonban csalódást okozott. Mert mit vártak a több szabadidőtől? Több olvasót a könyvtárakba, több nézőt a színházba, s egyáltalán több művelődő, magát szakmailag és emberileg tovább gazdagító dolgozót. Hogy ez nem így van, az nem a lehetőségeken — sokkal inkább az igényeken múlik. Paiágyi Béla íllllilllllllllllllllllllllllllllilllllllIIBIIlllltlIlllllllllilltlIlllllltlIlllilllíll! iuitiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiuitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiaMiiiiiiiiiiiiiHiiiii(iiiiiiaiiiifiiiiiiiiiiiiiii«iiciic A. Porter; A vöd Nemrég utazom a metrón, s látom: a vagon másik végében áll ismerősöm, Jermilkin kezében meg egy vödröt tart. Odamegyek hozzá. — Üdv! Miért utazol ezzel a vödörrel? — Hát tudod, most éppen az aktatáskám helyett... — Hogyhogy? — Hát, csak úgy. Nagyon kényelmes, öblös, sőt, azt is mondhatnám, Szép. Formája ugyan egyszerű, de nem néz ki rosszul. Ráadásul fénylik is. — Ezt komolyan mondod, vagy tréfálsz? — Már miért tréfálnék? ... Nálunk most az egész főigazgatóság vödörrel jár. Nagyon divatba jött. — Na-a, ige-en. . Én ugyan természetesen nem tudom, de ez túlságosan, még azt is merném mondani, eredeti dolog. — Ráadásul kényelmes is! Próbáld ki magad is. Biztos vagyok benne, hogy meg fog tetsze.ni. Csak pontosan ilyet vegyél, horganyzottat. Olcsó és nem ráz. Már itt is van a megálló. Jermilkin megrázza a kezem és kicihelődik a vödörrel a perronra. Eltöprengjem. „Valami itt nincs rendben. Jermilkin nem fog tréfálni. Ugyanis nem tud. Azt mondja, az egész főigazgatóság így jár. Ott pedig nem bolond emberek dolgoznak. Látszik rajtuk. Ügy látszik, így kell... Lehet, hogy most ez a vonal. Jermilkin csak úgy, semmiért nem kezd el vödörrel járkálni.” Egyszóval, úgy döntöttem, hogy ilyen esetekben nem lehetek pipogya fráter, s még aznap ellohajtottam egy vasáru boltba. Vettem egy pontosan ugyanolyan vödröt, mint Jermilkin, horganyzottat: Megyek a vödörrel haza és sehogyan sem fér a fejembe: mi van ebben kényelmes? Hozzá verődik a lábamhoz, csörömpöl, — kész büntetés. De azért viszem. Másnap megérkezem a munkába. A vödrömben papírok, újságok, mindenfé4 le dokumentáció van. Természetesen valamennyi munkatársam rámirányítja kérdő tekintetét, nem értenek semmit. — Hát magd, Szemjon Gavrilovics, miért jött ezzel a vödörrel? Csak nem keverte össze? — Ugyan, dehogy, — felelem szerényen, — aktatáska helyett hordom, Nagyon kényelmes és öblös. Sőt, azt is mondhatnám, szép. A főigazgatóságon ma már mindenki ezt hordja. Munkatársaim hallgatagon rámnéztek, majd szétszéledtek munkaasztalaikhoz. Érzem, hogy most kezdenek gondolkodni. S valóban, másnap valamennyi munkatársam vödörrel érkezik. Sőt,1 főnökünk. Kuzmincev is ezzel a vasdarabbal állított be. Mindegyik a vödrével dicsekszik a másiknak, s nekem hálálkodnak, hogy idejében felvilágosítottam őket arról, hogy szerezzék be ezt a nagyszerű holmit. S ahogvan az már lenni szokott, szidiák az aktatáskákat. Hogy lehet az, úgymond, hogy eddig ilyen szemetet cipeltünk... Hamarosan a velünk szomszédos cégek is áttértek az új vonalra. Ám tegnapelőtt ismét a metrón utaztam, s látom ám, hogy ott áll Jermilkin. Vödör nélkül. Aktatáskával! Hozzáléptem: — Hát te, Jermilkin, hogy-hogy aktatáskával Vagy? — Már miért ne lennék? — Hogy-hogy, miért ne? Hát a vödröt hová tetted? — A vödröt? A vödörrel öregem, végeztem. Elhibázott dolog volt. — Hogy-hogy „elhibázott dolog volt?” Hiszen magad mondtad: kényelmes Meg azt is mondtad: így jár az egész főigazgatóság. — Mi van abban kényelmes? Veri a lábadszárát, meg csörög is. Magad is bevallhatod, hogy nem tudtad, hová bújj el előle. — Na jó, nem tudtam. Nekem jogom van, hogy ne tudjam, de té magad mondtad, hogy így közlekedik az egész főigazgatóság. — Tudod, öregem, ennek története van. Bejött egyszer a főnökünk a főigazgatóságra ezzel a horganyzott vödörrel ... Na, mi aztán úgy határoztunk, hogy... Aztán kiderült, hogy ezt a hétvégi telkére vs'te. Ügyhogy azt a hülye vödröt eldobhatod. Hordj újra aktatáskát. Látod, mint én is. De már itt is van a megálló. Jermilkin kisodródik aktatáskájával a peronra. Én meg csak állok a vödrömmel és azt gondolom: valami itt nincs rendben. Jermilkin nemhiá,ba kezd újra aktatáskával járni. Azt mondja: most így jár az egész főigazgatóság. Ott pedig nem bolondok dolgoznak. Látszik rajtuk. Egyszóval, még aznap e’.lchaítcttam a boltba és vettem egy ugyan elvan aktatáskát, mint a Jermi'kiné, feketét. Nagyon kényelmes. Bár, a fene tudja ... Molnár Sándor fordítása
