Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-23 / 19. szám

1972. január 2?. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Kiss Attila rajzai MÁMOR FANTÁZIA Közünk Vajda Jánoshoz Nem általában, ahogy kö­ze van költöfiához a hazá­nak vagv éppen az utókor­nak, hanem közvetlenül me­gyénk és a költő kapcsolata; erről szeretnénk néhány szót ejteni Vajda halálának év­fordulója alkalmából. Nem mondhatjuk, nem is mondja senki, hogy bennün­ket itt. a megyében kegyei­vel túlságosan elhalmozott volna az irodalom. Még a jelenben sem kell tartanunk ettől. Míg más tájak—városok dúskálnak az irodalmi ha­gyományokban, tele vannak értékes irodalmi emlékekkel, addig nekünk az irodalom asztaláról lehullott morzsák­nak is örülnünk kell. Megyénk irodalmi asztalán — ha volna ilyen. — egy­szer talán érdemes lenne ne­kilátni ennek a munkának is — bizony sok az üres fe­hérlő folt (Azzal persze nem Lesz több, ha csupán keser­günk rajta.) Ami viszont van, korántsem annyi, amennyi je­lenleg a köztudatunkban él. Irodalmi hagyományokban és emlékekben ugyanis jó­val gazdagabbak vagyunk, és főleg lehetnénk, mint ahogyan jelenleg számon tartjuk, amiként hisszük. Sok még a felfedezni való. Íme Vajda János esete. Vajon most, amikor a me­gye iskoláiban mindenütt ajánlatos és ildomos megem­lékezni a költő halálának 75. évfordulójáról, vajon esett-e szó arról, hogy a költő-üstökösnek közvetlenül megyénkhez is fűződik kap­csolata, és hogy nekünk is közünk van hozzá. Mert járt itt katonaként, és kóborolt errefelé vándorszínészként, és még csak nem is jelen­téktelen események, élmé­nyek érték pátriánkban. Egy rég elfelejtett életrajzi mű­vet forgatva találtam rá a „nyomokra”. Szerzője Kere­kes György, s a könyv csak­nem közvetlenül Vajda ha­lála után látott napvilágot. Benne bukkantam rá né­hány etlgondolkoztató tény­re. v Elölj áróban annyit, hogy az ifjú Vajda miután ott hagyta iskoláját, 18 éves fej­jel. Petőfi módiára, akit egyébként példaképének te­kintett, felcsapott vándor- színésznek. Társulatával, amelyről versében azt val­lotta, hogy a világ legjobb truppja volt, bekalandozta az Alföldet, a Bácskát, a Kun­ságot. És itt meg is állha­tunk. Azonnal felvetődik a kérdés, vajon a néhány szí­nészből álló szinitársulat a Kunság milyen helyein for­dult meg. és kiknek ját­szott és milyen sikerrel. Ke­rekes könyvének tanulsága szerint csupán csak azt tud­juk, hogy a Kunság szélén fekvő Török-Szent-Miklósra eljutottak és, hogy Vajda számára kivételesen szép él­ményt jelentett az itteni fel­lépés: színészi pályájának legkiemelkedőbb sikerét aratta. Ekkor történt meg vele először és utoljára 15 hónapig tartó színészi pályá­ja alatt, hogy a közönség megtapsolta. Idézem a for­rást: „A Két pisztolyt akar­ták adni. de Hugli borbély szerepére hiányzott az em­ber. Vajda még Pestről is­mervén a darabot, ajánlko­zott a szerepre.” Vajda sze­mélyes dicsőségéhez tehát nem fér semmi kétség. Arról azonban már mit sem tu­dunk, hogy Szigligeti nép­szerű drámájának második felvonását a börtönben ját­szódó jelenetet, amelyben a népszínmű írója a feudális igazságszolgáltatás szörnyű­ségeit jelzi, miként fogadta a miklósi publikum;« Milyen visszhangot váltott ki a né­zőtéren. amikor a felvonás kezdetén a Felszállóit a pá­va című népdal „szabadító” dallamai csendültek fel. Még azt sem tudjuk, hogy a ne­vezetes esemény valójában mikor is történhetett. 1845- ben. vagy pedig 1846-ban? Tüzetesebb vizsgálódás talán erre is fényt deríthetne. Vajda 1848 nyarán plebe­jus önérzettel már a haza első hívó szavára beállt köz­katonának. Honvédként kez­di, de 1849. januárjában már mint őrmester harcol Pan- csova ostrománál. Ekkor még Kiss Ernő katonája, csak ké­A vörös sipkás A régiekből ide hozzám. Kik éve együtt harcolunk. Miért alunnók át az éjt, Ha nem virrad több hajnalunk? Ma még igyunk! jó bort ide! Éltessük a magyar hazát, Hadd mondja holnap a világ: Voltak — hős volt mindegyike! Jer, hadi zászlónk bokrétája, ölembe jer, szép hableány! Mindössze nem sokan vagyunk, Hadd járja a csók a bor után. Pár óra még, s e hűlt ajak Hazám földjét csókolja meg. Kiáltsatok majd többiek Helyettünk: éljen a haza! Mit ér az, amit eddig éltem? Mi hozzá e pár pillanat? Halhatnék csak még egyszer így. Elhagynám mennyországomat! Elet, kibékülök veled, Kibékülök halálomért; Áldlak, hazám, e szavadért: Volt — nagyobb hőst nem szülhetek. Virrad: föl! föl! Mi haszna várnák A fejlődő nap sugarát; A csatatér hozandja meg Hazánk éjének hajnalát. Es napja lesz vérünk tava, Sugári összes sebeink; Hadd mondják el testvéreink: Ok voltak és él a haza! sőbb kerül át csapatával az erősebb kezű Damjanich ve- zérsége alá. Amikor pedig Damjanich seregét a Közép- Tiszához rendelik, már vö­rössipkás hadnagyként érke­zik — feltehetően — Szolnok környékére. Feltételesen mondom, mert jelenleg sem­mi bizonyíték, hogy Vajda János részt vett-e Damja­nich tavaszi hadi sikereinek nyitányában, a szolnoki csa­tában. A fent idézett vers­ből, amelyben Vajda bajtár­saihoz szól és vörössipkás élményeit énekli meg. vala­mint egyéb adatokból is ar­ra következtethetünk azon­ban. hogy Vajda János had­nagy is ott lehetett abban a bátor rohamban, amelyben a vörössipkások g3’alogos szuronyrohammal indultak a vasas lovasok ellen, és bá­torságukkal meg is szalasz­tották őket. Hogy így lehe­tett, Kerekes könyvének egyik mondatából is kiindul­hatunk. Ő ugyanis azt mond­ja: Vajda mindvégig részt vett Damjanich táborozásai­ban, harcaiban. Csupán 1849 májusában kérte, hogy te­gyék át a nagy csatákat ví­vó Klapka György hadtes­tébe.” De maga Vajda is azt írja 1849 nyrán született versében vörössipkás bajtár­sairól: „Kik éve együtt har­colunk.” Ebbe az esztendő­be pedig március 5-e, a szolnoki csata időpontja is beleesik. Aztán a kérdéses bordal hangulatában is, vajon nem tehet-e felfedezni a győztes csata utáni víg mulatozás, borozás érzelmeit-élménve­it. Köztudott, hogy Damja­nich katonái nem akármi­lyen lakomát csaptak itt Szolnokon, első fényes győ­zelmük áldomásaképpen. Es itt hangzottak el a Szolno­kon a csata végeztével a vö­rössipkások hősiességét di­csérő, azóta is fenn maradt vezéri szavak: ..Fiúk, büsz­ke vagyok rátok, fi az ö, - dögöt is megveritek. Megér­demelnétek, hogy mindnyá­jan tisztekké legyetek...” Ezek a szavak vajon nem csenghettek-e ott Vajda fü­lében, amikor A vörössipkás című versében a következő­ket írja: „Voltak, hős v-lt mindegyike.” Valkó Mihály értékelések utólagos kiigazí­tása, hanem egész tartalmá­val bizonyíték pártunk po­litikájának helyessége mel­lett. Nem enyhíti persze kri­tikai észrevételeit seir. a hi­bákra. de a hangsúlyt min­denekelőtt a hibák felszá­molására helyezi. érdés, hogy tizenöt évvel a gyilaszi mű megjelenése után időszerű-e a könyv. Igen. hiszen Droblémáink Gyilasztól függetlenül is lé­teznek. Aktualitását éppen az adja. hogy az elmúlt évek produkáltak néhány olyan jelenséget, mely a szo­cializmus építésének korábbi időszakában nem. vagy nem teljesen így mutatkozott. Történetesen korábban is törekedtünk a végzett mun­ka differenciált anyagi elis­merésére, de törekvésünk javaink szűkössége miatt nem mindig jutott végig. Ma viszont munkánk nyomán és annak eredményeként bő­vebben vagyunk anyagi ja­vak dolgában és ezt a diffe­renciálást szélesíthetjük, sőt bizonyos mennyiségű fo­gyasztási cikk még a luxus kielégítésére is rendelkezés­re áll. A különböző portéka csábítólag hat, így a meg­szerzés torz — szándékunk­kal ellentétes — vonásai is felszínre kerülhetnek és a fogyasztói egyenetlenség is jobban szembetűnik. Job­ban láthatóvá válik ez a gép­kocsiban. a nyaralóban, a kerítésben, a bundában és lehetne tovább is sorolni. Ügy tűnik, az ember az Igazságos differenciálást a bérben jobban elviseli, mint az igényeknek külsőségekben megnyilvánuló kifejeződésé­ben. A korábban mutatkozó látszólagos egyenlőséggel szemben tehát egy új egyen­lőtlenség jelei mutatkoznak, mely esetenként kisebb, na­gyobb ellentmondásokat szül. Ezekkel természetesen fog­lalkozni kell és ez is bizo- nyíjta a szerző által megírt könyv időszerűségét mind elméletileg, mind gyakorlati­lag egyaránt. j könyv második, /£ terjedelmesebb ré­szének sajátos és vitathatatlanul érdekes fe­jezetei azok. melyek a kü­lönböző szociológiai felméré­sek alapján a mai élettel foglalkoznak. Tárgyilagos szemlélője a magyar való­ságnak. ha kell kritizálja, de ugyanakkor megvédi a rossz­indulatú rágalmaktól. Meg­győzően érvel és bizonyítja, hogy azok a társadalmi egyenlőtlenségek, amelyek ma nálunk ’éteznek. egy­részt a szocialista elosztási elvek alapján szükségszerűen jöttek létre, másrészt viszont az elosztási rendszer nem teljesen szabályos működé­séből fakadnak, gyakran a törvénvzsabta rend határait is súrolva. E nemkívánatos jelenségek ellen a közvéle­mény erejével való fe'lépé­sek jogosságát nem tagadva — sőt igényelve —, a szer­ző gazdag tényanyag felsoro­lásával igazolja, hogy meny­nyire alaptalanok azok a vádak, melyeket a burzsoá ideológusok és a marxizmus renegátjai szórnak szocializ­must építő társadalmunkra, hiszen „Ha mindezeket a számo­kat — amelyek az állítólagos »új osztálybeli­.........»jövede­l emrekorderek- állítólagos keresetéről szólnak, a tőké­sek, illetve vezetőik tényle­ges jövedelmeivel hasonlít­juk össze, szappanbuborék­ként pattannak szét és meg­semmisítőén cáfolódnak az állíótlagos -új osztály- ha­talmas. a történelemben pá­ratlan arányú kizsákmányoló tevékenységéről szóló anti- kommunista kitalálások”. (131. oldal) A szerző erényei közé so­rolható, hogy komplexen tár­gyalja azokat a negatív élet és magatartásformákat, me­lyek társadalmunkban csak­nem minden lépcsőben 's szférában megtalálhatók. Itt többségében azonos helvzetű emberek közötti különbsé­gekről van szó. És ezek el­len a nemkívánatos különb­ségek ellen hat egyrészt a társadalom jövedelemszabá­lyozó mechanizmusa, más­részt a dolgozó tömegek ezt elutasító fellépése is. A harácsolás, az önzés társa­dalmi visszhangja gazdasá­gi kihatásánál jóval nagyobb, tehát a közvélemény fékező szerepe ebben is megnyilvá­nul. Dr. Kiss Artúr könyvé­ben nem a kispolgári egyen- lősítő hangulatnak enged, hanem a káros jelenségek elleni következetes fellépést sürgeti, az egészséges dif­ferenciálás mellett érvel, de úgy. hogy ez alárendelten érvényesüljön a fokozatosan kiegyenlítő fő irányvonal mellett. Zöld út a szocializ­mus számára hasznos kezde­ményezések és azok anyagi dotálása előtt, ugyanakkor a közkiadások növelése a dol­gozó ember szolgálatában úgy. ahogy ez pártunk po­litikájában nap mint nap érvényesül. agy elméleti bizton­sággal foglalkozik a szerző a társa­dalmi egyenlőség megterem­tésének egyes problémáival. Bátor, kendőzetlen véleményt mond az egyes osztályok és rétegek, vagy egyes szemé­lyek aránytalan jövedelem­különbségeiről, a sajátos csa­ládi jövedelmek egyenlőtlen­ségéről. A jövőt építő gon­dossággal elemzi a lejátszó­dó gazdasági és társadalmi átalakulás jelenségeit. Köny­vének ebben a -észében is szép példáját adja a társa­dalomtudomány komplex módszere alkalmazásának. Szenvedélyesen bírálja azt a „semlegességet”, mely szük­ségképpen a kedvezőbb szo­ciális körülmények között tevékenykedők melletti ál­lásfoglalást jelenti. Nem lehet differenciálás nélkül kezelni a lakosság különböző csoportjait — mondja — és érvel azokkal szemben, akik ha jó szándékkal is, de le­térnek az osztályálláspontról és nem értik, hogy „...a szocialista társadalom hatékony vezetése, a kom­munista társadalom sikeres építése érdekében is megkü­lönböztetett figyelmet kell szentelnünk a munkásosz­tály problémáinak”. (228. ol­dal) Dr. Kiss Artúr nem teszi le tollát — és nem is kall letennie — ott. ahol a má­hoz ér. Kötetének talán leg­izgalmasabb része, ahol a munkásosztály vezető szere­pével foglalkozik. Biztos kézzel, a tudós felelősségé­vel állítja egymással szembe a szocialista forradalmat köz­vetlenül követő időszak ká- dermunkáját a miaval. Nagy büszkeséggel szól arról, ami­kor a munkásosztály soraiból közvetlenül töltöttük be a legkülönbözőbb gazdasági, politikai, állami vezető po­zíciókat. Ez a munkásosztály számára a jó értelemben vett karrier akkori nagyobb le­hetőségét fejezi ki. Azokkal is polemizál viszont, akik ma ugyanezt, ugyanígy, ugyanilyen méretekben kí­vánják. Politizál, agitál és meggyőzően bizonyítja, hovy a jelenlegi körülmények kö­zött miért tűntek el az ural­kodó osztály gyorsabb fel- emelkedésének korábbi mé­retei és lehetőségei. / gaz — mondja —, hogy a szocializ­mus szilárd kere­teinek kialakulása a konszo­lidált fejlődés következmé­nye, hogy az életmód ilyen robbanásszerű és korábbi méretű változása ma már nem. vagy alig lehetséges. De a munkásosztály tagjai számára továbbra is biztosí­tani kell a különböző funk­ciókba való előlépést a tár­sadalmi élet minden terüle­tén. mert: .....az előléptetett munká­sok jelentősen megjavítják új munkaterületük tevékeny­ségét; frissességet, rugalmas­ságot, a munkások gondol­kodásmódjának a politikai munkában, a kormányzás­ban, a gazdaság irányításá­ban való érvényesítését hoz­zák magukkal. És ez mind­addig lényeges lehet, amíg a szocializmusban a dolgo­zók helyzete nem válik még- inkább egyenlővé.” (236. oldal) E z bizonyos szemléletvál­tozást is ‘követel, esetleg fel­lépést azzal a sok helyen ki­alakult „diplomaimádattal’ szemben, mely csak a kü­lönböző iskolákat már befe­jezett embereket tekinti ve­zetésre alkalmasnak. E né­zetek képviselői megfeled­keznek arról, hogy az egyes területeken szerzett tapasz­talatok a kiemelés utáni kép­zéssel gyakran többet jelen­tenek, mint az iskolát most befejezett diplomások szak­tudása. igyelemre méltó fe­jezete a könyvnek az, amelyik a párt vezető szerepével foglalko­zik. Egyik oldalról bizonyít­ja, hogy forradalmi marxis­ta párt vezetése nélkül nem lehet szocializmust építenie a másik oldalról meg vitatko­zik azokkal, akik „pártdik- tatúráról” szónokolnak. Ki­fejti, hogy a forradalmi él­csapat felgyorsítja a szocia­lizmus építését, bizonyítja, hogy a munkásosztály a nép érdekinek egyetlen igazi védelmezője. A hangsúlyt — helyesen — a tömegekkel való jó kapcsolatra, a min­dennapi pártmunkára helye­zi. A párt a tömegek ne­velése, a szocializmus építé­sének vezetése mellett az egymás csiszolásának is egyik hatékony eszköze. A vezetésnek azzal segít, ha a tömegek véleményének őszinte tolmácsolója. Dr. Kiss Artúr könyve sa­játos és vitathatatlanul ér­dekes munka. Erénye a bo­nyolult kérdések árnyalt megközelítése. Marxista—le­ninista társadalomszemlélete lehetővé teszi mai helyze­tünk idealizálásának kikerü­lését, pártosságát és azt. hogy rebbenés nélkül néz­zen szembe problémáinkkal úgy, hogy egyben világos perspektívát is mutasson. Időszerű és has~nos könyv nemcsak a társadalomtudo­mányok hivatott művelői, hanem a mozgalmi munká­sok nagy tábora részére is. Dr. Majoros Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom