Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-11 / 8. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. január 11. Pillantás Afrikára Kísérleti év 0 A Szahara szíve Az elmúlt év tavaszán ol­vashattuk, hogy Algériában a forradalmi tanács határo­zata értelmében *a francia kőolajérdekeltségek vagyoná­nak 51 százalékos, a földgáz­kincsnek, s a szállítóháló­zatnak pedig teljes államo­sítását hajtották végre és felemelték az olaj árát. A lapok híradásai révén tudo­másunk volt arról is, hogy az egykori gyarmattartók olajtrösztjei mindent elkö­vettek, hogy az algériai kor­mányt intézkedésének meg­változtatására kényszerít­sék. A többi közt meghir­dették az algériai olaj boj­kottját, s hazahívták más­félszáz olaj szakemberüket. Ám csatát vesztettek, ami­ben nemcsak az algériai kormány hajthatatlansága; hanem a francia tömegek, a baloldali sajtó követelése, s bizonyos tőkés körök józan­sága is szerepet játszott. — Ha a franciák vonakodná­nak ajánlatunkat elfogadni, annak a veszélynek tennék ki magukat, hogy mindent elveszítenek. Nem tételezhe­tő fel, hogy Algéria Európá­ban nem talál más kereske­delmi partnereket — nyilat­kozta Bumedien elnök június elején. S a zsaroló tőkések meg­egyezésre kényszerültek — a korábban felajánlottnál számukra kedvezőtlenebb feltételek elfogadására. így például az államosításért kártérítésként általuk köve­telt mintegy félmilliárd, S az algériai kormány részé­ről eredetileg felajánlott százmillió helyett csak 60 millió dollárt kapnak, — nem egyszerre, hanem hét éven át történő folyósítás­sal. A hatalmas üzemben Mindezek ismeretében lép­jük át az Orantól 40 kilo­méterre, a Földközi-tenger partján fekvő 30 ezer lako­sú Arzew város határában lévő, földgázt cseppfolyósító üzem és nitrogénműtrágya­gyár kapuját. (Oran repülő­terére egyébként Bumedien elnök különgépén érkeztünk, s autókon folytattuk utun­kat a napfényben fürdő tisz­ta arab falvakon át. ame­lyek egyikének díszkapuján magyar nyelvű felirat kö­szöntötte Losonczi Pál elv­társat, Elnöki Tanácsunk el­nökét.) Műanyag védősisakkal a fejünkön járjuk be a hatal­mas üzem területét, csarno­kait, miközben láthatjuk azt is, hogy a tengeren hét nagy­méretű tartályhajó várako­zik az itt készülő kőolajter­mékekre. Az arab munkások szakér­telemre valló mozdulatokkal, odaadó figyelemmel kezelik a bonyolult gépeket, miköz­ben barátságos integetéssel üdvözlik delegációnkat. Vé­gül az üzem fiatal igazgató­ja a grafikonokkal „deko­rált” falú irodájában ter­melési adatokkal ismertet meg bennünket. A többi közt elmondta, hogy Arzew a Szaharából érkező kőolai- és földgázvezetékeknek csak az egyik végállomása, és Al­géria szénhirdogén kincsén alhpuló iparának egyik gyor­san fejlődő központja. A földgázt cseppfolyósító üzem termékét hosszúlejáratú szerződésnek megfelelően az Egyesült Államokba expor­tálják, az első szállítmányt egy-két héttel előbb indí­tották útnak. Az 1970 nya­rán felavatott nitrogénmű­trágya gyárban évente 185 ezer tonna vízmentes ammó­niát. 170 ezer tonna ammó- niumnitrátot és 136 ezer ton­na urea-t állítanak elő. E termékeket részben az algé­riai mezőgazdaság használja fel, részben exportálják. S a város szegélyén már épül egy másik földfázcseopfo- lyósító üzem, s egy kőolaj­finomító is. Irány a Szahara Kőolajban és földgázban gondolkodunk a repülőgé­pen is, amikor Oranból a légvonalban mintegy 750 ki­lométerre fekvő Hassi Mes- saoud-ba, Szahara • legjelen­tősebb kőolajtermelő és fel­dolgozó központjába uta­zunk, amelyet csővezetékek kötnek össze a meglátoga­tott Algíron, Arzew-n s Oranon kívül a szintén ten­gerparton fekvő Annaba-val és Skikda-val. Persze, a Szahara is izga­műút mentén — amelyen késő délután a 120 kilomé­terre fekvő oázis-városba. Ourgla-ba utaztunk —. a homokdombokon nem az idegenlégió zsoldosok, hanem jól kiképzett algériai kato­nák állnak őrt. , , Tarján István Következik: A TRÓPUSOKON. A kőolajfeldolgozó Arzewben, lomban tart bennünket: ■ Eleinte az egyes és tanyabo- kor-szerűen csoportosan épí­tett házakat rejtő Atlasz­hegység vonulatai látszanak a 8 ezer méter magasságból (az algériai parasztság nem kis része a francia gyarma­tosítás következményeként még ma is a hegyekben la­kik), majd feltűnik a siva­tag. A vöröses-sárga homok­tenger egyhangúságát szél- hordta és éles árnyékot vető dombvonulatok törik meg; az egész olyan, mint valami élénk színű holdbéli táj. Egy óra múlva lobogó földgáz- fáklyákat vesz észre a mély­séget kutató szemünk. És már landol is a gép a Hassi Messaoud-i repülőtéren. Udvrivalgó tömeg sorfala között autóinkkal hajtunk az ólajkcjzpont mesterséges oázisban épített lakótelepe mellett. Két évtizede repülő­gépen hordták ide a termő­földet. A vizet másfél—két­ezer méter mélyre fúrt ku­takból nyerik. Ma már lab­darúgó-, tenisz-, röplabda- és minigolfpálya, mozi, klub, bárhelyiség, állatkert. kő­olajipari múzeum és kőolaj­ipari technikusképző iskola is van a helységben. Nem ű«jj> táncolnak Tavaly előtt 23 millió 220 ezer tonna kőolajat nyomat­tak innen csővezetékeken ke­resztül az olajipari üzemeik­be. E mennyiség az egész ország kőolajtermelésének csaknem a fele. A jelenlegi árat*' véve alapul, 1970-ben körülbelül 1 milliárd 250 millió dollár volt az algériai olaj értéke. (A barrelenkénti 15 centes áremelés évente összesen több mint 54 millió dollárral növeli a bevételt.) Érthető a francia olajmág­nások ellenszegülése, de meg kellett tanulniok, hogy a 132 évig rabigában . tartott egykori gyarmatuk nem úgy táncol, ahogy ők fütyülnek. S tudják azt is, hogy a Szaharán keresztül vezető Monumentális emlékmű Székesfehérváron Az ezredéves fennállását idén ünneplő Székesfehér­vár alumíniumból készült monumentális emlékművet állít a nyáron. A város leg­magasabb pontján — az M—7-es autópályáról is jól látható öreghegy tetején — helyezik el az ezredéves em­lékművet. A 34 méter ma­gas tű és a körbefutó pánt készítését megkezdték a szé­kesfehérvári üzemekben. Birizgált már bennem a gondolat jónéhány esztende­je. Szolnokon a piactér kö­zelében lakom és néhány éve minden vasárnap arra ébredtem: hívnak bányász­nak. Akkoriban már sok bá­nyát bezártak az országban, de a piaci hangosbeszélő fülsiketítő tömegdalokat ját­szott, közben bejelentve: jól jár aki bányásznak jön. Eny- nyi pénz, meg ennyi hűség- jutalom, egyebek. Nem maradt én rám hatás nélkül. Csakhogy kiderült, a hozzám legközelebb eső nóg­rádi bányákban éppen mun­kát keresnek a vájárok is. Hagytam a csudába. Múlt év végén azonban jött a Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság közleménye: öttalá- latos van a lottón. Egy ku- rittyáni nyugdíjas bányász a szerencse fia. Elképesztő ösz- szeggel: 1 millió 948 ezer 739 forint.. Uram isten, mit kezdhet ennyi pénzzel a bányász? — törtem a fejem. De rá vagy két nappal jött a helyesbí­tés: a végleges összeg nem 1,948.739 forint, hanem csak 1,948.719 forint. Húsz forint­tal kevesebb! Milyen csaló­dás érhette a bányászt! Hogy szidhatta a tévedésért a Lo- tó Igazgatóságot, meg az új­ságokat. Ha jól emlékszem vissza az öttalálatosok tör­ténetére, nem szokott ilyen tévedés lenni. Persze most megtehették, Sál 7ótarjánban Salgótarjánban megkezd­ték a tanköteles korba lépő óvodások iskolaérettségi vizs­gálatát. A kísérletként meg­indított akciót különösen in­dokolttá teszi, hogy Nógrád megyében az általános isko­la első osztályában megbu­kott tanulók száma megha- ladjá az országos átlagot. A vizsgálat első szakaszá­ban a vezető óvónőkre, de különösen azokra a nevelők­re hárulnak felelősségteljes tennivalók, akik nagycsopor­tos óvodásokkal foglalkoz­nak. Ez utóbbiaknak kell — alapos megfigyelések után — jellemezniük a kis emberpa­lántákat. Azokat a gyerme­keket, akiket az óvónő, sa­ját megfigyelései alapján, iskolaéretlennek nyilvánít, gyermekpszichológusok, spe­cialisták sokrétű vizsgálatod­nak, tesztpróbáknak vetik alá. Ha ezek a próbák is alátámasztják az óvónő ér­tékelését, a gyermeket nem az általános iskola első osz­tályába, hanem- úgynevezett korrekciós osztályba íratják, melynek létesítését, tárgyi és személyi feltételeinek biz­tosítását a salgótarjáni Vá­rosi Tanács, szakmai támo­gatását, segítését az Orszá­gos Közegészségügyi Intézet és az esztergomi Tanítókép­ző Intézet vállalta magára. A szakemberek hangsúlyoz­zák, hogy a vizsgálatoknak nem az a célja, hogy a már tanköteles korú, de még is- kolaérfetlen gyermekeket a gyógypedagógiai osztályokba irányítsák. Terv szerint a salgótarjá­ni kísérleti év után a tan­köteles korba lépő gyerme­kek iskolaérettségi vizsgála­tát jövőre kiterjesztik Ba­lassagyarmatra, majd foko­zatosan egész Nógrád me­gyére. Régészek a szabadban A szinte tavaszias téli idő kicsalogatta a bajai múze­um régészeit Madaras köz­ség határábá, a késő hun­kori, roxolán sírmezőbe. A múlt év őszén a 609-ik sír feltárásával maradt félbe az 1963. óta tartó nagyszabású leletmentés, s összesen 60 000 négyzetméternyi terü­leten fejezték már be a más­fél évezredes hantok valla­tását. mert egy bányászról van szó. És hol van már az az idő, mikor a bányász, meg a ko­hász volt ebben az ország­ban a minden. Ilyen meg- értőePf keseregtem a szeren­csétlen kurittyáni bányász félrevezetésén, mikor mégis csak alaposabban el kellett mélyednem. Ne sirassuk még el a bányákat. Moldova György riportsorozatba kez­dett Dorogról, az Elet és Iro­dalomban. Hm. Ez a Moldo­va sejthet valamit. Csak nemrég jelent meg nagy vi­hart támasztó könyvié a má­sik bányáról, Komlóról. A rádió „168 óra” műsora épp szombaton foglalkozott vele. És most jut eszembe, hogy nemrégen Tatabányán a kor­mány elnöke is a mélybe ereszkedett. Közügy lett ismét a bánya. Ezt nem nehéz észrevenni. Tessék csak odafigyelni. Már megvan 1972 első telitalála- tos lottószelvénye is. Ismét szép summával: 1,904.322 foríntal. És kié a dohány? Egy pécsi bányászé. Három {héten belül két telitalálat, két bányásznak. Engem nem ejtenek át. Tudom én, hogy mi ez. Nem frissítjük fél a jelszót „Arc­cal a bányának”, csak ép­pen a bányászok vágják zsebre az ötösöket. Így is lehet agitálni. Főszerkesztő elvtárs ide a munkaköny­vemet. Elmegyek bányász­nak.- borzák — A sztyeppén Személyszállító helikop­ternek először sikerült elér­nie az 5500 méteres magas­ságot — Dél-Amerikában. Az Űrkutatási Társaság Pu­ma típusú járművével be­mutató repülést hajtottak végre. A Pumát repülése so­rán elkísérte egy másik, szintén francia gyártmányú, Alouette III-Astazou típusú helikopter. A • két újtípusú légi közle­kedési járművet először Brazíliában, Argentínában, Bolíviában és Chilében mu­tatták be. A továbbiakban bemutatásra kerülnek Peru­ban, Columbiában, Ecuador­ban és Venezuelában is. A bemutató repülés időtarta­ma több mint 150 óra. Az Ohotszki-tenger Tyu- leny nevű kis szigetén szűk a hely a medvefókáknak. Számuk elérte a 160 000-t. A tudósok nem találnak rá magyarázatot, miért válasz­tották e különös állatok la­kóhelyüknek ezt a kis szige­tet, amelynek hossza mind­össze 640 méter, szélessége 100 m, és csupán 15 méter magasra emelkedik ki a tengerből. A kutatók elhatározták, hogy megnagyobbítják a sziklát. 4000 négyzetméter területet már alkalmassá tettek a medvefókák pihe­nésére. Ezzel mégsem tudják megoldani a medvefókák ,,területigényét” gyors sza­porodásuk miatt. Azt terve­zik teháj, hogy a sziget la­kóinak egy részét átköltöz­tetik Szahalin szigetére. Az állatok életét szigorú szabályok és szokások irá­nyítják. A japán partoknál délen telelnek át, és ta­vasszal térnek vissza szülő­földjükre. A többezer mér- földes távolságról is könnye­dén megtalálják a kis Tyu- leny-szigetet. A Csendes­óceán egyes területeit bir­tokló négy állam, a Szov­jetunió, USA, Japán és Ka­nada szerződést kötött, hogy minden lehetséges módon óvják a medvefókákat. A szerződést szigorúan meg­tartják. A kis Tyuleny-sz'iget természetvédelmi hely. Ál­landóan tudományos mun­katársak dolgoznak ott, akik tanulmányozzák a medvefó­kák életét és szokásait. Az állatok prémje értékes. A szakszerű j tudományos bá-, násmód eredményeképpen számuk évről évre nő. t Medveféka strand a Tyulény-szigeten, az Ohoíszki trnger par tján Őslények nyomában Lengyel paleontológusok nyolcadik expedíciója indult Mongóliába. A világhírű lengyel paleontológus, Zofia Kielan-Jaworwska vezette tudományos expedíció há­rom» hónapot tölt Mongó­liában. Az első hat hetet a Gobi sivatagban töltik: olyan krétakori őslények (emlősök és hüllők) megkö- vesült maradványait kutat­ják fel, melyek sok millió évvel ezelőtt élték. Ezután az expedíció Ulan Bator közelében folytat majd ása­tásokat, ahol néhány évvel ezelőtt dinoszaurusz-csont­vázakra bukkantak. Varsó jelenleg a paleonto­lógia tudományának egyik fontos nemzetközi központja. A Lengyel Tudományos Akadémia paleontológiái in­tézete rendkívül gazdag ős­maradványokban: gazdag emlőskoponva-vvűitemérmve! és a korábbi mongóliai ex­pedíciók idején talált dino­szaurusz-vázak gyűjtemé­nyével rendelkezik. Fehérje parafinból Az angol állattenyésztők körében az utóbbi években fokozott érdeklődés váltotta fel az újfajta szintetikus ta­karmányok iránti bizalmat­lanságot. Nagv figyelmet ke’tott ezzel kapcsolatban az a hír, hogy a legnagvobb angol olajtársaság, a British Petroleum jelentősen növel­ni kívánja a takarmányfe­hérje termelését egy párá­imból készülő új élelmiszer-' fehérje segítségével. Két er-' re a célra szakosodott nagy-' üzem kezdi meg hamarosan a termelést. A tervezett .évi kapacitás — körülbelül 100 000 tonna takarmányfe-' hérje. A termelési eljárás alapja a parafih élesztőgom-’ bákkal vagv más meghatá­rozott mikroorganizmusokkal történő fermentálása. Elmegyek én bányásznak Nagyobb hely a medvefókáknak A „Puma” helikopter A nagy kiterjedésű lege­lők vízellátása igen fontos feladat Mongóliában. Az el­múlt öt esztendőben új ku­tak fúrásával több mint 18 millió hektár kiterjedésű legelőterületet vontak be a vízzel ellátott mezőgazdasá­gi összterületbe. Az új öt­éves • tervben a vízgazdálko­dás dolgozóira ismét nagy feladatok várnak, összesen 6400 kutat fúrnak és ezáltal újabb 14 millió hektár lege­lő vízellátása válik lehető­vé. Ebben a nagy munkában a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság jelentős se­gítséget nyújt Mongóliának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom