Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-06 / 4. szám
1972. január 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 TÖRVÉNYEINK SZELLEMÉRŐL — írta: Dr. Korom Mihály igazságügyi miniszter — 4 MAGYAR Népköztársaság jogrendje a szocializmus teljes felépítésén munkálkodó dolgozó népünk érdekeit és akaratát fejezi kj. Törvényeinknek az a rendeltetése, hogy jogilag szabályozza a társadalmi viszonyokat. Ezzel fontos szerepet játszanak a társadalmunkat vezető marxista—leninista párt politikájának gyakorlati megvalósításában. A törvények a társadalmi folyamatok jogi szabályozásával, szervezésével segítik elő a társadalom tervszerű, tudományos vezetését és fejlesztését. Törvényeink védik rendszerünket minden támadással szemben, szabályozzák az állampolgárok jogvitás ügyei eldöntésének rendjét, erősítik a törvénytiszteletet, az állampolgári fegyelmet, általában a szocialista együttélés szabályainak betartását. Hatékonyságuktól függ a jogrend szilárdsága és az, hogy a szocialista törvényesség hogyan érvényesül az élet minden területén. Hazánk törvényei, jogszabályai a munkásosztály állami rangra emelt akaratát fejezik ki, amely akarat egyidejűleg tükrözi az összes ' többi dolgozó érdekeit is. A jog természete és szelleme tehát szorosan kapcsolódik a társadalmat vezető osztályhoz és országunk gazdasági életfeltételeihez. Az állam és a jog tehát nem osztályok feletti, és azok lényege, funkciója, csak osztályalapon és az uralkodó politikával ősz-- szefüggően érthető meg. Minden törvény alapvető tartalmát az adott gazdasági viszonyok, a társadalom gazdasági alapja határozza meg. Így van ez hazánkban, szocialista államunkban is. Szocialista jogrendszerünk kiépítésének és fejlesztésének vezérfonalául mindenkor a társadalmi—gazdasági követelményeket tekintjük. Minél jobban és pontosabban tükrözik jogszabályaink ezeket az igényeket, annál jobban megfelelnek céljainknak és annál jobban betöltik szerepüket. A Z ELMÚLT években a jogalkotás és jogalkalmazás kérdései nagy érdeklődést váltottak ki közvéleményünkben. Evek óta nem volt olyan ülésszaka az országgyűlésnek, ámi- kor ne alkotott volna egy- egy jelentős törvényt. Gondoljunk csak pL a Munka Törvénykönyvére, a szakmunkás-képzésről, a termelőszövetkezetekről és a föld- használatról, a tanácsokról, a Szövetkezetekről, és az ifjúságról szóló törvényre. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa úgyszintén aktív jogalkotó tevékenységet fejt ki. Elegendő • csupán egyik legutóbbi döntésére hivatkozni, amellyel módosította Büntető Törvénykönyvünket. A gazdaságirányítási reform bevezetése és kibontakoztatása a magasabb és alacsonyabb szintű jogszabályok közül sokan a módosítását, illetve újjáalkotását igényelte főleg a kormánytól és a minisztériumoktól. E nagyszabású jogalkotási munkára nem azért került sor, mert valaki, vagy 'valakik íróasztal mellett azt elhatározták. Az ok abban keresendő, hogy társadalmi, gazdasági viszonyaink gyors fejlődése, változása indokolta és indokolja az olyan iog- szabálvok* hatályon kívül helyezését, amelyek már nem szolgálják kellő hatékonysággal érdekeinket. Ha törvényeink, jogszabályaink szelleméről, rendeltetéséről beszélünk, azt is hangsúlyozzuk, hogy azok csak akkor tudják igazán betölteni szerepüket, ha a követelmények színvonalán képesek kifejezni a társadalmi szükségleteket. Es nem csupán pillanatnyi igények kielégítéséről van szó, mert a jogszabályoknak előre is kell mutatniok. A jogalkotó és a jogalkalmazó rendszeresen szembesíti a törvény rendelkezéseit a valósággal, az élettel és akkor derül ki, hogy az jól szolgálja e politikánkat, jól védi-e társadalmunkat, és az állampolgárok jogos érdekeit. A JOGSZABÁLYOKKAL szemben a közvélemény — jogosan — nagy igényeket támaszt, ugyanakkor sok félreértéssel is találkozunk. Sokan vannak még olyanok, akiknek csak akkor jó a törvény, ha az ő „pártjukon” áll és rossznak kiáltják ki, ha a másik fél kap igazat. Egy- egy jogvitánál azonban — és ide kell sorolni pl. a há- zásságok* felbontását, a gyermek elhelyezését, a vagyoni vitákat stb. — csak az egyik félnek szolgáltatnak igazságot a hatóságok, annak, akinek valóban igaza van. A vélt igazság nem részesülhet védelemben és a salamoni ítéletek hozatala járhatatlan út. A törvény egyébként minden egyes állampolgárra, vagy minden ügyre külön- külön nem rendelkezhet, és a jogalkotó — ha törekszik is arra, hogy a rendezendő életviszonyokat a maguk sokrétűségében fogja át, — csak a tipikus jelenségeket képes szem előtt tartani. A jogszabályok alkalmazóira vár az a feladat, hogy az eléjük kerülő ügyeket a törvény betűjének, de egyben szellemének is megfelelően törvényesen és egyben igazságosán döntsék el. Sokan szóvá teszik mostanában, hogy törvényeinkben, de a jogrendszerünk egészében is vannak hézagok. Igazuk van, léteznek ilyen gondjaink.-Ezek a nehéségek főleg abból adódnak, hogy , egy-egy jogszabály megalkotásánál .a társadalmi követelményeket nem ismerjük fel a maguk teljességében, vagy egyes jelenségeket félre ismerjük. Ilyenkor az élet „elmegy” a jogszabály mellett, annak rendelkezésétől eltérő irányba tör magának utat, és nyilvánvaló ellentmondás következik be. De_ vannak olyan esetek is, amikor a „hézagok” úgy jelentkeznek, hogy az adott társadalmi viszonyok nincsenek jogilag szabályozva. Ilyen hézagpótló jogszabálynak mondhatjuk pl. a kormánynak a telektulajdon mértékét megállapító új rendeletét. A közvélemény jogosan tette szóvá, hogy e területen rendet kell teremteni. E jogos igényt kielégítettük és útját álltuk a burjánzó telekspekulációnak. U GYANILYEN törekvések hatják át a közelmúltban módosított Büntető Törvénykönyvet. A becsületes állampolgárok joggal várják el és követelhetik az államtól, hogy szigorúan fékezze meg a huligánokat, garázdákat, a társadalmi együttélés szabályait semmibe vevő embereket. Ugyanezt várja el tőlünk az árdágítók, spfckulánsok,, vesztegetők, a „kenők”, üzérkedők elleni határozott fellépésben, vagy a visszaeső bűnözőkkel kapcsolatos szigorításban is. Sok szó esik nálunk törvényeink szelleméről olyan értelemben, hogy mikor kell azoknak szigorúaknak és mikor humánusnak lenni. Nem könnyű feladat az, hogy e kettős követelménynek jól megfeleljen a jogalkotás és a jogalkalmazás. Nyilvánvaló, hogy minden időre egyformán alkalmazható recept, vagy előírás nem lehetséges. Jó példa a szigorítás és a humánum együttes alkalmazására a módosított Büntető Törvénykönyv. A már említett szigorítás mellett még ebben az értelemben szólhatunk arról az érdekről is, hogy a bíróságok által elítéltek valóban töltsék le a kirótt büntetést és annak egyrészét csak akkor lehessen feltételesen elengedni, ha az elítélt valóban rászolgál arra kiemelkedő jó munkájával és példás magatartásával. Humanizmust, egyébként ne várjon az államtól az, aki szándékosan, tudatosan tör a társadalmi rendre, a köztulajdonra, egy embertársa életére, vagyonára. A TÁRSADALOM érdeke azt parancsolja, hogy az ilyen emberek bűnhődjenek, és a szigorú büntetés vegye el kedvüket hasonló bűncselekmények újabb elkövetésétől, de tartson vissza másokat is azoktól. Ugyanakkor legyünk meg- bocsátóak és előlegezzünk / bizalmat azoknak, akik tettükért megbűnhődtek és valóban vissza akarnak térni a becsületes állampolgárok közösségébe. Ezt a humánus felfogást tükrözik azok az új rendelkezések, amelyek mérséklik — meghatározott bűncselekményeket elkövetett emberek esetében — a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli menesités eddig túlságosan hosszú idejét és merevségeit. Természetes, hogy aki viszont visz- szaél az előlegezett bizalommal és újabb bűncselekményt követ el, azt szigorúan felelősségre kell vonnunk. A mi társadalmunk ma a szocializmus teljes felépítésén munkálkodik. Minél nagyobb sikereket érünk el a történelmi munkában, nem automatikusan ugyan, hanem társadalmi erőfeszítéseink nyomán, annál inkább megszűnnek, illetve csökkennek azok az okok, amelyek bűn- cselekmények elkövetését, vagy egyéb jogsértést idéznek elő. Mindinkább erősödik az állampolgárok meggyőződése a jog helyes felfogásáról és a törvények előírásainak önkéntes követése mind általánosabbá válik. A törvénytisztelet, a jog önkéntes megtartása, a jó jogszabályok és a jogalkalmazók színvonalas munkája mellett > feltételezi azt is, hogy állampolgáraink ismerjék és értsék a törvényeket, azok rendeltetését, legyenek tisztában jogaikkal, kötelezettségeikkel,' mert enélkül nehezen tudnak élni azokkal. » TÖRVÉNYEK megfe- lelő ismerete és ismertetése fontos része a • szocialista közgondolkodás fejlesztésének, erősítésének, de egvik lényeges feltétele a - szocialista demokratizmus további kibontakoztatásának is. Zárszámadási ajándék Árkiegészítés a cserkeszötlői, liszaugi, cioakházi es jászszeniandrasi tsz-eknek Tegnap tanácskozást tartottak Szegeden az Alföld szőlőtermesztő gazdaságai, Kifály Ferenc a Középmagyarországi Pincegazdaság Csongrád—Szolnokvidéki Üzemének igazgatója megnyitója után Dömötör József a bor- gazdasági vállalatok trösztjének vezérigazgatója tájékoztatta az alföldi szőlő- termesztés jövőjéről a megjelenteket. Már 1971-ben is érdekeltté tették egy hosz- szúlejáratú szerződéssel a termelő gazdaságokat a minél nagyobb tételű nagyüzemi értékesítésben. Ennek értelmében országos átlagban 10-20 fillér árkiegészítést fizet kilogrammonként a pincegazdaság. amely 18 millió forintos többletbevételt jelent a szövetkezeteknek. Csongrád és Szolnok megye területén 62 termelőszövetkezetet érint az értékesítési jutalom, amiből megyénkben 15 termelőszövetkezet részesült. Tegnap például a cserkeszőlősi Magyar—Román Barátság 157 ezer. a cibakházi Vörös Csillag 107 ezer, a tiszaugi Tiszagyöngye 62 ezer, a jászszentandrási Haladás Tsz pedig 46 ezer forint jutalmat kapott. Mint Lantos Jánostól, a a pincegazdaság felvásárlási osztályvezetőjétől értesültünk, a zárszámadás előtti nem várt pénz osztatlan örömet szerzett a termelőszövetkezeteknek. Három a „kislány"... Héra, Dóra, Nóra: a jászberényi Hűtőgépgyár 1972- es szifonújdonságai. A Héra 2 literes, már a múlt év novemberében megjelent az üzletekben. A Dóra és a Nóra 1 literesek és a II. negyedévben lesznek kaphatók. A formázógépen a 2 literes Héra megkapja végleges formáját. Bővült a kötelezően tartandó olcsó cikkek listába A belkereskedelmi minisztérium 1969. óta megkülönböztetett figyelmet fordít a differenciált áruellátásra, ezen belül airra, hogy az üzletek mindig tartsák azokat az olcsóbb cikkeket, amelyeket a lakosság széles rétegei keresnek. Az igényeknek megfelelően az idén bővítették az olcsó cikkek listáját. Míg 1971-ben körülbelül 90 úgynevezett olcsóbb cikk került forgalomba, ebben az évben a kereskedelmi vállatok és szövetkezetek 110 fajta olcsó terméket kötelesek állandóan tartani. Az 1972. évi olcsó cikkek listáját elsősorban olyan háztartási, vegyi és ruházati termékekkel bővítették, amelyek választéka gyors ütemben cserélődik. A listára került például a férfi és a fiú pantallók egy része, főleg a 300 forint alatti pantallók, továbbá a hagyományos mosáshoz nélkülözhetetlen vízlágyító szerek, a trisó. a habzó szóda, a csomagolt klórmész, a tasakos keményítő, az üveges hypo, stb. Az élelmiszerek listájára egyebek között felvették az étkezési tepertőt. A kereskedelmi és a szövetkezeti vállalatoknak gondoskodniuk kell a bővülő áruválaszték mellett az olcsó cikkek folyamatos kínálatáról is. Egy év—két beszélgetés A Tiszamenti 'J sz helyzete valamelyest javult Nehéz esztendő, csúnya évzárás, — 1971. elején jó félnapig beszélgettünk Hatvani Lajossal a tiszajenői Tiszamenti Tsz elnökével. Elkeseredett volt és nagyon nyugtalan. Az 1970-es évet, a nagy árvíz évét veszteséggel zárta a gazdaság. Nemcsak az árvíz volt a bajok okozója. hanem sok más még. Nem volt összeforrott, egyformán húzó a vezetés. Sok és nagy kritikát kapott ezért 1970 őszén, 71 elején az elnök. Azt mondták, túlságosan egykézbe tartja a tsz-t — azt is; döntéseiben makacs, nem hallgat az okos hozzáértő szóra. Hatvani Lajos akkor azt mondta nekem, bármit mondanak is a munkájára, a vezetésre, a módszereire, bárhogy dönt is a zárszámadó közgyűlésen a tagság, ha egy lehetősége lesz, megmarad a szövetkezetben. Például traktorosnak. Fiatal ember, de sokat próbált. Jó trak'orosnak tartották valamikor. Aztán lezajlott a szanálás. s híre iött a zárszámadó közgyűlésnek is. A szövetkezet tagjai kiálltak elnökük mellett. Hatvani kell, majd rendbehozzuk, amit lehet. A vezsenyi, tiszajenői emberek tudták, miért így mondták. Ezen a vidéken régi, rettegett úr a víz. Láttam egyszer. amikor megnyitották a gátat. Friss vetésre. drága emberi kéz munkájára zúdult az ár. De sokszor volt így. Most év végén újra beszéltem Hatvani Lajossal. Az elnöki szobában minden a régi — látszólag. Csak az elnök hangulata változott. — Valamelyest javult a helyzetünk. Nincs még kész a leltár, az éves számokat is most méregetik, de tagjaink jövedelme jobb, mint egy-két évvel ezelőtt Huszonöt—huszonhatezer forint, amit kifizethettünk. Tudja, szanált tsf-ben kötött a bér. A kalászosok jó termést hoztak, a kertészet, meg az ipari növények hozama még mindig gyenge. Emlékeztetem az év eleji beszélgetésre. Volt gondja az emberek munkakedve, szorgalma miatt is. Nehéz emberek az itteniek. Most is azok. a munkától visszahúzók azonban úgy hitték, a szanálással itt a világ vége. Az év első hónapjában a vezetőségi ülések rendre így kezdődtek: . kilépési szándékukat bejelentették... Vagy harminc ember máshol keresi boldogulását. Közel a megyeszékhely, a gyárak mindig munkásokat keresnek. Hogy jól jártak-e a távozókkal? A szövetkezetben most kétszáznyolcvan dolgozó taggal számolnak. Rengeteg az öregjük — a teljes taglétszám hatszáznyolcvan És több mint hatezer hold föld. Gépekkel. okos ' gazdálkodással meg lehet élni rajta — jól, jobban is. ha tavasszal nem önt ki a Tisza. — Az okos gazdálkodás’’ Már nem akarok mindent én csinálni, mindenről magam meggyőződni. Fegyelmeztem magam, s jobban megvagyunk együtt. A vezetésben is, az emberekkel is. Aztán nagyot nevet. — Emlékszik, azt mondták rám, hogy mindenben magam határozok, döntök. Hatalmaskodó vagyok. Pár napja biztattak: egy kicsit határozottabbnak kellene lennem... ss, s j S*
