Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-30 / 25. szám
1972, Jaguar §5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP máim Felejthetetlen másfél évtized $ Alapító munkásőrök visszaemlékezései Kctszázliuszonhárom elv társ. Feherhajúak, középkorúak, mozgékony fiatalemberek. Szolnok megye tizenöt éve szolgáló munkásőrei. Nevükben hatan pergetik visz- sza az eseményeket. Az 1971. évi népgazdasági terv teljesítéséről és a társadalmi, gazdasági élet fejlődéséről harangozd jözsef A Tanácsköztársaság legfiatalabb vörös katonája volt. a megyei törzs legidősebb munkásőre. Harmadszorra fogott fegyvert. Életvidám, tréfálkozni szerető férfiak a munkásőrtársai, de ha Józsi bácsi beszélni kezd pihenőben, egyszerre elcsendesedik környezete. — Szürke, ködös reggelen, harminchétben Madrid alatt vagyunk egy hídnál. Megtermett barna férfi jön parancsnoki jelzéssel. Zalka Máté, az internacionalista brigád parancsnoka, összerántott bennünket, hogy vagyunk felszerelve. Bizony nagyon gyatrán, meg a sorok is fogynak. Na elvtársak — azt mondja — a mórok támadását várjuk. Ne az emberre ’ célozzatok, mert any- nyian vannak mint a tenger. A lovakra lőjetek. Nem értettük mit akar Zalka elvtárs. de úgy tettünk, ahogy parancsolta. Ezzel nyertünk. Halomra lőttük a lovakat. A rohamozó mórok aztán egymás után buktak fel ben. nük. Erre az eleje visszafordult. szembe az utánuk vágtátokkal. Egymást gázolták el. Adtunk aztán nekik. A fiatalabbak még a cigarettáról is elfeledkeznek, úgy hallgatják a nagy idők tanúját. ' — Aztán Józsi bátyám, a spanyolosoknál se voltak tisztek? — Nem. Ugyanúgy csak parancsnokok voltak ott is. mint tizenkilencben nálunk, meg most a Mukásőrségben. Ez a három nagyon hasonlít egymáshoz. Ez köt ide engem. Sokan kérdezik. 71 éves- fejemmel nem volt még elég belőle? Nem évekre szóló elkötelezettség ez, hanem egy életre. BÁLLÁ JÁNOS Az árvíz idején ismertem meg az öreg szolnoki postást. Negyvenkét évig volt postaszolga, kézbesítő, postai tisztviselő. — Ült a rádiónál egy árvízi estén, fogyasztotta a vacsorát, amit kettőjüknek hozott a lánya, neki, meg a vejének. Pontos, hűséges ember. — Míg élek, erre a másfél évtizedre emlékezem. — Itt mindig olyan volt a lelkesedés, amilyet csak elvárhat az ember, ötvenhét november 7.-e előtt járőröztünk az Épszeres Urbán Imrével, a Körösi út környékén. Szakadt az eső egész éjszaka, de még csak fel se ötlött bennünk hogy behúzódjunk. Csak azon aggódtunk, — a fegyver el ne ázzon. Vagy a zászlóavatáskor ml volt? — Minden este próbáltuk a díszmenetet, soha senki nem fáradt el. Olyan is volt, hogy utána még hajnali kettőkor tisztítottuk a fegyvereket, — nem hallottam én ott nya- fogást. Dr. TIGYI ISTVÁN Vőrös Csillag Érdemrendet kapott a minap, a legmagasabb katonai kitüntetést. — A zászlóaljnak köszönhetem. A szolnoki F. Bede László munkásőr zászlóaljban formálódtam teljes emberré. Már ötvenhét februárjában jelentkeztem, de nem jutottam be az első századba, annyian jöttek a járműjavítóból. Olyan elvtársi közösségben élek azóta, amilyet ritkán talál az ember. Valahogy úgy van nálunk: egy mindenkiért, mindenki egyért, összetartás az őrségben, a munkahelyen és még a magánéletben is. Ötvennyolc tavaszán nősültem egy szombat délután. Megyünk be a násznéppel a szolnoki tanácsházára, majd elsírom magam. Ott van az egész zászlóalj. A kaputól, az esketőteremig teli munkásőrökkel, egy-egy szál virág a kezükben. Nem is tud. tam szóhoz jutni. Hát az én elvtársaim még arra is képesek, hogy a szombat délutánjukat feláldozzák osztozni az örömökben. Keresi a szavakat. — Libapásztor, cselédgyerek voltam már 9 éves koromban Kunszentmártonban. Ügy érzem, azóta is mindig tudtam, hol van az én helyen. A MESZÖV-nél felelős munkakörben dolgozom. Levelezőn végeztem a technikumot, a jogtudományi egyetemet, a politikai főiskolát. És társadalmi zászlóalj-parancsnok helyettes vagyok. Ügy. hogy két ízben is hosszú ideig helyettesítettem a távollévő parancsnokokat. A feleségem sokszor mondta, legalább a fényképemet hagyjam otthon, hogy rámismerjen a család. K. KOVÁCS SÁNDOR A mezőtúri század parancsnoka. Kubikos ember volt, a néphadsereg nevelt tisztet belőle. Alapító munkásőr. — Ha egyszer megírhatnám azt a sok szépet, amiben részem volt a tizenöt év alatt. Együtt dolgozni munkásokkal, paraszt emberekkel, akik munkaidőn túl tanulják nagy akarattal a fegyverforgatást. Meg két szép találkozás Kádár Jánossal. Annak a pártnak a vezetőjével, amely megteremtette nekünk ezt a nyugodt tizenöt esztendőt. Először ölvenhétben mint munkásőrök biztosítottuk a kisújszállási nagygyűlést. A csepeli munkásokkal együtt jött Kádár elvtárs fehér felgyűrt ujjú ingben a vonaton. Másodszor meg 1959-ben Tatán voltam országos ösz- szevonáson. Oda jött el Kádár elvtárs. Híradóállomás vezetőként gyakoroltam, kezet fogott velem. Azt kérte, hogy magyarázzak el mindent. — Engem, mint egykori műszerészt nagyon leköt a technika, — tette hozzá. — Délután beszédet mondott. Nagyon megjegyez, tem. Arra kért bennünket, senki vissza ne éljen a fegyverrel, ( KÖRÉ LAJOS A huszonhét tagú karcagi munkásőr zenekar életrehí- vója. Ö a dobos. Kevésbe- szédű ember. — Mint boltoslegény jelentkeztem munkásőmek. — Lovas szakaszba osztottak be. Féltem a lovaktól. Elvtárs, ezt meg kell tanulni — mondták. Hát megtanultam. A zenekar? Az a sok szép május elseje a tizenöt év alatt. Mindig mi nyitjuk meg a nagygyűlést, mi megyünk a menet élén. * J KALMÁR ISTVÁN A mi kis tanítónk így hívja a jászladányi szakasz. Akkor még valóban nagyon fiatal tanító volt. — Az ellenforradalom alatt eligazítottak, ha nem változom, kiraknak tanyára. Meg hogy falusi tanítónak a kisgazdapártban a helye, nem a kommunisták között. Ezért lettem én munkásőr. A kartársaim többsége megbecsült érte. a tanítványaim meg kifejezetten szerettek. Ügy örültem, mikor egyenruhában láttak, hosszan elkísértek rengeteget kérdezgettek, elkérték a hátizsákom, a kulacsom és hozták utánam. Ezek már a mi fiaink. ☆ Hatan szólt''*: » ket^zá-din- szonháromból. Nevükben is, szívükkel is. Borzák Lajos (Folytatás 1. oldalról) nyit az éves terv előirányzott (7 százalék). A kivitel nagyjából a tervezett mértékben, 8 százalékkal fokozódott. Az 1971. évi kivitel az import 84 százalékát fedezte. A nemzeti jövedelem fel- használásán belül a fogyasztás az előző öt. évben állandósult magas ütemben emelkedett, és körülbelül 6 százalékkal, mintegy 12 milliárd forinttal meghaladta az 1970. évit. Ennél nagyobb volt a felhalmozásnak — az állóeszközök bővülésének és a készűetfelhalmozásnak — az együttes növekedés (mintegy 20 milliárd forint), s így a nemzeti jövedelmen belül nőtt a felhalmozás aránya. A beruházási folyósítások növekedése az év vége felé lassúbbodott. mivel Nagyol» s°l«Rérönek, kifejezőnek tartom, hogy az emberek egyre többször hivatkoznak a különböző pártdokumentumokra, a pártfórumokon elhangzott megállapításokra, javaslatokra. Az egyetértés és a bizalom jele ez is, különösen olyankor értékes motívum, amikor egy-egy szükebb kollektíva — párttagok vagy pártonkívüiek — éppen amolyan „ej, ráérünk arra még” gondolaté, Pató Pálos közegben harcol az előremutató párthatározat tartalmi megvalósításáért. A napokban a túrkevei városi tanács művelődésügyi osztályán lapunk október 10-i számát tették elém, amelyben egész oldalas beszámolót adtunk a gazdasági vezetők, pártvezetők és kul- túrmunkások együttes tanácskozásáról. Fontos témája volt az említett pártaktívának: a kulturális nevelőmunka az üzemekben. A pártaktíva beszámolója részletesen foglalkozik a felnőttoktatás kérdéseivel is. Kimondja; az eddigieknél sokkal céltudatosabbá, szervezettebbé kell tenni a felnőtt- oktatást... Szükséges, — s ez már az üzemeken belüli szervező, felvilágosító munkán is múlik —, hogy növekedjék a tanulási vágy, az igény, a felnőttoktatás iránt. A felnőttoktatás túrkevei irányítóinak pedig éppen az a panaszuk, hogy munkájuk nem tud ebben az irányban széleskörűen kibontakozni, mert nem kapnak kellő támogatást a dolgozók általános iskolájába történő szervezéshez. A legjobb szándék ellenére is kedvezőtlenül alakult a városban a felnőttoktatás helyzete, össze kellett vonni a dolgozók iskolájának nyolcadik osztályát a hetedik osztállyal, mert a végzősök mindössze kilencen maradtak, s az ilyen létszámú osztályokat — a hivatalos rendelkezések szerint — meg kell szüntetni. A túrkevei művelődésügyi osztály nem akarta, hogy a megmaradt nyolcadikosok károsodjanak, inkább összevonták a két osztályt. A végzősök a hetedikesek óraszámának terhére tanulnak. Nagy áldozat ez a pedagógusok részéről, jelentős fáradtság többlettel jár — de mindenképpen minőségromlás. Nem lenne tehát már a városban elég „öregdiák?” Dehogynem! Csupán az AFIT- nál tizenkilenc olvan, javakorban levő munkás dolgozik — közöttük a „legöreazonban a beruházási tevékenység és a beruházási javak beszerzése továbbra is élénk volt, a befejezetlen beruházások és a készletek (köztük a beruházási készletek) állománya jelentősen nőtt A lakosság pénzbevétele mintegy 10 százalékkal nagyobb volt az előző évinél. pénzbevételek növekedésében szerepük volt központi bérintézkedéseknek (a pedagógusok, az egészségügyi személyzet, stb. fizetésemelése) néhány ágazat (építőipar, közlekedés, stb.) megkülönböztetett bérfejlesztési lehetőségeinek, valamint a nyugdíjak felemelésének is. A pénzbevétel reálértéke ennél kevésbé nőtt, mert a fogyasztói árszínvonal körülbelül 2 százalékkal emelkedett. A saját termelésből szármagebb” 1935-ben született —• aki nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát. Számos pártdokumentum leszögezi, hogy a munkás- osztály kulturális fölemelkedése a párt politikájának egyik legfontosabb célkitűzése. Mégis, amikor a művelődésügyi osztály munkatársai összehívták az üzem hiányos iskolai végzettségű dolgozóit, hogy továbbtanulásukról beszélgessenek, az illetékes pártszerv vezetőjétől nem kaptak támogatást szándékuk hasznos megvalósításához. A Vörös Csillag Termelő- szövetkezet pártbizottságának titkára is úgy vélte, hogy a dolgozók általános iskolájába történő szervezés segítése nem párttitkári feladat. A termelőszövetkezeti parasztság kulturális felemelkedésének elősegítése minden tisztségviselőnek fontos feladata, — kötelessége. A tsz gazdasági vezetői is így tarthatják, hiszen a Vörös Csillagból tizenöt tagot szerveztek be a dolgozók általános iskolájába. Minden jó, ha a vége jó...- nos. a Vörös Csillagban eredményes Volt a tanulás ambicionálása. A város másik két tsz-ében azonban, a Táncsicsban és a Búzakalászban, semeddig sem jutottak. A művelődésügyi osztály arra kérte a két tsz veL zetőit, hogy mérjék föl, a tagságuk körében hány, negyven éven alatti embernek hiányos az iskolai végzettsége. A kért adatokat a művelődésügyi osztály nem kapta meg, így nem tudhatják, hogy kihez menjenek oda hogy elvtárs, magának csak öt, vagy hat osztálya van — semmi baj —• most itt az alkalom tanuljon tovább, iratkozzék be az esti iskolába. Hogy mennyire számita vezetői állásfoglalás, jó példa erre a Május 1. Ruhagyár, telepvezetőjének esete. Amikor őt felkeresték az üzemben dolgozó asszonyok továbbtanulása érdekében, azt mondta, hogy tudja, az új üzemben munkát vállalt asz- szonyok többsége a főzőkanál mellől jött. nagy szükségük van a tanulásra. Aki csak tud. tanuljon, aki rendesen tanul az még a műszakból is elmehet iskolába — de akkor tanuljon! Ennek a vezetői magatartásnak meg is van a pozitív eredménye. Nagyon sokat számít, hogy egy-egy kollektíván belül milyen a tanulás, az iskolai zó fogyaszás — becslések szerint — 1971-ben sem változott számottevően. A természetbeni társadalmi juttatások az elmúlt évben is hozzájárultak a lakosság jövedelmi helyzetének javulásához. A lakosság egy főre jutó reáljövedelme 1971-ben 5—6 százalékkal emelkedett az előző évihez viszonyítva. A lakosság áruvásárlása, összehasonlítható árakon számolva körülbelül 7 százalékkal nőtt, a vásárolt szolgáltatások volumene az áruforgalomnál mérsékeltebben emelkedett. Az egyéni jövedelmek és a személyes fogyasztás emelkedése mellett nőtf a társadalmi alapokból történő fogyasztás is. Ennek hatására javultak az oktatási és művelődési lehetőségek, az egészségügyi és szociális ellátás körülményei. végzettség megbecsülése. Ha olyan példákat látnak a hiár nyos iskolázottságú dolgozók, hogy valaki is, még náluk is szerényebb iskolai végzettséggel is jól boldogul, úgy gondolkoznak: minek törjem magam, hiszen Kovácsnak. meg Kissnek, meg Szabónak sincs csak hat osztálya, mégis „plafonfizetése van”. Az AFIT-nál is dolgozik olyan műhelyfőnök, akinek csak hat osztálya van és senki sem kéri tőle számon a továbbtanulást. De mi lesz tíz év múlva, amikor a fiatal szakmunkások túlnyomó és döntő többsége már érettségizett lesz. A jól képzett fiatalság előbb-utóbb társadalmi státuszt harcol ki magának minden munkahelyen és még csak szemrehányást sem tehetnek nekik azok, akiket a munkás mindennapok dinamikája háttérbe szorít majd — hiszen tanulhattak volna ők is. Jelenleg tehát elég rosz- szul áll a felnőttoktatás szénája Túrkevén. De hiszem, hogy fellendülés következik. Hallottam, hogy a városi pártbizottság tikára hamarosan összehívja majd az üzemek, tsz-ek, párt- és gazdasági vezetőit, IfDgy meggyőző szóval érvényt szerezzen a dolgozók érdekeit is néző állásfoglalásnak. A felnőttoktatás kérdése a kultúrpolitika velejárója, a kultúrpolitika pedig a párt általános politikájának szerves része. A megvalósítás érdekében dolgozni mindenkinek kötelessége — akikre az emberek vezetését bízta a párt. De nézzük csak a kérdést a ( „termelésszemléletű” vezetők szemszögéből is, azoké- ból. akik hajlamosak mindent a megtermelt javak oldaláról értékelni. Kérdés: összhangbar van-e az üzemi munkások, tsz-tagok műveltségi szinti* azzal a követelményrendszerre], amelyet a tudományos-technikai forradalom idején az intenzíven fejlődő szocialista ipar, mezőgazdaság támaszt a dolgozókkal szemben? \r, optimális összhang még nem teremtődött meg. ezért minden gazdasági vezetőnek érdeke, hogy minél több művelt, jól képzett ember dolgozzék az üzemekben, gazdaságokban. A képzetlen munkakollektívák ugyanis nem tudnak eleget tenni a termelés előremozgó feltételeinek. Nos, így válik a tanulás kérdése termelési kérdéssé is. Tiszai Lajos EGY TANÁCSKOZÁS NYOMÁBAN A felnőttoktatás helyzete Túrkevén
