Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-25 / 20. szám

1972. január 25. SZOLNOK MEGY ti NÉPLAP 5 Szolnoki sé1971 Eszterbe, és a többiek a \ A városba települt ipari üzemek gyors és széles körű fejlődésének továbbgyűrűző hatása sokoldalúan vissza­tükröződik a város fejlődé­sében. lakossága életkörül­ményeinek alakulásában és javulásában. Szolnok vonzá-* sa nagy területre terjed ki: a megyén kívül. Pest megye délkeleti része is szárr os vo­natkozásban a város vonzás- körzetéhez tartozik. Ez a vonzás elsődlegesen a város­ban lévő termelőágazatok (ipar, építőipar) nyújtotta munkahelyeken — a nem szolnoki lakosok rendszeres, túlnyomórészt napi ingázása révén — érvényesül. Je'entős vasúti csomópont Utaltunk már arra. hogy Szolnok fejlődését Qem kis mértékben kedvező földrajzi fekvésének és az abból adó­dó forgalmi helyzetének kö­szönheti. Ez az adottság meat's tározója volt a város középkori fejlődésének, sor­sa alakulásának. Üj helyze­tet teremtett a pest—szolnoki vasútvonal megépülése a sza­badságharc előestéjén: ez elősegítette a város bekap­csolódását a kapitalista gaz­dasági viszonyok kialakulá­sával kibontakozó áruterme­lés folyamatába. Az orszá­gos vasúthálózat kiépülése tovább erősíti a város for­galmi helyzetét: ennek kö­vetkeztében kerül -or újabb / és újabb ipari szervezetek le­telepedésére. A felszabadulás utáni időszakban a város vasúti forgalmi szerepköre tovább terebélyesedett. Túl­zás nélkül fogalmazható meg: Szolnok ma a fővárps és Záhony után az ország egyik legjelentősebb vasúti csomópontja, a kelet—nyugat közötti személy- és teheráru- forgalom fogadó, elosztó és továbbító központja. A vá­ros vasútforgalmi létesítmé­nyei 1969-ben majdnem két és fél ezer dolgozót foglal­koztattak. Szolnok forgalmi jelentősé­ge és súlya nemcsak vasúti vonatkozásban meghatározó. A városon átvezető közúti forgalom is kifejezi Szolnok ílyén jellegű kulcsponti sze­repét. Az idegenforgalmi sta­tisztikában megfigyelt leg­frissebb adatok szerint. , a közúton érkező és a városon átmenő külföldi tranzit uta­sok számát tekintve. Buda­pest után a második helyet Szolnok foglalja él. Jelentő­sek azok a számok is, me­lyek Szolnok és közvetlen környéke, valamint a város és távolabbi vonzáskörzeté­nek települései között a köz­úton lebonyolódó forgalom nagyságát szemléltetik. Sokoldalúan fejlett tercier ágazat A Szolnok fejlődésére ható tényezők során — az anyagi javak termelése, a forgalmi szerepkörből eredő feladatok ellátása mellett — a város megyeszékhely funkciója is meghatározó jelentőségű. Részben ez utóbbi szerepkör­ből. részben pedig az anyagi javak termelésében és a for­galmi feladatok ellátásában betöltött funkciói alapján a városban" sokoldalúan fejlett a tercier ágazat is. A közelmúltban végzett ez irányú vizsgálatok számai szerint, a városban lévő köz- intézményekben, a városon belüli, Szolnok és környéke települései közötti közúti közlekedés és forgalom ellá­tásával foglalkozó szerveze­tekben, a közműhálózat (víz, csatorna, energiaellátás) és a személyi-üzleti szolgáltatás­ban kereken tizenhatezer ember dolgozott. Az iparban foglalkoztatottak száma alig kétezerrel több a tercier ága­zatokban foglalkoztatottak nagyságrendjénél. A tercier ágazatokban foglalkoztatot­tak többsége (kb. 55%-a) férfi: a nők részesedése —> az országos számokhoz vi­szonyítva — némileg alacso­nyabb. Budapest hullámhosszán Légy hű magadhoz Keresem a jelzőt. Mert Eric Knight világhírű regé­nyéről nehéz egyszerű jel­zőkkel beszélni, úgy, hogy a könyv hangulatát, őszintesé­gét ne sértse holmi felső­fokban fogalmazott, felüle­tes, s ezért hamis csengésű dicséret. Mert ez a regény épp őszinteségével, emberszere- Tetével ad értelmet az író gondolatainak, többek között annak, amit a címben fogal­maz meg. A könyv, s a be­lőle készült hangjáték sok mindenről szól. Barátságról, szerelemről, kötelességről, az angol társadalomban fenn­álló feszültségekről, embe­rekről. emberségről. A világirodalom jelentős háborús regényei között tartjuk számon, s aki írta, igazán tudta, miről ír. Knight maga is részese volt mindkét világháborúnak, s alig hogy ez a regénye el­készült (1941), 1943-ban meghalt. Lezuhant egy ka­tonai repülőgéppel. A rádióváltozatot három részben, egy héten keresztül sugározták. Ez azért lénye­ges, mert nagy regényekkel sajnos gyakran előfordul, hogy megszámlálhatatlan részletre bontva, heteken át hallhatjuk (már amelyik részt sikerül elkapni). így — ha egyáltalán szerencsés dolog a folytatásos hangjá­ték — ez a tömörebb feldol­gozás valóban szerencsésen sikerült Maga a darab, ha nem is nyújtja azt az élményt, mint regénytársa, hangula­tából, sajátos varázsából so­kat át tud menteni. Köszön­hető ez a rendezőnek, Cse- rés Miklós dr.-nak és a há­rom főszerepet alakító szí­nésznek: Gábor Miklósnak, Vass Évának és Avar Ist­vánnak. Ablak Sokan hallgatják időről^ időre ezt a rendszeresen je­lentkező műsort, hiszen kis- tes’vére a népszerű hétfői és itt ott hétvéfd- kívánság- műsornak. Mégis más, hi­szen itt nny-egy népszerű mű­vész évűit maea köré népes társa«'-"n-t. akik aztán' a spontán (vagv csak annak játszott) beszélgetéseken ki­sül a rrűsort is összehozzák. ífTev aboov azt a szerkesz­tő előre elképzelte) A hé'en Szécsi Pál tánc- dalén-kes volt a házigazda. Vendégei között pedig csu­pa híresség; Kibédi Ervin­től Forgách Júliáig. Hlatky Lásn?ő+ni Szepesi Gvörevig. A rmTo^rről végül is nem ’ehet egyér­telműén nyilatkozni. Amo­lyan ez is, az is. Csak ép­pen legkevésbé a cím. Mert ez a cím, az Ablak, arra utalna, hogy egy-ggy nép­szerű művészt úgy is megis­merjünk, mint magánem­bert. Hogy betekinthessünk azon a bizonyos ablakon. Ehhez viszont az kellene, hogy a műsor spontán ala­kulásának ne csak a látsza­tát vegvük észre, hogy ne érezzük lénten nyomon: itt most nekünk azt akarják bi­zonyítani, hogy X. Y. értel­mes. intelligens lény. ' Kü’önösen nincs erre szükség ebben az esetben, hiszen Szécsi Pál kedves, fesztelen művész, nemcsak or"é ni ima, beszédkultúrája is van. i — trömböezky — • A vonatkozó számok rész­letesebb Vizsgálata érdekes összefüggéseket tár fel. A városban lévő igazgatá­si-társadalmi intézmények­ben és szervezetekben, a hír­közlés szerveiben több, mint ötezer ember dolgozik: két­harmadot meghaladó mér­tékben férfiak. Az igazgatási és társadalmi intézmények és szervezetek túlnyomó többsége városi és megyei hatáskörű: két szervezet mű­ködése több megye területét fogja át. Több. mint 1700 embert foglalkoztat a város huszonhárom művelődési és hatvanegy oktatási intézmé­nye. Kétezernél több a vá­ros negyvenhat egészségügyi intézményében dolgozók szá­ma. Szerteágazó és sokrétű tevékenységet fejt ki a negy­vennégy különböző szerve­zet. vállalat kezelésében lévő 304 kereskedelmi és vendég­látóipari intézmény. A keres­kedelem és a vendéglátó- . ipar két és fél ezer dolgozót foglalkoztat. Másfélezren dolgoznak a közúti közlekedés és forga­lom területén: hétszáz—hét­száz dolgozó látja el a vá­ros közműellátásával, illetve a személyi és üzleti szolgál­tatással kapcsolatos felada­tokat. Új fejlődési szakasz kezdődik Szolnok ezekben az évek­ben társadalmi és gazdasági fejlődésének új szakaszába lép. A legutóbbi időkig a város fejlődésének döntő hatóté­nyezője az anyagi javak ter­melésének területe — s ezen belül pedig az ipar — volt. Napjainkban a város fejlődé­sét meghatározó hatóténye­zők sorában az ipar mellett egyenrangú jelentőségre tesz szert a tercier ágazat is. Sem az ipar, mint a városban fo­lyó anyagi javak termelésé­nek döntő ága, sem a város- fejlődés általában, nem vá­lasztható el a tercier ágazat körébe tartozó tevékenységek sokoldalú és ütemében gyors fejlődésétől. A fejlődés tendenciáját te­kintve nincs messze az idő. amikor Szolnok fejlődésének hatótényezői között a har­madik, a tercier ágazat mel­lett szerepet kap a „negye­dik ágazat” is: a tudomá­nyos kutatóbázisok és a fel­sőfokú oktatási intézmények hálózata a város társadalmi­gazdasági fejlődésének szer­ves része, arculatának meg­határozó eleme lesz. (Folytatjuk.) Dr. Kőszegfalvi György A riport minden mon­data, mozzanata valósá­gos és megtörtént. De a jobb sorsában Ipizakodó gyereklány jövője érde­kében topográfiai meg* jelölést nem adhatok, a történetben szereplők ne­vét megváltoztattam. A neveket, a pontosr ada­tokat a segíteni szándé­kozók részére készsége­sen megadom. A mindig kedvesen nyugodt igazgatónő idegesen beszélt a telefonba. Legalábbis így éreztem. — Pár éve, hogy egy kis matematikusunk, akármit is próbáltunk, mégis csak se­gédmunkás lett... Elveszett... Most megint van egy jó ké­pességű, hátrányos helyzetű nyolcadikosunk, — nem aka­runk vele is úgy járni... Harmadnap megismerked­tem Eszterkével. Szőke, csi­nos bakfislány, tizenötéves — a huszonévesek fejével gon­dolkodik. — Nem akarok visszamen­ni anyámékhoz. Ügy jöttem el. hogy nem megyek vissza. Hát nem! A szülői porta, ahol Esz- terke szülei élnek, a falu ■ szélén van. Gondozatlan, ri­deg közeg. Ennél csak szebb­ről lehet álmodozni. A kis­lány álmodozik is ... Tovább akar tanulni. El innen, élj Minél messzibbre. — Tavaly szétmentek... Anyám elköltözött. Én fél­tem ott. A szomszédtól is... Azok is... Olyan rettenetes. Bejöttem a faluba, a nagy­nénikémhez. Azóta itt va­gyok. 1— A nagynénid miből tart? — Apémék néha adtak egy-egy százast. De ritkán. Most aztán megint össze­mentek. Jött anyám, hogy így vannak, most már men­jek haza. „Nem megyek! Ak­kor nem adok pénzt rád! Akkor sem! Akkor se me­gyek!” A szülők kisegítő munka­erőként dolgoznak egy közeli gyárban. Tesznek, vesznek. Nagyon keveset keresnek, ráadásul mindketten kocsma- látogatók. Szétzilált, testileg, szellemile* elnyűtt emberek. A kislány osztályfőnöke fiatalember. Minden lénye­geset tud a diákjáról. Mu­tatja az osztálykönyvet. — Nézze... ötös, ötös, ötös. Kitűnő nyelvérzéke van. Indítjuk az orosz tanulmá­nyi versenyen is. De mi lesz tovább? Még egy fél év és elkerül tőlünk. Hová? Erről mihamarabb dönteni kell. Az igazgatónő elém teszi a középiskolai felvételihez szükséges iratokat, a jelent­kezési lapot. — Tessék, alá kellene ír­nia a szülőnek. Dehát, — nem... — Eszter, .miért nem írják alá? — Anyámmil is beszél­tem. apámmal is. Csak azt mondják, menjek haza. Hogy legyek otthon. Ök dol­goznak, én meg főzzek, ta­karítsak. Beszéltem a szülőkkel, „nincs rá pénz, hogy azt a tanulást forszírozni lehes­sen”, mondták. De nemcsak erről van szó... Eldöntött kérdés maradt bennem: szabad-e az értel­mes környezetnek a papír­rendelkezések bénítását tu­domásul vennie, a szellemi­lumpen fel sem fogott jogai mellé állnia, amikor egy ér- , telmes, sokat ígérő élet^ sor­sáról van szó. Az igazgatónő már a har­madik cigarettát szívja. Be­látom, reálisabban gondolko­dik, mint én. — Az nem késéges. hogy mi ki mellé állunk! A gye­reknek, ha törik, ha szakad, tovább kell tanulnia, el kell kerülnie a faluból. Dehát, dehát... Ezt a papírt alá kell a szülőnek írni. A kereseti igazolás megvan már, Esz­ter? A kislány majdnem elsírja magát: — Üzentem anyámnak a nénikémmel, hogy hozzon a gyártól kereseti igazolást. — Miért csak üzentél? — Meri én nem merek oda kimenni. — És? — Anyám visszaüzent, hogy nem. Hogy úgy legyen, ahogy ők mondták. Csak úgy lehet. Még egy cigaretta: — Na látja — mondja az igazgatónő — a kollégiumi elhelyezéshez okvetlenül szükséges a kereseti igazolás. Már mink — úgy értem az osztályfőnök kartárssal — arra is gondoltunk, hogy alá­írás nélkül küldjük el a pa­pírokat, és mellékelünk egy levelet, amiben leírjuk az es'etet. Jó, mondjuk, elfogad­ják. Ha megértő emberekre akadunk, talán ingyenes kol­légiumi ellátást is adnak Eszternek. Könyveket is biz­tosan ingyen adna az iskola. De egy gyereklánynak fe­hérnemű kell, ruha. kevéske zsebpénz, hogy ne érezze ma­gát a világ szegényének. Hát ezt ki ad?... Ki? Az osztályfőnök közbeszól. Reménykedést és bizonyta­lanságot érzek a hangjában. — A tanács, a tanács ta­lán ígért valamit. Társadal­mi ösztöndíjfélét. ERASMUS KIÁLLÍTÁS Az UNESCO „Erasmus” című kiállítási anyagát a fővárosi he^u^fas előtt Dunaúj­városban m^nák be. A kiállítás D- -T -,t »■> az európai humaniz­mus egyik legkiemelkedőbb alakjának éleiéim s„„i. — ,mii .rulo: Szilágyi Pál fel v.—KS) Kiderült, hogy a gyámügyi előadóról van s"ó. Az osz­tályfőnökkel kerestük meg. Jól ismeri Eszter sorsát, a tanácselnöknek is beszélt róla. — En is azt mondtam a kislánynak, hogy ne marad­jon ott, a falu szélén. Hogy' ne menjen vissza. Sűrűn megkeres, kedves, értelmes gyerek. Nagyon-nagyon nagy kár lenne érte! De mit csi­nálhatunk? Ezt jó lenne pon­tosan tudnunk... Már a ve­szélyeztetett gyerekek között szerepel... Figyelemmel kísé­rem a sorsát... Sajnos, mi nem tudunk ieki ösztöndíjat adni. Erre nem igen van le­hetőségünk. Kinek van? Végigfutok gondolatban a nagyközség ' vége-hossza nincs főutcáján. Gazdag falu. minden erről árulkodik. Milliomos terme­lőszövetkezetek. nagy forgal­mú kereskedelmi szervek, kisipari szövetkezetek. Hogy higgyem el, — de rossz len­ne tudomásul venni —. hogy egyetlen gazdaság se áldoz­na évente néhányezer forin­tot ezért a tehetséges kis emberkéért. Vagy a gyár, ahol a szülők oly szűkös bé­rért dolgoznak. Ha valahol szorosabbra fognák a reprezentáció gyep­lőjét, ha valahol kevesebbet fizetnének ki megdolgozatlan munkáért, ha valahol, vala­kik visszaemlékeznének hu­szonöt évvel ezelőtti önma­gukra, amikor ingyen beül­tették őket az iskolapadba ... Ha valahol vállalkozna egy­két szocialista brigád, hogy segíti ezt a gyereket... Eszter orosz nyelvi tago­zatos gimnáziumba akar ke­rülni, Tanár lenne, fordító, vagy műfordító. Mindegy, csak az ne legyen, aminek szűkebb környezete szánta... A gyámügyi előadó nem hivatalnok-típus, de rende­letekben kell gondolkodnia, az adott lehetőségek talaján. — Mi lesz hóit a kislány­nyal? > • .....,, .■ ■■ , A tisztviselőnő inkább csak hangosan gondolkodik: — A szülők olyan helyzet­ben vannak, idegileg... anya­gilag, hogy hiába rendelem el tartásdíj-kötelezettségü- ket, — képtelenek eltartani a gyereket. Így aztán, ugyan­csak nekem kellene majd a tartásdíj-kötelezettség meg­szüntetéséről is intézkednem. Ez tehát így nem megy. Na­gyon elképzelhető, hogy a szülők is hamarosan szociá­lis segélyre szorulnak. Mit tudok hát csinálni? Az biz­tos, hogy behívatom és nyi­latkoztatom őket, hogy alá­írják-e a gyerek továbbtanu­lásához szükséges iratokat. Meglátja, aláírják, én értek a nyelvükön. De ezzel még nem teremtettük meg a kis­lány taníttatásához szüksé­ges anyagi alapot. Más utat kell keresni. De nyugtassa meg a gyereket, tanár úr, hogy az ősszel továbbtanul, gimnáziumba kerül. Csak ta­nuljon, nem hagyjuk... Eszterke jövője tehát rendben van? Úgy hiszem fgen, mert az ő ügyében annyi jószándékú ember el­kötelezte magát, hogy tény­leg nem hagyják. Én mégsem vagyok nyu­godt, mert igen sűrűn kér­dezgetik tőlem tanár ismerő­seim. hogy nem tudnék-e va­lamelyik nagyvállalattól, tsz- től társadalmi tanulmányi ösztöndíjat ..kijárni”. Mr_t van egy tehetséges, hátrá­nyos helyzetű tanítványuk. Nem, sajnos nem. mon­dom, és eszembe iutnak a tantestületekben .folvó. a ké­ső esti órákig nvúlc érdem­leges viták, amelvek arról szólnak, hoav a tanárok ho­gyan segítsék a hátrányos helvzetű tanulókat. Hasznos, a tanári gyakor­latban is sokat érő beszélge­tések ezek. — de vajon min­den tehetséges, hátrányos helyzetű gyerek eliuthat-e addig, hogy ezeknek a mód­szertani tanácskozásoknak nyertes alanya lehessen? Hány általános iskola saj­nál egy-egy elveszett kis ma­tematikust. ígéretes zenészt, vagy szobrászt, aki azóta is salakot lapátol valahol... A maradiság. a fö' dbözra- gadtság ma is nehéz sár. ma is elnyeli azt, aki bele re «ad Tiszai Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom