Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-23 / 19. szám
A középső királyfi Büszkeség' —■ Női labdarúgó lett a gyerekből-éphalmi Elzevir, a ieles ifjúsági író. egész éjiéi dolgozott készülő új könyvén. Hainaltáit. fejét karjaira hajtva, egy kicsit elszunv- nvadt az íróasztalánál. Éles szúrást érzett a hátában, arra ébredt Hű. ebből megint tüdőgyulladás lesz! — gondolta rérr ültén, s ki akarta egvenesíteni a hátát, de egy rekedtes hang rászólt: — Ne nagyon ficánkolion, ha nem akarja, hogv markolatig eci^szon a kés! — Miféle kés? Ja. ez itt a hátamban? Lenne szíves elvenni onnan a lapockámtól?! — Nem én, mig nem teljesíti a kívánságomat! — Kicsoda ön. és mit akar? — Hogy ki vagyok, arról talán később. Hogy mit ^ akarok, azt máris megmondhatom. Most azonnal, írni fog egy rresét! — Te jó ég. újabb rendelés Honnan jött? A televíziótól’ — Nem mindegy? Az a fő ho«v busásan "izetek! — Akkor mégsem a televíziótól íött... Nos. halljuk, mit konok a mesééit? — A lányom kezét és fele királyságomat. — Nős vagyok és republikánus. Nem vállalom! — Fél véka ezüstért, fél véka aranyért sem? Annyiért. talán... Mondta el. mit kíván?-• Írjon végre egv olyan mesét, amelyikben nem a lenkisebbik királyfi győzi le a hétfejű sárkányt. — Hanem kicsoda? — A középső királyfi.- De hisz az elkén^elhe teMep.. — Uram. értsen meg engem. Egv megtört, sorsüldözött ember áll maga előtt. Én a mesebeli három királyfi közül vagyok az egyik. Pechemre. éppen a közbülső. Évezredek óta költenek ró'unk meséket. de abban minden hősi tettet, nemes cselekedetet az öcsém, a leg- k’sebbik királyfi viszi végbe. ö szabadítja ki a százszorszép királvkissasszonvo- kat az ellenség karmaiból: ő avőzi le csellel vagy vitézségei a gonosz erőket: ő feiti meg a talányokat. ő találja meg az elreitett kincseket. ő töri meg a varázslatot.. Mindig csak ő, csak ő. Én soha!... H'ggye el, néha még a bátyámat, a legidősebb királyfit is irigylem Igaz, hogy minden mesében ő a leggonosza'ob. leg- butátb. legirigvebb. De neki legalább önálló arculata van, e én csak az ő halvány másolata vagyok mindig... Uram, én már azzal is megelégszem. ha egy olyan mesét ír. amelyikben én leszek a legostobább, legrűtabb. leggazabb... Csak ettől az átkozott középszerűségtől szabadulhatnék meg egyszer! Uram, én nem merek a gyermekeim szemébe nézni! Képzelje el, mit érezhetnek, amikor hallgatják a meséket, amelyekben annyi szó esik az egyik nagvbácsikájuk gaztetteiről, s rrég annál is több a másik nagybácsi vitéz cselekedeteiről! Csak éppen az apjukról alig esik néhány közömbös szó... Szemükben ott bujkál a kimondatlan kérdés ilyenkor: apu. hát te egy öklömnyi sárkányt se tudsz megölni, egv pindurka csodát se tudsz művelni? Arról már nem is szólok, hogy a feleségemtől mit kellett hallgatnom emiatt, annyi évezred alatt! Ugye, megért engerr . megteszi amire kértem? — Nagyon megértem önt, ám sajnos, nem segíthetek a baján. Mit gondol, hol találnánk olyan lektort, dramaturgot, szerkesztőt, aki engedne kinyomtatni vartv elmondani egy olyan mesét, amelvikben a középs* királyfi a legnagyobb vitéz. A megszokás erejét százszorta nehezebben lehet megtörni, mint a mesék leggonoszabb varázslójáét! De tegyük fel. valamilyen csoda segítségével mégis megjelenne a mp- sém. Mit gondol, hány millióan írnának tiltakozó levelet? A közízléssel, barátom, nehezebb megbirkózni, mint egy harminchatfejű sárkány- nval. S éppen én vállaljam ezt a reménytelen küzdelmet, aki magam, is csak amolyan közbülső királyfi vagyok irodalmunk mesésnek éppen nem mondható világában? A legkisebb királyfi szerepét nálunk a költők és drámaírók töltik be. Az ő babérjaikra én hogy Pályázhatnék? Néha már én is ott tartok, hogy még a humoristákat. vígiátékírókat is megirigyelem. Őket legalább szidiák, csepülik, minthogy ők játsszák nálunk a legidősebb királyfi szerepét... Remélem, ön is megért engem? Egv hirtelen mozdulattal hátra fordult. Kegyetlenül nagv szúrást érzett a lapockáján — de a háta mögött nem állt senki... Akkor mégis csak tüdő- gyulladás lesz, gondolta magában. s egészen megköny- nyebbült. Hadvány1 Barna j Zsákutca — Kisfiam. — suttogja gyermeke fülébe a mama, — tudod jól, hogy nem szabad lármáznod, amikor apuka alszik! — Tudom, tudom — dünnyögi a gyerek —, de akkor mondd meg, mikor lármázhatok? Mert ha akkor zajongok, amikor apu fent van, mindjárt lekever két pofont. Mindennek van jó oldala Egy baráti összejövetelen az egyik hölgyvendég így szól a barátnőjéhez: — Nézd csak drágám, a férjed hogy ölelgeti azt a szégyentelen nőszemélyt! — Tulajdonképpen nem is rósz megoldás — jegv j meg a feleség —, mert ami« a keze el van foglalva, ne n tud rágyújtani.-Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 506. csíoés A* egyenruha előnyei m A Paris Match-ból) Horgászok — Jársz még a férjeddel horgászni? — kérdezi egyik barátnő a másiktól. — Már nem. — Miért hagytad abba? — A férjem állandóan szidott, hogy hangos vagyok és elijesztem a halakat. Azt mondta, úgy ao- bom be a horgot, mint egy holdkóros. Nem tudom titsztességesen feltenni a csalétket. Be nem áll a szájam, két balkezem van... És ráadásul még egy 30 kilós harcsát is fogtam... Az elején kezdte A pszichiáter lelkére beszél betegének: — Nyugodjék meg egy kissé és mondjon el szépen mindent az elejétől fogva. — Szóval, amikor felfedeztem Amerikát... Mai pletyka — Már kétszer megbukott a rutinvizsgán A vőlegény — Olyan vőlegényem van, hogy a nők eltátják a szájukat. ha csak ránéznek — dicsekszik Vilma . — Olyan jóképű? — Nem. Fogorvos. Kilos' a lóláb — Osztályvezető kartárs, 4 órakor van a nagyapám temetése. Elmehetek 3-kor? — Ha már így áll a helyzet, menjen korábban; nézze meg az előmérkőzést is. Majd holnap Ismeretlen ember kopogtat az egyik lakás ajtaján. — Asszonyom — mondja az ajtót nyitó háziasszonynak —, nem adna valamit enni? — Óh, szegény emberi Semmim nincs itthon. Igazán semmi... De várjon egy pillanatot.... enne egy kis maradék zödséglevest? — Boldogan, asszonyom, boldogan! — Rendben van, jó ember, akkor jöjjön vissza holnap! RepQlőgéplépcsó eltérítő (A Paris Match-ből) Menekülés a valóság elől, avagy: ki-ki a maga módján (A Polish Weekly-bőll Primitív távfűtés
