Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-20 / 16. szám

1972. január 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Három nemzedék a munkásőrségben Az országos parancsnok sajtótájé\oztatója A munkásőrség fennállásának közelgő 15. évfordu­lója alkalmából szerdán sajtótájékoztatót tartottak a Parlament delegációs terr -ben. Dr. Várkonyi Péternek, a kormány Tájékoztatási Hivatala elnökének bevezető S2avai után Papp Árpád, a munkásőrség országos pá- rancsnoka emlékezett vissza az önkéntes fegyveres testü­let létrehozásának körülményeire. Hangsúlyozta: meg­győződéssel hisszük és valljuk, hogy a munkásőrség lét­rejöttének, jelenének, de jövőjének is a párt- és a mun­kásosztály. a párt- és a dolgozó tömegek szoros kap­csolata. h kölcsönös bizalom az alapja. Változatlanul fel­adatunknak tartjuk, hogy a párt és a munkásosztály kapcsolatának, a kölcsönös bizalomnak az erősítésén, fejlesztésén dolgozzunk. Munkánkkal napról napra bizo­nyítani akarjuk, hogy testületünk méltó a bizalomra, amely szülte, s amely létének, jövendőjének is alapja. A továbbiakban az orszá­gos parancsnok kiemelte, hogy a munkásőrségben há­rom generáció — olyan kom­munista közösségben él. for­málja önmagát és környeze­tét — amely nemcsak kész, hanem képes is mindannak végrehajtására, amit a párt, a kormány megjelöl. Nagv elismeréssel szólt Papp Ár­pád a veterán munkásőrök­ről. akik a testületen belül serkentői a politikai tisz­tánlátásnak. a becsületes helytállásnak, mind a ter­melő munkáról, a kiképzés­ről, mind a szolgálat ellátá­sáról Van szó. A testület célját, jellegét, tevékenységét meghatározó politikai ismérvek az el­múlt 15 esztendőben ne-i változtak. Az akkor megha­tározott elvek jelentik a tes­tület perspektíváját, ezek fogják szabályozni továbbra is munkáját. Elmondotta ezután az or­szágos parancsnok. hogy 1957-ben és azt követően több évig csak párttagok le­hettek munkásőrök. Ma már minden becsületes dol­gozó tagja lehet a munkás­őrségnek. Ez bizonyítja an­nak a fontos ellnek érvénye­sülését. hogy a szocializmus építése és védelme nemcsak a kommunisták kötelessége, hanem minden becsületes magyar állampolgáré. Éven­te több ezerre tehető azok­nak a száma, akik újonnan kerülnek a testületbe. Az új munkásőrök több mint fele pártonkívüli. A munkásőr­ség tagjainak áldozatkészsé­gét, ragaszkodását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy igen magas azoknak a szá­ma, akik hat. nyolc, tíz. sőt csak most, 15 év után kerül­nek tartalékállományba, vagy szerelnek le. Ami az összetételt illeti, a munkásőrök 82 százaléka Az újvidéki kerületi ügyészség vádat emelt Mi- roszlav Mandics, az újvidé­ki bölcsészkar hallgatója, Rózsa Sándor, az újvidéki természettudományi- és ma­tematikai kar hallgatója, va­lamint Tolnai Ottó író, az Üj Symposion című lap volt párttag. 67 százaléka a ter­melő munkában dolgozik, a tsz-tagok aránya tíz százalék, a nőké viszonylag alacsony, csupán két százalék. Az idén az új munkásőrök között azonban már több, 8.5 száza­lék a nő. Ök is — csakúgy, mint férfi társaik — fele­lősségteljesen, becsülettel látják el feladataikat. A munkásőrök átlagéletkora 38 év. az állomány több mint 50 százaléka 35 éven felüli. A munkásőrök sokoldalú kiképzésben részesülnek. Fontos szerepet töltenek be a testület életében a társa­dalmi parancsnokok, de ma már önálló tiszti állo­mánya is van a munkásőr­ségnek. Másfél évtized alatt sokat fejlődött a testület fegyverzeti, műszaki, techni­kai ellátása. Jelentős válto­zások történtek a kiképzés rendszerében, a vezetés esz­közeiben, módszereiben is. A IV. ötéves terv előirányzato­kat tartalmaz a munkásőr­ség technikai felszerelésének fejlesztésére. A munkásőrök iránt meg­nyilvánuló szimpátia bizo­nyítja, hogy a közvélemény elismeri, megbecsüli őket — fejezte be tájékoztatóját az országos parancsnok. fő- és felelősszerkesztője el­len. Miroszlav Mandicsékat azzal vádolják, hogy az Űj Sym- posionban közölt írásaiban súlyosan megsértették az ál­lami szervek és azok képvi­selőinek tekintélyét, rémhí­reket terjesztettek. Újvidéki vádirat II I MH" ■■ "———— Vitázó kedvünk Kétszeresen lehet örülni annak, ha a fiatalok maguk között vitafórumokat hoznak létre. Egyrészt, mert mérni tudják — ők maguk — a világról, társadalomról való gondolataikat, másrészt, mert az ilyen fórumok a vélemé­nyek, hitek, elképzelések csi­szolását, alakulását is jelen­tik. „Évindító ifjúsági vitafó­rum”. Otthont e fórumnak Szolnokon a Barátság Klub adott A rendezők a, KISZ városi bizottsága és a me­gyei művelődési központ vol­tak. A vitát Lakatos Lajos, a városi KISZ-bizottság tit­kára vezette. Részt vettek -a vitán a KISZ VIII. kong­resszusának küldöttei is. — Valamit ezzel elkezdünk — mondotta, néhány perccel a kezdés előtt a vita veze­tője. — A kongresszus szá­mos. nekünk izgalmas kér­dést tárgyalt. Mi szeretnénk ezt a fiataloknak újra és új­ra elmondani.. Nemcsak a határozatokat, hanem a be­szélgetések hangulatát is... A cél egyértelműen vilá­gos: közkinccsé menteni a kongresszus hangulatát, vi­tázó kedvét. Voltak vagy ötvenen. El­hangzott Lakatos Lajos vita­indítója. A vártnál talán hosszabban, de a mondandó­hoz mérten röviden. „Provo­kálni” akart, s ezt meg is i * iette. Az első felszólalóra mégis várni kellett. Óhatat­lan mellékgondolat: a régi gyakorlat, berögzöttség, s sok értekezlet, a KISZ életében talán még ma is tettenérhető frázis, gátja a vitáknak. Az ötven fiatal, bármilyen páro­sításban, négyszemközt ra­gyogóan vitatkozott volna arról, amit az előadó, a szo­kottnál közvetlenebbül el­mondott. Így, a többiek elptt, sajátos módon, a fiatalokban legalább annyi felesleges te­kintélytisztelet érzett, mint amennyit az idősebbeknek — négyszemközt — kifogá­soltak volna. S mit lehet mondani a fia­talok kedvéről, a szolnoki fiatalok ifjúsági fórumának évindító vitájáról? Sajátos módon a vitavezetők voltak a „fiatalabbak” és a fiata­lok voltak kicsit öregesek, a szükségesnél „öregebbek”. A vállalkozás mégis elérte a célját, mert a holnapi, hol­naputáni viták már többet ígérnek. A beszélgetés végé­re a fiatalok is feloldódtak, s remélhetően a következő alkalommal már nem kell a feloldódáshoz ennyi „holt­idő” és majdnem úgy vitat­koznak a fiatalok, ahogyan négyszemközt. Miért merem hinni ezt? Néhány nappal később a ti- szaligeti ifjúsági vezetőképző tábor vendége volt néhány — ott így mondták — „ér­dekes” ember. A pilóta, a sportvezető, a tömegszerve­zeti vezető és közöttük az újságíró is. Hétkor kezdődött a beszélgetés. Fé] tizenegy is elmúlt, mire véget ért. Igaz, ott a szervezők meg­találták, vagy majdnem meg­találták a helyes arányt a szükséges komolyság, és az őszinteséget követelő felsza­badult vidámság között. Klubestnek rendezték a vi­tát. A fesztelenebb keret a valóban izgalmas kérdések­nek kedvezett. Majdnem „négyszemközt beszélgetett” a száz főnyi közönség és a hat „előadó”. Ha ezt a for­mát át tudja magának men­teni az ifjúsági vitafórum is, akkor ezúttal egy nagyon hasznos vállalkozásról ad­tunk hírt, hiszen nem a fia­talok vitázó kedveivel van gond, nem ennek a hiánya ront a vitákon. Inkább csak a formák tökéletlensége, a „felnőttebbek”-hez igazodó, hozzájuk hasonlítani akaró vita-rendezés. Ügy lenne jó, ha nem a mi hibáink szolgálnának pél­dát, hanem a holnapi fel­nőttek, munkánkat folytatók útkeresése lenne a példa ne­künk. Ezért is várjuk kíván­csian az ifjúsági vitafórum, vitafórumok újbóli jelentke­zését. Bartha Gábor Karcag kulturális életéből A városi tanács vb mű­velődésügyi osztálya könyv alakban is megje­lenteti az őszi kulturális hetek előadásainak anya­gát. Így a nagy érdeklő­déssel kísért és fogadott tudományos előadások székesebb körben is hoz­zá férhetővé válnak. A kiadvány anyagában sze­repelnek : Gyprffy István előadása a Nagykunság települési viszonyairól, Mándoki István kunnyelv­ről szóló ismertetése és dr. Selmeczi László a kunság történetével fog­lalkozó előadása. V Üj komolyzenei prog­rammal kísérletezik a vá­rosi ifjúsági klub. A rádió Ki nyer ma? zenei adásának mintájára meg­rendezik a klubban a Ki nyer ma Karcagon ifjúsá­gi zenei vetélkedőt. A havonként egyszer jelent­kező vetélkedő zenei il­lusztrációit minden alka­lommal a városi zeneisko­la növendékei adják. & Tovább folytatják a Déryné művelődési köz­pont felújítását. A tető rendbehozatala és a belső festés után jelenleg a2 intézmény gázfűtését sze­relik. A gázberendezés és a beszerelés költségei körülbelül 2 millió forint­ba kerülnek. A tervek szerint löszre elkészül az épület teljes belső re­konstrukciója, és hozzá­fognak a művelődési köz­pont épületének külső ta­tarozásához is. Társadalmi szerződést kötött a városi művelődé­si központ Karcag két általános iskolájával. A központ a szerződés ér­telmében rendhagyó iro­dalmi órák rendezését vállalta, továbbá külön­böző programokat biztosít az iskola tanulói részére. Az 1971-ben első alka­lommal megrendezett kul­turális hetek eredményein felbuzdulva az idén mű­szaki hetek rendezését tervezi a tanács művelő­désügyi osztálya. A város üzemeinek, vállalatainak összefogásával a műszaki kultúra kérdései szerepel­nek a kulturális hetek műsorában. • ■ Otven esztendeje Ötven esztendeje, hogy a magyar szociofoto művelői­nek szolnoki kiállítását 1932- ben, még a megnyitás előtt betiltotta a városi rendőr- kapitányság. A 30-as évek elején indult mozgalom a fényképezést állította a tár­sadalmi harc szolgálatába. A fotóművészek — köztük a szolnoki Tabák Lajos — ké­peiken egyrészt a munkás­életet örökítették meg, más­részt a fennálló társadalom ellentmondásaira hívták fel a figyelmet. Most a szociofotósok tö­rekvéseiről, sikereikről, az egykor elmaradt szolnoki kiállításról — csak 1966-ban sikerült újra megrendezni a Damjanich Múzeumban — hosszabb ismertetés jelent meg a Német Demokratikus Köztársaság központi szak- folyóiratában, a Fotografie- ben. A többoldalas beszá­molóhoz képek is kapcsolód­nak a kiállítás anyagából, többek között Tabák Lajos Csendélet című fotója. A né­met nyelvű szakfolyóirat ré­vén a szociofoto haladó moz­galmát Európa újabb orszá­gaiban ismerhetik meg. Fél évszázad után ismét készül a Zsolnai porcelánfa­jansz a Pécsi Porcelángyárban. Porcelánfajanszokat ké­zi technikával a világon csak Pécsett készítenek „Találkozunk a kamara előtt“ Ezzel a címmel új sorozat indul a televízióban a jövő héten. Kedden este ismét jelentkezik a nézők levelei alapján összeállított közked­velt kívánságműsor, az „önök kérték”, amelyet a „Jogi esetek” újabb adása követ. Január 26-án, szerdán délután a farsanggal foglal­kozik a nyugdíjasok műsora, amelyben régi táncokat, far­sangi slágereket is bemu­tatnak. Huszonhetedlkén, csütörtö­kön Kalmár György, a Nép- szabadság munkatársa egy fiatal vegyészmérnökkel be­szélget. A „Találkozunk a kamera előtt” című soroza­tában az ismert újságíró ezentúl egy-egy fiatal portré­ját mutatja be. Este Kenneth More-t, a Forsyte sorozat Jolyon-ját láthatjuk „A szí­nész” című angol vígjáték főszerepében. Pénteken Urbán Ernő 1953- ban nagy sikert aratott szatí­rájának, az „Uborkafának” televíziós változata kerül képernyőre Marton Endre rendezésében. Szombat dél­után pedig Grock-kal, a vi­lághírű zenebohóccal talál­kozhatunk a „Viszontlátásra monsieur Grock” című fran­cia filmben. Az éjszakai elő­adásban a „Hallod a haran­gokat” című jugoszláv fil­met vetítik. Január 30-án, vasárnap es­te Schubert emlékműsort lát­hatunk a zeneszerző szüle­tésének 175. évfordulója al­kalmából. ■ A brutális fér] A magánügy egy ponton túl, közüggyé dagadt. Az egész falu róluk beszélt, ak­kor, ki-ki fantáziája szerint kiszínezve, vagy leegyszerű­sítve adta tovább a történ­teket. Ha valaki kételkedett abban, hogy fiatal házasok között a családi veszekedés tettlegességig fajulhat, az óvatosok rejtélyeskedve meg­jegyezték: „Nem zörög a ha- raszt. ha...” Mások a benn­fentesek jól tájékozottságával mesélték: „Én ezzel a két szememmel láttam, mikor a tányért a feleségéhez vág­ta. ..” „No, azért az asszony sem volt egy földre szállt angyal. Egy gombostűt sem tett odébb a háznál...’ „Ak­kor is! Hát, szabad egy asz- szonnyal így bánni, mit gon­dol ez a vadember, hol élünk? Ügy kell neki, ha rács mögé dugják, ott majd lesz ideje töprengeni.. ” Pálca, gépszíj, vasrúd és bicska Az orvosi látlelet, a szak­értő véleménye, a sértett fe­leség, a vádlott férj vallo­mása azonban épp elég volt a vád bizonyítására, arra, hogy kiderüljön: tulajdon­képpen mi történt azon az októberi estén. A férj beteges féltékeny­ségével gyötörte az asszonyt, mikor rövid távoliét után munkája végeztével Pestről hazatért. Hogy igaz volt, vagy sem a salgótarjáni sza­kállas fiú — amit az asz- szony dühében a férj fejé­hez vágott — nem tudjuk, nem is ránk tartozik. De ami a féltéken vségi jelenetet követő nap történt, az már nem magánügy. A rövid szóváltás után ugyanis lecsillapodtak a ke­délyek és • a férj csak más­nap jelezte feleségének, hogy a legrosszabbra készüljön el. Este aztán ütött „a cselek­vés órája” és az asszony há­tán a csípős pálca. A dara­bokra tört pálca után már a varrógép szíja vágott az asz- szony hátán vörös, sajgó csí­kokat. Ö egy jaj szó nélkül tűrte azt is. Erre a nekiva­dult ember egy vasrudat ra­gadott és azzal esett a fele­ségének. A szörnyű fájda­lom az asszony velejéig ha­tolt. de még mindig hall­gatott. önuralmát csak ak­kor veszítette el, mikor a bicska pengéje szűrődött a testébe. Élve kikerülni a házból! A ház ura még ennyivel sem érte be. Megparancsolta asszonyának öltözzön, a szü­reti bálba mennek. A sze­rencsétlen nő mozdulni sem tudott az iszonyú fájdalom­tól Mikor hites ura rúgá­sokkal próbálta jobb belá­tásra bírni, már csak egv volt a fontos számára, élve kikerülni a házból. Elvon­szolta magát a kultúrházig, és ott a gondnoknőnél kere­sett menedéket, aki addig faggatta, míg .az asszony — összeszedve maradék erejét — elmondott neki mindent. Megszámlálhatatlan daga­nattal, véralűfutással, vá­gással és vérző sebbel a tes­tén kórházba vitték. Négy hónap télt el azóta. Tegnap a szolnoki járásbíró­ság tárgyalótermében kihir­dették az ítéletet. A brutá­lis férjet különös kegyetlen­séggel elkövetett, súlyos testi sértésért dr. Rábold Gábor tanácsa két és fél évi sza­badságvesztésre ítélte. A vádlott enyhítésért fellebbe­zett |Ij épülő új vízmű Szolnokon téli köntösben, fólia takaró alatt j& K

Next

/
Oldalképek
Tartalom