Szolnok Megyei Néplap, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-16 / 13. szám

1972. január 16, SZOLNOK MEÍJYEI NÉPLAP 9 ßcmgla Desh: hogyan tovább? Az a pillanat, amikor Rahman sejket egy millió ember üdvözölte Dacca vá­rosának repülőterén és a bengáli függetlenségi moz­galom vezetője kijelentette: Bangla Desh állam teljesen függetlennek és szuverénnek tekinti magát — vitathatat­lan fordulópontot jelentett a hatalmas hindosztáni szubkontinens történetében. Sőt, bizonyos értelemben Ázsia és a világ történeté­ben is. 1947-ben az ango­lok, a maguk hatalmi el­képzeléseinek szolgálatában, úgy osztották fel hajdani indiai gyarmatbirodalmukat, hogy India mellett egy két részből álló — és egymás­tól nemcsak földraizilag, hanem természetes ellenté­tektől is szétválasztott — Nem vitás, hogy Pakisz­tán összeomlásáért a fő fe­lelősséget magának Pakisz­tánnak a központi kormánya viseli. Pakisztán társadal­milag mindig is rendkívül reakciós állam volt. Törté­nelmének első éveiben, 1947 és 1958 között polgári. 1958- tól a közeli hetekig pedig katonai kormány irányítot­ta. Ez az uralmi forma a legnagyobb földbirtokosok és néhány monopoltőkés család, valamint a tagjaik­ból alakult katonai kaszt hatalmát takarta. Ez a ka­tonai kaszt volt a végrehaj­tója Kelet-Pakisztán elnyo­másának. A haszonélvező azonban az említett földbir- tokos-burzsoá réteg volt. A nemzetiségi nyelvi szem­pontból egymástól gyökere­sen különböző két ország­rész közül Nyugat-Pakisztán ilymódon két évtizeden ke­resztül mint idegen, kizsák­mányoló “ fiatalom jelent meg*' a tőle kétezer kilomé­ternyire levő keleti tarto­mányban. Ez természetesen óriási elkeseredést és fe­szültséget szült, s amikor e belső feszültségek teljes fél­reismerésével a katonai kor­mány választásokat rende­zett az országban, Kelet- Pakisztánban elsöprő győzel­met arattak a nemzeti ön­Az új állam előtt azon­ban így is gigászi problé­mák állanak. Mindenekelőtt gazdaságiak. A Magyaror­szágnál másfélszerte na­gyobb országban 75 millió ember él és számuk éven­ként több mint három mil­lióval növekszik. Ez a csak­nem tisztán bengáli nem­zetiségű és óriási többségé­ben mohamedán ország a földkerekség egyik legszegé­nyebb állama. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem az utolsó békeperiódusban nem haladta meg a 60 dol­lárt, ami a világ egyik leg­alacsonyabb szintje. A fél esztendeig tartó katonai ter­ror, majd a háború ebben az egyébként is szesény or­szágban óriási pusztításokat okozott. Az Indiába mene­pakisztáni állam létesült. Bármennyire is hibás, vagy elítélendő volt azonban ez az akció — Pakisztán még­is részévé vált a háború után kialakult status quo- nak. Központi kormány irá­nyította, általános nemzet­közi jogi elismerésben ré­szesült. és az ENSZ tagál­lama lett. Pakisztánnak mint állam­nak az eddig ismert for­mában történő összeomlása, a hajdani Kelet-Pakisztán helyén n független és szu­verén Bangla Desh Népi Köztársaság létrejötte ily­módon olyan típusú válto­zása a nemzetközi status quonak, amilyenre az utóbbi huszonöt esztendő­ben nem volt példa. rendelkezés hívei: a Rah­man sejk által vezetett Avami Liga. Amikor erre a központi kormány a keleti tartomány katonai megszállásával, vé­res terrorral, egy millió em­ber meggyilkolásával és tíz millió kiűzésével válaszolt — már világossá vált, hogy Pakisztán „ régi formában nem életképes államalakulat többé. Nem volt kétséges, hogy a 75 milliós bengáliai tartományt 80 000 nyugat­pakisztáni zsoldos erejével nem lehet megtartani. s hogv a fordulat pusztán idő kérdése. Most előttünk áll a füg­getlen Bangla Desh Néni Köztársaság, de ez távolról sem jelenti azt, hogy a probléma véglegesen meg­oldódott. Az alapkérdés, a nemzeti függetlenség győzel­me természetesen lezártnak tekinthető. Ez önmagában is óriási eredmény. Hason­lóképpen vitathatatlan ered­mény az. hogv az úi Bangla Desh politikai és társadal­mi szempontból egyaránt lényegesen haladóbb alao- elvek szerint kíván politi­zálni, mint ahogyan maga­tartását korábban a pakisz­táni központi kormány meg­határozta. kült tíz millió emberen kí­vül még húsz millió bengá­li hagyta el lakóhelyét, hogy védettebb területre mene­küljön, hat millió ház pusz­tult el és parasztcsaládok milliói veszítették el min­denüket. Hivatalos és óvatos becslések szerint is legke­vesebb két milliárd dollár­ra lenne szükség az ország talnraállításához és a fej­lődés megindításához. Az alapvető gazdasági fel­adatok egvben természete­sen társadalmi feladatokat is jelentenek. A Rahman vezette Avami Liga ielenleg mag-, mögött tudhatia a la­kosság óriási többségét. a nemzeti függetlenségi moz­galomban vitt szerene miatt. Eddigi történem során azon­ban az Avami Liga a nem­zeti burzsoázia pártja volt, s az önkormányzat, majd a nemzeti függetlenség köve­telésén túlmenően gazdasá­gi, társadalmi programmal nem rendelkezett. A nagy kérdés ma az, hogy az Avami Liga és személyesen Rahman sejk ebben a vonat­kozásban milyen politikát követ. Hiszen Kelet-Bengál valóságos „paraszti tenger”. A mintegy 200 000 munká­son, egy millió kézművesen, néhány tízezer nagyobb bir­tokosán és a vékony értel­miségi rétegen kívül — kis­paraszti országról van szó. Sőt. olyan országról, amely­ben óriási (és statisztikailag eddig fel nem mért) a föld- nélküli parasztok aránya. Három politikai erő Az Avami Ligának ilyen körülmények között kell ki­alakítania új politikáját, s ennek során még három po­litikai erő játszhat jelentős szerepet. Az első: Bangla Desh Kommunista Pártja, amely az illegalitás évtize­deiben is megőrizte befolyá­sát és már néhány hetes le­gális működése megmutat­ta, hogy komoly befolyást tud gyakorolni az esemé­nyek menetére. A párt már­is kijelentette, hogv főfel­adatának az alapvetően fon­tos társadalmi reformokat (mindenekelőtt a földre­form) ösztönzését tekinti. A második politikai erő a Nemzeti Avami Párt. En­nek két szárnya van. Az egyik a legutóbbi években már együttműködött a kom­munista párttal, s ahhoz hasonló programot dolgozott ki. Ez a szárny a kommu­nista párttal együtt ma is részt vesz az Avami Liga kormánya mellett megala­kult tanácsadó bizottságban. A párt másik szárnyát az események elsodorták. Ez a szárnv ugyanis évek óta tel­jesen kínai befolyás alá ke­rült és célját egy maoista típusú fegyveres paraszthá­ború kirobbantásában fogal­mazta meg. Az a tény, hogy Kína a konfliktusban Bangla Desh ellen és az elnyomó pakisztáni központi kormány mellett foglalt állást, en­nek a frakciónak a tekinté­lyét és befolyását összerop- pantotta. Nem lehet azon­ban elfeledkezni az időté­nyező szerepéről. Ha az Avami Liga kormánya nem kénes meghatározott időn belül kidolgozni megfelelő társadalmi reformo’-og’-amot és megkezdeni annak vég- rehnítását, az éh»ző föld­nélküli naraszttömegek a kósőbhiekhop maoista agi­táció bázisát jelenthetik. Ez tehát e pillanatban Bang’a Desh arculata. La­kóinak érdekeit az ország és Dél-Azsia stabilitását az szolgálná, ha a nemzeti kö­vetelések érvénvesítését si­keresen összekapcsolnák az elengedhetetlenül szükséges társadalmi reformokkal. A íordu’at Főgond: a szegénység A fejlesztésre fordított összegek Pakisztánban (10 millió rúpiában) Kelet-Pak isztán ______________Nyugat-Pakisztán 6 M T T-i m 77 m In C3 OS »H »“1 1955—56-tól 1959—60-ig ! « C W) i V v* m 77 O rf* te tO 03 OS 1965—66-tóJ 1969—70-ig 1950—51-től 1 954—55-ig 1955-56-tól 1 959—60-ig I960—61-től 1 964—65-ig t e o te c~ JUL ce te OS OS Adóbevételből fedezett kiadások 171 254 434 648 720 898 1284 2228 A fejlesztési terv kiadásai összesen 100 270 925 1656 400 757 1840 2610 Állami feji. terv kiadásai 70 197 625 1106 200 464 770 1010 Magán feji. terv kiadásai 30 73 300 550 200 293 1070 1600 Terven kívüli kiadás — — 45 — — — 231* 360** Fejlesztési kiadás 100 270 970 1656 400 757 2071 2970 összes kiadás 271 524 1404 2141 1129 1635 3355 5195 Fejlesztési kiadás az egyes orszá"-ac-7ekhen. az összpa- kisztáni kiadás százalékában 20% 26% 32% 36% 80% 74% 68% 64% * Főleg az Indus-medencei program céljára. •* Az egész az Indus-medencei program céljára. A világpolitikával is úgy van, mint a gyarló emberi gyakorlattal: az újesztendő­vel nem lehet új életet is kezdeni. A múlt batyuját to­vább kell vinni. A csoda módra végbemenő, hirtelen változások helyett a meg­érett történelmi szükségle­tek érvényesülésében, a szí­vós, céltudatos és többnyire csak araszolva, sőt vissza­esésekkel tarkított előreju­tásban lehet bízni. t97l egyébként nem bú­csúcsot roszul. Ha a plu­szokat, mínuszokat összevet­jük, mintha-mintha egy ár­nyalattal enyhültebb, bizta­tóbb volna a nemzetközi ho­rizont, mint amikor 1970-ről 1971-re ugrott át az óra mu­tatója. Igaz, több esemény és folyamat bonyolultabbá teszi a világot, s ezeket — bizony­talansági tényezőikkel együtt — az új évbe is átVisszük, de hát inkább legyen bonyo­dalmasabb, mint élesebb a helyzet... Az 1971-es külpolitikai „ba­tyuban” kétségtelenül az SZKP XXIV. kongresszusán kialakított globális nemzet­közi program a legmaradan­dóbb érték. Ebből nőtt ki az a páratlan intenzitású külpolitikai akcic.-iorozat — a polgári sajtó „diplomáciai pergőtűzről” ír, — amely a világ minden ' térségében alapvetően meghatározta e politikai szövetségeseinek — mindenekelőtt a szocialista országoknak, —- el nem kö­telezett támogatóinak és el­lenfeleinek lépéseit. Külön is megemlítendő leglátványo­sabb siker a nyugat-beriini rendezés, anhely az egész európai fejlődésre áldásos hatással volt., A másik _ már na­gyon ellent nondásos. az an- tiimperialista egységfrontot bontó tendenciái miatt túl­nyomóan kifejezetten káros — fontos jt íenség a Kínai Népköztársas g külpolitikai aktivizálódás, volt. Ez hoz­ta meg az i ’ legvaskosabb világpolitikai meglepetését: az amerikai—kínai eszme­cserét és Nixon pekingi meghívását, valamint a Kí­nai Népköztársaságnak az ENSZ-ben való megjelené­sét is. Ez utóbbi, mint a szocialista országok több mint két évtiz -des harcá­nak gyümölcse t 3 történelmi igazságtevés, mc % akkor is korszakos jelente ségű. ha a kínai vezetők az jr ENSZ fó­rumát e pillanatban olykor, egyenesen Washingtonnal való összjátékban, a szov­jetellenes rágalmazások esz­közeként használjál^ fel. Az egész éven végig hú­zódott a dollár és a tőkés világ valutarendszerének mélyreható válsága. Ez, va­lamint az amerikai veresé­gek Indokínában tovább mélyítették a rep :déseket az amerikai szövétsé :i rend­szeren. Önállóbb, a békés egymás mellett élés lehető­ségeit kihasználó pd itikára bátorították a nyugat, part­nereiket, kedvezőbb viszo­nyokat teremtettek az anti- imperialista erők előrenyo­mulásához. S ezek, mint ál­landóan ható tényezők még akkor is meghatározó­ak, ha Nixon „személyi dip­lomáciájával” mindenekelőtt kínai vonatkozásban, két­ségtelenül sikereket is köny­velhetett eL Vé*íÜ ■ a világ egyik fon­tos térségének, az indiai szubkontinensnek jövője, de a három nagyhatalom — a Szovjetunió, Kína és az Egyesült Államok — egy­máshoz való viszonya, vala­mint a szövetségi rendsze­rek erőviszonyainak alakulá­sa szempontjából is az év nagy eseménye volt az indi­ai—pakisztáni fegyveres konf­liktus. Az indiai sikeres ak­ció amely lehetővé tette a bengál nép nemzeti, de­mokratikus választásokon is kinyilvánított jogainak ér­vényesítését, a hazájukból elűzött milliók visszatértét és életüknek új alapokon való felépítését — egyben/ az igazságos rendezésért síkra szálló szovjet külpoli­tikának is eredménye; _ s kudarca az önző, csupém nagyhatami meggondolások­tól vezetett amerikai, vala­mint ha más érdekekből is Vezérelt, de vele mégis egybecsendülő kínai politiká­nak. Az itt említett esemé­nyek folytatásával találko­zunk majd az új évben is. Amint sajnos — minden bizonnyal — együtt kell él­nünk 1972-ben is a már hosz- szú évek óta az emberisé­get olyannyira nyugtalanító két nagy válsággal: a vietna­mival, pontosabban az indo­kínaival és a közel-keletivel, is. Vietnamban és Indokí­nában a helyzetet az hatá­rozza meg 1972-ben is, hogy Nixon láthatóan továbbra sem akarja levonni az ed­digi kudarcok következmé­nyeit. sőt abban reményke­dik. hogy látványos politi­kai és diplomáciai lépések­kel — mint például a pe­kingi úttal, — valamint kü­lönböző manipulációkkal vé­gül is a vietnamiak feje fe­lett olyan megegyezéshez juthat, amely megmenti és így vagy úgy Indokínában tartja az amerikai pozíció­kat. Minthogy azonban a hős vietnami nép az ilyenfajta megoldást soha nem fogad­ná el, s álláspontját felté­tel nélkül támogatta a Szov­jetunió és a szocialista or­szágok, a harc tovább folvik katonai, politikai és diplo­máciai fronton egyaránt. Közel-Kelet Hasonló­an kevés optimizmusra jo­gosít 1972-ben is a közel- keleti helyzet. Itt is minde­nekelőtt az Egyesült Álla­mokon múlna a politikai rendezés lehetősége, hiszen Izrael csak azért tagadhat­ja meg a Biztonsági Tanács határozatát, mert Washing­ton katonailag, politikailag és diplomáciailag támoeatia. S bár Egyiptom újra és újra keresi a politikai kibontako­zás útját, ez a helyzet — különösen az arab országok­ban ebből fakadó belső fe­szültség miatt is — azzal fe­nyeget, hogy újra megszó­lalnak a fegyverek. Europa lesz várhatóan a legmozgalmasabb külpoli­tikai szintér 1972-ben. A me­netrend nagyiéból ez lehet: az év első felében a szoviet—• NSZK és a lengyel—NSZK szerződések ratifikálása a bonni parlamentben. Ezzel párhuzamosan kerülhet sor a nyugat-berlini e^vezmé- nyek szent°sh°sére a nagy­hatalmak által. S közben természetesen az e szellem által diktált, áz európai or­szágok együttműködését szolgáló két és többoldalú tárgyalások, akciók is to­vább folynak, hihetőleg az eddigieknél is nagyobb in­tenzitással. Mindez így együtt az eu­rópai biztonsági értekezlet felé mutat, azt viszi előre. Valószínűleg e tárgyban is sor kerül nagvköveti. kül- ügvminiszterhelyettesi vagy talán még magasabb fokon is előkészítő tanácskozások­ra Helsinkiben. Hogy 1972 magának a konferenciának az éve lesz-e? A Szovjetunió és a szocialista országok ezt szeretnék. így 1972 minden­képpen a konferenciáért fo­lyó szívós harc éve lesz. S e küzdelemben a diplomáciai eszközökön kívül az európai közvélemény támogatására is számítunk. Mindenesetre rendkívül fontos, — nem utolsó sorban az amerikai politikai hegemónia elleni Sázadás jeleként — hogy nő azoknak a polgári kormá­nyoknak a száma, amelyek a mielőbbi megtartást sür­getik. Ennek az akaratnak Franciaország. Norvégia. Dá­nia a legutóbbi NATO ta­nácskozáson Washingtonnal szemben is nyíltan hangot adott. Pekinn 1972 egyik legfi­gyelemreméltóbb és legkülö­nösebb jelenete lesz. amikor Nixon márciusban Peking- ben egy asztalhoz ül a kínai vezetőkkel. Elvileg a békés ■•egymás mellett élés politi­kájában ugyanúgy beletar­tozik a kína—amerikai talál­kozó, mint a szovjet—ameri­kai párbeszéd. Csak az nem természetes, hogy miközben a kínaiak az amerikaiakkal ilyen magas szinten és tün­tetőén tárgyalnak, ugyanak­kor a Szovjetunióval szem­ben ezzel tökéletesen ellen­tétes politikát folytatnak. 1972 egyébként is Nixon nagy korteskedésének éve lesz. Nixon mindent aláren­del újraválasztása érdekel­nek. E pillanatban ez nagyon valószínű, egyebek között, mert nincs posszibilis ellen­jelöltje. Hogy ez milyen ha­tással lesz az Egyesült Ál­lamok külpolitikájára, azt majd az 1973-as előrejelzés­ben elemezhetjük, de kevés­sé feltételezhető törekvései­ben alapvető változás. A szovjet—amerikai érintkezésben is fontos ese­mények várhatók a jövő év ben. Mindenekelőtt Nixon májusra tervezett moszkvai útja. Ebből a szempontból is, de főleg a világ biztonsága miatt rendkívül fontosak a tovább folyó szovjet—ameri­kai megbeszélések a védő és támadó stratégiai fegyver- rendszerek korlátozásáról. Ezek a tárgyalások már több mint két éve folynak, zárt formában. De legutóbb. Ka­nadában, Koszigin minisz­terelnök annak a reményének adott kifejezést, hogy rövi­desen legalábbis részleges megállapodásra lehet jutni. Ilyen életbevágó témák te­szik a szovjet—amerikai esz­mecseréket az 1972-es év fon­tos és bizonyos reményekre jogosító eseményeivé. Ilyen elképzelésekkel, re­ményekkel kezdték az új esztendőt. Ami a magyar külpolitikát illeti: erőnkhöz, lehetőségeinkhez képest mi is cselekvő részt vállalunk a Szovjetunió és többi szö­vetségesünk összehangolt kül­politikai és diplomáciai kez­deményezéseiből. így leszünk segítői annak a szocialista akciósorozatnak, amely 1971- ben sok sikert hozott a vi­lágpolitikában és amelyet 1972-ben még céltudatosab­ban folytatni akarunk. KÜLPOLITIKAI Mi várható 1972-hen a világpolitikában ?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom