Szolnok Megyei Néplap, 1971. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-12 / 293. szám
1 1971. december 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Arab konferencia az ipar fejlesztéséről Kuwaitban nemrégiben konferenciát tartottak az arab államok ipari fejlődéséről. A konferencián 17 arab országból érkezett 200 küldött vett részt, s rajtuk kívül az arab ipari tervezőknek erre az első tanácskozására elküldték megfigyelőiket nagy nemzetközi szervezetek is, mint pL az UNIDO (az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete), a FAO (az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete) és a Világbank. Tunézia és Marokkó képviselője nem volt jelen, viszont képviseltette magát az Arab-öböl mentén fekvő néhány kis sejkség, így Abu Dhabi, Dubai és Katar A tárgyalások a konferencia egész ideje alatt kifejezetten magasszintűek voltak. Megállapították, hogy az arab térségnek fejlődő terület jellege van; másrészt azonban azt is kiemelték, hogy természetes gazdagsága és az abból fakadó bevételek alapján gyorsabb ütemben képes fejlődni, mint a világ más elmaradt területei. Az ipar jelenlegi helyzete A tulajdonképpen csak tanácskozási jelleggel rendelkező konferencia azzal kezdődött, hogy ismertették az arab világ ipari szektorának jelenlegi helyzetét. Megállapítást nyert, hogy ennek a vidéknek még a legfejlettebb országaiban is távol vannak attól, hogy fejlett országról beszéljenek, ha mércének az 1500—2000 dollár egy főre eső jövedelmet veszik. Néhány ország ugyan mint pl-. Kuwait, vagy Abu Dhabi, elérte a majdnem 4000 dollár jövedelmet, de ezek csak szélsőséges esetek, amelyek ezeknek az országoknak a speciális jövedelmi strukturáiával magyarázhatók; a nyersolajtermelés lehetővé teszi, hogy a számszerűleg kis lakosság természetesen nagyobb jövedelmet érjen el (Kuwait; 833 millió dollár 350 000 lakosra, Abu Dhabi: 228 millió dollár 50 000 lakosra.) Emellett azonban vannak olyan államok is Arábiában, mint például Jemen, ahol a jövedelem kevesebb. mint 400 dollár. Kézenfekvő dolog. hogy ilyen különbségek esetén a „koldusok” haragot érezhetnek a gazdagokkal szemben, ami fokozódhat is. Ugyanakkor a Nyugaton beruházott arab összegeket 9 milliárd dollárra becsülik, s így nyilvánvaló az a következtetés. hogy ennek az óriás összegnek az arab iparban való felhasználása megoldott volna sok finanszírozási problémát'. Ezeket a megállapításokat a konferencia egyáltalán nem polemikus formában tették, mert éppen ezen a területen már történt valami haladás azáltal, hogy Kuwaitban különféle tőkealapokat teremtettek. A helyzet felmérésének második szakaszában meg állapították, hogy az egyip^ tömi ipar növekedésének aránya 9 százalék, amivel nemzetközi összehasonlításban nem vallanak szégyent. Az iraki küldött kijelentette. hogy Irak bizonyos iparágakban, nevezetesen a textiliparban és • az építőanyagok gyártásában már 1973 ban teljesen fedezni tudja majd a hazai szükségletet Libanon is szép fejlődést ér el kisiparával, ugyanígy Szíria is jó eredményekről számolhatott be, ahol az ipar középúton halad az állami tervezés és a magánkezdeményezés között Az iparosítás problémái A konferencia a fősúlyt a jövőben követendő út tanulmányozására helyezte. Különböző terveket amelyeket még nem lehetett nyilvánosan megvitatni, egy tanulmányi bizottság elé terjesztettek, amely a legközelebbi konferenciáig folyamatosan tájékoztatást ad majd munkájának eredményeirőL Megfigyelők véleménye szerint Kuwaitban ezúttal nem elsősorban az egyes országok iparának problémái iránt mutattak érdeklődést, inkább arra törekedtek, hogy a konferenciát egy nemzetek feletti tervezés fórumává tegyék, amelyre az a feladat hárulna, hogy tényleges határozatokat hozzon és ezeket érvényre is juttassa. Különösen három témakör került előtérbe. Az első az arab államok iparosítása volt. amely nagyobb mértékű tőke és műszaki tudás bevezetését követeli meg. Második helyen állt a regionális tervezés, amelynek az lenne a feladata, hogy a tulajdonképpeni fejlesztésen kívül az értékesítésre is kiterjedjen. A harmadik és utolsó kérdés, amely a kuwaiti konferencián kissé háttérbe szorult, a munkaerő kérdése volt. Manapság tudják és el is ismerik, hogy egyelőre nem tudnak lemondani a külföld támogatásáról. Ez jelenleg főleg tervezőkre és az ipar magasabb állású vezető erőire vonatkozik. Nyilvánvalóan hajlandók arra, hogy külföldről kérjenek szakképzett embereket és meghatározott időre alkalmazzák őket. Itt különbség van a nyugati társaságok hajlandósága, amelyek létesítményhez nem kötött ipari vezetőket is „kölcsönadnak” és a keleti államok gyakorlata között, amelyek a vezető erőket vagy magukhoz az ipari projektumokhoz kötik, vagy globális szerződések keretében bocsátják az arab fejlődő országok rendelkezésére. A legkevésbé intenziven azzal a kérdéssel foglalkoztak, vajon egy nap majd nem hiányoznak-e a szakmunkások is az iparban. Egyes országokban szakiskolák felállításával tettek ugyan szerény kezdeti lépéseket, de a szakembereknek a kiképzéséhez még nem dolgoztak ki fejlesztési és tanterveket. A szakemberek képzéséhez azonban hamarosan hozzá kellene kezdeni, hogy ki tudják elégíteni az ipar fejlődésének reális becslése szerint 3—5 éven belül mutatkozó keresletét Elefántok pusztulása A kenyai nemzeti parkban több száz elefánt pusztult el — a hatóságok jelentése szerint — minden idők legborzalmasabb aszálya következtében. A nemzeti park keleti övezetét felkereső hivatalos bizottság egyetlen nap leforgása alatt 70 elefánttetemre bukkant. Ezen a ‘ rü- leten az elmúlt 18 hónap alatt alig hüllőt' valami csapadék. A fák alatt mindenfelé haldokló el.^-ánk hevernek, felettük zsákmányra éhesen köröznek a dögkeselyűk. A park vezetősége közölte, hogy kb. egy tucat rino- cerosz és néhány bivaly is a szárazság áldozata lett A rendkívüli szárazság elsősorban az elefántcsordák kicsinyeit tizedelte meg. Ezek lényegében éhenhal- tak, mivel a táplálékul szolgáló növényzet valósággal kiégett. A kenyai nemzeti park Nairobi és a tengerpart között 20 000 négyzetkilométernyi területen fekszik. Csapadék-indexe 558 mm. Ezzel szemben az elmúlt évben csak 344, az idén pedig mindössze 156 milliméternyi csapadékot kapott, fíulgáriai Ifi O Z A I K Réz-telér és gyógyforrás A Szredna-Gora hegységben eredményesek voltak a kalkopirit-kutatások. A fúrások során többek között gazdag réz-telérre bukkantak. A bányászás a 7.' ötéves tervidőszak elején indbul meg. A körülmények folytán az olcsó külfejtéssel lehet az érchez hozzájutni'. A bánya mellett ércmosótelepet rendeznek be. A rézlelőhely közeliében 56 fokos vizű hévforrásra is bukkantak, amelynek gyógy- hatása különösen 'reumatikus megbetegedéseknél jelentkezik. A víz alig » 34 méter mélységből tör fel, úgy, hogy igen gazdaságosan lehet a fürdőt kiépíteni. Mangánérc-telep Dobrudzsában, Észak- Bulgáriában, 300 méter mélységben húzódó mangánérc-lelőhelyre bukkantak, amelynek készletei becslések szerint több millió tonnára rúgnak. Ez annál is jelentősebb, mivel a mangán köztudomásúlag világszerte nagy ritkaság. A bányát a többi KGST- országgal karöltve tárják fel és építik ki. A lelőhely különösen alkalmas arra, hogy köréje kohókat telepítsenek. Új' akkumulátor típusok Az akkumulátorgyártás terén a legnagyobb újdonság az új : art-akkumulá- tor. Az új termék szinte tudtán kívül „versenyzett”, ugyanis a szovjet Zsigulik számára ezt, választották számos más' ország felajánlott akkumulátorai közül. Üj akkumulátorokat gyártanak Bulgáriában a francia Citroen-gyár számára is. Bánya — bányászok nélkül A krakkói vajdaságban lévő bochniai sóbányát három évvel ezelőtt hagyta el .az utolsó bányász. A bánya hat évszázadon át működött; a ír 'yben megmaradtak a hatalmas kifejtett kamrák, a tárók, a vágatok és folyosók rendszerei, a földalatti tavak. Három évvel ezelőtt hagytak fel a hagyományos módszerrel és bevezették azt az új sóbánvászati technológiát, amelynél bányász jelenléte nem szükséges. A bánya most sokkal több sót szolgáltat, mint azelőtt. A gépesített eljárás lényege a sórétegek forró vízzel történő kilúgozása; a sóoldatot csővezetékeken hozzák a felszínre. A módszert lengyel mérnökök és tudományos szakemberek dolgozták ki; nemcsak Lengyelországban hanem külföldön is elterjedt már. Újabban ezzel a módszerrel hozzák felszínre a ként is. A forró vízöblíté- ses rendszerrel évente negyedmillió tonna száraz só nyerhető, a régi fejtéses módszer 20 000 tonna sót eredményezett. Amuri hajósok Évente többszázezer köbméter fát exportálnak a szovjet Távol-Kelet nagy folyamának, az Amurnak a kikötőiből. A folyó alsó folyásánál fekvő Mago kikötőiébe minden évben félmillió köbméter exportfát úsztatnak le. A hajózási idényben naponta több hajó rakodik meg itt fával. A kilencedik ötéves tervben (1971—1975) a ki kötőt átépítik úgy, hogy fa< forgalma eléri majd az évi egymillió köbmétert. A hajók útján lebonyolított faáruforgalom évről évre növekszik. A forgalom bázisa az Amur. Képünkön: Exportfát rakodnak be a Baltiiszkij—63 nevű hajóra Mago kikötőjében. Gyermeiibű nözés Mint éhes egy csapat patkány New Yorkban a társasági beszélgetések az utóbbi években mindig a legutóbbi támadásokról, betörésekről és a szükséges biztonsági' intézkedésekről folynak. Po- harazgatás közben egyre gyakrabban vetődik fel az a probléma, hogy a ,',mugge- rek”, ahogy itt az útonálló- kat nevezik, gyermekek. „Egy ház iáidhoz szorultam — meséli egy fiatal nő, aki a' reklámszakmában' dolgozik a Madison Ave- nue-n, de a belvárosban lakik —, körülöttem kis gyermekek bandája. A legidősebb talán 13 éves volt. Olyanok voltak, mint egy csapat éhes patkány, akik körülszimatoltak, megtapogattak, míg végül is zsebükbe vándorolt minden,, ami egy kicsit is értékes volt. Nem tudtam védekezni egyszerűen csak ordítottam magam elé." Egy nő a viszonylag még biztonságosnak számító exkluzív kerületből, amely az East River mellett, a Sutton Place körül terül el, a kö- •vetkezőkről számol be: „Hazafelé menet hirtelen körülvett egy csapat gyermek. Azonnal kitépték kezemből a táskámat, és elszaladtak. De pontosan ' egy rendőr karjába rohantak, mert amikor ijedtségemből magamhoz tértem, jött felém a zömök egyenruhás, gallérjánál fogva két. gyermeket, és azt kérdezte, vajon molesztA1- tak-e engem. A sötétben nem tudtam felismerni a gyermekarcokat. Kézitáskám sem volt náluk. Így tehát az igazságnak megfelelően azt mondtam, hogy nem tudom." A történetnek utó játéka is volt. Amikor a nő hazaérkezett, csengett a telefon. Egy gyermekhang csipogta: „Köszönjük, Madame, hogy nem jelentett föl bennünket.” A köszönet kézzelfoghatóan is kifejezésre jutott: másnap reggel a levélszekrényben »megtalálta igazolványait és papírjait, valamint kulcscsomóját. A pénz persze, amely a táskában volt, hiányzott. Az ilyen kalandok nem mindig végződnek ilyen ártatlanul. New York Bowery kerületében gyermekek egy kapualjban benzinnel öntöttek le egy részegen alvó öregembert és meggyújtották, „tréfából”, ahogy azt később a fiatalkorúak bíróságán vallották. Aki azt hiszi, hogy játszva elbánik a gyerekekkel, az megállapíthatja, hogy nemcsak erős izmaik, hanem rugós késeik is vannak és azokkal nem finomkodnak. Ifjúsági bűnözés után most gyermek bűnözésből kell beszélni — állapítja meg a New York Times is. — Habár statisztikai adatok nem állnak rendelkezésre, a rendőrség és az iskolai hatóságok az Egyesült Államok minden részében világosan látják, hogy a bűnözők alsó korhatára egyre lejjeb süllyed. A bűnözés vizsgálatával és megelőzésével foglalkozó bizottság már 1969-ben megállapította, hogy tíz év alatt a 10—14 éves fiatalok által elkövetett testi sértések száma 300 százalékkal, rablótámadásaik száma 200 százalékkal növekedett. Szociológusok, kriminológusok, pedagógusok az okok között felsorolják a család általános felbomlását. a fegyelem ezzel együttjáró fellazulását. Ellenintézkedésként növelték az iskolák és játszóterek ellenőrzését, s ezt részben magánrendőrök látják el. Olyan iskolai kerület, amelyben 1968-ban még elegendő volt öt biztonsági ember, most 98 fős fegyveres erővel rendelkezik. Sok New York-i iskola ostromlott várhoz hasonlít, olyan sok kék egyenruhás tartózkodik a folyosókon és a kapuknál. ..A gyilkosságot kivéve nincs obiasmi, ami ne fordulna elő nálunk — mondotta az iskolai biztonsági szolgálat főnöke Baltimore kikötővárosban. New Yorkban előfordultak már tanítók ellen intézett támadások, amelyek halálos kimenetelűek voltak, továbbá nemierőszak bűntettei. amelyek . közül a legtöbb nem került nyilvánosságra. Míg szülők és pedagógusok hathatósabb eliárást követelnek, a rendőrség a felelősséget a szülők és az iskola fiatalokkal szemben tanúsított általános engedékenységére hárítja. Nagy üzlet: a gyémánt Reménytelen sivatagi táj. Szellő sem rezdül. Sehol egy fa, egy bokor. Sok száz kilométeren át nyoma sincs víznek. Váratlanul, körülkerített település bukkan fel. Igazolvány nélkül tilos a belépés. A sövényen belül valóságos kis paradicsom terül el Délnyugat-Afrikának ezen a sivár táján: Oranjemund, a gyémántváros. A sivatag kellős közepén úszómedence, golf- és teniszpályák. Az önként választott börtön lakóinak mindent szabad, csupán egyet nem: elhagyni az oázist. Szafari-öltözéket viselő termetes biztonsági emberek motozzák meg ' a látogatókat, turkálnak pogy- gyászukban és világítják át a vehdéget. Itt, Oranjemundban van a nagy üzlet központja. Ezt az államot az államban nem a dél-afrikai központi kormány, hanem Harry Oppenheimer, a gazdasági élet koronázatlan királya és az irányítása alatt álló „Consolidated diamond mines” tartja ellenőrzése alatt. Dél-Afnkában a legvadabb hírek keringenek arról, hogy a rekord bérekért alkalmazott fehér munkások, szerződésük lejárta után. hogyan csempészték külfödre az értékes, sápadtfényű köveket. Jó néhány karát hagyta már el • Oranjemundot autókerekekbe, szuvas . fogakba, s gombokba rejtve. Hallani vad éjszakai' kitörési kísérletekről is bérelt repülőgépekkel és jachtokkal. A legtöbbjüket elfogták, de túlságosan izgató a gondolat, egymilliócskát elhalászni a nagy gyémánt cégek orra üől és így mindig újabb és újabb tervek kovácsolódnak az apró kis kövek kflcsempészésére és értékesítésükre a fekete piacon. A gyémántüzlet ma már nemcsak privát ügy. A dél- nyugat-afrikari partvidék sokszáz kilométernyi területét választották el Oppenheimer gyémánttrösztjétől. Bulldózerek hordják el a sivatag homokját és szabadítják fel a kőzetet, hatalmas gépek darabolják a kagyló-mészkövet és a kőzetet, szűrők válogatják és szakértők emelik ki kézzel a köveket a rögökből. 6000 ember — közöttük 1000 fehér szakmunkás — dolgozik. Az általában erősen alulfizetett színesbőrű munkások itt havonta 600 svájci franknak megfelelő összeget is keresnek, a fehér szakemberek pedig több mint 6000 frankot is félretehetnek egy hónapban, mert a sivatagi városban nem tudják elkölteni a pénzüket. Délnyugat-Afrikában a gyémántkeresés már nem korlátozódik csupán a homokos partvidékre, hanem az Atlanti-óceánt is visszaszorítják. Egy karát gyémánt nyeréséhez legkevesebb 20 tonna homokot és követ kell megmozgatni. KÜLPOLITIKAI
