Szolnok Megyei Néplap, 1971. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-09 / 290. szám
1971. december 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Költekezési hajrá? A ttól tartok, legalább egy félévtizedet átaludt egy vállalati propagandista, s így került a hirdetés a lapok hasábjaira, arr.ely a vállalatok év végi vásárlásaihoz ajánlott különböző drága berendezéseket. Legjobb tudomásom szerint a vállalatok már régen nem az évszakok szerint vásárolnak, hanem szükségleteik, s r énzük szerint. Igaz, legjobb emlékezetem szerint egykor nem így volt. Különböző kereteket el kellett költeni, hogy a következő évben se csökkenjenek ezek a keretek. Hogy mi származott ebből? Például egy kollégium folyosóját telerakták szekrényekkel. A szegény mérnökhallgatóknak nem akkor, ösztöndíjas korukban, hanem hárrr.inc esztendő múltán, főmérnökként is aligha lesz annyi holmijuk, hogy megtöltsék ezeket a szekrényeket. Ezzel szemben az ágyak recsegtek-ropogtak, éppen csak hogy szét nem estek. A gondnok széttárta a kezét: mit csináljon, év végén kapott pénzt az egyetemtől, hogy nehogy megmaradjon. És 6 szekrényeket vett rajtuk, mert ágyakat nem kapott, s az volt a dolga, hogy elköltse a pénzt. Aztán emlékszem arra is, amikor rr unkahelyemen egy ködös és meglehetősen vidám hangulatú szilveszteri napon villámgyorsan kicserélték az összes függönyöket. Mert. hogy az év végén maradt ’pénz, el kellett köiteni. Hogy a falak, ragadtak a piszoktól? Istenkém, festeni nyáron kellett volna, s akkor nem mertek költeni, nehogy év végére ne legyen. Év végén meg nem mertek nem költeni, nehogy megmaradjon. Pedig a forint nem kér enni. Békén megvan a pénz, ha megvan, s nem költjük el. Ma már nevetséges emlék csupán az egykori vállalati év végi költekezési hajrá, a humoristák, a vicclapok egykori kedvelt témája. Mint annyi régi gazdasági gyerekbetegségen, ezen is segített az új gazdaságirányítási rendszer. S kiderült, hogy ugyanannyi pénz jóval több, ha okosan, s nem kapkodva, különböző áltörvények szerint használjuk fel. Ezért is jósolok nagyon kis hatást ennek a bizonyos hirdetésnek. Persze, egészen más a helyzet, ha nem a vállalatok, hanem a lakosság év végi költekezéséről van szó. Tudvalévőén év végén van a karácsony, s a negyedik negyedév a kereskedelmi forgalomban mindig mindent felülmúl. A világ egyik legtermészetesebb dolga ez. Karácsonykor az emberek meg szokták egymást ajándékozni. Az ajándék pedig pénzbe kerül, s az a bolt kasszájába: emelkedik a kereskedelem bevétele. A boltok ezért jól előre fel is szoktak készülni a csúcsforgalomra. Alaposan feltöltik az árukészletüket, kisegítőket állítanak be, várják a kedves vevőket és nem kevésbé kedves pénzüket. Sok rokonszenves vonás van ebben a roham ban. De - sok elgondolkoztató is. Amennyire természetes, hogy az emberek megajándékozzák családtagjaikat, barátaikat, annál természetellenesebb, ha valaki az ■ év végét amolyan pénzszórási versenynek fogja fel. És aki számára az ajándék csak akkor ajándék, ha nagyon sok pénzbe kerül... A legtöbb ember bizony, szorgalmas és nehéz munkával keresi a forintjait, s ha nincsenek is anyagi gondjai, azért meg kell gondolnia, hogy mire mennyit költ. Nem vagyok sem a karácsonyi ajándékozás, sem a kereskedelem ellensége, de a saját pénzemé sem. Mert igaz ugyan, he y sokak számára nagyobb ünnep az ünnep, ha „mindent bedobtak”, de az is, hogy később aztán sokan nyögik az erejükön felül vállalt kiadásokat. A forint akkor sem kér enni, ha a pénztárcánkban — vagy a takarékban marad. S talán a január sem tűnik majd olyan fagyosnak és ködösnek, ha előre nem kötjük el a januárra esedékes fizetésünket. E ttől függetlenül csak hirdessenek, ajánlják portékájukat az üzletek, az áruházak. Mutassák meg, mi mindent kínálnak nekünk a pénzünkért. Hogy viszont mire adjuk a pénzt, azt mi döntjük .el... Pintér István Ä használati utasítás kötelező Ibolya decemberben A szokatlanul enyhe decemberi időjárásban virágzik az ibolya a szekszárd- szőlőhegyi Csötönyi völgyben. Nyíló erdei ibolyákra találtak a természetjárók a szekszárdi dombvidéken emelkedő „Öriáshegy” oldalában, a Haramia-forrás közelében is. Ezen a tájon olyan ibolyafajta terem, amely még télen is nyílik, ha tartósabban enyhe az időjárás és van napsütés. A bel- és külkereskedelmi miniszter tavalyi együttes rendelete intézkedik az importcikkek forgalmazásáról, egyebek között arról, hogy az import ruházati termékeket használati-kezelési utasítással ellátni. A rendelet végrehajtása során a vállalatoknál problémát okozott, hogy milyen termékekre vonatkozik ez a tájékoztatási kötelezettség, s mit tartalmazzon a kezelési használati utasítás. A rendelet egységes értelmezése és pontos végrehajtása érdekében a két minisztérium most együttes állásfoglalásban hívta fel a kereskedelmi vállalatok figyelmét a teendőkre. A két miniszter rendelete egyértelműen intézkedik arról, hogy a vásárlóknak tájékoztatást kell adni az import ruházati cikkek rendeltetéséről, minőségéről, a felhasználás szempontjából lényeges tulajdonságairól, használatának, kezelésének módjáróL Óriás siló épül Törökszentmiklóson a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat részére kétezer va- gonos silót épít az ÉVM Szolnok megyei Építőipari Vállalat. Jelenleg a belső technológiai szerelésen dolgoznak. ]\EB viz g lat 41 vállalatnál, szövetkezetnél Hogyan használják fel a fejlesztési alapokat megyénkben ' A népi ellenőrök nemrégiben 41 Szolnok megyei vállalatnál és szövetkezetnél tartottak vizsgálatot, hogy megállapítsák: megyénk vállalatai és szövetkezetei hogyan gazdálkodnak a fejlesztési alapjukkal. A repre- zenatív fölmérés különböző termelőegységeknél készült — állami, tanácsi iparvállalatoknál, kisipari szövetkezeteknél, mezőgazdasági vállalatoknál, tsz-eknél, állami gazdaságoknál — a vizsgálat ezért néhány általános következtetés levonására is alkalmat ad. Megállapították többek között azt, hogy az üzemek döntő többségénél általában alacsony szintű és színvonalú termelőalapokkal folyik a gazdálkodás. Ez alól csak néhány üzem, például a Tiszamenti Vegyiművek és a Tisza Cipőgyár kivétel. Az alacsony termelőalap színvonal miatt fejlesztésre csak fokozatosan van lehetőség. Külön problémát okoz a kisüzemek nagy száma, amelyeknél nagyösszegű beruházások megvalósítására lenne szükség, viszont saját fejlesztési alapjukból erre nincs lehetőség. Ezek a kisüzemek általában olyan termékeket gyártanak, amelyeknek a kereslete a piacon gyorsan változik és, hogy ehhez rugalmasan tudjanak alkalmazkodni, a jelenleginél nagyobb fejlesztési alap képzését tenné szükségessé. Ehhez kapcsolódik az is, hogy hitelt, vagy kölcsönt csak néhány éves törlesztésre kaphatnak, viszont egyes ágazatok fejlesztése csak hosszúlejáratú hitelek igénybevételével lenne megoldható. Az is kiderült, hogy az utóbbi, időben növekedett a befejezetlen beruházások aránya. Ez gazdaságilag kedvezőtlen, sok helyen mégis elkerülhetetlen volt a késedelmes tervezés, az építőipari kapacitáshiány és az anyaghiány miatt. E negatívumok ellenére is megállapítható azonban, hogy a vizsgált szerveknél évről évre nagyobb fejlesztési alap képződött és ennek felhasználását is helyesen tervezték meg. A jászberényi Aprítógépgyárban például a negyedik ötéves tervben egy 1500 tonna kapacitású acélöntődé épül, amelynek költsége — a szinttartó beruházásokkal együtt — 109 millió forint. A vállalat a korábbi években nem vett Igénybe hitelt, és ezt a beruházást is a saját feUesztési alapjából oldja meg. Jónak mondható a szolnoki Gépjavító Vállalat fejlesztési politikája is. ahol a tervidőszakban 130 millió forintos fejlesztéssel számoltak. A Tiszamenti Verámű- vekben a vállalat 300 millió forin értékű fejlesztést kíván megvalósítani, itt azonban feszített fejlesztési alapgazdálkodásra kell számítani, mert a fejlesztési alapokat államkölcsön visszafizetési kötelezettség terheli; 1972-ben 3 millió forint, viszont 1975-ben már 44 millió forint. A Tisza Cipőgyár középtávú terv fejlesztési célkitűzése 420 millió forint, amiből korszerű gépek beszerzésére 260 millió forintot fordítanak. A vállalat fejlesztési elképzeléseit egyrészt a saját fejlesztési alapjából, másrészt hitel igény- bevételével kívánja megvalósítani. (220 millió forint beruházási hitelt már engedélyeztek.) A vizsgálat megállapítása szerint a vállalat fejlesztési tervét megfelelő körültekintéssel állította össze, minden remény meg van arra, hogy a gyár az iparágon belül elfoglalt helyzetet tovább is meg tudja tartani. Ebből a néhány példából is kitűnik, hogy a vállalatok fejlesztési elképzeléseik meghatározása során elsősorban a termelésüket jelentősen befolyásoló, nyereségükre pozitívan ható célkitűzéseket kívánnak megvalósítani. Z. A. Szövetkezel! magvetők I. Lucskos ősz volt. Ködös októberi, sáros novemberi reggelek. Ökörnyál, röplapok, lövedékek tarkították a mezőket. Eső és vér áztatta a vetéseket. Emberritkító csaták dúltak Szolnok megyéért. Hány ezer szovjet katona fizetett életével érte? Nem tudjuk. Majd minden településben ott vannak a közös sírok. A megye minden községében, városában emlékeznek még rá: itt lőttek ki egy szovjet tankot,- ott zuhant le egy repülő, itt haltak meg a szürke katonaruhás fiúk. Az október 8-án felszabadult Kisújszálláson Varga Illés bognár és Máté Endre szobafestő öt fejfát faragott és festett. A városért vívott csatában ölték meg a fasiszták az öt fiatal szovjet katonatisztet. Másfél hónapig tombolt a csata a megyéért. A Malinovszkij marsall parancsnoksága alatt harcoló II. Ukrán Front 18. páncélos hadteste 1944. október 6-án szabadította fel Szelevényt. A megye első szabad községe. öldöklő harcok voltak a szolnoki hídfőért. Török- szentmiklósért, Kisújszállásért, Karcagért, Kunhegyesért, Kunmadarasért, Tiszafüredért. A Tiszazugért a szovjet hadsereggel vállvetve küzdő román haderő is vérét hullatta. Cserkeszőllőn román katonák sírján Is leróják évenként kegyeletüket az ottlakók. November 17-én Plijev altábornagy lovas, gépesített csoportja Jászfény- szaruról is kiűzte a fasisztákat. Ezzel szabaddá lett egész Szolnok megye. A többi az itt élőkre várt. Éjszakánként még bombával rakott repülőgépek húztak át a tájon, Pest alól még idehallatszott az ágyúdörgés, a mi falvainkban már indult az élet. Kisújszálláson már 1944. október végefelé összegyűltek a Nemzeti Kaszinóban az egykori tizenki- lencesek, a kubikosok, a kommunista eszmékhez közelállók. Megalakult a párt. Földi Endre, Földi István, Bakó Kálmán és még vagy negyvenen kibontották a Magyar Kommunista Párt zászlaját. Kuncsorbán no- bember 28-án, Földes Lajos tizenkilences katona lakásán, Törökszentmiklóson december 2-án Papp István internacionalista vezetésével született meg a kommunista párt szervezete. Sőt Üjév napján, 1945. január 1-én már a megyében utolsónak felszabaduló Jászfényszarun is szervezték a pártot Dányi Jánosék. A feudálkapitalista ország szabadult fel. A reakgió és a burzsoázia is talpraszök- kent, s görcsösen fogta a kormánykereket. A hatalom még az övék volt és szerették volna tartósítani azt a világot, amikor az ipartalan megyében hiányzott a munkaalkalom. A mezőtúri, a kunszentmártoni, jászla- dányi kubikos ' csapatok a taliga után bandukoltak . fel a Teleki térre. Így adta el olcsón munkájának erejét a proletár, a nincstelen. A megye negyvenezernyi parasztjának egyáltalán nem volt földje, s a megye 900 ezer holdjából 325 ezer holdon 862 birtokos osztozott. A kisgazdaságok életképtelenek, gazdasági felszerelés nélküliek. Szolnok megyéből azt jelenti 1934- ben a főispán, hogy az aszálysújtotta részeken, Mezőtúron, Dévaványán, Kisújszálláson, Karcagon jó, ha 3 mázsa búzát betakarítanak holdanként. Attól kezdve, hogy 1919. augusztus 1-én elesett a Tanácsköztársaság ütolsó hídfője, Szolnok, a földbirtok, a papi reakció, a burzsoázia mindent megtett, hogy kiverje a népből a szocialista eszméket. Nem lehetett. 1944 végén — negyedszázad után — előkerült rejtekhelyéről Szolnokon az Úri Szabó család által rejtegetett 19-es vörös zászló. Amit 1919-ben vérbefojtottak, most újra kezdeni, folytatni lehetett. És a megye népe újrakezdte. Az első nagy tett az úri nagybirtok megsemmisítése volt. 1945 elején Túrkevéről, Kisújszállásról, Karcagról, Kunhegyesről, Kunmadarasról szegényparaszt delegációk indultak Debrecenbe az Ideiglenes Nemzeti Kormányhoz: ml lesz a földdel, osszák a földet! Rendelettel, vagy rendelet nélkül. A baloldali pártok — a Magyar Kommunista Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Szociáldemokrata Párt — fellépésére az Ideiglenes Nemzeti Kormány törvényesíti a földosztást. A 600/1945. ME. rendelet 1945. március 15-én megjelenik: „A nagybirtok- rendszer megszüntetéséről és a földmíves nép földhözjut- tatásáról”. Volt már demokratikus földreform 1919-ben is. A Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsa elrendelte : „Magyarország földje a dolgozók társadalmáé. Aki nem dolgozik, annak tulajdonában föld nem maradhat. Minden közép- és nagybirtok, minden tartozékával és holt felszerelésével, valamint mezőgazdasági ipari üzemeivel együtt minden megváltás nélkül a proletár állam tulajdonába megy át.” A fronton harcoló paraszt vöröskatona így nem érezhette magáénak a földet. A dicső emlékű Tanácsköztársaság tévedése volt a föld államosítása, szövetkezesítése. A proletárdiktatúra, dicső 133, Szolnok megyében 134 napja alatt hihetetlenül sokat tett a szövetkezeti mozgalomban is. Jász-Nagykun Szolnok megyében 1919. március végén kezdődött, áprilisban és májusban fejeződött be az úri nagybirtokok szocializálása. Huszonnégy kerületre osztották a megyét, s kerületenként megalakult a birtokrendező bizottság. Ezek megyei elnöke Mikó Endre volt. A megyében nagy politikai csaták kereszttüzében indultak a Tanácsköztársaság szövetkezetei. Az ellenség szövetkezetellenes hírverése is megtette a hatását. A tömegére jü kibontakozást viszszafogta, hogy tulajdonképpen csak azokban a községekben lehetett szövetkezetekről szó, ahol nagybirtok létezett. A Tanácsköztársaság szolnoki kommunista lapjának, a Szolnoki Munkásnak tudósítója Somogy megyébe utazott, az ottani termelőszövetkezetek tanulmányozására, s azok munkájának terjesztésére. Azt is tervezték a megyében, hogy meghívják Móricz Zsigmondot, de az intervenció miatt erre már nem kerülhetett sor. Félbemaradtak a nagy gondolatok, csak a mű alapozása kezdődhetett el. Jászjákóhalmán azokról, akik nem lehettek a szövetkezet tagjai, úgy akartak gondoskodni, hogy posztógyár létesítését tervezték. Túrkevén azzal a gondolattal foglalkoztak, hogy a birtokos parasztságot is szövetkezetbe tömörítik. Ez eleve kilátástalannak látszott, legalább is ilyen rövid idő alatt. Példamutató kezdeményezés született Karcagon. A karcagi szövetkezetbe rokkant katonák társultak arra, hogy kis földjeiket együttesen, egymást segítve, közös géphasználattal művelik meg. A legérdekesebb vállalkozás a Jászsági Földmíves Termelőszövetkezet lett volna. Ezt Velemi Endre, a jászapáti direktórium alávaló módon meggyilkolt elnöke kezdeményezte. Ki is dolgoztatta az egész járást egybefogó nagy szövetkezet tervét, sőt még épülettíousok, majorközpontok műszaki tervezetét is elkészítette, ö volt Jászapátin az alakuló gyűlés szónoka is, ahol: „...egyhangú lelkesedéssel határozta el a teljes számban megjelent kisgazda közönség, hogy a termelési szövetkezetei a kívánt cél érdekében megvalósítja. E cél pedig az árak mérséklése és szabályozása, a község lakóinak élelmiszerrel való ellátása és a fölöslegnek a község útján Budapest éhező proletárjai részére juttatása.” Túrkevén kötélgyártó és kenderfonó kisipari szövetkezet alakítására is gondoltak. A megye 19-es szövetkezeti mozgalma azonban csak az első lépéseket tehette meg. A nagykunsági, a kunszentmártoni táj hamarosan öldöklő harctérré változott. Itt vonultak fel a román bojári intervenciós csapatok, s itt próbálta hősi erőfeszítéssel feltartóztatni a hordát a Vörös Hadsereg. Azt is látni' kell, hogy a pusztító háború után alakultak a Tanácsköztársaság szövetkezetei. Olyan nehéz napokban, amikor ellátási zavarok közt élt az ország, a proletár árucsere akció szép gondolat volt. de Szolnok megye szövetkezeti hálózatának szinte alkalma sem adódott megvalósítására. Az első magyar proletár- diktatúrát eltiporták. A szocialista szövetkezés akkori gondolata is csak a legjobbak szívében, emlékeiben élt tovább. Mindaddig, míg a szovjet katonák vérehullatá- sa árán, a magyar demokratikus erők gyors talpraszö- kellése után újra lehetett kezdeni. (Folytatjuk) Borzák Lajos (* Ma kezdődő sorozatunkban nyolc alkalommal részleteket közlünk a nvomdá- ban lévő azonos című könyvi bői.)
