Szolnok Megyei Néplap, 1971. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-09 / 290. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. december 9. Ml van a homlokzat mögött? Brüsszelben éppenhogy lebontották az állványokat, mire az Atlanti Szövetség székházában megkezdődött a szervezet miniszteri tanácsának három napra tervezett ülésszaka. A delegátusokat megszépített homlokzat fogadta, de a világ mégiscsak elsősorban arra kíváncsi, mi történik majd a homlokzat mögött: tükröződnek-e majd a NATO mostani magasszintű tárgyalásaiban az európai kontinens ismert, biztató folyamatai. A tanácskozás első napján az ülésterem felett lebegett a néhai De Gaulle tábornok szelleme. Ez a nap ugyanis a hadügyminiszterek konferenciájáé volt, amelyen Francia- ország ezúttal sem képviseltette magát. Mint emlékezetes, Charles de Gaulle döntése nyomán Párizs már 1967 óta távol tartja magát a kifejezetten katonai karakterű tárgya­lásoktól. Annyi más jelenség mellett tehát a tábornok­elnök külpolitikai hagyatékának ez a része is folyamatos­nak bizonyult A szerdán tisztán katonai tanácskozás után a második, a csütörtöki nap már minden szempontból teljes ülést jelent. Akkor ugyanis az úgynevezett Atlanti Tanács érte- Kezik, ennek pedig minden — összesen tizenöt — tagállam külügy-, pénzügy- és hadügyminisztere a tagja. A meg­figyelők azt jósolják, hogy nem lesz hiány heves vitákban és különösen azt tartják csaknem biztosnak, hogy az érte­kezleten ismét felszínre bukkan a francia—nyugatnémet pénzügyi súrlódás. Ezzel kapcsolatban nem egy kommentátor emlékeztet Giscard d'Estaing francia pénzügyminiszter és Kari Schiller nyugatnémet gazdasági csúcsminiszter híresen rossz szemé­lyes kapcsolataira. A nagypolitikában a személyes kapcso­latok azonban legfeljebb árnyalhatják a mélyebben fekvő érdemi okokat. A háború után a francia—nyugatnémet viszonyt érthető történelmi és politikai okokból mester­ségesen óvtak minden negatív behatástól. Ez a korszak azonban elmúlt és most napvilágra kerülnek a természetes érdekellentétek. Jelenleg csak elsősorban pénzügyi ter­mészetűek. Általában: a NATO-tanácskozásra változatlanul rá­nyomja bélyegét a nyugati valutaválság és t- nem utolsó­sorban — Washingtonnak az a törekvése, hogy minél több katonai-pénzügyi terhet hárítson át szövetségeseire. Fontos téma lesz az európai biztonsági konferencia ügye is. Csak­nem biztos, hogy. Washington ismét megpróbál „rálépni a fékre” és a pozitív európai fejlemények ellenére -szeretné legalább egy évvel elhalasztani az értekezletet. Lesz-e megfelelő európai szembenállás ezzel a halogató takti­kával? Ez az újjávarázsolt homlokzat mögött zajló tanács­kozás egyik kulcskérdése. (KS) Gáspár Sándor Berlinben Gáspár Sándor (balról) főtitkár vezetésével az NDK fővá­rosába érkezett a SZOT küldöttsége, amely részt vesz a Szakszervezeti Világszövetség végrehajtó irodájának, vala­mint főtanácsának ülésén. A képen R. Wolfgang Beyreuther, a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség országos végre­hajtó bizottságának helyettes elnöke fogadja a küldöttséget Brüsszelben megnyílt a NATO- tanácskozás Szerdán délelőtt a NATO brüsszeli székházában a ka­tonai tevező bizottság ülésé­vel megnyílt az északatlanti szerződés miniszteri taná­csának háromnapos decem­beri ülésszaka. A szerdai ta­nácskozáson a NATO tagál­lamainak hadügyminiszterei vettek részt — Franciaország kivételével, amely tudvale­vőleg a NATO integrált ka­tonai szervezetéből 1967-ben történt kilépése óta távol marad a tisztán katonai jel­legű tanácskozásoktól. A katonai tervező bizott­ság ülésén a miniszterek a NATO további katonád erő­sítéséről tárgyalnak, amely­nek keretében az Egyesült Államok igyekszik nyugat­európai partnereit mind na­gyobb terhek vállalására rá­bírni. Viktória­Bukóba ■SSK íaíaiú'.Pa» v MerüSÖKfeoy*! > «i^Arush. ZANZIBAR­Tanganyika* '* .AA Mpanda aahn-m .'Zanzibar Morog oro AFRIKA^ ^.TANZÁNIA­Tunduro / __—í ^ pi „ 7 t tA . í ­0 Z- M Zíinln Nyasza Tíz éve független Tanzánia ■t~l Gyémánt >83 Foszfát j£) Csillám Önérc __ Ölömért A Rétére 9 Erínő _ öépgyértá* ö Vogyipar _ ® Rádiógyártás <5» Srieatgyirtát © Könnyűipar © Úeimisaripar 1961. december 9-én vált függetlenné a Tanzániai Egye­sült Köztársaság egyik szövetségi állama 940 180 négyzet- kilométer területű Tanganyika. (1964. április 25-én egyesült a 2600 négyzetkilométer területű Zanzibár és Pemba Nép- köztársasággal.) Fejlődő, monokulturális mezőgzdasággal rendelkező or­szág. A nemzeti össztermék (GMP) 1969-ben 7,6 milliárd tanzániai schillinget tett ki. A függetlenség elnyerése óta több gazdaságfejlesztési programot hajtottak végre, külföldi (angol, nyugat-német, kínai) kölcsönök segítségével. A termelő és értékesítő szövetkezetekbe tömörült kis­gazdaságok a mezőgazdasági termelés egyharmadát adják. Jelentősek az európai exportra termelő ültetvények, ahol kávét (teljes export 15 százalékát) gyapotot (a teljes ex­port 14 százalékát teszi ki), kakaót, teát és szegfűszeget termelnek. Dacca körzetiben az indiai csr pa ok Az indiai csapatok szer­dán elfoglalták a Kelet- Pakisztán keleti területén levő Comilla város repülő­terét — jelentette be Cal­cuttában egy katonai szóvi­vő. A Daccától 48 kilométer­re fekvő Comillát az Indiai fegyveres erők több irány­ból közlítették meg. Az indiai csapatok a Mukti Bahini, a Bangla Desh-i felszabadító erők egységeivel együtt tűz alá vették a Comilla közelében levő Mainamati városát is. Az indiai főnarancsnokság szóvivőié Űj Delhiben tar­tott saltóértekezletén szer­dán adatokat közölt a Da- kisztáni veszteségekről. Ki­csapatok a nyugati fegyver­szüneti vonal mentén „tart­ják taktikai fölényüket” és Punch város térségében folytatják az előrenyomulá­sukat Srinagar felé. A ka­tonai főparancsnokság szó­vivője megerősítette, hogy az indiai csapatok Raiasthan térségében ellentámadásba lendültek és pakisztáni te­rületekre hatoltak. Szerdán Rawalpmdiben azt is bejelentették, hogv a pakisztáni csapatok elfoglal­ták a Chamba nevű indiai várost és e térségben foly­tatják előrenyomulásukat Az indiai csapatok 91 ki­lométer széles fronton foly­tatják előrenyomulásukat Változatlan hevességgel tombol a Pakisztán által Indiára kényszerített háború mind a keleti, mind a nyugati fronto­kon. A jelentések az indiai csapatok előrenyomulásáról számolnak be. Képünkön: Indiai katonák a pakisztáni csa­patoktól zsákmányolt katonai jeepen, amely 75 milliméteres amerikai fegyverrel van felszerelve (Telefoto — AP—MTI—KS) Dacca felé és szerdán 32 kilométerre közelítették meg Kelet-Pakisztán főváro­sát — jelentette be az indiai kormány szóvivője. A csa­patok már elérték a főváros­tól délnyugatra levő Daud- kandi folyami kikötővárost és a stratégiai fontosságú Chandpur várost fenyegetik. Chandpur elestével teljessé válna Daccá körülzárása. (Reuter, TASZSZ) jelentette, hogy az ellensé­geskedések kezdete óta Pa­kisztán 138 tankot veszített, 116-ot a nyugati fronton, 22-őt pedig keleten. Indiai részről 53 pakisztáni repü­lőgépet lelőttek és nyolc pakisztáni hajót elsüllyesz­tettek. A pakisztáni katonai fő­parancsnokság szóvivője szerdán Rawalpindiben ki­jelentette, hogy a pakisztáni Afrikai államfők missziója Az ENSZ közgyűlése foly­tatja a közle-keleti vitát. Kedden felszólalt Szenegál külügyminsztere, — Amadou Karim Gaye, aki az Afrikai Egységszervezet nevében be­számolt a közgyűlésnek azokról az erőfeszítésekről, amelyeket Gunnar Jarring missziójának felújításáért tettek. Mint ismeretes, az Afrikai Egységszervezet megbízásá­ból Nigéria, Szenegál, Ka­merun és Zaire Köztársaság államfője Izraelbe és Egyip­tomba látogatott. hogy tisz­tázza a szembenálló felek nézeteit a közel-keleti konf­liktusról. A szenegáli kül­ügyminiszter kijelentette, az afrikai államfők missziója semmi szín alatt sem arra irányult, hogy módosítsa a Biztonsági Tanács 1967. no­vember 22-i határozatát, — csupán a Jarring-misszió fel­újításának elősegítése volt feladata. „Védelmi szükségleteire hivatkozva — folytatta — egyetlen országnak sincs jo­ga területi hódí+ásra.” Ama­dou Karim Gave szerint az ENSZ közgyűlésének meg kellene erősítenie „az erő­szakos területszerzés” tilal­mát Az FNSZ közgyű’és megszavazta a tűzszünet elrende éséről szóló határozatot Az indiai szubkontinensen kialakult helyzetet vitató ENSZ-közgyűlés kedd dél­utáni ülése megszakítás nél­kül nyúlt át éjszakai ülésbe, miután 21 szónok meghall­gatását követően — magyar idő szerint éjfélkor — Tu­nézia küldöttének javaslatá­ra a közgyűlés úgy döntött, hogy határozathozatalig foly­tatja tanácskozását. A vita elején beterjesztett argentin határozati javaslat, amelyhez 13 más tagállam csatlakozott társszerzőként, lényegében gyűjteményes változata a Biztonsági Ta­nácsban korábban beterjesz­tett és elvetett javaslatok­nak, amelyek a konfliktüs eredeti okainak orvoslására irányuló hatékony intézke­dések nélkül sürgetik a tűz­szünetet, az ellenségeskedé­sek megszüntetését. A magyar ENSZ-küldött- ség nevében felszólalva Csa- torday Károly külügyminisz­terhelyettes emlékeztetett a tragikus konfliktushoz veze­tő előzményekre, majd meg­állapította: „a kelet-pakisz­táni nép harca önrendelke­zési jogáért, alapvető de­mokratikus és politikai jogai­ért és függetlenségéért, a nemzeti határokon átcsapva nemzetközi jelleget öltött”. A továbbiakban sajnálko­zását fejezte ki amiatt, hogy a vita folyamán „képmutató megjegyzések hangzottak el egy nagyhatalom képviselő­je részéről” amikor „mély­séges elborzadását” hangoz­tatta az előttünk kibontako­zó tragédia láttán. Ugyanez a nagyhatalom minden füg­getlenségi harcot és a nem­zeti önrendelkezésért indított minden mozgalmat megbé­lyegez. Ugyanez a nagyha­talom az indiai szubkonti­nens tőszomszédságában évek óta hadat visel, hogy elfojt­sa az önrendelkezésre és függetlenségre igényt tartó népek jogos követeléseit. Az USA képviselőjének címzett szavak után a ma­gyar külügyminiszterhelyet­tes röviden utalt Peking képviselőjének képmutató szovjetellenes kirohanásaira is. „A Biztonsági Tanács vi­táját figyelve — mondotta — enyhén szólva meglepőnek találtuk, hogy egy küldött­ség, amely a világ valameny- nyi felszabadító mozgalmá­nak bajnokaként óhajt fel­lépni, most egy felszabadító mozgalom elismert vezetőjét, Mudzsibur Rahman sejket egyszerűen Quislingnek mi­nősíti. A vita, amelynek során összesen 57 tagállam képvi­selője kért szót, nem hozott új elemeket a Biztonsági Tanács háromnapos vitájá­hoz képest. Világosan kiraj­zolódott, hogy a háttérbe húzódva az USA mozgatja szövetségeseit abból a célból, hogy egy, a cselekvés lát­szatát keltő, de semmit meg nem oldó közgyűlési hatá­rozattal hangulatot keltsen India, a Bangla Desh felsza­badító mozgalom és a mel­lettük kiálló Szovjetunió ellen. A vita jellege abban sem változott, hogy a közgyűlés­ben — más szereposztásban ugyan, — de változatlan hangerővel, s csaknem szó­szért azonos tartalommal kerültek előadásra a kínai küldöttség legszélsőségesebb szovjetellenes rágalmai. Az előadó ezúttal Csiao Kuan- Hua külügyminiszterhelyet­tes, a KNK küldöttségének vezetője volt. Indiát „agresz- szióvaí”, a Szovjetuniót pe­dig „világuralmi tervekkel” vádolta, miközben életre- halálra kiállt Jahja Khan katonai kormányzata „törvé­nyes rendjének” védelmében. Jakov Malik felszólalásá­ban rámutatott, hogy a Biz­tonsági Tanácsba,, még tá­volról sem merültek ki a lehetőségek a realisztikus megoldás megtalálására. ami_ kor az USA, ennek a lehe­tőségnek a megakadályozá­sára, és a KNK képviselő­jének legteljesebb támoga­tásával, akciót, indított, hogy az indo-pakisztáni konfliktus kérdését utalják a közgyűlés elé. Malik emlékeztetett arra, hogy a Biztonsági Tanácsban az USA és a KNK összjá- téka akadályozta meg egy realisztikus, a probléma mindkét oldalát figyelembe vevő formula megtalálását. Míg egyfelől az USA és a KNK minden esetben együtt szavazott a félmegoldásokra, egyedül a KNK képviselője szavazott a szovjet határo­zati javaslat ellen. „Feltehe­tőleg annál az egyszerű ok­nál fogva, mert az szovjet javaslat volt” — állapította meg. A Szovjetunió képviselője végül rámutatott: magától értetődő, hogy mindenki hangsúlyozta a tűzszünet sürgősségét, ezzel csak egyet lehet érteni. Sajnálatos azon­ban, hogy az ellenségeske­dések megszüntetésének őszinte vágyától vezérelve, sokan figyelmen kívül hagy­ták a kelet-pakisztáni nép tragikus problémáját, amely a fegyveres konfliktus ki­robbanására vezetett. Ezt a problémát a tűzszünet ön­magában nem oldja meg, s ily módon az ellenségeske­dések eredendő okai sem szűnnek meg. Nyolc órán át megszakítás nélkül folytatót^, vita után, magyar idő szerint szerda hajnali 5 órakor bocsátották szavazásra az argentin ha­tározati javaslatot, amely a tűzszünet azonnali elrendelé­sét és az ellenségeskedések megszüntetését irányozza elő és a csapatok kölcsönös visszavonására szólítja fel a szembenálló feleket, de csak általánosságban szólt arról, hogy a közgyűlés „szorgal­mazza az erőfeszítéseket a kelet-pakisztáni menekültek önkéntes hazatéréséhez szük­séges felételek létrehozása érdekében”. A közgyűlés 104 szavazat­tal 11 ellenében és 10 tar­tózkodással elfogadta az ar­gentin határozati javaslatot. ☆ U Thant ENSZ-főtikár — szerdán külön-külön megbe­szélést folytatott India és Pakisztán ENSZ-képviselői- vel. Megfigyelők szerint fel­tehetően egyik fél sem fo­gadja el a közgyűlés kedd esti felhívását, amely a tűz­szünetet és a katonai erők visszavonását indítványozta. ☆ Nagy-Britannia, Franciaor­szág és állítólag más tagál­lamok is — konzultációkat folytatnak annak érdekében, hogy a problémát visszautal­ják a Biztonsági Tanács elé. A közgyűlés, mint ismeretes, csak „javasolhat”, de nem hozhat kötelező érvényű ha­tározatot. Pekingi koholmányok A hindusztáni félszieeten kirobbant konfliktus élező­désével egyidejűleg a pegin- gi propagandagépezet egy­más után termeli a szov­jetellenes nyilatkozatokat. Az utóbbi három napban jelent meg az Űj Kína hír- ügynökség nyilatkozata, a Zsenmin Zsipao szemleírójá­nak cikke a TASZSZ nyi­latkozatára adott válaszként és Csou En-laj interiúja a Sunday Times című angol lapnak. Ha ehhez még hoz­zátesszük a kínai ENSZ- képviselő szovjetellenes és indiailenes nyilatkozat-soro-. zatát, akkor képet alkotha­tunk Peking dühödt szovjet- ellenességéről. A pekingi propaganda hazug módon úgy állítja be az India és Pakisztán közöt­ti konfliktust, mint „szovjet felbújtás” eredményét, a szovjet—indiai szerződést pedig mint „eszközt India kezében a fegyveres agresz- szió folytatására”. önző céljai érdekében a pekingi propaganda igazolni igyekszik a pakisztáni ható­ságok megtorló akcióit és terrorját a keM-oakisztáni lakossággal szemben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom