Szolnok Megyei Néplap, 1971. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-05 / 287. szám
írva vigadok Ha nem is boros, de borús hangulatban szereztem tudomást a minap arról, hogy a nagypénzű szesztestvérek találkahelyei hamarosan újabb, attraktív üzemegységgel szaporodnak. íme a szerény újsághír: „Bormúzeumot létesítenek a budai vár alatt nemrég feltárt katakombában. Az ital ínyencei itt több évtizedes bormatuzsálemeket is megízlelhetnek”. Félreértés ne essék: Nem irigylem azokat a hazánkba szakadt külföld fiait, akik konvertibilis alapon isszák magukat a népies faragású asztalok alá; sőt. ha a kijózanító SZTK-rendelőben is csak kemény valutáért állítanák őket két lábra — egyenesen honfiúi büszkeség dagasztaná legénytolltól pelyhedző szívemet. Attól se kell félnünk, hogy e tehetős import-borisszák netán megfáznak az árnyékos odúban; hiszen ugyané tájakon tenyésznek az antibiotikumokat erjesztő, józan gombafajták is. így a kedves vendég akár haja- donfőtt is mulatozhat a hazai hajadonokkal, nem . lesz szükség kalapkúrára, hogy aszongya: bor, a bor, a borkalappal... S ha netán honi legények is lebotorkálnak egyszeregyszer a neoantik bunkercsárdába, újabb bizonyítékát nyerjük annak, hogy nálunk biz’ eltűntek a rút generációs ellentétek. Hiszen nincs felemelőbb látvány, mint mikor egy 25 éves ifjú bormatuzsálemmel koccint! Bízunk abban, hogy a múzeum puritán erkölcsű pincérei se élnek vissza e kezdők tapasztalatlanságával. és nerr. holmi éretlen vinkót szolgálnak fel élemedett boraggok helyett. Mert tudnivaló, hogy nincsenek fiatal borok, csak vén korhelyek. Egy kezdő ivónak minden bor öreg. De ha netán valamely bormatuzsálem túlságosan elbízná magát, és többet kérkedne öregségével, mint ildomos — kérem, közöljék vele kellő tisztelettel, hogy van „valaki” „aki” éppoly vén, mint ő, s aki immáron annyira elaggott, hogy ereje sajnos nem növekedőben, hanem' — a jelek szerint — elapadóban van. Ez pedig az alkoholellenes küzdelem. Kerekes Gábor Sajátos értékrend Bűntény — Elrabolta a szabadidőin... Házkutatás — Látod anyukám, nekem az új szomszéd máris nagyon rokonszenves embernek tűnik... (A Wochenpresse-ből) — Jelentem, a házkutatást pincétől a padlásig végrehajtottam! Ha a tár nyak beszélni tudnának • • • Rendelés Miku*és»a Ahogy vesszük AZ ASZTAL Előre kell bocsátanom, nem vagyok bőbeszédű. Régi családból származom. Egyik hajdani rokonom Mátyás király udvarában is megfordult, sőt a családi história úgy tartja, hogy a nagy uralkodó felettébb kedvelte eme ősömet: rendszeresen közös vacsorákon vettek részt. Kiterjedt rokonságom van, unokabátyám. — egy elegáns mahagóni íróasztal — szerint családunk tagjait megtalálhatjuk a kereskedelmi és a politikai élet vezető helyein. Az is igaz viszont, hogy egyik nagyapámat kitagadták a családból züllött élete miatt. Mondanom sem kell, hogy ő a biliárdasztal. Állítólag e y másik feslett életű rokont, kártyaasztalkát vette feleségül. A fennmaradt képek szerint viszont asztalkának jó lábai voltak... A családi feljegyzések egy szegény rokonról is megemlékeznek, aki ugyan külsőre ránk. asztalokra hasonlít, de kétkezi gyalús lett belőle és mi csak padnak nevezzük. Nem szívesen beszélek azokról az el- satnyult rokonaimról sem, akik eszpresszókban élnek és mihaszna székek tartják el őket. Dehát minden családban vannak szégyenfoltok és ránk asztalokra végtére is nem ez a jellemző. Mert mi minden körülmények között megállunk a lábunkon 1 A GYUFASZAL Ne is vigasztaljanak, nagyon el vagyok keseredve. Ügy érzem, hogy elhibáztam az életemet, inkább fog- piszkálónak kellett volna lennem. Higgyék el, borzasztó ebben a dobozban százával 6Zorongani. Semmi lehetősége a magamfajta gyufának, hogy kiemelkedjen ebből a tömegből. Pedig mennyit dühöngtem a sorsom miatt! Csodálom, hogy még nem lett piros a fejem... Mostmár persze belenyugodtam a megváltoztat- hatatlanba. Leszámoltam! mindennel, hisz az élet úgyis csak egy fellobbanás. Ne is próbáljanak vigasztalni — megmérgeztem magam. A fejem tele van foszforral... AZ AGY Azt hiszem mindenki előtt világos,, hogy mi vagyunk a legszorosabb kapcsolatban az emberekkel. Bernünk zajlanak le az ember legfontosabb funkciói: elsősorban a mindennapi alvás, av tán a halál, a születés, sőt ez utóbbit megelőző teendők is... Ettől függetlenül egyáltalán nem vagyunk pletvká- sak, pedig higgyék el. lenne mit mesélni. Kérdezzék csak meg a francia ágyat 1 Azt a baldachinját neki. az fotel és csali éjjel ágy. Na és mást... Nem véletlenül ajánlom persze a XIV. Lajos- korabeli francia-ágyat, ugyanis őseink közül ne'-i volt a legjobb stílusa. Mi, mai ágyak, őszintén szólva eléggé faragatlanok vagyunk. Hiába, rossz vér keveredett az erezetünkbe: Madame Recamier-val kezdődött a baj, aztán jött a kanapé, a heverő és szégyenszemre betolakodott a családba a fotel is. Tudják, az aki nappal fotel éscsak éjjel ágy. Na és itt van ez a csővázas kerr.- pingecske — hát ez már vicc! De nem izgatom fel magam, mert még összeszedek valami betegséget, aztán magamnak dőlök... AZ ÓRA Felettébb megtisztelnek azzal, hogy nyilatkozhatom, de őszinte sajnálatomra most nem állhatok a rendelkezésükre. Rengeteg dolgom van, minden percem be van osztva. A POHÁR Épp jókor! Annyi panaszom van, hogy csak győzzék hallgatni. Teljesen beteltem. Különösen az sért, hogy a rosszakaróim elterjesztették rólam, hogy sokat töltögetek magamba. Szerintük akár borról, sörről vagy pálinkáról van szó, nekem mindegy. Az ilyen feltételezések nagyon rosszul esnek, már csak azért is, mert a jó híremre. Node, hamár nő létemre vigyáznom kell a témánál vagyunk, megmondom az igazat: tulajdonképpen a férfiak rabja vagyok. Kezükkel folyton kecses vonalaimat tapogatják és — elmondani is restellem — mindig a fenekemre néznek... A pszichiáter új betege panaszkodik: — Doktor úr, nem tudok így tovább élni. A feleségem ott hagyott és egész családja évek óta nem vesz rólam tudomást. A pszichiáter irigy szemmel néz páciensére és megkérdezi : — Arulla el, kérem, hogyan csinálta ezt? Szegéuy tez — ...ez pedig a gépparkunk.. Czibulás Péter •— Tudja, nekem a balatoni villám is háromszobás..*
