Szolnok Megyei Néplap, 1971. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-01 / 283. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. december 1. Lengyel utakon A Visztula Minden országnak megvan a maga folyója, amely jelképpé nőtt. Ha azt mondják, Temze, Angliával azonosítjuk. A Moldva hallatán rögvest Csehszlovákia jut eszünkbe. De így vagyunk a Dunával, a Szajnával és sok más folyóval is. ' A Visztula sajátos természeti képződmény. Az egyik helyen kis, libaúsztató vizecske. Máshol viszont alig akar megférni partjai között. — Ezer arca van, mint Lengyelországnak — mondják az ittlakók. S ha éppen asztalnál ülünk, tehát ittak is valamit, elfutja a könny a szemüket. Tényleg ezer arcú ország. A sokból én csak néhányat láthattam. Annak is inkább csak a sziluettjét, a kontúrjait. De néhány pillanat így is a fánykép élességével rögződött bennem. A tengerrel szemben Hallottam véleményt az erdőkről is: — Neked ezek csak erdők. Szép erdők. Biztos tetszenek is. Legföljebb még azt mondod, amikor már az ötvenedik bukkan föl az országút két oldalán, hogy de sok van belőlük. Ám ha egy lengyel látja őket, — már az idősebb koorsztályból való, — mindjárt azon kezdi törni a fejét, vajon harcolt-e errefelé a második világháborúban? Ha három lengyel utazik együtt egy gépkocsiban. nem tehetnek úgy meg száz kilométert, hogy valamelyikük ne bukkanna rá régi katonáskodása színhelyére. Nézd csak... Itt is, ott is obeliszkeket, szobrokat, más-más formájú emlékműveket láttam kivillanni a büszke nyírfák és a még büszkébb fenyők lomb-’ jai mögül. És mindenütt sasok őrizték a hősök álmát. Bronz, kő, márvány sasok. — A sok szörnyűség óta már több mint negyedszázad telt el. Még huszonöt év, és alig maradnak az élők között azokból, akik még szemtől szemben, egy az egyben látták a fasizmust. Akik a szenvedéseket átélték, és akik megpróbáltak^ harcolni a szabadságért. Ezért kell a sok emlékmű. Ahogy a nevében is van: emlékeztetőnek. Meg a hősök is megérdempartján ük. Aki a hazáért adta az életét, annak holtában legyen meg az az elégtétele, hogy a túlélők számontart- ják. Hogy nem tűnik el nyomtalanul. Zuhogó esőben, orkánszerű szélben is fölbaktattak velem a westerplattei emlékmű tetejére, hogy szembefordulhassunk a tengerrel és elnézhessünk arrafelé, ahol a hullámzó víz egybesimul az ólomszürke éggel. — Mesterséges hegyen állunk — mondták. — Mi hordtuk össze. Aliik itt meghaltak a második világháború első puskalövéseitől, hősök voltak, így emelkedtek ki kortársaik közül, mint ez a magaslat. Kissé patetikusnak éreztem a szöveget, bár ebben a környezetben, az immár nem a bombákkal, hanem a mindent ellepő dús növényi vegetációval birkózó összedőlt betonerőd szomszédságában, a zord szélben és esőben természetesnek hatottak a mondatok. Át lehetett érezni annak okszerűségét: a hősöket valóban ki kell emelni a hétköznapi élet körülményei közül, ha a kegyelet magasságaiba akarjuk emelni emléküket. Alig fél óra múlva a gdanski nagy székesegyházban álltunk, rideg fenségű díszletek között. Beléptünk- kor kísérőm keresztet vetett. Egymásra pillantottunk. Tekintetünkben kérdés volt: Miért? Miért vetett ő keresztet? Miért csodálkozom én ezen? Lengyelországnak ez is egyik arca, amelyet a katolikus tömegek határoznak meg. Nálunk egészen mások a körülmények. De van egy olyan érzésem, hogy e kérdéseknek a szocializmussal való összeegyeztetésekor nem is startoltunk azonos alapról. Ott áz egyház hatalma nagyobb is volt, egyértelműbb is volt. A liívők hite pedig — nincs rá jobb szó — gyermekibb. Egy más világnézet szemüvegén át odapillantva sem tudtam meghatódottság nélkül nézni azokra a parasztasszonykákra, akik a ches- tochowai kövezeten térdeltek a metsző szélben. Cipőjük sarka félretaposott volt, harisnyájuk stoppolt, kezük dagadt a sok munkától és lila a hidegtől. Ott térdeltek egymás mellett, az imát sut0 togták, közben elnéztek a háztetők felett, amelyeken néhol hófoltok fehérlettek már. Messzire, ahol istenüket sejtették. Gondolom, ezeket az asszonykákat nem az állammal való ellenkezés, pláne nem az azzal való szembefordulás heve vagy szándéka, hanem a sok szenvedés és a kevés öröm vitt a hithez. A munka most a legjobb politika Az ékszerekkel körülrakott Mária-képeket viszont idegenkedve szemléltem, különösen azután. hogy egyre többet volt alkalmam szemügyre venni közülük. Furcsának tűntek azok a — nem nagy. de észrevehető — jelek is, amelyek arra utaltak, hogy a lengyel egyház bizonyos kérdésekben, amelyeknek pedig politikai tartalmuk, súlyuk és jelentőségük is van. az állam álláspontjától eltérő nézetek kifejeződésére is lehetőséget ad. No nem a különvélemény miatt. Inkább azért, mert az efféle gesztusok nehezíthetik a közeledést. Azt, hogy a lengyel egyház éppúgy eltaláljon az állammal való együttműködés helyes és célszerű útjaira, mint ahogy — például — az elmúlt évtizedben a magyar katolikusok eltaláltak. Mielőtt azonban elmerülhettünk volna közös tapasztalataink kajánkodó összegezésében, érdekes látvány vonta magára figyelmünket. Varsóban, a Visztula partján sétáltunk, a tegnapi nagy szélvihart követő napsütéses délelőttön. A folyóból egy gőzös fara állt ki, fenyegetve az eget. Az éjszaka siily- lyedt el, a nagy orkán idején. Egy-két ember őgyel- gett bámuldozva a parton. — Hol vannak a varsóiak? — tudakoltam. — Pesten ilyenkorra nálunk már húszezer ember szorongna a part mellvédjénél. — Dolgoznak — mondta utitársam. — Mi lengyelek, nagyon szeretünk politizálni. Most azt mondták, ez a legjobb politika. A munka. Papp Zoltán Következik: Kongresszusra készülve Ritkaságok gyűjteménye Több mint negyven éven át gyűjtötte össze ritkaság kollekcióját Igor Nyedol szovjet agronómus és ifjúsági író. A gyűjtemény bemutatása legalább 320 négyzetméter alapterületet fényei. Van itt bálvány a Hás- vét-szigetekről, karneolból készült szkita üveggyöngy, bizánci bronzváza. középkori pávás pecsétgyűrű, kókuszdió Űj-Guineából — ahol a híres orosz tudós és utazó Mikluho-Maklaj élt, — valamint megviselt tibeti kézirat. Útban a Rubin Nemrégiben egy Lovics város környékén levő falucska rövid idő leforgása alatt átalakult és felvette a 19. századvégi falunak a „köntösét”. Ä falucska utcáin szál mazsindely es házak jelentek meg; lapos, a földből is alig kilátszó korcsma, valamint füstös kovácsműhely „keletkezett”. A falu az első lengyel televíziós film „natúrjánál-;'’ szerepét tölti be. A több részből álló színes film Wladyslaw Reymont, a lengyel irodalom klasszikusának „Parasztok” című regénye nyomán készül. Ez a film, valamint a ,,Pusztaságban és rengetegben” és az „Áradat” című alkotások nyitják meg a közeljövőben a lengyel televízió színes adásainak programját A rendezők, operatőrök és művészek teljes erővel készülnek a nagy eseményre; a varsói televíziós központban két színes kamerát szereltek fel, video, magnetofon működik, amely hetente egyszer, csütörtökön rövid színes filmeket sugároz. Már lezajlott az első nagyobbszabású kísérleti adás is; Csehov „A dohányzás ártalmasságáról” című elbeszélésének televíziós változatát közvetítettél;. Az adásokat egyelőre még a főváros különböző ré. szeiben elhelyezett néhány tucat szovjet és francia gyárt, mányú színes készüléken veszik. de már megrendeltek a Szovjetunióban néhány ezer „Rubin” típusú színes televíziós készüléket. Az első színes televíziós készülékek a jövő évben jelennek meg a lengyel boltokban. ALGÉRIA: Az első államfői látogatás A strucc értéke Egy pampa-strucc tartalmával együtt — vita tárgya lett egy magán-állatkert tulajdonosa és egy vendéglősnő között, La Fleche francia városkában. Az állatnak megtetszett egy drágakövekkel kirakott óra, amelyet Mimi Pichon asz- szony a nyakláncán viselt. A futómadár letépte az értékes tárgyat és bekapta. A strucc tulajdonosa Raymond Bouillant, felháborodva utasítja vissza a vendéglősnő követeléseit. — Az óra miatt senki sem tulajdonít nagyobb értéket a struccma- daramnak. Kétezer frankot ér és a hasában levő négyezer frankos óra egyetlen garassal sem növeli az értékét! Viszont, ha kivennénk az állat gyomrából, a strucc veszítene szépségéből. Újszülött város Romániában új város született — Mortu. Lakossága főleg a közeli bányákban dolgozó bányász családokból tevődik össze. Az új városban két középiskolát és egy bányaipari iskolát építettek; kórházat és jól felszerelt járóbeteg-ellátó rendelőket létesítettek. A bányászcsaládok esténként filmszínházakba járnak, a fiatalok az ifjúsági klubokat látogatják. A forgalmas üzleti központ nagy áruválasztékkal rendelkezik. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének hivatalos látogatása az első alkalom, hogy magyar államfő Algéria területére lép. A látogatás nagy horderejűnek ígérkezik a két ország kapcsolatának fejlesztésében, hiszen az eddigi együttműködés is gyors és sokoldalú fejlődést hozott. A két ország kormánya az alapvető politikai kérdésekben azonos, vagy nagyon közelálló álláspontot vall. Vonatkozik ez különösképpen a közel-keleti helyzetre, amelynek igazságos rendezésében Magyar- ország egyértelműen az arab népek oldalán áll. Jelentős lehetőségek A két ország között a gazdasági élet különböző területein jól fejlődő és további jelentős lehetőségeket kínáló együttműködés alakult ki. Ezt a következőkben korszerűbb alapokra kívánják helyezni, __s mindkét részről felvetődött a hosszúlejáratú megállapodás megkötésének igénye. 1966-ban műszaki-tudomá- nyos együttműködési megállapodást írt alá a két ország; ez igen jól funkcionál, s jelenleg is több mint 100 magyar; szakértő működik Algériában. 1970 augusztusában gazdasági együttműködési megállapodást kötöttünk, amelynek keretében hazánk 20 millió dollár hitelt nyújt Algériának különböző gépek és komplett berendezések vásárlására. A kétoldalú szállítások értéke tavaly megközelítette a 4 millió dollárt. Fontos feladat kölcsönösen megismerni egymás gazdasági adottságait. E célból magyar belkereskedelmi és gépipari delegáció járt Algériában. Tapasztalataink alapján a magyar import gyorsabban emelkedhetett. A Chemolim- pex Külkereskedelmi Vállalat a Djebel Onk-kal foszfát vásárlására hosszú lejáratú megállapodást írt alá, amelynek értelmében évenként 100—120 ezer tonna foszfátot importálunk. Az 1968-ban megkötött megállapodást a kedvező tapasztalatok után idén újabb , három évre meghosszabbították. Magrar tervek alapján Az algíri olimpiai stadiont magyar mérnökök tervezték, ők gondoskodtak az építkezés során a műszaki irányításról és ellenőrzésről. A korszerű eredményhirdető berendezéseket az Elektroímpex szállította. Nagyobb mennyiségű árammérő exportjára is sor került az idén. A Komplex Külkereskedelmi Vállalat két komplett gyümölcslé vonal szállítására kötött megállapodást algériai partnerével 4.3 millió dollár értékben, s további konzervgyárak, hűtő- házak és malmok exportjáról folytatott tárgyalásokat. Ugyancsak érdeklődnek az algériai partnerek a magyar úszódaruk, baromfiipari berendezések és egy komplett antibiotikum-gyár iránt. Bár a két ország gazdasági kapcsolatai újkeletűek, a viszonylagos földrajzi közelség, Magyarország ipari felkészültsége, másrészről pedig az algériai piacról beszerezhető áruk széles skálája nagy lehetőséget kínál kapcsolataink további fejlesztéséhez. A két országot érintő nemzetközi politikai kérdések megvitatása mellett Losonczi Pál elnök és a társaságában Algériába látogatott magasbeosztású magyar államférfiak minden bizonynyal áttekintik a gazdasági kapcsolatok helyzetét, alakulását is és e látogatás eredményei újabb kedvező lehetőségeket teremtenek majd a két ország közötti politikai és gazdasági együttműködés fejlesztéséhez, N. L, KÉPERNYŐJE ELŐTT Aháeos iít és a többiek A Rádió- és Televízióújság múlt heti számában terjedelmes interjút olvashattunk: Fellegi Tamással, a Tv szórakoztató és zenei főszerkesztőségének vezetőjével készült. Többek között arról, hogy a televízió szórakoztató funkciójának teljes mértékű ellátása érdekében hogyan igyekszik megismerni ,a nézők igényeit, majd ezt követően miként törekszik a nézői igények és a televízió kulturális elképzeléseinek egyeztetésére. a kettő összhangjának megteremtésére. Példaként idézte a magyar nóta esetét. Hogy tudniillik évek óta folyik a vita: kell-e a televízióban ez a fajta kultúrcikk, vagy sem. Hogy bár közönségigény lenne rá, mégis érdemes-e fórumot biztosítani számára a televízióban, mikor izlésformáló hatása általában közismert. Nos, a televízió úgy látszik eldöntötte a vitát: „egy koldusszegény, dalosszívű nótás- legény” dalait kötötte csokorba és nyújtotta át szombat délután a tévénézőknek. Tehát a televízióban kellenek a magyar nóták. És ha kellenek, akkor övezze tisztelet a műfaj „klasszikusait”. Például Kalmár Tibort is, aki mint hallhattuk a dalaiból készült Nótaszó bevezetőjében, olyannyira elfoglalt zeneszerző és énekes volt, hogy évtizedekig nem mehetett szabadságra rajongóitól: énekelnie kellett szüntelen. Volt is mit énekelnie. Életében több mint hatszáz dalt szerzett. Igaz ugyan, hogy mindebből éppen a szerző vallomása szerint csak néhány „bús nótát” vallott magának, meg egypár „vidám emléket”, a sikeres évtizedekből. Arról ez áz adás nem beszélt, hogy a „bús nóták” között számontartotta-e azt a bizonyos Akácos út, ha végig megyek rajtad én című dalt, amelyről kiderült, hogy az ő dalos leikéből fakadt. Az a dal. amelyben a pacsirta minden természetes tulajdonsága ellenére egy fán dalol, mert odaültette szegényt a hozzá nem értés és a bárgyú ostobaság. Hisz ki nem tudja, hogy a pacsirtamadár fenn énekel a légben, a „szántóvetők” örömére. Nem részletezem, e jegyzetnek egyáltalán nem feladata, hogy elemezze a Kalmárdalok esetleges érzelmi és tartalmi bárgyúságait. A hajdan népszerű Kalmár Tibor televíziós ünneplése kapcsán csupán egyetlen gondolatot szeretnék felvetni: vajon mi szükség volt még neves művészeket is csatasorba állítani — Tomanek Nándor, Darvas Iván —, hogy erőtlen, szirupos, már-már giccses dalocskákat, sanzonokat melegítsen fel a televízió, fórumot biztosítva egy divatja múlt műfajnak. A Nótaszóban elhangzott égjük dal refrénje szerint: kár volt érte, kár. A televízió ugj-anis nem akkor jár helyes úton — visszatérve Fellegi Tamás, a nézők igényeivel kapcsolatosan tett nyilatkozatához — amikor kiszolgálja a nézők igényeit, hanem amikor szolgálja a tévénézők érdekeit. Következetes, ízlésre nevelő politikával. Itt említem meg egy másik, szombat esti program számomra kissé érthetetlen turpisságát. Aki látta az UNICEF gálaestjének első részét, tanúsíthatja, hogy rendkívül színvonalas, szórakoztató műsorban, európai színvonalú összeállításban volt részünk. A gyermekek jövőjéért huszonöt éve harcoló nemzetközi szerv jótékonysági estjének programjában csaknem minden európai nemzet szerepelt egy- egy műsorszámmal. így mi is. És ez rendjén is van. Az Állami Népi Együttes egyik bravúros karikásostoros táncát láthatta Európa tévénéző közönsége. És itt, ebben érzem a turpisságot. Hisz egy olyan táncot mutattunk be, amely a hiszékeny külföldi nézőben méltán erősíthette továbbra is a magyarokkal kapcsolatos hamis, pusztai romantika- képét. Miért kell nekünk — s ez a kérdés lényege — a paprikát demonstrálnunk, amikor nemzeti ízeinket akarjuk megmutatni a világnak. Félreértés ne essék, nem a tánc ellen, hanem a válogatás esetleges szempontja ellen szólok. Bizonyára lehetett volna találni, akár a Népi Együttes műsorában is olyan programot, amely a folklór világán belül maradva is jobban tudta volna képviselni nemzeti művészetünket ezen a rangos, színvonalas gálaesten. Zűrzavaros éjszaka Az elmúlt hetek szombat esti gyöngélkedései után a múlt héten a televízió megemberelte magát. Főképpen a szombati nap tartalmas esti programjaira szeretnék utalni. Mindenekelőtt a klasszikus román író, Cara- giale múlt század végén játszódó komédiájának magyar televíziós bemutatójára. Régóta mondogatjuk, hogy többet kellene tudnunk szomszédaink művészi értékeiről. De valahogy a szavakat lassan követi a cselekvés. Ezért volt öröm s 7űrzavaros éjszaka televíziós bemutatója. A megoldásait tekintve színvonalas, a vígjátéki helyzeteket jól kihasználó, a bohózati vígasságtól sem tartózkodó tévéjáték bizonyára sokak számára jelentett felfedezést, jelenthette az első találkozást a századvégi kispolgári mentalitás fonákságait mesterien karikírozó román komédiával. Az egyes szerepekben láthatóan jól érezték magukat a színészek is. Du- mitrache tekintetes urat a televízió képernyőjén ritkán látható Szatmári István alakította nagyszerűen. Kevés szavas szerepében igazi karakterfigurát alakított Szendrő József, akinek sajnos ez volt élete utolsó televíziós szerepe. Horváth Tivadar rendezői munkáját pedig a "játék olajozottsága, egyenletesen gyorsuló ritn musa dicséri, amely a bonyodalomtól — a „szoknya- vadász” tisztviselő feltűnése a parkban, a feleség körül —töretlenül viszi a játékot egészen a tetőpontig, a nagy üldözési jelenet képernyőt is elöntő kavargásáig. Röviden Végh Antalt elsősorban szociográfiai írásai tették népszerűvé, jóllehet otthonosan mozog a novellák világában és volt már sikeres próbálkozása a drámában is. Szabolcs küldette ő az irodalomban, és mint a róla és vele készült Nyitott könyv adásában hallhattuk, ott is érzi igazán jól. otthonosai magát: a szabolcsi embere' ' között Három novella iát mutatta be a televízió, de talán nem a legszerencsésebb kézzel válogatva írásaiból. A Vizit ugyan megéreztethette velünk az író rendkívüli érzékenységét és fogékonyságát a társadalom szociális morálja iránt, de például az Eladó ház cs : ügyes játéknak minősült a képernyőn. A Hamis emberekben elsősorban a párbeszéddel történő atmoszférateremtés művészete ragadhatta meg a figyelmünket. Kiss Ferenc kritikus baráti hangvételű beszélgetése az íróval igen közvetlen hangulatot teremteti Valkó Miháljí' <
