Szolnok Megyei Néplap, 1971. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-30 / 307. szám
’ 1971. december 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP o 9 A bíró az emelvény mögött ült. A vádlott vele szemben a pulpitus másik oldalán. Borostás arcába ágyazott apró szeme körül mély ráncok. Az izgalom. a tilos * veszélyes, kacskaringós útjai rajzolták a 24 éves fiatalember szeme köré a korai szarkalábakat. Nagy György, a szolnoki bérházak hírhedtté vált fosztogatója, a bőkezű gavallér. a pénzes haver, az éjszakai szórakozóhelyek könnyelmű törzsvendége már nem az a nagy vagány, amivé a lopott tízezrek tették pár hónapra. Megtörtén, elkészülve a lep-osszabbakra állt a bíróság előtt és vallott. Mindent beismert, azt is. amiről még a károsultak sem tudtak. Lapunk szeptember 10-i számában megjelent cikkből megismerhettük az elszánt betörő tiszavirág életű „gazdagságának” történetét: módszerét lopássorozatának legdurvább és legnagyobb fogásait, utolsó sikertelen kísérletét és lebukásának körülményeit. Tizenhárom rendbeli vagyon elleni bűncselekmény, alig tíz hónap alatt. A lopott érték megközelítőleg 130 ezer forint. Csupán a kihasznált két nagy „ziccerből’’ áprilistól augusztusig több mint 90 ezer. A Vöröscsillag út 4. szám alatti bérház egyik lakásában talált 47 ezer, forint készpénz volt az első nagy „zsákmány”. a Jászkürt utcai 45 ezer forintról szóló betétkönyv volt a második. S a következmény a szolnoki járásbíróság ité'e- te. Nagy Györgyöt rablásért. lopásért és közveszélyes munkakerülésért, dr. Rabold Károly tanácsa öt év hat hónapi szabadságvesztésre ítélte. Mikor ítélethirdetés előtt a bírói testület vosszavo- nult, a vádlott az utolsó szó jogán ennyit mondott: „Bármilyen büntetést kapok. megérdemlem.” Az ítéletet kihirdették és Nagy György lemondva fellebbezési jogáról azonna) tudomásul vette. K. K. Szennyvíz bírság Az élő vizek ipari eredetű szennyeződése aggasztó méreteket ölt. A folyó vizekbe bocsátott mérgező anyagok nemcsak az ivóvíz ellátást nehezítik, de a vizek biológiai életét is bénítják. A népgazdaságilag káros folyamat mielőbbi megszüntetésére a negyedik ötéves terv időszakában jelentős összeget költünk a szennyvíztisztítási program végrehajtására. A program keretében a szennyvíztisztító és felszíni víztisztító műveket gyártó vízgépészeti vállalat kunhegyesi gyáregységében, csaknem negyven millió forintod rekonstrukciót hajtanak végre. Az új beruházással a kunhegyesi gyár a jelenlegi ötven milliós évi termelését megkétszerezi; száz millió forint értékű felszíni és szennyvíztisztító berendezést gyárt majd. Az üzem márkás szennvvíztisztító berendezései működnek már többek között a csepeli fémművekben, Nyíregyházán, Kisvárdán, Budaörsön. Sopronban. JOGSIK LAJOS; Az öngyilkos civilizáció A civilizáció nemcsak áldásos eredmények hordozója. hanem átkos mellékhatásoké is. A füstköd — sajnos — már nem ismeretlen hazánk nagyvárosaiban sem. a szennyezett vizek, a fertőzött, pusztuló talaj okozta gondokkal egyre sűrűbben vagyunk kénytelenek szembenézni. Világméretű probléma első hazai feldogozása Jócsik könyve. úttörő munka tehát. A kötet — amelyet a Közgadasági és Jogi Könyvkiadó gondozott — tizenhárom ~ fejézete átfogó képet nyújt mindarról, amit emberi környezet címszó alatt szokás összefoglalni. Tény, hogy az ipar, az agrotechnika fejlődése, az életkörülmények korszerűsödése nemcsak fényt szőr, de árnyékot is vet mindennapjainkra. Pusztul az erdő. ritkul a vad- és halállomány, a levegő kén. és ólomszármazékoktól terhes. a városokat már-már eltakarják a szeméthegyek... A magunk teremtette gondokat magunknak kell enyhítenünk és megoldanunk. Jócsik nagy anyag- ismerettel, széleskörű tájékozottsággal nemcsak a tényeket sorakoztatja fel, de tág teret szentel azoknak az erőfeszítéseknek is — a Szovjetuniótól Japánon át az Egyesült Államokig — amelyek a környezetve* delem sokrétű teendőit jelzik. Igaz. még csak kezdeti eredményekkel. (m) Vannak közöttük olyan darabok, amelyek a csalódásig hasonlítanak a régi gobelinekre, vagy a XV. Lajos korabeli csodaszép bútorhuzat-selymekre.., Nincs olyan ház Lengyelországban, ahol ne akadna edénytörlő, törülköző, szalvéta, abrosz vagy függöny a Varsó környéki Zyrardówból, az „1905-ös Forradalomról elnevezett Lenipari Gyárból. A zyrardówi termékeket nemcsak Lengyelországban ismerik: eljutnak a világ minden részébe. A színpompás lengyel lenáru vásárlói közé tartozik a Szovjetunió, Franciaország, Anglia, Japán, az NSZK, Svájc, Olaszország, Ausztrália, az Egyesült Államok és még sok más ország. Ez a lengyel gyár évente több mint 4 millió folyóméternyi lenszövetet szállít külföldre. HAZUDJ IQ AZ AT! Oscar Wilde a századforduló angol irodalmának legismertebb írója volt. Írója? Egy kicsit több, egy kicsit kevesebb is annál. Jelképe, szimbóluma egy egész világnak; megtestesítője mindannak, amit a kifinomult — túlfinomult — polgár. szép- lélek művészetről és . szépségről elmélkedve elképzelt. Wilde, a mindent játéknak tekintő frivol dandy, az extravagáns világfi, a szépség kultuszát hirdető, mindent és mindenkit fölényesen megmosolyogó, gyakra/n öncélúan, szellemes társasági lény személyiségével legalább annyira, vagy még jobban hatott kora sznobjaira, mint írásaival. Wilde amellett, hogy rendkívül szellemes, rendkívül éles szemű író is volt. Annak ellenére, hogy embertársai és általában az emberek egyáltalán nem érdekelték — legalábbis fénykorában nem — észrevette a társadalom fonákságait, a korabeli angol felső közép- osztály beidegződött szokásainak, törvényeinek, egész életrendjének tartalmatlan- ságát és furcsa ellentmondásait. Észrevette és kigúnyolta őket. Az író, aki tagadhatatlanul sok mesterkéltséggel, másodlagossággal, de mégis megragadóan vonzó szellemességgel alkotta meg népszerű színdarabjait, elsősorban nem az irodalmat, hanem magát az életet tekintette igazi műfajának. Zsenialitásom az életemben van, műveimre csak a tehetségemből futotta — mondotta. Vagy csak mondják róla, hogy mondotta? Az adott esetben teljesen mindegy. A lényeg az, hogy e mondás jellemző és igaz. A zseniálisnak szánt élet- utat nem sikerült Wildenak következetesen végigjárnia. Népszerűségének csúcspontján kínos botrány középpontjába került, börtönbe zárták, s bár ebben az időben írta legszebb, legmaradandóbb írásait, olvasói elpártoltak tőle. Szegénység, megalázottság, feledés lett osztályrésze. A Hazudj igazat! — eredeti címén Bunbury — egyike Wilde legsikeresebb darabjainak. Tulajdonképpen mindaz elmondható róla, ami az író életútjának sikerekben gazdag első időszakáról elmondható: frivol, játékos, senkit és semmit komolyan nem vevő, mindent és mindenkit fölényes gúnnyal megcsipkedő írás, hallatlanul magabiztosan, a színház tökéletes ismeretében, nagyszerű technikai biztonsággal megírva. Szereplői, amellett, hogy az író szellemes paradoxonjainak szócsövei, tu-* lajdonképpen nem többek afféle marionett figuráknál, amelyeket a dramaturgiai követelményeknek megfelelően lehet rángatni; de — Wilde-hoz méltó paradoxon! — éppen azáltal, hogy üres marionett figurák, tudják koruk jellegzetes típusait tökéletesen kifejezni. Az éles szemű gúnyolódni kívánó író csalhatatlanul talált rá ari’a, amin gúnyolódni érdemes : a felszínes és frivol bohózat így nyert tartalmat, szinte akaratlanul. A Szigligeti Színház színpadán bemutatott zenés változat — átdolgozta és a verseket írta Szenes Iván, zenéjét szerezte Bágya András — csaknem teljesen érintetlenül hagyta a darab szerkezetét, de ezt az ironikus- szatirikus hangot felerősítette egy kicsit. Szenes Iván versel tele vannak Wilde szellemes, paradox fordulataihoz nagyon is jól simuló csattanókkal, játékos ötletekkel; ez bukkan fel helyenként a zenében is, például a második felvonás Erkelt is találó grimasszal idéző operafinálé paródiájában. A darab legmaradandóbb értékének, a szatirikus-ironikus hang felerősítésének köszönhető, hogy a mű kitűnően megszerkesztett, de fél évszázad alatt mégis csak megkopott mechanizmusának, dramaturgiai fogaskerekeinek csikorgását-kattogását egyáltalán nem lehet észrevenni. Bor József rendezése számtalan mulatságos ötlettel dúsította fel az előadást, és nagyszerű játék-lehetőségeket teremtett a színészeinek is, de egy árnyalattal talán harsányabbra hangszerelte, mint ahogy azt a darab megkívánta. Bár ez egyetlen i percre sem bántó: a színpadi játék akkor is megtartja egységes stílusát, amikor az irónia paródiába fordul, és ez a stílus tökéletesen megfelel a mű szellemének. Sajnálatos azonban, hogy a hangulatos és jó zenét, ami nem több találó és kifejező kísérőzenénél, önálló zenei produkcióként akarja az előadás érvényre juttatni. Ez nem egy esetben a ritmus, a szerző által szinte tökéletesre csiszolt jelenet-ritmus kárára válik. így például hiába adja elő igen jól második felvonásbeli duettjét Hubay Anikó és Mucsi Sándor, e kettős előadáson belüli túlhangsúlyozása a hibátlan színészi és énekesi teljesítmény ellenére is megakasztja az egész produkciót. Ennél a tévedésnél sokkal nagyobb hibákat is feledtetne azonban a két férfi főszereplő, ifj. Üjlaky László és Sombathy Gyula nagyszerű játéka. Ezeket a szerepeket, meggyőződésem, az egész országban, sőt, talán egész Közép-Európában nem lehetne jobban kiosztani, jobban eljátszani. Könnyeden, szinte észrevételnül váltanak át prózáról énekre, táncra, és az ugyancsak hibátlan énekes-táncos teljesítmény mellett is hiánytalanul érvényre tudják juttatni a szöveg csattanóit. Humoruk, amelyről számtalan apró játék-ötlet tanúskodik, ellenállhatatlan, nagyszerű stílusérzékkel ötvözik egybe az iróniát és öniróniát. Nem hiszem, hogy egy született angol hitelesebb, hamisítatlanabb „original eng- lish gentleman” lehetne, mint például ifj. Üjlaky László. Az ő dinamikus kettősük, amellett, hogy színpadra idézi Wilde igazi szellemét, valósággal motorja az egész előadásnak. Agárdy Ilona Gwendolen- je jól eltalált, fanyar humorral és mértéktartó színészi eszközökkel megrajzolt figura. Nagyszerű pillanatai vannak; kár, hogy a zenés részekkel nehezen tud megbirkózni. Ahelyett, hogy színészi eszközökkel hidalná át az énekszámoknál megmutatkozó nehézségeket, a zenét igyekszik mindenáron érvényre juttatni, és ez, sajnos, a szövegmondás érthetőségének is kárára válik. Sajnálatos ez annál is inkább, mert a prózai jelenetekben nyújtott hibátlan teljesítménye alapján meg lehetünk győződve arról, hogy színészi eszközökkel ezeknek a zenés jeleneteknek a problémáin is úrrá tudott volna lenni. Csomós Mari korrekt eszközökkel, technikailag hibátlanul állította elénk Cecily alakját, de a figura igazi megformálásával, azzal a bizonyos művészi plusz-szal adósunk maradt. Igaz viszont, hogy az énekszámokat ő hibátlanul adta elő; a zenés jelenetekben oldódott fel, és nyújtotta a tőle megszokott teljesítményt. Az előadás színészitek legjobban vitatható pontja Sebestyén Éva Lady Brack- nellje. Nem' teremt figurát, nem alkalmazkodik az előadás stílusához; direkt módon, csak az adott pillanatra koncentrálva érvényesíti poénjeit. Ezzel valószínűleg estéről estére learatja majd a közönség egy részének tapsait, de játékénak sem a darabhoz, sem az előadáshoz nincs sok köze. Mucsi Sándor és Hubay Anikó ri- amint már említettük — egy-egy jól sikerült karakter alakítással járul hozzá az előadáshoz. Külön szeretnék szólni két epizód- szereplőről: Czibulás Péter és Hollósi Frigyes a mű szelleméhez alkalmazkodó, mulatságos színészi ötletek tucatjaival fűszerezte a két lakáj figuráját, hallatlanul mulatságos perceket szerezve a nézőknek. Játékuk ékes bizonyítéka annak, hogy nincs kis szerep... Székely László díszletei nem csak tetszetősek és jól játszhatóak, a szépség és a szépelgés együttes jelentkezése, ami Oscar Wilde korára és életművére is jellemző, ott érezhető már a díszletekben is. Csik István COCXX»CO(X>COOOCOCOOCOOOOOOCOŰOOOOOOOOOOCOOI V. LOM mi I: A Uitdes méiiék A igazgató dolgozószobájába óvatosan besomfordált egy szerény, csinos külsejű férfi, s tenorján 'közölte: — Bocsásson meg, Valentyin Szer- gejevics; Petrov vagyok... — Petrov!? — rikkantotta a direktor. — A vezetőség nevében engedje meg, hogy üdvözöljem önt abból az alkalomból, hogy elnyerte a „Mintaférfi” díjat. Az ön rrutatói lettek a legmagasabbak a vállalatnál. Ügy is mondhatnám, világszínvonalon állnak! — Világszínvonalon... — suttogta Petrov, s szemében érthetetlen szikra gyulladt ki. — „Isteni szikra!”, — értette meg azonnal az igazgató, majd elégedetten így folytatta: — Pontosan azon! Idézem az osztály jellemzését önről: „Nem dohányzik. nem iszik, nem hulígánko- dik...” Tiszta „nem”! A könvvtár jellemzése: „Nem veszített el egyetlen könyvet sem!...” A szakszervezeti bizottság jellemzéséből: „Nerr felejtkezett meg egyetlen szakszervezeti vállalás teljesítéséről sem!.. ” — Vegetáriánus is vagyok, — tette hozzá halkan Petrov. Az igazgató felemelkedett és odalépett Petrovhoz. — Boldog vagyok, hogy megszoríthatom az ön példamutató kezét! ön egy igazi hiteles mérték! Petrov szerényen vizsgálgatni kezdte a cipője orrát. — Valentyin Petrovics, engedjen el engem! Nem lehetek hiteles mérték, bár erre mindösze csak egy okom van, — nincs ugyanis bórám! — Burája?! Miféle búrája? — No. hát természetesen üvegbű- rám! Hiszen minden igazi példamutató embernek és hiteles mértéknek üvegbúra alatt a helye. Az igazgató gondterhelten játszadozott a szemöldökével: ' — Erről valahogy teljesen elfelejtkeztem. Valóban, üvegbúra nélkül a hiteles mérték sem hiteles mérték, sehogy se néz ki... Hm... Na, és hogy fog lélegezni a búra alatt? És hogyan jön onnan ki? — Levegőt fogok belélegezni, — mosolyodott el bölcsen Petrov. — kimenni pedig az ajtón fogok. Ezen kívül szeretném javasolni, hogy állítson fel benne egy kevésbé drága cseh garnitúrát. A természetszerű szükségletek céljából, természetesen, szükség van fürdőszobára és toalettre is. — Micsoda?! — Föltétien külön legyenek egymástól! Ezen kívül javasolnék még két ráadás helységet — a feleségem és leánykám számára. — Petrov! Nekem úgy tűnik, hogy maga egy háromszobás lakást akar kérni' Igazam van? — De. hiszen üvegbúra alatt kel! lennem, drága Valentvin Szergeie- vics! Mi?... — mondta á ..hiteles mérték” és ártatlan, kérdő tekintetet vetett az igazgatóra... Molnár Sándor fordítása foglalt helye lehet az RENDKÍVUL.1 totó jutalomsorsolás K K. & MI. FlttláSI BITI TOTÓSZELVÉNYEK KlZilT! l társasutazások az 1972. évi, MÜNCHENI OLIMPIÁRA i
