Szolnok Megyei Néplap, 1971. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-30 / 307. szám

1871. december 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Négy miniszter a jövő évi export kilátásairól (Folytatás az 1. oldalról.) — különösen a divatcikkek esetében — alapvető felté­tele, hogy a vállalatok ru­galmasan alkalmazkodjanak az igények gyors változásai­hoz. Tovább kell tehát fej­leszteni az ipari és a kül­kereskedelmi vállalatok együttműködését az export előkészítésében és lebonyolí­tásában egyaránt. Szélesebb piaci bázist kell kiépíteni, javítani a mintakészítés és a kollekciózás színvonalát, gyprsaságát, vagyis az egész együttes piacszervező munkát. Nemcsak új piacok szerve­zéséhez, hanem a meglévők megtartásához is elengedhe­tetlen, hogy határidőre, jó minőségben és az előírt fel­tételek betartásával készítsék el termékeiket az üzemek. *— A könnyűipar feldolgo­zó iparágaiban 1968 óta 40— 50 százalékkal csökkent az export állami támogatása. Ez az eredmény már bizo­nyos struktúra-változást is jelent, hiszen a korábbi tá­mogatás ily jelentős részét a vállalatok csak úgy tudták nélkülözni, hogy meggyorsí­tották a korszerűbb, gazda­ságosabb cikkek gyártását. A követelmények azonban ezen a területen is nőttek, tehát az eddiginél nagyobb gon­dot kell fordítani a struk­túra korszerűsítésére, s nem utolsósorban az üzemszerve­zés korszerűsítésére, amely ugyancsak szükséges a ter­melési költségek csökkenté­séhez. mert helyzet miatt — amelynek ■ javítására egyéb­ként a MÉM programot dol­gozott ki — néhány ezer tonnányi vaj importjára ke­rül sor. Ezzel egyidőben visszafogjuk a magyar sajt­exportot. hogy a belföldi el­látás ne szenvedjen hiányt. A zöldségtermesztésnél is jelentős helyet foglal el a hazai fogyasztók érdeke. Mint ismeretes, a zöldség- termesztés fokozására köz- gazdasági intézkedéseket ho­zunk, növeljük a paradi­csom, a fűszerpaprika fel- vásárlási árát. Ázt várjuk, hogy ez az intézkedés az ex­portra is kedvező hatással lesz. * Dr. Horgos Giula: — A kohászat és a gép­ipar exportja 1971-ben vala­mivel kisebb rr értékben nőtt, mint azt az államközi-egyez- mények konti gensei és ' a vállalatok adottságai lehető­vé tették volna. E helyzetet miniszteri értekezleten és a vállalatokkal folytatott kon­zultációkon elemeztük, s megfelelő intézkedéseket tet­tünk az export növelésére. — A szocialista országok­kal az elmúlt hónapokban kötött államközi egyezmé­nyek a jövő évre kedvező kereteket biztosítanak a gép­export fokozására. A keretek kitöltése rende­lésekkel jó úton halad, ami vállalataink piaci munkájá­nak és a külkereskedelmi szervekkel való jó együtt­működésének tulajdonítható. Megvan tehát a reális alap­ja annak, hogy 1972-ben a rubelelszámolású országok­ba irányuló gépexport az ideihez képest mintegy 16 százalékkal növekedjék. Kü­lönösen nagymértékben nő gépexportunk a Szovjetunió- ba. — A dollárelszámolású or­szágokba is a szocialista or­szágokéhoz hasonló mérték- bei. kívánjuk növelni gépex­portunkat. A tőkés országok­ban a magyar gépipari vál­lalatok az idén jelentős lé­péseket tettek piaci pozícióik megtartására, sőt a kölcsö­nös érdekeknek megfelelő kooperáció létesítésével azok kiszélesítésére. A forgalom bővítését elősegítik az utób­bi években kötött kormány­közi megállapodások, a hi­tel- és a műszaki-tudomá­nyos egyezmények is. Igen fontos továbbra is a válla­latok kitartó piaci munkája, a szerviz- és vevőszolgálati hálózat továbbépítése, a vál­lalati kirendeltségek hálóza­tának bővítése és általában mindaz, ami a kulturált kül­kereskedelemnek nélkülöz­hetetlen feltétele. Mindenek­előtt azonban elengedhetet­len a gyártmányok állandó korszerűsítése, és a kifogás­talan minőség. Az export nö­velése tehát komplex, sok­irányú intézkedést igénylő feladat. A minisztérium is minden rendelkezésére álló eszközzel támogatja ennek teljesítését Határidő előtt A borsodi szénbányák üzemeiből a szerda délelőt­tös műszakon felszínre szál­lították az éves terv teljesí­téséhez szükséges utolsó csille szenet. Az év hátralévő részében terven felül még 35 000 tonna szenet termel­nek. A borsodi szénbányák üze­mei szinte egész évben hagy nehézségekkel küzdöttek. Állandósult a munkaerőhi­ány, a legtöbbet termelő üzemekben, Lyukóbányán széttöredezett szénrr. ezőben kellett újra és újra kiala­kítani a frontfejtést, míg a feketevölgyi fejtésben a geo­lógiai viszonyok okozta el- vizesedés miatt keletkeztek problémák. A nehézségek át­hidalása mellett a tervtárói nagytermelékenységű mun­kahelyen, valamint a szuha- völgyi bányaüzemnél komp­lex gépesítésű, önjáró tám- berendezéssel ellátott gépe­sített termelést valósítottak meg. 1 Az év első felében mutat­kozó elmaradás pótlását és a terv határidő előtti teljesí­tését többek között az is le­hetővé tette, hogy a szocia­lista brigádok szabad- és üzemszüneti napokon önként vállalt kommunista szomba­tokat tartottak. Ezek során megközelítőleg negyedmillió tonna szén termelésével se­gítették a terv teljesítését. Dr. Dimény Imre: — A jövő évi külkereske­delmi tervek összeállításakor ismét érvényesült az az elv, hogy csak akkor lehet szó a mezőgazdasági és élelmiszer­ipari termékek exportjáról, ha ezekből a cikkekből meg­felelő a belföldi ellátás. Ép­pen ezért az említett cikkek külkereskedelmi forgalma magán viseli mindazokat a vonásokat — eredményeket és gondokat —, amelyek ma jellemzik a hazai élelmiszer- gazdaságot. A népgazdaság­nak ez az ágazata oly mérték­ben fokozta a kenyérgabona- és a takarmánytermelést, to­vábbá, például a sertés- és baromfitenyésztés eredmé­nyeit, hogy ez már a külke­reskedelmi forgalomban is lemérhető. Kétségtelen azon­ban az is, hogy a mezőgaz­daság egyes ágazataiban mu­tatkozó stagnálás vagy visz- szafejlődés kedvezőtlenül be­folyásolja a külkereskedel­met — Az élelmiszergazdaság 1972. évi külkereskedelmi forgalma meghaladja majd az 1971. évi szintet Jövőre a külkereskedelem minden , eddiginél több mezőgazda- sági terméket szállít feldol­gozott állapotban, tehát elő­nyösebb értékesítési feltéte­lek mellett külföldre. A nö­vényi eredetű termékek ki­vitele dinamikusabban nő, mint az állati eredetűeké, s így az állati termékek idei kiemelkedően magas export­aránya mérséklődik. A dollárelszámolású kül­kereskedelmi forgalom ban — 4 különösen az exportban — erőteljesebb növekedést irá­nyoztunk elő. A többlet-ex­port nagy részét a konzerv­félék és a vágott baromfi al­kotják. A rubelelszámolású országokkal is élénkül az export-import. Ezekbe az or­szágokba a tervek szerint kö­rülbelül 13 millió rubel ér­tékű áruval többet szállítunk, mint az idén. Valamivel több húst és húskészítményt ex­portálunk az ideinél a szo­cialista országokba, és fokoz­zuk a minőségi borok, a friss gyümölcs és a gabona kivi­telét is. — A mezőgazdasági ter­melés fokozódása lehetővé teszi, hogy 1972-ben — az 1971. évihez képest — csak­nem 2 kilóval növekedjek az egy főre iutó belföldi húsfogyasztás, s ugyanakkor az ország szempontjából to­vábbra is kedvezően alakul a hús export-import egyen­lege. Az ideihez képest va­lamivel fokozódik a húsipari export, főképpen sertésből. Ugyanakkor a szarvasmarna- | • tenyésztésben kialakult is­A túr kévéi szakasz Sokféle társadalmi munka van. Mind önzetlen és mind önként vállalt. Kádár János, a társadalmi munkások százezreiről szokott szólni. A pártban, a KISZ-ben, a népfrontban, a szakszerve­zetben, a nőmozgalomban és máshol fáradozó százezrek­ről. Nincs közöttük rangsor. Ami szívből jövő, egyik sem kisebb értékű a másiknál. A munkásőrség is e sorba tartozik: Nem könnyű meg­bízatás. A mezőtúri Dózsa György munkásőr század negyedik szakaszából tizenhármán ti­zenöt éve szolgálnak. A túr- kevei szakasz ez. A vendéglőben ebédnél ta­lálkozom a szakaszparancs­Somogyi Lajos háromszoros kiváló parancsnok nokkal, Somogyi Lajossal. Kérem, jó lenne ha páran összejönnének. Félóra múl­tán hat ember vár a tanács­házán. — Nem régen riadónk volt — mondja Somogyi. Másfél óra alatt én már harcértéket jelentettem. Soós István a Búzakalász Tsz gépkocsive­zetője tanyáról bejött olyan betegen, hogy majd össze­esett a hátizsák alatt. Kiss elvtárs, a megyei parancs­nok helyettese küldte haza: hogy lehet ilyen állapotban bejönni? Ilyen a szakasz szelleme, így is indultak. — Vad András volt akkor a városi párttitkár nálunk. Az ellenforradalom után összehívtak jópárunkat egy estére a tanácsházára. El­mondta, hogy miről van szó. Az ellenség márciusra szer­vezkedik. Nem várjuk tét­lenül, fegyvert adunk a munkásoknak, parasztoknak. Nem lakodalom lesz, ki-ki menjen haza és gondolkod­jon ezen. Senki nem moz­dult. Még akkor este megala­kult a harminckét tagú sza­kasz. ‘Nagy Sándor szól közbe: — Csak ennyien léphet­tünk be. De jópáran hetekig kijártak velünk a vásártérre, a lövészetre, hátha bekerül­nének. Lövész-szakasz most ez, de lovasokként kezdtek. A Nagykunsági Állami Gazda­ságban gyakoroltak minden szdfnbat délután. Ma is de­rül még mindenki: Nagy Sándort hogy vágta a po­csolyába a ló, Somogyi La­jos is akkorát bukfencezett, ki se látszott a hóból. A másfél évtized sok em­lékből állt össze. Nehéz esetékből és kedélyes törté­netekből. A legfrisebb T. Kiss Mihályé a Vörös Csil­lag Tsz tagjáé. Eltervezték feleségével, hogy a mostani szilvesztert, újévet a fiuknál töltik. A minap jött a pa­rancs: T. Kiss Mihály őr­szolgálatba megy újévkor. Mezőtúron adnak szolgá­latot, 16 kilométerre innen. Biciklivel 'járnak át. Nagy Sándor a Búzakalász Tsz tagja tavaly úgy átázott mire odaért, hogy teljesen ruhát kellett cserélni. Az is vele esett meg az idén, hogy ko­rán elfogta a diverzánst. *Yé- delmi gyakorlatot tartottak Kunhegyesen. Terv szerint az ellenségen akkor kellett rajtaütni, mikor már rob­bantott. De Nagy Sándor már kinn elcsípte őket. Ak­kor Bíró János rajparancs­nok másik két munkásőrt küldött. Azok is túl korán lecsaptak. A szakaszparancsnok na­gyon megmérgesedett, hisz . ez az éberség felborította az egész gyakorlatot. órás foglalkozásra hat-nyol órát készülök. De mindii újrakezdem. . Katona Imre ÁFOR dől gozó: Mikor ötévesek let tünk, megbeszéltük, hog; tartalékba megyünk. Marad tunk. Tíz évkor azt mond tűk, megvárjuk a tizenötöt Katona Károly tsz brigád vezető: Most abban marad tunk, húsz évet illene tölteni Esetek. Várkevei Mihály, öreg tizenkilences életkora miatt korábban leszerelt, öt­ven éves házassági évfordu­lóján azt kívánta, ott legye­nek egykori munkásőr tár­sai. Árvái Imre, a Vörös Csillag Tsz tagja násznagy volt a keresztfia lakodal­mán. Menni kellett a mun­kásőrségbe, félbehagyta a lakodalmat. Acsádi Lajos, a Vörös Csillag Tsz tehenésze ünnep-vasárnap is dolgozik. Ezért szabadnap jár. Mindig akkor veszi ki, ha a mun­kásőrségben van elfoglaltsá­ga. Szurcsik István elnök — szintén alapító munkásőr — szólt már neki érte, ne rö­vidítse így meg magát. így legalább senki nem mond­hatja, hogy helyettem dol­gozik — válaszolta Acsádi. Katona Imre a szabad szombatokat szokta elcserél­ni, szombat délutánonként tartják a szakaszfoglalkozá­sokat. Garaguly János ács és Donkó Mátyás segédmun­kás fiatal munkásőrök. Be­hívták őket összevonásra. A munkahely kérte felmenté­süket. A két munkásőr meg­ijedt: inkább vonják le a szabadságukból, ha másképp nem megy, de a szakaszt nem hagyhatják cserben. Újságíró: Nem fáradtak el a tizenöt év alatt? Somogyi Lajos, a városi tanács osztályvezetője: Bi­zony sokszor eszembe jutott, ha kudarc ért, nem kény­szerít engem erre senki, csi­nálja már más is. Egy két­Most kiváló szakasz a túr- kevei. Gyűlnek a fényképek, az emlékek. Mi volt a leg­szebb? Gondolkodnak. Aztáh azt mondja Somogyi Lajos: — Talán az. hogy a tizen­öt esztendő alatt veszélyes dolgunk nem is igen akadt Mikor megalakultunk nem reméltük, hogy ilyen gyor­san megszilárdul a belső rend. Nagy nyereség a mun­kásőrség. De a legnagyobb, hogy olyan népnek tetsző politikája van a pártnak. — hnrzák — 7Mka 5 Nem értek egyet azzal, amit a kútról írt apám. Azt írja, hogy maguknak már nem lesz szükségük vízveze­tékre. Jó lesz az az öreg kút, amíg élnek. Azt is írja, hogy nem futja abból a kis nyug ­díjból árok ásására, csőveze­tékre. Hiszen nem hajlik már a dereka, napszámost kellene fogadni. Ha még az árkot ki tudná ásni, akkor kevesebb lenne a hozzájá­rulás. Mindent egybevetve, jó lesz maguknak az öreg kút vize. Nézegetem a levelét a már annyiszor látott írást, a nagy kézmozdulatokkal formált betűket, amelyeken a me’ - kelt dátum nélkül is látszik a kezek bizonytalansága, a test öregsége. Igen. tudom, az idő elsuhant, elvillant, mint a kertben a füttyös sárgarigók arany szárnycsa­pása. A betűi mögött fel­rémlik az öreg kút. Jól lá­tom földbe süppedt káváiát, a megrepedezett fahengert, amire a lánc feltekerődik és az apró zsindelytetőt, ame­lyen akár a zöld patina, mo­ha virít. Az is az eltűnt éve­ket mutatja. Én is megha­tódok, ha megmoccan hen­nem ez a látvány. De’ más is eszem be jut. Arra is emlékszem apám, amikor nagy esők jöttek és a kút vize kifelé folyt. Za­varos lett, békanyálas és es­ténként kuruttyolás hallat­szott a kútból. Apám is em­lékezhet arra, hogy ilyenkor el kellett menni a harma­dik vagy negyedik szomszéd­ba vízért, de ott sem volt sokkal tisztább. Esőzések idején hetekig hordtuk más- honnét a vizet, mert a mi kútunkban csak nagyon las­san apadt. De az öreg szü­lői házra is emlékezhet, ami a kúthoz közel épült és ma már a föld színén is alig látszik, hogy ott nyolc éve még ház állt. Igaz, tömés­ház volt, földből verték. Nem is bírta sokáig a talaj­víz alattomos nyaldosását. Ugyánaz a víz kezdte ki, az alapjait, amit a régi kút­ból ittunk. Hogy jó lesz még az a víz maguknak? Amíg a ház fiatal volt, bírta. Amint öregedett, könnyebben bírt vele a víz. Talán így van ez az emberrel is. Arra is em­lékszem, hogy amikor aztán valamelyest leapadt, akkor is ki kellett merni,, hogy ké­sőbb használhassuk. Ázt is tudja apám. hogy ez nem­csak a mi kútunkkal volt így, hanem a faluban sok helyen. De eszembe jut még más is. Az iskolában állandóan jódtablettákat osztogattak nekünk, mert a faluban sok volt a golyvás ember. Vala­mi mindig is hiányzott a mi kútjaink vizéből. Én azt hiszem, hogy az igazi tiszta­ság és mindenféle jótékony ásványi só, ami nem volt meg a föld felsőbb rétegé ­ben. Mert a mi kútunkba csak a felső rétegekből gyűlt össze a víz. Nem szűrte meg eléggé a föld. Ki tudja mennyiféle betegséget ittunk nap mint nap. Hányféle fer­tőzéssel birkózott akkor is a szervezetünk, amikor nem tudtunk róla. Olyan mély kutakat pedig, amelyekben jó víz gyűlhet össze, keve­sen ásattak. Sokba került. Nemcsak azért, mert mélyre kellett ásni, hanem azért is. mert szigetelt betongyűrűket kellett volna egymásra rak­ni benne, a fenekétől a ká­vájáig éppen azért, hogy a felső rétegekből ne follyon bele a talajvíz, hogy amire belefolyik, vastag földréteg szűrje meg. Látja apám. annyi minden eszembe jut a régi kútról. Tudom., hogy a törpe vízmű sokba kerül, de azt is tu­dom, hogy az emberi élet mindennél drágább. Azt is írja, hogy öregek már. úgy sem élnek sokáig, és magu­kat már kiszolgálja a régi kút Egyébként is nagyon megterhelné a nyugdíjat a rájuk eső rész. Majd segí­tünk, mert segítenünk kell. Talán azért is, hogy tovább éljenek, hiszen a jó. egész­séges víz ezt is elősegítheti. És még valamire gondolni kell apám. Ezután is élnek a faluban öregek. fiatalok, akik talán nálunk is.erőseb­bek, egészségesebbek és hosz- szabb életűek lesznek, ha a zavaros víz helyett áttetszőt, tisztát fogyasztanak. Mert az embernek nagyon föritos. akár minden más élőlény­nek, hogy napfényt kapjon, friss, jó levegőt és tiszta vi­zet. S hogy mi legyen a régi kúttal? Tudom, hogy sajnál­ná. Azt sem kell betemetni. Abból öntözhetik a kert pa­lántáit. amiket anyám any- nyira szeret. A hövények szomjúságát az is jól oltja és az egészségüknek sem árt, ha rájuk loccsant egy-két bé­kát is. De az ember ivóvize legyen tiszta, hogy tiszta és egészséges maradjon a gon­dolata is. Ami pedig az öregséget illeti, én úgy gon­dolom. kedves apám. hogy idősek élete éppen olyan drága, mint a fiataloké. A törpe vízműről írott levelére, ezt tudom válaszolni, apám. Kiss Dénes A zsámbéki Üj Élet Termelőszövetkezet ezer juhot szál­lított exportra. (MTI Foto — Fehérváry Ferenc felv. — KS) Tószegi Vegyesipari Ktsz pályázatot hirdet főkönyvelői munkakör betöltésére. Követelmény: Ipari mérlegképes könyvelői oklevél, szakmaI gyakorlat. Fizetés megegyezés szerint. A pályázatot 1972. január 20-ig kell a szövetkezet elnökéhez eljuttatni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom