Szolnok Megyei Néplap, 1971. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-25 / 304. szám
Szolnok megyei bd-éplap szatirikus maUékíefc® 504. csípés* % frank Pattons % Gyanakvás Bár Johnny Simpson állandó börtftnlakó volt. hála a rendszeresen Ismétlődő amnesztiának és példás ma* ga viseletének, rendszerint elkerült neki hamar elhaev- ni a komor falakat. S min* den alkalommal, mikor a borsóra került a sor, a bőr- tönnaranrsnok, elmaradhatatlan cigarettáját sziva, odavetette neki; — A viszontlátásig! S valóban ez a viszontlátás meglehetősen hamar bekór-oH-oTptt, S akkor a parancsnok, változatlan komorsággal morogta; — Hallói Végre! Ez alkalommal azonban Johnny olyan piszkos, síkos dologban bukott meg hogy nyilvánvaló volt számára a vlUamosszék. Johnnv azonban szerencsés emhernelc tartotta magát, s meglehetősen hitt abban, hogy véget- gyp>'"'"l4sben fog meghalni. Miután Johnny berendezkedett hosszabb Időre, hirtelen megbetegedett. Először a bftrtftrvkórházban eltávolították a vakbelét. Később panaszkodni kezdett * börtönkosztra: összehívtak; epv konzíliumot, s az összegyűlt fejek egyhangúan úgy határoztak, hogy gyomrának: egy részét el kell távolítani. Az operáló sebész Johnny eme szervének háromnegyed részét eltávolította, eközben hosszú életet kívánt neki — bor, hús. és más gasztronómiai örömök nélkül Két esztendő múlva, a börtön möhel vében egy esz** te<*<fnf>énp« dolgozva, szerencsétlenül járt. A vérmérgezés következtében le kellett vágni a bal kezét... Mikor befeküdt a börtőm kórházba, bement hozzá 8t kórterembe a parancsnok. — Idefigyelj. Johnny •“ mondta neki minden mellé« beszélés nélküL — Ha azt gond -tód hogy nem jöttem rá a tervedre, akkor nagyon tévedsz. Régen kitaláltam a módszeredet, hogy részenként Juss ki a. börtönből Nálunk Amerikában ez nem sikerülhet. Ezt jól jevverd megí És fontoskodva elhagyta a kórtermet. Oroszból fordította; Molnár Sándor Karácsony idején I * “ Pedig te mindig hittél u angyalokban Juciba naplófábál Szeptember ?, Zsóka barátnőm júliusban Irt Bécsből, hogy megismerkedett egy házasságközvetítővel. Én mindjárt tollat ragadtam és csodálkozva megkérdeztem „Csak nem akarsz házasságközvetítő útján férjhez mennt?” Erre ma megérkezett a válasz: „Drága Juetkám. Én házas- ságközvetftőhöz megyek feleségül, mert igaz ugyan, hogy egy kicsit öregecske, de így remélhetem, hogy később, ha elmúlnak a mé- zeshetefc. jól férjhez ed majd". Szeptember 88. Ma a legolcsóbb kalapomat vettem fel. s Kálmán mégis azt mondta, hogv nagyon tetszik neki. Ügy látszik,. Kálmánnak komoly szándékai vannak velem. Október S0. Zsókától levelet kaptam Olaszországból: „Jucikéra, otthagytam a házákságköz- vetítőt, s átdlsszidáltam Olaszba. Jól ismerhetsz, mindig mövészlélek voltam, s ma Is nagyon vonzódom a költőkhöz. Egy olasz milliárdoshoz megvek feleségül, iga., verset írni egyáltalán nem tud. de nagyon szeretem s Líráját", November I« El vagyok keseredve. Kál- mán egy új kalapot vett nekem. Bizonyára csak „esetnek" tart, hogy így áldoz rám. És azt mondta, azért vette ezt az új kalapot, mert epeciel ebben a kalapban még nem csókolt meg. November 10. Kálmán harmadlkán, hatodikén, nyolcadikén és ma is vett nekem egy-egy új kalapot November 18. Kálmán megkérte a kezemet Az eljegyzés is megvolt tegnap. Kiderült, hogy Kálmán női kalapkés/ftő kisiparos. Már el is adta az összes kalapomat és az árán megvette a jegygyűrűt December 1. Levél jött Zsókától: „Édes Jucikéin. Itt vagyok Franciaországban. Lyon városában mert kirúgott az s szemtelen olasz. Kiderült, hogy kiütő, verset is tud Írni és 6 is nagyon szereti & Lírát Gyönyörű ez a Franciaország, csak nem győzöm kalappal, itt pedig most kalap a divat Küldj Juclkám egy kalapot!’* Dénes Géza F. JEVIUSElSKOt. Papucsok Elethü szobrok — Űj stílust • — Nem, a modellen» nagyon fázott a ffitetlen műteremben... (A Weltwoche-ből) Könnyű kereset Megértés — Mi egyebet tehetne szegény, a nagyvárosban, ahol egyetlen fa sincs, mint hogy e tekintetben is a gazdájára épít? | (A Quick- bői) Autós viccek \ A jutalom A francia rendőr megjegyzése, miközben megbírságolja az autóst; — Lehet, hogy nem lépte át a megengedett sebességet Mindenesetre Itt a jutalom a merész kísérletért, Szabály Párizsban a következő esetekben nem kapni taxit: 1. Esik az eső. 2. Csúcsforgalom van. 3. Pályaudvarok, színházak és sport-stadionok közelében. 4 Kora reggel a metró megindulása előtt. i 5. Késő este, amikor a metró már leállt Persze vánnak kivételek Is: még k fenti esetekben is lehet taxit találni, ha az ember éppen nem keresi. Mementó Egy figyelmeztető tábla a nyugatnémet autósztrádán: „Minden figyelmetlen vezető a temetőben köt ki.” Kár az időért Az amerikaiak teljesén feleslegesen tanítják gyermekeiket járni. Inkább ültessék őket mindjárt a volán mögé és tanítsák meg autót vezetni. Nehéz Idők Detroitban egy autóst elitéit a bíróság, mivel ugyanazt a Járókelőt másodszor Is elütötte. Hamarosan oda . Jutunk, hogy nem lesz elég elgázolni való járókelői A dolog így történt. Bementem egy áruházba. A ci- pőosztálvon megkérdeztem, van-e férfi papucs. Az elárusító kislány rámnézett, elmosolyodott, majd így szólt: . — Mindenek előtt jónapot. Óljának hívnak. Hát önt?... Megneveztem magam, bár meglepett a nemvárt fogadtatás. Az elárusító azonban folytatta,: — Nyikolaj Jemeljánovics? Nos, már meg is Ismerkedtünk. Mit szeretne nálunk vásárolni? — Én. tudja, üdülni készülök. Kellene egy pár papucs. Olenyka megrázta lenszfnŰ haját. s még kedvesebben mosolygott — Egy pillanat. Negyvenes méretet visel. Igen? Nem tévedtem? Ah. negvvenegve- set! Bocsánat. Bevallom őszintén, most nem valami nagy a választékunk. De talán nézze meg ezt, Nyikolaj Jemeljánovics. A pulton megjelent előttem egy papucs. melvnek zöld színe volt. fehér rávar- rással. mérpósárga béléssel, ami valamiképp a békára emlékeztetett Mlndjár, elkezd kuruttyolni. Visszahőköltem a pulttóL Olenvka azonban sima mozdulattal. mint egv varázsló,' vésigsímftötta kezével a papucsokat, s hlrtelen a béka- szörnvek helvett apró zöld csónakok úsztak végig a pulton. ' — A papucs színe nagvon előnyös. Főleg akkor, ha van egy kék. vagy zöld színű sportruhája. A7 orra könnyedén kiszélesedik, ez nagvon kényelmes a láb számára, ha széles a lábfeje. Hirtelen eszembe Jutott, hogy a pizsamám valóban zöldes tónusú, ráadásul a lábfejem is meglehetősen széles. „ — Megnyugtatom önt, Nyikolaj Jemeljánovics, hogy elégedett lesz a vásárlással, — mondta Olenyka. Egyszerűen meg fog fiatalodni eb. ben az űj holmiban, bár most is úgy néz ki. mint egy hamisítatlan sportman. — Ugyan, Ólja! Hiszen már hatvan körül járok, — mormogtam meghatva az eladó kislány bókjától. — Abban viszont igaza van, ennél jobb papucsra nem is kívánhatnék magamnak, Megveszem, megveszem-;, „ — Máskor Is jöjjön hoc® zánk, Nyikolaj Jemeljáno® vies, — hívott meg Olenyka szívélyesen. — Köszönöm. ön olyan» udvarias. Olenyka. Mindjárt látszik, hogy gyakorlott e£4 adó. A kislány, felvonta a szem- . öldökét, é* majdnem szeréH nyen kibökte: — Hova gondol, Nylkol&f Jemeljánovics! Teljesen új ember vagyok Itt. Éppen- hogy befejeztem a kereskedelmi technikumot. Eltelt ké*. év. ÜJból szüle» ségem lett egy pár papucsra. És, miután még emlékezten# a kis fehér "Olenykára, elindultam bevásárolni. Már messziről megláttam, ugyanolyan karcsú, szimpatikus, szép lenhajú volt. Csak áUt. két kezét a mellén keresztbe fonta és bánatosan bámult kj a zajos utcára a kirakat üvegén ét. — Jónapot, Olenyka!'. Lám, megint bekukkantottam magához... A kislány azonban egy cseppet sem«*reagált. — Papucsra volna szükségem, — mondtam hangosabban. — Lehet, ml? Egvlk keze gépiesen fel- emelkedett a polc Irányába* keresgélt egy Ideig, majd ac orrom alá nyomott valami filcből készült papucscipőt, aminek tömpe disznóorra volt. Majdnem elröfögte magát... Elfordultam a pulttóL — Nem, nem, hiszen papucsot kértem, drága Ólja. — N® bizalmaskodjon, polgártárs. Én magának nem vagyok drága. Kitépte kezemből a papucsot és á polcra lökte. És ekkor rájöttem: Ólja már valóban nem új ember a kereskedelemben. Molnár Sándor fordítása Totó nyertesek
