Szolnok Megyei Néplap, 1971. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-19 / 299. szám
Hobby — íme, a madárgyűjteményein... SEGÍTŐ kéz Jóleső bűnbánás — Atyám, vétkeztem — mondja bűnbánóan, gyón á/ közben egy éltes hölgy. A pap elcsodálkozik: — Ugyan asszonyom, ne beszélten ostobaságokat! — De ez nem ostobaság atyám 1 Ez valóban megtörtént. — No de az ön korában... — Csakhogy ez nem tegnap történt, ha jól emlékszem. akkoriban 25 éves voltam. — Miért beszél róla akkor éppen most? — Azért, mert még ma is jólesik beszélni róla. T Apók napi ajándék Két 12 éves forma kislány álldogál a háztartási készülékek kirakata előtt. Egy edénymosogató gépen a következő tábla olvasható: „Különleges ajánlatunk — ideális ajándék anyák napjára”. •— Valóban jó ötlet — mondja az egyik kislány. — Ami a mi családunkat Illeti — jegyzi meg a másik — nálunk inkább apák napjára kellene ezt ajándékozni! A kutyarajongó Kovalcsics Z. Albert, a Jóságos arcú művezető, megállt a gépterem végén. Barátságosan rámosolygott Stáczai Mihályra, a gyár új dolgozójára: — Parancsol savanyú cukrot? — Köszönöm. Nem élek vele — mondta szerényen Stáczai, és gépe fölé hajolt. — Kedves barátom, maga új ember nálunk. Tudom, hogy egy új munkahelyen az ember, az első napokban, nagyon egyedül érzi magát. Ha bármilyen emberi, vagy a munkával kapcsolatos problémája van, rendelkezésére állok. Forduljon hozzám bizalommal — mondta a művezető bátorítóan, aztán elsietett. Néhány nap múltán Stáczai segítségkérőén nézett Kovalcsics művezetőre: — Lenne egy probléma... Az a helyzet ugyanis, hogy... Kovalcsics közbevágott: — Talán majd legközelebb. Az Ojzélandnak készülő tökgyalukat kell még ellenőriznem — jelentette ki gondterhelten, ■ elrohant. Másnap délelőtt aranyló napsütés tört utat a komor gépek közé. Stáczai szerényen megállt Kovalcsics előtt: — Volt olyan kedves, és megígérte, ha valami probléma lesz, segít rajtam. A helyzet a következő... A művezető mosolyogva bólogatott: — A legnagyobb örömmel állok rendelkezésére, ha bármilyen emberi. vagy munkával kapcsolatos problémája van. De megbocsát, most rohannom kell. A Dániának szállítandó habverők utolsó szériájával baj van. És elszaladt.' A következő nap delén Stáczai kissé idegesen, de azért még mindig reménykedve, Kovalcsics művezetőhöz fordult: — Arról van szó... Kovalcsics mosolyogva legyintett: —- Boldogan állok rendelkezésére, de ma vettünk fel egy fiatal munkást. Vele kellene néhány szót váltanom. És elfutott. Stáczai még hallotta, amint a művezető odaszól az új dolgozónak: — Ha bármilyen emberi, vagy munkával kapcsolatos problémája van, állok rendelkezésére. Forduljon hozzám bizalommal.„ Galambos Szilveszter Szabadságon — És azután? *— Azután megérkezett a feleségem. t Hogy töltötted a szabadságodat? — Az első hetem csodálatos volt.,, — Vajon megfelelően kezell-e? — Azt nem tudom, de ő az egyetlen állatorvos, aki igazán házhoz megy!... (A Quick-ből) Félév előtt — Pgy látszik, nem számíthatunk valami jő bizonyítványra! _ Lovanbemulatón Művész-sztori — Mosolyogj Csillag, látod, hogy filmeznek? Békéltetek A két srác úgy verte egymást az utcasarkon, mintha most emelték volna meg az egy órára jutó verés normáját, s nekik itt és most kellene bebizonyítaniuk: a szorgalom és a hozzáértés a még oly szigorú norma kereteit is képes szétfeszíteni. A két srác nemcsak verte egymást nagy-nagy szakértelemmel, de legalább még oly szakértelemmel tartott előadást egymásnak és a világnak arról, hogy a tíz év körüli kor semmiképpen sem jelenthet akadályt, ha egy önmagára valamit is adó ember bátran akar meríteni a magyar káromkodások kimeríthetetlen kincsestárából. Szüló vagyok, tehát örök pedagógus. Ahogy ott verték előttem egymást, eszembe jutott boldog gyermekkorom, amikor néha olyan pofonokat és rúgásokat kaptam az ilyen utcasarkokon, amelyekhez fogható csak az volt, amit én adtam gyorsan és keményen vissza. Szép idő volt, jó idő volt, de a kapitalizmus átkos Ideje volt mégis, amikor a szülői társadalom mit sem törődött más gyermekével, akár meg is ölhették volna egymást, ha olyan hülyék lettek volna a gyerekek, mint amilyenek már akkor a felnőttek voltak. Ma azonban más világ van, szülői munkaközösség van. ifjúság- védelem van. kollektív szülői felelősség van, tehát... Igen, odamentem, szétválasztottam a két verekedő srácot, egyiket a jobb, másikat a bal kezemben tartva. Igyekeztem a lelkűkre beszélni: — Dolgozó, felnőtt és becsületes emberek lesztek, de csak akkor, ha már most megtanuljátok fiaim, az egymás kölcsönös tiszteletét és megbecsülését. Ti. gyermekeim. nem tudjátok mi a háború... Ne rúgj belém, kisfiam, mert nem Illik, hogy egy nagyobb bácsiba csak úgy belerúgj... Köpni sem illik... Szóval, kisfiúk, a békét, a békés egymás mellett élést már most, ebben a korban kell megtanulnotok. Ha a felnőtt bácsik, akik annak Idején, de még manapság fs háborúkat robbantottak és .robbantanak ki... ...ne csípj a lábamba, kis kölyök, mert azt nem szeretem, hanem hallgasd csak tovább... szóval, ha a felnőtt bácsik már gyermekkorukban megtanulták volna szüleiktől, meg a felnőttektől, hogy a vitás kérdéseket... Ne mondj ilyen csúnyát. kisfiam, mert ez nagyon Illetlen dolog... tárgyalások és ne az erő útján Intézzék el. akkor más lenne már ma a világ. S ugye, ti is azt akarjátok, hogy másmilyen legyen a világ. Na ugye... mondtam már, hogy ne köpj le, mert az egészségtelen és gusztustalan Is... Látjátok, én most Itt vagyok köztetek. Ti vagytok most a két háborús fél, én vagvok a közvetítő és szépen, hármasban megbeszéljük, miért haragudtok egymásra, ml a diplomáciai státuszotok, meg miegyebek... Te kis dög, ha még egyszer leköpsz... Te. ne rugdoss, az. anyád keservit... Én nem az anyádat szidom.,. Na. szóval, beszéljük meg... ...még hallottam egy kalapos, öreg nő rikácsolását: — Fogják meg a disznót... Nem szégyelll magát, nagy marha lakll és két Ilyen kis gyereket odaáll megverni, a nyílt utcán!... ...zihálva ugrottam be egy kapu alá. Megmenekültem. A fene egye meg az én békéltető fejemet! Gyurkó Géza Városunk szeretett és mindenki által nagvrabe- csiil* festőművésze egv borongó« őszi délután bánatosan könyökölt a ..Juliska Nénihez" becézett italmérés egyik asztalánál. Csak bámulta íehorgasztott fejjél az abroszon maradt ételtolto- kat. mintha abból akarná összeállítani az elmúlt heti étrendet. Néha-néha azért felemelte a felét, hogv sz előtte levő pohárból hörböi- nt tudjon egvet. Hogy a pohárban mi volt azt nem tudom, de hogy nem Jásztej az biztos. Egvszer csak csurom vizesen beátlfiott az egyik barátja. Lerázta magiról 3 yi rét. leült aa síitáihoz é3 (gy szólt: — Zuhog! Mintha dézsából öntenék. — Te! Ez biztos? — írathatod! Eláztam, mint egy ürge. — Nagyszerűi Akkor me- orvéit — Eddig ráértél? Miért most indulsz, amikor zuhog az eső’ — Mert amikor eljöttem hazulról, szeretett nejem azt vágta a fejemhez, hogy őt nem érdekli az én csavargásom és piálásom. Akkor megyek haza, amikor jólesik. Most megyek I Mert most jól esik. Vas» IT Ámba Ala MAMI mIaKb — Végre megérkezett!... Kinek kellene Családom kedvenc eledele a krumpli. Mások azt mondják. Izzad tóle a lábuk. Nekünk nincs ilyen tapasztalatunk, mert nagyon szeretjük sülve, héjában főzve egyaránt. Különösen ilyenkor, télen fogyasztunk belőle sokat Nemrégen előrelátóan több kilót vettem egyszerre, de alaposan megbántam. Ugyanis az egyébként megbízható, közkedvelt szolnoki zöldségboltban ezúttal büdös volt a krumpli. Persze, ezóta csak semmi bizalom. Nehezen Egy toscanai várba amerikai turistacsoport érkezik. — Mikor emelték ezt az épületet? — fordul egyikük az idegenvezetőhöz. ■— A XVI. században — „szaglászni“? Legutóbbi vásárlásomkor óvatosabb voltam, csupán egy szem krumplit kértem. Az eladónfl gyanúsan mért végig, de azért adott, s még jobban csodálkozott akkor, amikor látta, hogy szagolgatom. Rögvest tájékoztatott: „nem a szaga, az ize büdös”... ö már csak tudja... Köszönöm, akkor ném kérek belőle — mondtam, mert ilyen már van otthon. Talán Jobb lenne, ha nem a vásárlók, hanem a beszerzők „szaglásznának” Jobban körül, mielőtt átveszik » krumplit... — esanl — érthető hangzik a válasz. — De miért van úgy meglepve? — Nem tudom megérteni, hogy Jutott eszükbe, hogy pont a vasút mellé építték ezt s várat!
