Szolnok Megyei Néplap, 1971. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-17 / 297. szám

1971. december SZOLNOK MEG ¥ El NÉPLAP •) A termelési és ellátási bizottság szerinti a télen is lesz elég zöldség és gyümölcs Szolnokon Nincs gyerekszobánk Ha valaki megyeszerte Le­hel gyermekszobabútor után érdeklődik, legtöbb­ször ez a válasz. A hely­zet több mint bosszantó. A kereslet és kínálat ek­kora távolsága már-már humoros. Humoros, de ne­vetni mégsem tud rajta mindenki. Legalábbis az, aki venni akar semmikép — és anr.int a napokban Tiszaföldváron az ÁFÉSZ bútorüzletében hallottam, az eladó sem. — Már arra is mérges vagyok, aki Lehel szoba­bútort keres — mondta dühösen az üzlet vezetője. — Éveken át zsörtölődnek a vevők: talán nem is akarom, hogy az üzletbe gyermekszobabútor kerül­jön. Legutóbb aztán ren­deltem a BÜTORÉRT-től tíz garnitúrát. Nem volt kis ára: egy vagon elfek­vő árut kapcsoltak a meg­rendeléshez. Meg is érke­zett a „bóvli” mind az egy vagonnyi, a Lehel garni­túra azonban sehoL — Még ötször utaztam fel Pestre, amíg meghozták a gyérre ekszobabútort is. A munkatársaim közül öt- : vénén kérték a tíz gyer­mekszobát. Ki tud itt igaz­ságot tenni? Írattam egy hatalmas táblát: gyermek- szobabútor eladó, az ára ennyi meg ennyL Vitte boldog, boldogtalan. Volt, aki tényleg a gyereknek vásárolta, volt azonban, aki egyszerűen az árban fog­lalt állami dotációból nem akart kimaradni — Mit mondjak? Ezer garnitúrát el tudnék ad­ni, ezzel a tízzel egy cso­mó haragost szereztem'. És ráadásul egy vagonnyi ása- tag bútort... Nines gyermekszobánk. De legalább ne bosszant­suk egymást vele. — Pb — Közlekedési zavarok A tegnap hajnali sűrű köd kisebb zavarokat okozott a közlekedésben. Elsősorban a Tiszántúlról érkező a miskolci, a nyíregyházi, a debreceni, a békéscsabai, a szegedi, a szolnoki és a ceg­lédi személyvonatok futot­tak be 15—20 perc késéssel a fővárosba. A zöldség-, gyümölcsellá­tás országszerte gondot okoz. Ez a probléma Szolnokon néha rr. ég szezonidőszakban is jelentkezik. Ennek oka főleg a termőterületek csök­kenése, és az, hogy megyénk termése nem biztosít kellő választékot. Télen még több a nehézség, mert az igények szerinti ellátást csak megfe­lelő minőségű és mennyisé­gű tárolt'készletből lehet biz­tosítani. A téli tárolásnál ráadásul számolni kell azzal is, hogy nagy mennyiségű árut kell prizmában tartani és gondolni kell arra is. hogy az öntözéses területe­ken termelt áruknál nagy a romlási arány. Mindezek el­lenére előreláthatóan lesz elég zöldség és gyümölcs a télen is Szolnokon. A több mint hatvanezer la­kosú megyeszékhely téli zöldség-gyümölcsellátását az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat, az ÁFÉSZ, a szol­noki, a ceglédi MÉK, hét termelőszövetkezet és egy ál­lami gazdaság 41 zöldség­gyümölcs szakboltja, és 35 kiskereskedelmi egysége biztosítja. A városi tanács termelési és ellátási bizottsága nemré­giben azt vizsgálta, hogy várhatóan milyen lesz Szol­nok téli ellátása zöldségből és gyümölcsből. Mint kide­rült, a MÉK — amelynek a megyei zöldség-gyümölcs- szükséglet 64,6 százalékát kell tárolni, kellően felké­szült a téli időszakra, az áru­ellátás zavartalannak ígér­kezik. Szolnokon egy 70 va- gonos hűtő- és egy 180 va- gonos száraz tároló biztosít­ja a lakosság és a közületek ellátását. A MÉK Vállalata szerződéses partnerei és a saját egységeinek kiszolgá­lása mellett vállalja a Szol­nokon üzemelő valamennyi kereskedelmi egység és üzemi konyha áruigényének naponkénti kielégítését is mindaddig, amíg szabad készlettel rendelkezik. A Gabonafeldolgozó és Felvásárló Vállalat jászberényi kör­zeti üzeme bérbevette a jászalsószentgyörgyi Petőfi Tsz jövő évben átadásra kerülő szakosított sertéstelepének silóit, napraforgó tárolására. A mintegy 80 vagon napraforgót most szállítják a silókból Budapestre. Ismét üzent a múlt A Borsod megyei Nagy- rozvágy község határában ta­lajjavító munka közben ér­tékes leleteket emelt ki a gép a földből. A dolgozók azonnal értesítették a sáros­pataki Rákóczi múzeumot, amelynek régésze, Dankó Katalin megállapította, hogy a terület valószínű kora- . bronzkori sírokat rejt. Erre utal az ott talált agyagból készült halsütő tál, valamin t több korabeli ékszer -t— bronz karperec és kétmene- , tes, úgynevezett tekercses bronzgyűrű. Az előkerült . fémleletek között , több fél- . kész termék is akadt, ame­lyekből a korabronzkor em­berei vagy mesterei a hasz­nálati tárgyakat készítették. A leletmentés után még az idén kutatásokat kezdenek a bronzkori sírok helyének pontos meghatározására és a feltárás előkészítésére. Akaloida üzem liszavasvá.ibaD Korszerű alkaloida gyár dolgozik kétezer munkással. Az alkaloida gyárban az elmúlt öt évben 600 millió forintos rekonstrukciót hajtottak végre, termékeiket — értékes gyógyszeralapanyagokat — azóta 50 országba exportálják. (MTI foto — Bisztray, Károly felv. — KS) Botrány a Mátyás pincében Egy borozót, egy vendég­lőt a rendezvényein, a ma. gyamóta estjein a legritkább esetben nevezhetünk kultú­rált szórakozóhelynek. A füs­tös termekben mint szardí- niás dobozban szoronganak ilyenkor a vendégek. A ven­déglátónak ugyanis egy a fontos: a kötelező belépők és a vacsora haszna. A eszem-iszom, dínom-dá- nom, a pattogó magyarnóta, az alkohol mámora, pedig hamar magasba csapja a ke­délyeket. Elég egy szikra, mint a puskaporos hordóban és robbannak a borfűtötte indulatok is. Ügy, ahogy a törökszentmiklósi Mátyás pincében is robbantak. Elszabadult a pokol Augusztus 18., este 10 óra: vége a népdal estnek. Az előadó hajlong, a közönség tapsol, tombol. Valahol a terem végén pedig feláll egy fiatalember és bizonytalan lépésekkel megindul a szom­széd asztal felé. — Nekem egy cseppet sem tetszett, a rádióban sokkal jobban énekel, — közli amint odaér a társasághoz. Az asztalnál ülő magas, sző­ke férfianak más a vélemé­nye. Vitatkoznak. Egyre hangosabban, egyre dühö_ sebben. A szőkét már majd szét veti a méreg, ellöki az aggályoskodót. Az elesik, az­tán eltűnik a lépcső alján. Óriási robajjal borul utána az asztal is. A túlfűtött ven­dégseregnek ennyi épp elég ahhoz, hogy perceken belül csatatérré váljon a Mátyás pince. Itt is, ott is csattanós pofonok követik a hangos szóváltásokat. Poharak, üve­gek, széklábak röpködnek a levegőben. .A két ügyeletes rendőr már tehetetlen. Elszabadult a pokol. Egyetlen megoldás maradt, segítségért telefonál­ni. A karhatalom katonái­nak megjelenése pillanato­kon belül lehűti a kedélye­ket. Kivezetik a főkolompo­sokat. Az egyik cigányfiú azonban nem hagyja magát. Csapkod, rúgdos, kiabál. Jaj­veszékelésére ott terem a bátyja, aki rögvest ficánkoló öccse segítségére siet, és út­ját állja a rendőrnek. Köz­ben egy nagybujúszos, rok­kant, 45 év körüli cigány­embernek is megjön a „har­ci kedve”. Mankójával el­szántan hadakozni kezd a rendcsinálók ellen. A dühöngő cigánygyereknek sem kell több. Felkap egy sörösüve­get... az ütés a rendőr fejét éri. Ez volt az utolsó „do­bása”. A többi botrányhős­sel együtt a rendőrségi ko­csiba tuszkolják. A rokkant, Farkas Zoltán, a két Zsákai-fivér, a műsor­ral elégedetlen Lengyel Jó­zsef, és a lökdösődő Ramos Ernő, ők öten, bíróság elé kerültek. Mint vádlottak, botrány után pár hónappá már nem nagyon akarnai emlékezni a történtekre. „Azt kérem én nem láttam“ — A világon semmi sen történt, — hajtogatják. A két Zsákaj testvér, József é az öccse például csak annyi látott és tudott az egészbő) hogy Ramos mellbevágta r „Bikát”. Meg, hogy pohái csörgés volt. — De hogy ki dobált és k verekedett, azt kérem ér nem láttam, — ismételgettél makacsul. — Én meg az asztal lábá­ban botlottam meg. — kö­zölte Lengyel a bírói testű, let előtt. — Valaki felsegí tett, aztán elvittek. Enny, volt az egész. A rendőrök, katonák és a verekedés passzív nézőközön sége egyöntetűen egészet másra emlékezett. A vere­kedő garázdákon így a „rossz” memóriájuk sem se­gített. A többszörös visszaesc Farkas Zoltánt egy évi, 8 fiatalkorú fenegyereket eg> év és két hónapi, Zsáka Józsefet tíz, Lengyel Józsefe és Ramos Ernőt 8—8 hó­napi szabadságvesztésre ítél ték a törökszentmiklósi já rásbíróságon. K. K. Szövetkezeti magvetők Vili. Az első földmívesszövetke- zetek történetének a föld­csaták maradnak a legmara­dandóbb és legemlékezete­sebb tettei. A nemes osz­tályküzdelem, amelyben a kommunista párttal vállvet­ve küzdött az új földbirtoko­sok szövetkezete. Ereje szer- 'ezettségében, összefogásá­ban volt. És abban, hogy ve­zetői, tagjai is az újgazdák sorából kerültek ki, 1945-ben a Magyar Kommunist^ Párt országos választások kiírását sürgette. Megtörtént, de nem I» várt eredményt hozta. ' A negyedszázados antl- kommunista propaganda még hatott. Megtévesztette a tö­megeket és a választásból a kisgazdapárt került ki győz­tesen. Ezen a reakció vér­szemet kapott, s rohamra indult a demokratikus vív­mányok ellen. A népi de­mokratikus kibontakozás út- -járóí, a polgári demokrácia, .magyarán a kapitalizmus út­jára.- próbálta fordítani az 'ország szekerét. A reakció dühödtem -támadt a oarla mentben, a városokban, falvakban. Vissza akarta ot- relni a földet is. A földosz­tás „törvényes” felülvizsgá­latét követelte. Ám ezzel kibújt a szög a zsákból. A kommunista párt mozgósította a munkásságot és a vele szövetséges sze­gényparasztságot. Földet vissza nem adunk — vissz­hangozták a párt jelszavát az utcai tüntetők, a nagy - gyűlések résztvevői. A mun­kás—paraszt szövetség így született. Utcai tüntetések hevében. A munkásosztály védte szövetségesét. Odaállt mellé: a földet együtt osztot­tuk, egységes akarattal. A két dolgozó osztály szentesí­tette, S jaj, aki hozzányúl. A falu ezekben az osz­tálycsatákban érezte igazán maga mögött a földmívesszö- vetkezeteket. Az olyan nagy­szerű tettekben, amelyeket életük végéig jólesően idéz fel a kisújszállási Bakó Kál­mán a rákócziújfalui Telek Balázs, a jászapáti Nagypá; Béla. a mezőtúri Takács Sándor és mások. Mezőtúron Takács Sándor visszaemlé­kezései szerint a következő történt: . tavas?'í->. meaiel •eb fjixí cula . sok és u sza’cöve- telték birtokaikat. Ügyvé­dekkel felszerelkezve jöttek, hogy tárgyalás lesz a város­házán. Mintha madzagot rántottak volna meg a föld- mívesszövetkezetben, úgy szökkent talpra az egész földhözjuttatott újgazda ré­teg. Zúgott a város. Pillana­tok alatt kirobbant a nép­harag. A volt földbirtoko­sok és védőik — többek kö­zött az Országos Földbirtok­rendező Tanácstól megjelent szekértolójuk is jutva me­nekültek az állomásra. Volt, amelyik „nadrágot” is ka­pott. De mire a kommunista párt megyei bizottságától Telek Balázs, jarai Vera és Sréter Kálmán bíró megér­kezett, a mezőtúriak a föld- mivesszövetkezet mozgósítá­sára már pontot tettek a földügyre.” Cserkeszőllőn, a Ba«hy földbirtokosok kicsztctt bir­tokain történt. Az UFOSZ megyei titkára kerékpárral járta akkor a megyét — meglátogatta az újgazdákat. Látja, fejükszegve, komoran hallgatnak az emberek: — Ml baj elvtársak? — Építe­nénk is meg nem !s. A Ba- thv azt hf'-fszteJ: vissza­kapja a földet. Ne törnik magunkat, mert amit a föld­re építünk, az az övé lesz. Meg, hogy aki hozzányúl az uradalmi javakhoz, úgy jár, mint tizenkilencben. A helyi földmívesszövet- kezet a kastélyba hirdetett gyűlést, és odahívatták a földbirtokost is. Körbeállt a rongyos, félénk újgazdacsa- pat. Középen az úr ... Meg­mondták neki, se a földhöz, se egyébhez semmi köze többé. S aki kapott valamit, azt már bőségesen ledolgoz­ta ő és az előtte levő cse­lédnemzedékek is. Figyel­meztették az uraságot. ha még egyszer zaklatni meri az embereket, megverik, kiza­varják a községből is. A gyűlés előadója — Telek Ba­lázs — kiválasztott egy jó kötésű rongyos fiatalembert. Botot adott a kezébe. — Na, fiam, addig üsd ezt a kizsákmányolót, míg Tisza- földvárig nem ér. Tiszaszentimrén Schilling báró. Návai László és több földesúr — mintha mi sem történt volna — zsúrokra járt össze. Onnan jöttek az­tán a hírek, jön még a feke­televes, annak, aki bármit elvisz a birtokról. Sok cse­léd megijedt. Hordták en- gesztelésül az ételt-italt az uraknak . Talán gyerekeik elől lehet, hogy saját asz­talukról vitték félelmükben, még szolgai alázattól veze’ - tetve. Néhány újgazda nem merte elfogadni a földet, vissza akarták adni. Tisza­szentimrén is a kommunista párt és a földmívesszövetke- zet bátorította a megtévesz­tett embereket. „Ne féljetek: még egyszer Magyarországon nem lesz alkalmuk az urak­nak senkit bántani.” Az országos főhatóságok­ban, minisztériumokban megbúvó reakciós hivatal­nokok készségesen segédkez­tek a birtokosoknak. Kisúj­szálláson nagy pert rendez­tek. „A városházára érkeztek a volt tulajdonosok. Jöttek az ügyvédek, hozták a végzést, hogy ezt és ezt a traktort, állatot vissza kell adni. Be volt hivatva a földigénylő bizottság is. Azonban a te­remből a kommunista párt- szervezettel és a *öldmíves- szövetkezettel tartottuk a kapcsolatot. A tárgyalás már nagyen úgy alakult, hogy melegünk lett. Az ügyvédek csűrték csavarták a jogot. Akkor aztán kiváqódott az ajtó és a vasvillás újgazdák élén berobbant Daku István. — Na urak elég volt a tárgyalásból. Szedjék a cók- mókjukat és mars innen ki­felé — dörögte. A városhá­za előtt ott lázongott a nép botokkal. A kommunisták, az újgazdák, a földmívesszö- vetkezeti tagok. Az urak aztán tipegtek-topogtak, azt se tudták ijedtükben hogy hordják el magukat. így é véget a kisújszállási nag per.” (Bakó Kálmán) Az első földmívesszövet kezetek elévülhetetlen érde­meket szereztek a föld meg­védésében. A községben földosztó bizottság és földmívesszövetkezet, szín: egyet jelentett. Hasonlóan szövetkezet megyei irányító sa is. A jásztényszarui Dá- nyi János dokumentumai ke zött található egy 1946-ba kiadott ^ megyei kürlev< amelyből a bizonyító ide zet: „Felhívom végül a T. szó vetkezet figyelmét, hog szövetkezeti ügyekben min dennap szombat és vasárig" kivételével a megyei föld­birtokrendező tanácsná megtalálható vzgyok. A le­vélküldemények is erre a címre küldendők. Szolnok 1946. május 18. Szövetkezeti üdvözlettel: Császár István megye szervezési ellenőr.” A földosztást követően pc litikai, osztályfórumok vol tak a földmívesszövetkeze- tek. Jászszentandráson azt írják: „A földmívesszövetkezet mint elsőként megalakvll legnagyobb tömegszerveze igen döntően vett részt a po­litikai és társadalmi, vala­mint a kulturális mozga lomban” Borzák Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom