Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-14 / 269. szám

1971. november 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Tavaly kiváló volt A megyi tanács faipari vállalata Kisújszálláson — ta­valyi eredményeivel — mél­tó lett a kiváló címre, s el Is nyerte azt. Sajnos az idén alább csökkentek az esélyei. Több okból is. Csaknem hat­van munkással kisebb a lét­szám a múlt év első hat hó­napjához mérten, és rosszul alakult a piaci helyzet is az egyik vállalati termék — te­gyük hozzá, az egyik legjö­vedelmezőbb cikk, — eseté­ben. Ezt a cikket üveggyári köz­teslapnak nevezik, s ahogy a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága elé kerülő igazgatói jelentés mondja: a megren­delők nem vállalták maguk­ra azoknak az áremeléseknek a következményeit, amelyek az év során e cikkhez szük­séges alapanyagoknál történ­tek. Személyi és műszaki gon­dot egyaránt előidéz, hogy immár hatodik éve a válla­latnak nincs főmérnöke. Ezt az „űrt”, ezt a hiányt lénye­gében az igazgató igyekszik pótolni, de nem túlzás, hogy legfeljebb csak — félsiker­rel. Pedig, mint a már em­lített számadásból kitűnik^—, a gépi fejlesztés-korszerűsí­tés is hozzáértő s teljes ér­tékű szakembert kívánna a főmérnöki poszton. Ez a négy esztendőről szé­ló öszefoglaló a többi között arról szól, hogy — nem is egy — import gépet vásárolt eddig a cég, de azokat nem használhatja rendeltetésük szerint: a sok élőmunkát igénylő szegezés gépesítésé­re. Miért? Mert a hazai ipar nem gyárt olyan szeget, amely e gépekhez való. Az alkal­mas szegfajták külföldről történő beszerzése viszont rendkívül költséges ,,mulat­ság” lenne. Sürgős megoldásként tehát Olyan gépet, gépeket kell konstruálni és önerőből el­készíteni, amely a hazai sze­gek kétkezi munkát igényig felhasználását, a szegezést korszerűen végzik. Ám ez csak egy példa azok közül, amelyek a vállalati géppark fejlesztésére alkalmas szak­embert követelnek — nem is szólva a középvezetők, a ter­melés közvetlen ,,parancsno­kainak” szakszerű irínyításá- ról, a dolgozók szakmai kép­zéséről. Ipari tanulót például — alkalmas szakma hiányá­ban — eddig egyáltalán nem vett fel a faipari vállalat. (Manapság erre még ktsz- eknél sem igen találunk pél­dát.) Ha a múltat méltatnánk, bízvást elmondhatnék: nagy­szerű eredményeket is pro­dukált a cég A tavaly lezá­rult ötéves tervidőszakban például több mint másfél- szeresére növelte teljesítmé­nyét, s azon belül 86,7 szá­zalékkal a termelékenységet. Mindezért tavasszal méltán kapa meg — 1970-es sikerei­nek elismeréséül — a kivá­ló vállalat címet. Tagadha­tatlan érdemek, amelyeket nem szándékozunk csökken­teni az idei gondok, problé­mák bővebb taglalásával. El­lenkezőleg: a bajok feltárá­sával a nehézségek mielőbbi leküzdését szorgalmazza min­denki, a megyei tanács vb közeli vitája és határozata is. A kiutat azonban elsősor­ban maguknak a kisújszállá­siaknak, s főképpen a válla­latnál dolgozóknak kell meg­találniuk. Hogy következete­sen, a korábbi elszántsággal haladva rajta, tovább gyara­pítsák érdemeiket, öregbítsék jóhírüket. M. L Befejeződön a debreceni nép­művelőképzési konferencia Debrecenben befejeződött a népművelőképzési konfe­rencia, amelyen a hazai szak­embereken kívül részt vet­tek a szocialista országokból érkezett tanárok, népműve­lési vezetők is. Á népműve­lési szakemberek megvitat­ták és elfogadták a konfe­rencia ajánlásait. Az aján­lás azokat a javaslatokat tartamazza, amelyek a nép­művelőképzés struktúrájá­ra, tartalmára, módszertaná­ra vonatkoznak, foglalkozik a népművelői pályakép elem­zésével, az egyetemi és fő­iskolai oktatás problémái­val, a szakemberek felkészí­tésével, a népművelési kiad­ványok kidolgozásával, a közművelődési kutatások helyEetével. „Pillantás Kómára46 Több mint 300 színes és fekete-fehér fotó, falméretű diaképek vezetik végig a látogatót a 3 ezer éves olasz főváros történetén, a „Pil­lantás Rómára” című kiállí­táson. Az Iparművészeti Mú­zeum aulájában tegnap dr. Clelio Darida, Róma polgár- mestere tájékoztatta az új­ságírókat a reprezentatív bemutató látnivalóiról. Az első tablókon makettek és fényképek sora idézi fel a Tiberis-parti főváros műem­lékeit, múlt századi arcula­tát. r Üzemek a diákokért l \(Tudósítónktól) A Hazafias Népfront szol­noki városi elnöksége mellett dolgozó pedagógiai társadal­mi bizottság, — mint már ar­ról hírt adtunk — felhívás­sal fordult a város állami és társadami szerveihez, az üze­mek, intézmények vezetőihez: nyújtsanak anyagi segítséget a fizikai dolgozók jóképessé­gű gyermekeinek anyagi tá­mogatásához, középiskolai és felsőfokú tanulmányaik köny- nyítéséhez. A nemes tettekre lelkesítő felhívás hamar visszhangra talált A városi tanács vég­rehajtó bizottsága évi 50 ezer forintot szavazott meg erre a célra. Ebből az összegből tíz olyan diákot támogatnak rendszeres havi pénzjuttatás­sal, akik nehezebb körülmé­nyek között élnek, de tanul­mányi előmenetelük érdemes­sé teszi őket a társadalom segítségére. A kibontakozó mozgalom­hoz öt üzem, illetve vállalat is csatlakozott. A MÁV Jár­műjavító Üzem vezetősége, tanulmányi szerződést kötött Kóródi Ilonával. A kislány a gimnázium elvégzése után óvónőképző intézetben tanul tovább és a felsőfokú tanul­mányaihoz az üzem biztosít­ja a rendszeres havi anyagi támogatást. Társadalmi ösz­töndíjjal tanul az orvostudo­mányi egyetemen nővére is. Így a közösség támogatásá­val lehetővé vált, hogy a munkaképtelen apa és a MÁV kórházi mosónő mind­két gyermeke diplomát sze­rezzen. A Hazafias Népfront váro­si bizottsága a közeljövőben találkozóra hívja meg a tár­sadalmi segítséget élvező ta­nulókat. Beszélgetnek velük gondjaikról, problémáikról. Jászkunság! hétköznapok 4. Hátrányos helyzetből Néhány évvel ezelőtt me­gyénk több községében hoz­tak létre új gimnáziumokat, — kezdetben többnyire kö­zös igazgatással. A jász­árokszállási középiskola is így startolt. A Dobó úti ál­talános iskolával állt közös irányítás alatt. Azután kü­lönvált. Erre a tanévre új épületszárnyat kapott az in­tézmény. Thiel Miklós igaz­gatóhelyettes nem tud betel­ni vele. — Három új osztálytermet és egy korszerű kémiai-fizi­kai előadótermet jelent ez. Egyetemre való felkészítés­nél nélkülözhetetlen ma már ez. Legyünk őszinték, a falusi gimnáziumokkal szemben nem volt valami nagy a bi­zalom. Hat évvel ezelőtt, amikor Jászárokszálláson megalakult a gimnázium, Sok helybeli diákot Jászbe­rénybe, Apátiba, egyszóval a környék középiskoláiba írattak á szülők. — A III. osztályban hat blyan tanulónk van, aki ed­dig máshol tanult. Büszkék vagyunk rá. Sőt, most már Jászágóról, Vámosgvörkről. Visznekról. Jásrdóz-áról, fTarnaőrsről, Atkáról is jár­dák ide diákok, Kollégiuma nincs az inté­zetnek, a bejárók autóbusz- szal közlekednek. Ebédet kaphatnak az iskolában, öt­vennyolcán járnak a menzá­ra. Egyszóval a kezdeti ,,el­vándorlás” visszájára for­dult Mivel magyarázható ez? — Igyekszünk, hogy csalá­dias legyen az iskola. Min­den tanulót jól ismerünk, segítünk gondja-baja elosz­latásában. Ez feltétlenül vonzó a szülők számára. de nem döntő. A ridegebb iskolai légkört is jobban elnézik, ha megfelelő a gyerekek kép­zése. Főleg olyan intézmény­nél, amelyiknél szinte mind­egyik tanuló neve mellé oda lehetne írni; „hátrányos helyzetű”. — Mindent a megfelelő képzés, az egyetemi felvétel sikere szolgálatába állítunk. Ez élteti iskolánkat, hiszen mi szakmát nem tudunk a tanulók kezébe adni. A jászárokszállási gimná­ziumból az idén a tovább­tanulásra jelentkezők 73,4 százalékát felvették egye­temre, vagy *őiskclára. Sok intézményünkhöz viszonyít­ja kimagaslóan jó eredmény ez. S ami értékét még növeli: az egyetemre beke­rültek 72,6 százaléka fizikai dolgozó gyereke. — Nemcsak tanulószobai korrepetálás és szakkör van nálunk, hanem egyetemi előkészítő is. Ez utóbbi két éves, a harmadikosok jelent­kezhetnek rá. így érjük el, hogy általában sikerül az egyetemi felvételi vizsga. Most alakítottunk egy mű­szaki rajz szakkört, hogy akik a műszaki egyetemre jutnak, könnyebben boldo­guljanak. Nyelvi, matemati­kai és egyéb szakköreink ré­gebben alakultak. Minden órát szakos tanár tart a jászárokszállási gim­náziumban. A közéletbe is aktívan bekapcsolódnak. Var. közöttük tanácstag, s közülük került ki a pedagó­gus pártszervezet titkára és a szakszervezeti csúcstitkár. Hozzáértő emberek, eleven szellemi életet teremtve ne­velik a rájuk bízott tanuló­kat. A látogatónak az az érzése, mintha a hivatástu­dáson túl más is serkentené őket. — A tantestület tele Jász­árokszálláson született... Simon Béla Külön cédul a meghívó me!lelt Előttem egy halom meg­hívó. Az elmúlt hónapok­ban érkezett a szerkesztő­ségbe. A legkülönbözőbb ün­nepségekre, avatásokra, meg­emlékezésekre invitálnak. Rendre eleget is tettünk mindnek, hogy a lapban hírt adhassunk e jeles esemé­nyekről. Ám, most meg­vallom, tudósításaink nem voltak teljesek. A végére sokszor oda lehetett volna ír­ni, hogy ,,utána az egybegyűltek elvonultak a szomszédos helyiségbe (ét­terembe, borpincébe, stb.) ott megettek és ittak eny- nyi, meg ennyi ezer, tízezer forintot a köz pénzéből.’’ Mert a halom meghívó majd mindfegyike mellett még egy kis cédula lapult, rendszerint ilyen szöveggel: utána kérjük szíveskedjék ide és ide fáradni, ott a fo­gadáson (ebéden, vacsorán) részt venni. A közpénzen való eszem- iszomnak ez a formája nem új jelenség. A sajtó sem most kezdi szélmalom har­cát ellene, de most újra na­gyon időszerű szóvá tenni. Abban a reményben, hogy a gazdasági vezetők közel­múltban tartott aktívaérte­kezletén elhangzottak talán kedvezőbb légkört biztosíta­nak e már-már kilátástalan küzdelem sikeréhez. A szoeiaVzmus kibírja? Előbb némi önkritika: ázt hiszem azzal, hogy nem írtuk meg minden egves alkalommal az eszem-iszo- mot is, egy kicsit cinkosok­ká váltunk. Legalábbis szé- gyellősen elnéztük a dolgot. Pedig ha jól belegondolok, szégyellnivalójuk csak azok­nak van, akik olvasatlanul költik ilyen célra a köz pén­zét. Mert vannak, akik köl­tik. Ismerős a tréfás szólás­mondás: „Erős ez a szocia­lista társadalmi rendszer, ha ennyi pazarlást kibír. A kapitalizmus régen belepusz­tult volna.’’ Nem pusztulna bele a kapitalizmus és a mi rendszerünket sem rengeti meg alapjaiban, hisz az ál­lami költségvetés, a nemze­ti jövedelem, vagy éppen egy Hűtőgépgyár méretű nagy vállalat nyeresége mellé ál­lítva ezek a pénzek elenyé- szőek. Itt egy olyan gondol­kodásmód és magatartásfor­ma jelentkezik, ami az el­herdált forintokon túl sok­kal nagyobb veszélyt jelent. legalább szóda­bikarbónát is adjunk A kapitalizmus kibíria? A közelmúltban az ” NSZK- ban jártam. Fogadott ben­nünket parlamenti alelnök és gyárigazgató, miniszter és főszerkesztő — a ceremóniSf mindenütt egyforma volt. A tárgyalások előtt a titkár megkérdezte, — nagyon me­leg lévén — kérünk-e frissí­tőt, vagv kávét. Aki kért, kapott. Nem volt trakta, pe­dig „külföldi” vendégek voltunk. Egyik nyugatnémet város polgármestere mondta el: A tanácskozások néha hosszúra nyúlnak, olyankor közben megéheznek. Azelőtt étkezési szünetet tartottak, s a felterített aszalókról falták ami szem- záinak in­gere Lassan megunták. Ügy döntöttek, hogy legyen egy pár virsli a tízórai egy oo- hár sörrel, mert amióta vi­lág a világ, a német polgár mindig azt szokott enni. Ma már ők is mosolvosva em­legetik hogy a normális tíz­órai helyett megrendezett j lakomák egyszerűen a jólét I hivalkodó jelei voltak — de miért kell hivalkodni? Mindenki tudia. hogv telne rákra és kaviárra de ha egvszer a virsli jobban íz­lik. I Igaz szívvel mondom, kü1- : fe di útjaimén járva nem hiánvzott s? állsodz i-fná’ga­Í tás. Nem tudtuk volna a munkánkat rendesen elvé­gezni, há mindenütt „öblö­getni” is kellett volna. Ide kívánkozik viszont egy ná­lunk vendégeskedő külföldi egy napja. Ügy ír. - le — név nélkül — ahogyan el­telt: Reggel nyolc órakor komplett reggeli a Tiszá­ban. Előtte pálinka. Kilenc órától tizenegyig tárgyalni vitték vendéglátói. Ott szendvicsek, gyümölcs, kávé, konyak, üdítőital. Ebéd előtt még egy rövid látogatás a programban. Konyak, kávé, sós sütemény, üdítő. Ebéd címén „beledolgoztak” egy halászlét, egy rántott halat, túróscsuszát, komaótot. Előtte barackpálinka, közben és utána bor. Délután újabb tárgyalás. Az asztalon pogá­csa, konyak, gyümölcs, hű­sítő, fekete. Vacsora: birka­pörkölt, disznótoros, rétesek, előtte barack, utána bor, konyak. Aki bírja, egye végig ezt a műsort tíz napon keresztüL Szegény vendég, ha megúsz- sza gyomorrontás nélkül, még hónapok múlva is li­dérces álmai lesznek. Ez­úttal sem a forintok szá­mítanak elsősorban, nem a pazarlás, hanem a gondol­kodásmód. A magamutoga­tás, hogy „nézd, mennyire jól megy nekünk” és egy idejétmúlt, nagyon elmara­dott életforma „korszerűsí­tése”. Ugyanis — sokat töpreng­ve ennek az eszem-iszom traktának az indítékán —• árra a következtetésre ju­tottam, hogy valami ilyen­nel van dolgunk. A régi nyomorúságos paraszti életforma mikor engedte meg, hogy istenigazában jóllakjanak? A jeles ün­nepeken, lakodalom, keresz­telő, temetés alkalmával. Pontosabban ez megfordítva igaz: Az örömnek, az ünnep­lésnek nem is találtak más formáját, mint a has de­geszre tömését. Igaz is, nagy dolog volt az, ha évenként egyszer-kétszer jóllakhattak az emberek. Sokan közülünk azóta sokra vitték, de kul­turáltan élni, örvendezni, vendéget fogadni nem mind­egyikünk tanult meg. Ezért egyesek a vendégszeretet szinte egyedüli mércéjének az elfogvasztott töltöttká­poszták és kiürült konyakos üvegek számát tekintik. Részt vettek még.., E kérdést illetően a tenni­való nem más, mint a dol­gok normális elrendezése. Enni csak azért és annyit kell, amennyi a szervezetünk folyamatos „üzemeléséhez” szükséges. Ebbe az is bele­fér, hogy ünnepeinken, vagy vendégeink tiszteletére szer­vezetünk „üzembentartása” ízes falatokkal, kellemes környezetben történien. Eh­hez azonban a mainál emel- kedettebb gondolkodásmód, megfelelő életviteli kultúra szükségeltetik. Bízom benne, hogy elfogjuk sajátítani. Még akkor is, ha vannak objektív akadályai. Mert vannak. Ide sorolom például a „hivatalból résztvevők” egy részét. Azokat, akiknek ez a trakta nagyon is tetszik. Az ilyenek nem kevesen vai.nak. A szorzószám körül­belül egy az öthöz, hathoz. Azaz. egy vendégre általá­ban öt-hat vendéglátó jut a fogadó vállalattól. Megfi­gyeltem, a külföldiekkel ya- ló tárgyalásokon, az ér­demi munkában még majd­nem egyenlőek az arányok. De amire a prímás gyantáz- ni kezd, igencsak megsza­porodik az „ellenfél csapa­ta”. A legtöbbjüket a sze­rencsétlen áldozati bárány vendégnek ott mutatják be a vacsora alkalmával. (Azért áldozat, mert esetleg ő mindössze egy darab sajtot vacsorázna teával, de eny- nyi igazszívű vendéglátónak csak nem rontja el estéiéi Belemegy a játékba és a kedvükért ő is eszik-iszik.) Építgetünk— iszogatunk A kormány a beruházások ügyét rendbe teendő sok in­tézkedést hoz mostanában. A gazdasági vezetők részére külön aktívaértekezlet volt e tárgyban. Ám a fehér asz­tal irányából nézve sokkal rózsásabb a helyzet. Problé­ma? Konyakkal öntözött diadalmenet nálunk egy lé­tesítmény tető alá hozása. Egy példa — ugyancsak név nélkül — arra, hogyan megy ez manapság. A vidéki ipar- telepítés keretében X helyen felépül egy kis üzemecske. Amikor erről a telepítő fő­városi nagyvállalat és a he­ly) vezetők megegyeznek, bankett van, eszem-iszom, cigányzene. Néhány hónap múlva alapkőletéteL (Azelőtt csak emlékműveknél, vanr olyan nagy jelentőségű, kor­szakos létesítmények építé­sénél volt szokás, mint a Népstadion. Ez is egy új nagyzolás. Az alapkőletétel! ünnepség után díszebéd. Ez már szélesebbkörű szokott lenni. Harminc-negyven he­lyi előkelőség, tíz-húsz Vol­ga a megyeszékhelyről, a fő­városból. Megkezdődik az építés, csúszik a határidő, mit tegyenek? Szocialista szerződések köttetnek, véd­nökségvállalás születik. Ezt is meg kell ünnepelni. Lásd mint fent. Az átadási határ­idő elérkezik — az objek­tum nincs kész teljesen. Át­adják részlegesen. Ünnep­ség. Eszem-iszom mint fent. A termelés még nem kezdődik, csak a teljes be­fejezés után. Ez is jeles nap. Még egy átadási ünnepség, újabb ok a bankettra. Szeretünk reprezentálni, vendégeket fogadni? Ügy ám! Martfűn, a cipőgyári bolt megnyitása után külön teremben terített asztalokon konyak, szendvics, bor, sü­temény várta a meghívotta­kat. (Nem a bolt építői vol­tak.) Nem kerülhetett sokba. De a gyár pénze volt, a gyáriak forintjai. A milliós beruházások végösszege mellett nem sok ami ilyen célra elköltő­dbe. De valahogy furcsa, nem is egészen erkölcsös ez az ünnepségsorozat, ami­kor a beruházások kivitele­zésével oly sok gond van, amikor az építő munkások­nak olyan jó lenne magasabb béreket, nagyobb nyereség- részesedést fizetni, ami­kor. .. de mit folytassam. Inkább egy sóhaj: ha mond­juk, azok ülnének a fehér asztal mellett egy-egj ilyen banketton, akik hó- val-sárral dacolva, két kezük munkájával, vagy éppen mérnöki tudásukkal a meg­alkotói az ürügyül szolgáló objektumnak, egy szót sem szólnék. De az ő nevük még a pohárköszöntőben sem mindig hangzik el. (Üjabb önkritika: az ünnep­ségről szóló újságcikkekben sem őket, az építőket em­lítjük, hanem azokat, akik helyettük ünnepelnek.) Eddig eljutva lehet, hogy azt mondja valaki: most jól kidühöngi magát az újság­író, mintha ebben az or­szágban egyesek mást sem tennének, csak a köznénzt herdálnák ilyen mulatozá­sokra, Vendégeskedések-^. Ebből a dühöngés igaz. De hadd válaszoljam azt, hogy az újságíró és olvasó nagyon jól tudja, hogy ez az ország soha ilyen virágzóan fej­lődő éveket nem élt, mint napiainkban. Szemünk előtt bontakozik 'ti mindannyi­unk gyönyörűségére egy mo­dern ország, amelyben mind jobban élnek maid az em­berek. A szocializmus van megvalósulóban. És ennek a hétköznapjai is szépek, meg az ünnepel is. Az nem tetszik Csupán, hogy néha túl sokat ünnepelgetiük eze­ket a valóban csodákat te­remtő hétköznapokat. Viraa 1au*c t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom