Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-13 / 268. szám

1971. november 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Reklám és köz „Mi újság” — nyit be az ember rendszeresen a köz­ségi tanácsok ajtaján, s ed­digi tapasztalataim szerint sokhelyütt felelnek így: „Nálunk ma semmi”. Közhelyes leírni már: a magyar falu sajátos életfor­ma forradalmát éli. Kezdő­dött valaha a villannyal, ma a házak tetején televízió an­tennák erdeje jelzi a forra­dalmi változást. Kezdődött ^•még 1945-ben a várakozás­sal. amikor az esti gyűlések­ről a kerítésekbe kapaszkod­va, nem egy helyütt gólya­lábakon gyűrkőztek a sárral a falusi emberek. Folytató­dott ez az egyik oldalon megépült járdákkal, a kö- vesút-követelésekkel. Kezdődött a hajdan isko­lát se végző emberek első betűivel, s folytatódik ma a középiskolákban, egyeteme­ken tanuló diákok sorsával. Kezdődött a falvak első fú­róit kútjával, s folytatódik a ma már gyakori, de már mindenütt követelt vízveze­tékek építéséveL A másik oldalról közelít­ve ugyanehhez a témához: hajdan a négy osztály elvég­zése írástudói rangot jelen­tett ott, ahol a mezőgazda­ság gyorsan növekvő szak­ember igényei miatt, ma há­rom-négy felsőfokú techni­kumot, vagy éppen egyete­met végzett szakember dol­gozik, A jövedelmek egyfaj­ta kiegyenlítődése eredmé­nyeként szükségessé lett a falusi szolgáltatási rendszer kibővítése. A motorok, a gépkocsik, a háztartási gé­pek gyakorisága, az utóbbi Időben épült házak, a vízve­zeték miatt épülő ’fürdőszo­bák — eddig a faluban el­képzelhetetlen — szakmák felvirágzását eredményezik. Életforma-forradalom? Va­lóban az, közeledés a város­hoz. Ugyanakkor a falu kis közösség. Nemcsak közös, hanem egymás dolgairól is sokat tudnak az emberek. Amit tudnak, azt vagy a ré­gi elavult, vagy az új, a kor­szerűbb normák szerint íté­lik meg. És ugyanígy ítélnek afelett is, ami körülöttük történik. Mit ér ez esetben a „rek­lám”? Lám, idézőjelbe tet­tem a szót, talán éppen a hajdani rossz íze miatt. Ám ha elfogadom, ha elfogadjuk azt, hogy egy-egy község ta­nácsa a „falu gazdája”, ha tudjuk ehhez, hogy a közsé­gek érdekével való gazdál­kodás ma már valamennyi helyi gazdálkodási egység, valamennyi helyi erő együtt­működését tételezi fel, ak­kor a községi tanácsok egyik legfontosabb községpolitikai feladata a helyi erők össze­fogása, koordinálása. Sietős világban élünk. A házak tetején a televízió an­tennák nemcsak azt jelzik, hogy tágul, nő az érdeklődés a kitekintés az emberekben, hanem azt is, hogy nő a négy fal közé bezárható elszigete- ' lődés veszélye is. Jó hangulatú községet nem a tanács csinál. A tanács csak gazdája, és eredményei­vel egy kicsit forrása az in­dulatoknak. Nem mindegy tehát, hogy az egymás mel­lett élő 2—3000 ember mit tud a községpolitikáról. Ehhez kell a reklám? Eh­hez. Ehhez kell az a bizo­nyos közös tudás, amely nem tűrheti meg azt, hogy egyet­len nap is legyen, amikor nincs „újság” egy-egy köz» ségben. A hangosbeszélő szava nem jut el minlenki- hez. Tudjuk: az újság sem jut. el mindenkihez, de a ki­vágott. bekeretezett cikkek, a község eredményeiről szó­ló tudósítások a gondok — eredmények közössé tételé­ben segíthetnek. Reklámot írtunk, holott nem reklám ez, csak tájé­koztatás. Szükséges tájékoz­tatás a közösen dolgozás le­hetőségéért. Végezetül csak annyit: aligha van olyan falunk, ahol egy-két, a tudósítások­hoz kellő tollú, kellő felké­szültségű ember ne élne, s aligha van megyei szerkesz­tőség, ahol ne fogadnák szí­vesen a tudósításaikat, híre­iket Kell-e ez a reklám? Hisz- sziik, kell. hiszen valami egészen mást jelent, mint a hajdan — nem is ok nélkül — rosszízű szó. B. G. Kéthetes tanulmány úton a Szovjetunióban Háromtagú pedagógus küldöttség utazik kéthetes tanulmányútra a Szovjetu­nióba, hogy megismerkedje­nek a pedagógusképző' intéz­mények elméleti, gyakorlati és gazdasági munkájával. Megyénkből Kopácsi Béla, a jászberényi tanítóképző in­tézet igazgatóhelyettese uta­zik a küldöttséggel. Tanácskoztak a szocialista brigádvezetők Első ízben került sor a KEVITERV Vállalat szo­cialista brigádvezetőinek ta­nácskozására. ahol a terüle­tileg széttagolt vállalat szo­cialista brigádjai Szolnokról, Debrecenből, Egerből, Mis­kolcról és Nyíregyházáról, — a brigádmozgalomban szer­zett tapasztalataikat cserél­ték ki, és közösen jelölték meg a mozgalom továbbfej­lődésének útját- A vitaindító beszámolót Szalóki József, a KEVITERV igazgatója tartotta. Beszámo­lójában elemezte a vállalat brigádmozgalmának jelenle­gi helyzetét. Több, mint ezer garnitúra gyeimekbútor Keresett áru, és gyerekeknek, szülőknek egyaránt ked­vence a TOMI-ROBI gyerekbútor. A BUBIV jászbe­rényi gyáregységében TOMI-ROBI-bói 1150 garnitúrát gyártottak már az idén. Á közműfejlesztési honé áru'ásról Beszélgetés dr. fekete Zoltánnal, a jászberényi vb t tkárával „örülünk a betonjárdának, éppen eleget dagasztottuk a sarat, munkába menet és on­nan haza tartva. Az se rossz, hogy rövidesen a mi körze­tünkben is bővítik a vízve­zetékhálózatot. Azt azonban túlzásnak tartjuk, hogy bár­mit is tervez a tanács, tő­lünk — a lakosoktól — kéri rá a pénzt”. Jászberényi tudósítónk — akinek elmondták ezeket a panaszokat — dr. Fekete Zol­tánhoz a jászberényi városi tanács vb titkárához továb­bította őket. „Jászberényben, akárcsak a megye más városaiban, vagy községeiben az alapvető lé­tesítmények — járda, villany, víz — megépítésének költsé­gei nem fedezhetők a lakos­ság adóbefizetéseiből. Adót Öt év alatt megkétszereződik a cementtermelés Haszn'ös volt a cementipar fiatal szakembereinek I. or­szágos konferenciája, ame­lyet csütörtökön és pénteken Harkányban tartottak az iparág vezetőinek, valamint a szakember utánpótlásban fontos szerepet vállaló pécsi Pollack Mihály Műszaki Fő­iskola képviselőinek részvé- teléveL A kétnapos konferencián ismertették az iparág helyze­tét, legfontosabb termelési feladatait. A IV. ötéves terv konkrétan meghatározza, hogy a cement termelést 5 millió tonnára kell növelni, azaz meg kell kétszerezni. Ebből nagy részt vállal majd az új beremendi cementmű évi 1 millió tonna kapacitásával. A nagyarányú fejlesztés kö­vetkeztében megváltozik az ipar arculata, új technoló­giák honosodnak meg, magas színvonalú berendezéseket he­lyeznek üzembe, ehhez tarto­zik a nagyfokú műszerezett­ség, automatikai elemek al­kalmazása. A tanácskozáson a fiatalok is előadták problémáikat, ké­résüket, amelyek jó részét jo­gosnak, illetve hasznosnak ítélték. így például felvetet­ték, hogy az egyetemen, fő­iskolán jobban készítsék fel őket speciális feladatok ellá­tására. A még tanuló ösztön­díjasok javasolták, lehetőség szerint olyan feladatokat kap­janak a diploma munka ké­szítéséhez, amit a gyakorlati életben is lehet hasznosítani. Ehhez az ipar nagy segítsé­get adhat. Ugyancsak az ösz­töndíjasok kérték, több lehe­tőséget biztosítsanak gyakor­lati munkára még a tanuló évek alatt, továbbá, hogy az iskolában ne idealizálják az üzemi életet, hisz mindenki nem mehet a legújabb gyá­rakba. A konferencián több kér­désben kaptak biztató választ a fiatal szakemberek. így például a Pollack Mihály Mű­szaki Főiskola szoros kapcso­latot teremt a termelő gyá­rakkal, s igényük figyelem- bevételével dolgozza ki az ok­tatási tematikát. A diploma- munkával kapcsolatban van olyan elképzelés, hogy pályá­zat címén kezelik s a leg­jobbakat jutalmazzák, hasz­nosítják. Itt is sok szó esett a fiatal szakemberek otthon­alapításáról, lakásgondjairól. Közölték, a Cement és Mész­művek Országos Vállalat több mint hatszáz lakást épít az ötéves tervben, ezenkívül fej­lesztési alapból 40 millió fo­rintot juttat dogozóinak köl­csön formájában lakásépítés­re. Vízvezeték ha lőzat bővítés 3 millió forintért Pusztamonostoron ki­használva a hosszan tartó jó időjárást — befejezték a kötzség vízvezetékhálózat bővítésének 1971 évre ter­vezett első részét. A község­ben közel 3 millió forint költséggel 3.5 kilométer fő vezetéket építettek, s ez le­hetővé tette, hogy a két ál­talános iskolába, a napkö­zibe, az óvodába, az orvosi rendelőbe, a művelődési házba és a sportpálya öltö­zőjébe bevezessék a vizet. A vezetékhez kötöttek to­vábbá 15 közkutat és így a község csaknem minden ré­szén tudják biztosítani a la" kosság réstzére az egészsé­ges, jó ivóvizet. A községi tanács figye- lembevéve a törpevízmű je­lenlegi teljesítőképességét egyelőre nem engedélyezi, bogy a vizet magánházakba is bevezessék. A követke­ző két évben azonban mil­lió forintos költséggel újabb — nagyobb teljesítményű — kutat furat, és két víztor­nyot építtet. Ezek után ke­rülhet majd sor arra, hogy az igényeknek megfelelően a lakóházakba is bevezessék az ivóvizet. jelenleg évenként 6 millió 225 ezer forintot, fejlesztési hozzájárulás címén 1 millió 480 ezer forintot fizetnek be. Ezzel szemben egészségügyi és kulturális ellátásra 38 mil­lió 913 ezer forintot, alap­vető kommunális ellátásra pe­dig 1 millió 336 ezer forin­tot fizet ki a tanács. Ezeket az összegeket külön növeli évenként a készülő járda, vil­lany, vízvezeték és az egyéb kommunális létesítmények építési költsége. Ezek a fej­lesztések elsősorban a létesít­mény által érintett telkek tulajdonosainak az érdeke, hiszen ilyen esetben ingatla­nuk értéke jelentősen növek­szik.” — A hozzájárulást törvé­nyes rendelkezés szabályoz­za, vagy pedig a helyi tanács határozza meg? — Az 1031/1969. számú kor­mányhatározat, kimondja, hogy az állam által létesített közművesítés költségeinek egy részét az érintett építési tel­kek tulajdonosaira kell áthá­rítani. — A rendelkezés gyakor­lati végrehajtása sok egyéni problémát vet fel. Gyakori az olyan eset, amikor az érin­tett telektulajdonos szociális helyzeténél fogva nem tudja a ráeső hozzájárulást megfi­zetni. Ilyenkor domborodik ki, hogy nem adóról, hanem hozzájárulásról van szó. Ugyanis ha a telektulajdonos nem tud fizetni, halasztást kérhet Például egy idős tu­lajdonos élete végéig, vagy szociális helyzetének megvál­tozásáig — de legkésőbb a telek, vagy lakóház eladásá­ig — is halasztást kaphat a hozzájárulás megfizetésére. Természetesen eladáskor — mivel a kömzművesítés nö­velte telkének értékét — a hozzájárulást meg kell fizet­ni. A rendelkezések lehetősé­get biztosítanak arra is. hogy a telektulajdonosok a telkü­ket kiszolgáló közműveket társulás formájában maguk építsék meg. Ilyen esetben nem kell külön fizetni köz­műfejlesztési hozzájárulást, mivel telkük értékét saját költségükön növelték. — A hozzájárulás összegét és formáját a helyi tanács határozza meg? — A városi, vagy községi tanács a hivatkozott rendelet figyelembevételével. Amikor elhatározza, hogy valamelyik utcában járdát, villanyveze­téket, vagy egyéb közműve­sítést valósít meg, meghatá­rozza azt is, hogy a költsé­gekből mennyit kell a telek- tulajdonosnak közműfejlesz­tési hozzájárulás címen fi­zetni. Ezt a döntést az érde­keltekkel a helyenként szo­kásos módon a tanács közli. A telektulajdonosok, ha nem kívánják — a hozzájárulási összeg miatt — a közmű meg­építését, kérhetik az építés mellőzését. A. A. .Jászkunság! hfíkoznapok 3. ii Az iparbáró — Különös társaság gyűlt egybe a Népművelési Mi­nisztérium első egyéves isko­láján, az „alig főiskolán”. Én odajártam. Volt á hallgatók között egyetemi tanár, lakatos, meg tehénpásztor egyaránt. Papi Lajos utálta az akkor „nép­viseletnek” számító lódent, és hétköznap is kötött nyak­kendőt. Ezért nevezték. el a hallgatók iparbárónak. Pe­dig hát hol volt ő az ipar- báróságtól! S hol van most is! — Azért a két, két és fél­ezer átlagban megvan. Ál­lami megbízatást legnagyobb fájdalmamra és őszinte örö­mömre nem kapok. így az­tán azt csinálom, amihez kedvem van. A műterem alacsony mennyezetén vastag mester- gerenda. Szilár lan tartja a tetőt, makacsul hajlítia az alatta iárót. Mintha figvel- meztetne: vigvázz. itt még a régi módi a divat. — No, van nekem szobrom itt Kisújszálláson is, a für­dőben. Nem kőből faragott, csak betonból készült. Mond­ták; minél olcsóbb legyen. A költségekhez hozzácsaptam két és félezer forintot. Gon­doltam, jogos, hisz a mintá­zás. a zsaluzás pénzbe kerül. Meg aztán ’ a modellt ülő asszonykát is mindig elkí­sérte a férje, munkaközben el-elborozgattunk. Mire a szobor elkészült, megittunk vagy öt liter bort. A végén nem vált be a számításom. Kiszámolták, mennyi vas ce­ment és sóder kellett, s csak annak az árát fizették. Papi Lajos megyénk egyet­len vidéken élő szobrászmű­vésze. Nincs összehasonlítási alap más városok művész­pártoló tevékenységével. A kisújszállásiak úgy látszik, nem becsülik kellően azt, amijük van. nem büszkék r'. — Nagy itt az öröm és a büszkeség a fejlődésre. Az új gyárakra, a téeszek gya­rapodására. De a képzőmű­vészetre. .. Igaz, ígérték már, hogy építenek számom­II ra egy műtermes lakást. Váltig bizonygatom, kellene még egy műterem. Hosszabb- rövidebb időre művészeket lehetne meghívni. Azok az­tán műveikkel fizetnének. Szellemi javakkal is kellene gyarapodnia a városnak, nemcsak anyagiakkal. — Ha a kisújszállásiak nem vásárolnak, miből él? — Szolnokból és a Hajdú­ságból: Hajdúböszörményben épí­tettek egy műtermes lakást. Neki kínálták. Itt egy na­gyobb méretű szobrot sem lehet elkészíteni, mégsem ment. — Ide köt már engem ez a jó agyagos kisújszállási sár. Meg az itteniek velem egyező ítélőképessége. Most. hogy beálltak az else fagvok, holtan találták az árokban az öreg Kecét. Azt mondiák, =okat ivott az utóbbi időkben. Hol a teme­tőben. hol az árokban húz*" meg magát éjszakára. A hírrel Papi Lajos szomszéd­asszonya állított haza: „Hal­lottátok. hogy az öreg rossz Kece Pista meghalt?” A férje rámordult: „Honnan tudod, hogy rossz volt? S ha az lett volna, azt is meg kellene nézni, miért lett az.” — Hát ilyen emberek él­nek itt. Ide a Kunságba ré­gen is jöttek emberek, kik­nek az igazság, a szabadság mindennél többet ért. Még a nevüket is más vidéken hagyták. Azt a nevet vették fel, amelyik „napon ideérkez­tek. így alakult ki a Szerda, a Csütörtök, meg a Péntek família. Fapi Lajos egyik ő:e Bocs­kai kovácsa, majd fegyver- kovácsa volt. Ki tudja, talán az üldözés elől került a Kunságba. Azóta itt él a család Kisújszállás ellent­mondásokkal teli közösségé­ben. Itt, a Fari-zugban, ahogy városszerte nevezik ezt a részt. — Azért ne higgyék, hogy az isten háta mögött élek. Ide jön a világ. Minden nap megáll itt egy-egy autó. Néha a kelleténél több is. Jönnek buzgó kíváncsiság- g-1 a műoártolók”. akik soha nem vesznek semmit, csak széité^en, hosszában bizonygatják művészeti ér­deklődésüket. — Ismerem már őket! A műterem ajtaját mindig be­zárom. Egy régi tank kémle- lőnyílágát szereltem az ajtó­ba. Kívülről nem lehet be­látni, de számomra kitárul a kert. s még az égbolt is bemosolyog. Csendben állok, mi- be nem csukják a kertkaput... Az ablakhoz közel fa törzs formálódik. — Mi készül? — Egyik oldalára saiát portrémat faragom a má­sikra Gácsi Mihály ét. Siet­nem kell vele. Ebben a ■ hónapban • Buda­pesten kiállításon szerepel­ne! Papi Lajos munkái. A két portré is biztosan elké­szül addig. Gvorsan. igé­nyesen dolgozik. Egvszer déltájban beállított hozzá a városi tanács embere: — Még ma kellene készí­teni egy érmet. Kétszázötven éves Kisújszállás. Papi Lajos mondott egv cifrát, de a haineli vonat­tal már vitték az érmet az öntödébe. Hiába. Kisújszállás a szü­lőföldet jelenti. A szülőföld pedig sokszor az ember át­ka. oltalmaz/ja. öröme ki­apadhatatlan forrása. Simon Béla i

Next

/
Oldalképek
Tartalom