Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-11 / 266. szám
1971. november 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 MEZÖGAZDASAG! IPAR! ÉPÍTŐIPAR! FIGYELEM! OTR—71/A típusú olajtüzelésű léghevítőnk az Önök számára nélkülözhetetlen. Előnyösen alkalmazható: — sertés, baromfi és egyéb állattartási épületek fűtésére; —■ ipari rendeltetésű csarnokok. műhelyek légfűtésére; gyors szárításra technológiai folyamatok során; — téli építkezések megfelelő hőméraékle tőnek biztosítására és az ilyen helyiségek fűtésére, szárítására. Rendkívüli előnye, hogy önállóan alkalmazható, üzemeltetéséhez semmilyen járulékos beruházás nem szükséges. A gép egyedül megoldja a fűtési igényeket minden olyan helyen, mely hőközponttól és távfűtési lehetőségtől távol esik. Az OTR 71/A léghevítő közvetlen légbeíú- vásra alkalmas. Tájékoztató adatok: Levegőszállítás 60 °C- on 5500 m8/óra; konven- eiós hőteljesítmény 15— 70 000 kcal/óra; 2,5—10 gyasztás 86% 2,5—10 üt./óra; kalorikus hatásfok 86%; tüzelőanyag: gázolaj; tüzelési rendszer: párologtatás égőfej, égési levegő aláfú- vás ventillátorral. Kézi vezérlés következtében kezelése rendkívül egyszerű! A beépített ventillátor teljesítmény-igénye 0,75 kW. A berendezést tűzvédelmi szempontból a BM Tűzrendészet! Országos ParancsnoKsága felülvizsgálta. jóváhagyta és for- galombahozatalát engedélyezte. Külön rendelésre olajtartályt is szállítunk. Igényeiket a rendelések beérkezésének sorrendjében korlátolt mennyiségben még ez évben ki tudjuk elégíteni. SZELLŐZŐ MÜVEK Budapest, XX. Építész u. 8—12. Tel.: 451—720/173 mell. Meghívó A SZOLNOKI MUNKÁS HORGÁSZ EGYESÜLET vezetősége szeretettel meghívja az egyesület tagjait az 1971. november 14-én 8 órától 12 óráig tartandó ÉVADZÁRÓ CSUKA- lOGASI VERSENYRE. A verseny színhelye: Alcsisziget, Holt-Tisza felső vége, a 6-os autóbusz végállomásánál. Menetrend szerinti 6 os számú autóbusz indulási ideje: Vasútállomásról 6.10 és 6.45 órakor, mely a városon keresztül minden megállónál megálL Benevezés a helyszínen. — A legeredményesebb 6 versenyzőt díjazzuk. — Szeretettel várjuk a horgásztársakat. Horgásztársi üdvözlettel: a Vezetőség Húsz esztendeje nem volt ilyen alacsony a Duna Belgrad térségében, ahol — hazánkhoz hasonlóan — ugyancsak nagy problémát okoz a hajózásban az alacsony vízállás bu: — Többen, mint a könyvtárba? A minap egy tiszta faluban jártam. A megye legtisztább, legtakarosabb falujában. Széles főutca, zöld sövény az út két oldalán és padok, színesek. És ebbe a takaros tiszta faluba egy csúnya, nagyon csúnya eset híre vitt oda. E Színhely, a művelődési ház. Szemben velem a ház gondnokasszonya. Én kérdezek, s ő válaszol: — Van itt a házban büfé? •— Van. Megtetszett szomjazni? — Nem, csak kérdem. — Akkor 18 van,-— Most nyitva? — Hétfőn? Hétfőn, mindig zárva. — Máskor? — Máskor? Mindig nyitva. ÉjjeL-napaL Megesik, hogy a reggel összeér az estével. A nap már fent jár javában, amikor az utolsó kuncsaíit is elszállingózik. — Kik járnak ide? — Mindenfélék, vegyesen; Asszonyok, emberek, olyan is van, hogy családostul érkeznek. — Törzsvendégek? — Olyasfélék. Van itt olyan is, aki mindig itt lakik. Például az öreg... A nevet elhallgatja. Mindig itt tanyázik. Meg a kedvesei is — Hány éves az az öreg? —■Ügy hetven körül. Vén kecske. Három szeretője is van neki, egy egészen fiatal. Itt szoktak találkozni. Az öreg fizet nekik. Meg még pénzt is ad, szerelempénzt. A múltkor láttam, 40 forintot. Itt mindent lehet, jó hely tetszik tudni, csendes. Félre esik. — Hát arról az öregasz- szonyról, tud-e valamit, aki nemrég halt meg? — Tudni tudok. Az is idejárt. Láttam itt többször is. de aztán jő megjárta az istenadta. Maga hallotta" m A könyvtárteremben. Húsz év körüli lelkes fiatal lány vezeti a gyermekkönyvtárat. Az újjáépített könyvtárban most indul újra az élet. Még minden friss, új. — Szokott-e a büfébe járni? — Isten mente! — Miért? — Nem büfé az, kocsma. Valamikor étkezni is lehetett, volt kocsonya, sütemény. Most csak ital van. — Maga szerint sokan járnak ide? — Igen. (Kicsit vár). Elég sokan. — ? — Botrány fordult-e már elő? — Sajnos nem is egyszer. A múltkor az volt a szenzáció, hogy egy férfit, aki alaposan el volt ázva, az udvaron álló teherautó hátuljához támasztottak, dísznek. A gyerekek nem is mertek kimenni az udvarra — És ide is bejönnek? Részegek? — Előfordul. A múltkor egy vendég, aki a büféből érkezett. amikor ki akart menni a könyvtárból, ajtónak nézte a szekrényt, és azon át akart távozni. — És maga nem fél telük? — Néha Nem is rég egy férfi állított be erősen illu- rninált állapotban. Krimit követelt rajtam, vadnyugatit, mert neki csak az kell. S amikor én nem tudtam ilyen „olvasmánnyal” szolgálni, megfenyegetett, hogy megöl — Hát arról az öregasz- szonyról, mit tud? — Melyikről? Ja, arra gondol, akit talicskán toltak haza. Fiatal suhancok vidám ceremóniával. Jó mulatság volt. Egész kis színjáték. A talicskát a szomszédból kérték, az öregasszonyt, aki jóformán nem tudott magáról semmit, a talicskához kötözték. Aztán úgy tolták hazáig. Ott az udvaron egy diófa alá ültették, és fel sem kelt többé. a A büfé. Ugyanarról a folyosóról nyílik az ajtaja, mint a könyvtáré, az ifjúsági klubszobáé és a nagyteremé. Béniről takarítás zaja hallatszik. Kopogok. — Ki az? Zárva vagyunk! — Szolnokról vagyok. Egy jaffát szeretnék. Megszomjaztam. Kulcs csörren, zár kattan, ajtó nyílik, ötven év körüli férfi. Végigmér, azonnal tisztában van a helyzettel. — Zárva vagyunk, de azért a kedves vendéget ugye. nem küldhetjük eL Tessék parancsolni. — Egy jaffát. — Valami kis erősitőcské- vel? — Csak jaffát. Vezetek. Kopott terem. Kopottak az asztalok, kopottak a székek és füstösek a falak. — Jól megy a bolt? — Me-járja. — Azt hallottam, hogy maguk kenterbe verik a helyi vendéglőt is. — Hát igyekszik az ember. Hányán dolgoznak itt? — A család kérem. Hárman. — Nem zavarja az üzletet, hogy két italbolt, egy maszek kimérés, egy cukrászda, meg egy vendéglő te van itt a faluban? — Nem loonkurrencia az nekünk kérem. A mi kialakult vendégkörünk megvan. — Gyerekek jáwiak-e ide? — Én nem szolgálok ki gyerekeket! (Kicsit inger- rült). — És ha mondjuk az anyjukkal, vagy az apjukkal vannak? —- Az más. — Akkor ihatnak? — Én tőlem igen. Ügy is úgy játszhatnak ki, ahogy akarnak. / — Mindig itt dolgozott? — Á, nem kérem. Van én nekem szakmám. Nem iS egy. ;----— Hány? — Öt is, ha jól megszámolom. Kereskedő vagyok én kérem. Húsz évig a fővárosban dolgoztam. Bőr-, vas-, textil szakma, nekem jöhet. — Akkor maga ügyes ember? — Igyekszik ae ember. — Azt mondják, a múlt- korában itt itta halálra magát egy öregasszony. _ i — Hazugság? — De még mennyire kérem. Szemen szedett hazugság Az emberre rá akarnak fogni minden disz- nóságot. Csak ügy. Jár az emberek szája. Járt az az öregasszony mindenhová, ahol csak italt szimatolt. Egyébként kérem én részeg embereket sohase szolgálok ki, — Járt Itt az öregaszszony? — Járni, járt. — Tudta, hogy mielőtt idejött volna azon a bizonyos napon előtte már állítólag 7 deci unikumot ivott meg? — Nem kérem. Honnan tudtam volna. Nem volt az ráírva! E A művelődési házat, amelyben e büfé találtatik nemrég építették újjá. Bővítették, tatarozták. Csak a büféhez nem nyúltak. Az maradt úgy, ahogy volt. Éktelenkedő foltnak a kultúra megifjodott házában. Hogy hol található ez a ház és benne az a bizonyos büfé? Egy takaros, tiszta faluban, ahol rondán, ostobán megölt az ital egy idős öregasszonyt, a kultúra házában... Százötven éve született Doszto fevszk i / ISO év választ el bennünket Dosztojevszkij születésétől és 54 esztendő attól a naptól, amikor örökre eltűnt a régi Oroszország, amelyről oly keményen írt Dosztojevszkij, de múltba tűntek, s csak a könyvek őrizték meg az író jellegzetes modelljeit is... Dosztojevszkij mélységes tisztelete szülőhazájában érthető. 1918-ban, amikor az ellenforradalmárokkal és az intervenciósokkal vívott elkeseredett csatákban a szovjet köztársaság léte volt a tét, Lenin dekrétumot írt alá arról, hogy meg kell örökíteni a múlt nagy alakjait, s Lev Tolsztoj után a második helyen Dosztojevszkij szerepelt! A szovjet olvasók értékelik és szeretik a kiváló írót, a megalázottak és kisemmizettek iránt érzett végtelen szeretetét, műveit amelyeken átsüt az embert megnyomorító polgári-földesúri rendszer iránt érzett gyűlölet. A szovjet olvasó ismeri az író tragédiáját, tudja, miben rejlik ereje és gyengesége. Dosztoíevszfeil műveit számtalan nyelvre lefordították, s azok magukra vonták a XIX. századi Európa figyelmét. Az olvasók elragadtatással gyönyörködtek mindent láttató leírásaiban, az ember lelkivilágának mélységes ismeretében. Vonzó volt az író személyisége azért is, hiszen ő az egyetlen, aki azután nyúlt a tollhoz, hogy a vesztőhely magasából tekintett le a világra... Több nyugati irodalmár már akkor azt hangoztatta, ■ -hogy - éppen Dosztojevszkij tárta fel a „sejtelmes szláv lelket”, ő mutatta meg a világnak teljes meztelenségében az orosz ember „titokzatos lelkületét”. Ezek a „könnyűkezű kutatók” mindent, ami orosz — Dosztojevszkij könyveiből próbálták és próbálnak ma is megmagyarázni. Ez persze óhatatlanul mellékvágányra vezette őket. n A mm Oroszországban jóval kevesebb maradt meg Dosztojevszkij idejéből., mint mondjuk Angliában Dickens korából. Eltűntek a koszos éjjeli menedékhelyek. a részegek kocsmái, a kupecek házai, mint ahogy eltűntek a Raszkolnyikovok és a Miskinek. A múltba vesztek, mint az őket szülő rendszer. Dosztojevszkij 1849-ben, a bíróság előtt mondott beszédében így szólt koráról: „Mindaz, ami ma körülvesz bennünket — ezek a megtiport életek, az éhező gyermekekkel nyomorgó, elcsigázott asszonyok, a kihaló, kipusztuló falvak, a döbbenetes nincstelenség — mindez bele fog majd veszni a világot átfogó végtelen boldogságba”. A cári Oroszország Dosztojevszkijt halálra ítélte ezért a kihívásáért, s az ítéletet csak a bitó alatt változtatták át kényszer- munkára. f Elieső cryerm@lrekM. Dosztojevszkij látta és megörökítette a cári Oroszország szörnyű valóságát, az utcára kivetett kis koldusokat, akiket magára hagyott a társadalom. Az új, szocialista Oroszországban, ahol mindenki egyenlő a törvény és a társadalom előtt, egyetlen „kiváltságos osztály” létezik, s ez a gyermekeké! Iskolákban és internátusok- ban, nyári úttörőtáborokban, úttörőházak szakköreiben — ahol művészeti csoportokban szerepelnek. vagy éppen nyelveket tanulnak — mindenütt érzik az állam gondoskodását. Humphrey volt amerikai alelnök a szovjet és az amerikai iskolarendszert összehasonlítva kijelentette: „Sokmillió szovjet gyermeknek olyan lehetőségeket biztosítanak az oktatásban és az intellektuális fejlődésben, amelyre az Egyesült Államokban keveseknek van módja. Ez elképesztő eredmény!” „Elcsigázott, jogtalan asz- szonyok... sorsuk a nyomor, az elnyomás...” Mily régen eltűntek ők is, akikről oly együttérzéssel írt annak idején Dosztojevszkij. A Szovjetunió volt az első ország, amelyben a nők ugyanolyan teljesjogú állampolgárok, mint a férfiak. Ott találjuk őket a Legfelső Tanácsban (számuk több, mint a világ bármely országában), ott állnak a professzori katedrán, embereket gyógyítanak, gyermekeket oktatnak. A 100 főiskolát végzett szovjet állampolgár közül 52 nő. Amikor 1917-ben végbement a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a lakosság háromnegyed része írástudatlan volt. A hatalmas országban élő többtucatnyi nemzetiség közül igen soknak még írásbelisége sem volt. A szovjet hatalom az első intézkedésekkel bevezette az ingyenes oktatást. A Szovjetunió lett a világ legnagyobb könyvkiadó országa, s első helyre került a lefordított művek számát tekintve is. A földön megjelenő minden negyedik könyv a Szovjetunióban készüL „Soha nem tudtam megérteni, hogy az embereknek csak egytizede az, akinek biztosítani kell a legteljesebb fejlődést, a többi kilenctizednek pedig az jut osztályrészül, hogy anyagot és pénzt szolgáltasson ehhez. neki magának azonban sötétségben kell maradnia’* — írta Dosztojevszkij. 1916-ban a cári Oroszországban mindössze 136 ezer embernek volt felsőfokú végzettsége. A Szovjetunióban ma az egyetemet és íő- iskolát végzettek száma megközelíti a 9 milliót. Kétszer annyi felsőfokú képesítéssel rendelkező értelmiségi végez a Szovjetunióban. mint az Egyesült Államokban, a legfejlettebb kapitalista országban. „Csak annak a gondolatnak és hitnek akarok élni, hogy a mi 90 millió oroszunk (vagy amennyi még születik) valamikor mind művelt, boldog ember lesz — mondta az író. — Abban is hiszek, hogy nálunk. Oroszországban talán mindenki mást megelőzve diadalmaskodik a gondolat...” Jövőbe látó szavak voltak ezek, s az, amiről álmodott. amiben hitt az író, a néphatalom kiv'vásának első pillanatától megvalósul. Az igaz kulturális forradalom az ország minden népét és nemzetiségét (mind a 240 milliót és aki még születik) hozzájuttatja a kultúra kincseihez. A ma szovjet valóság a diadalmaskodó gondolat, amelyről Dosztojevszkij csak álmodhatott. Dosztojevszkij nem volt forradalmár, aki képes megmutatni az embereknek a kiutat a kapitalista viszonyok kegyetlen világából. De zseniális alkotó volt. Most a szó meste?8B6i( 150. szü'etésnanián szabad szellemileg felszabadult. új emberek ünnepük őt. Gavril Petroszjaa (AFN) Valkó Mihály
