Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-10 / 265. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 197Í. november Mt Választások előtt > Thüringiában ERFURT Berlinből kijutunk az autó­pályára: irány Thüringia, Kellemes nyugalmat kölcsö­nöz a táj. A cukorrépa kom­bájnok is már csak néhány helyen dolgoznak. Szinte mindenütt befejezték az őszi mezőgazdasági munkákat. Ezt jelzik az asztalsimára művelt földek és a már hullámzó őszi vetések. Áthaladunk az Elba hiú­ján. Elba! Történelem. Az­tán elérjük a thüringiai dombokat Távolabb hegyek­ké magasodnak. Jobbra a hegytetőn harangláb kiált: Buchenwald. Ez is történe­lem! Vagy számunkra még nem is történelem? Egysze­riben megborzad az egyéb­ként oly nyugodt táj. Bizo­nyosan ezt érzik majd az emberek nemcsak harminc, vagy ötven év távlatából, hanem egy évezred múltán is... Erfurtban, amely egyben megyeszékhely is, hétköznap délelőtti az életritmus. Az utcákon néhány bevásárló háziasszonyon kívül alig lát­ni járókelőket. Német bará­taimnak természetes, nekem furcsa ez a rend. — Ilyenkor itt mindenki dolgozik, s a tanulók az is­kolában vannak — jegyzi meg a gépkocsivezető. Mellettünk sétáló óvodások a késő őszi napsütésben. Nagyszabású építkezések, szép kirakatok, tiszta üzle­tek. Ez együtt: a béke. A Nemzeti Front választá­si felhívásai a falragaszokon, a transzparenseken. Beszélgetésünknek is ez a témája a Nemzeti Front er­furti városi titkárával Gün­ther Zimutkával és a Né­met Szocialista Egységpárt városi bizottsága osztályveze­tőjével Harry Löffel elv- társsal. Két héttel a válasz­tások előtt lényegében már elvégezték az előkészülete­ket. Szeptember 23-tól nyolc­ezer beszélgetést folytattak Erfurtban, s e beszélgetése­ken 130 ezer választópolgár volt jelen. (Fogalmaink • sze­rint ezek a besze'gc-tések je­lölőgyűlések voltaic, amelye­ken a jelöltek bemutatkoz­tak. illetve régi ismtrősként találkoztak választóikkal.) Günther Zimutka különö­sen hangsúlyozza e gyűlése­ken részt vett emberek ak­tivitását. Tapasztalataik sze­rint ilyen mérvű érdeklődés­sel, mint most, még nem találkoztak. S ennek egyik fontos magyarázata, hogy „zajlik a jég”. Vagyis a ke­let—nyugat közötti kapcsolat alakulásában jó irányba mu­tató jelek tapasztalhatók. Mindez kétségtelen az NDK politikájának helyességét de­monstrálja. A Jégzajlásnak” az erfur­tiek közvetlen figyelői le­hettek, hiszen az elmúlt év­ben itt találkozott Willi Stoph és Willy Brandt, hogy a két német állam közötti kapcsolat normalizálásánaic útját egyengessék. A jelek szerint nem • eredménytele­nül, hiszen azóta a tárgyalá­sok már jóval elötehaladot- tabb stádiumban folynak. A NSZEP az idén meg­tartott Vili. kongresszusán elfogadott határozatok a min­dennapok munkájában reali­zálódnak. Ennek lehetünk tanúi nemcsak Külpolitikai vonatkozásban, hanem az ország belső életében is. Szélesedik a demokratizmus, amelyet éppen most, a vá­lasztásokat megelőzően, megannyi jel igazol. Erre utal Harry Löffel, aki külö­nösen jelentősnek tartja a választási jelölőgyűlések nyíltságát, a vitát az egy­szerű és bonyolult kérdések­ben egyaránt. A jelölőgyűléseken szóvá- tett problémák, gondok egy­beesnek a VIII. pártkong­resszuson is szorgalmazott kérdésekkel. S hogy nem csupán óhaj az erfurtiak igénye, hanem szívesen cse­lekszenek is azért, álljon itt az alábbi adat: a pártkong­resszus óta 49 ezer egyéni és kollektív munkafelajánlás történt a város üzemeiben, gyáraiban, s egyéb termelő egységeiben. A teljesítés so­rán ez 80 millió márka több­letterméket jelent. A válasz­tások után majd újabb vál­lalások hatványozzák a vá­ros és az egész ország pénz­tárcájában azt az összeget, amelyből egyre több jut a lakosságot közvetlenül szol­gáld kommunális beruházá­sokra is. Rövid beszélgetésünk té- nyeiről amerre csak jártunk a városban mindenütt meg­győződhettünk: a műemlékek megóvása, a figyelmes kiszol­gálás, a tisztaság, az áruk viszonylag bő választéka — mind-mind ezt igazolja. No­vember 14-én tehát ezeket is figyelembe véve adják majd le szavazataikat a vá­lasztópolgárok. A késő délutáni órákban búcsúzunk beszélgető-partne­reinktől. S míg délelőtt a néptelen utcák tűntek fel, ezt most a zsibongó áradat váltja fel. Kezdődik a csúcs- forgalom. Yincze György Levél a tengerhez Akárcsak az egész világon, Massawa etiópiai városban is a levélszekrényekből a postára szállítják a külde­ményeket, onnan pedig gép­kocsin, vonaton vagy repü­lőgépen továbbítják a cím­zettekhez. A massawaiak legalábbis mindig így vélték. De mennyire elámultak, amikor egy szép napon, a városi postahivatal világos­kék teherautója egynest a rakpartra sietett és egész tartalmát — 50 ezer műa­nyagborítékot — a Vörös­tenger vízébe zúdította. Az összecsődült tömeg zú­golódni kezdett: hát így bánnak a levelekkel a váro­si postahivatalban. Egyik másik már-már a vízhez ira­modott, a rendőrkordon azonban visszatartotta. A következő napon a polgárok megnyugtatására, a Massa­wa News című helyi újság­ban közlemény jelent meg: „A tengeráramlások tanul­mányozása céljából 37 or­szág óceanológusai .Levél a tengerhez’ nevű közös prog-« ramot hajtanak végre. Az el nem süllyedő borítékok segítséget nyújtanak a ten­geráramlások irányának meghatározásához.’5 Bölcs tehenek Angliában olyan újfajta gépet készítettek, mely au­tomatikusan szabályozza a takarmány mennyiségét a te­héntől lefejt tejmennyiség­nek megfelelően. Az okos tehenek hamarosan megér­tik, hogy csak akkor kapnak táplálékot, ha tejet adnak. Az állatokat csak a fejés- nél etetik. A tejet' érzékeny elektromos jelzőkészülékkel felszerelt edénybe vezetik, s amikor az edényben körül­belül egy liter tej gyűlik össze, az súlyánál fogva be­kapcsolja a takarmány ada­goló gép motorjával kap­csolatban álló berendezést és meghatározott mennyisé­gű táplálékot juttat a vá­lyúba. Hullámok felett repülő hajó A gorkiji hajóépítők „Orion” elnevezésű légpár­nás hajója óránként 60 ki­lométer feletti sebességgel száguld. A 80 személyes Oriont nagy folyókon és víztárolókon való . közleke­désre szánták. A jelenlegi ötéves terv során megkez­dődik a hajó sorozatgyár­tása. J Jellegzetes thüringia! faberakásos ház Erfurtban Falumúzeum épül Nyíregyházán Rövidülnek a napok, egyre több ideig kell világítással közlekedni. Nemcsak este, már délután js alkonyat van. — Elengedhetetlen követel­mény, hogy a gépkocsiveze- zető jól lásson. Lásson és ne csak sejtse, hogy mi van előtte az úton. Mert az or­szágúton kivilágítatlan lovas­kocsi, támolygö kerékpáros, az úton ballagó gyalogos egyaránt veszélyt jelent. — Nem különb a helyzet város­ban. községben sem. A KRESZ rendelkezése szerint a gépkocsivezetőnek biztosítania kell a vezetéshez a megfelelő körülményeket — többek között a jó látást. Hétköznapi nyelvre fordítva, tompított fényű reflektort kell használnia ott, ahol nincs tökéletes látása. Saj­nos ee csak paragrafus a mai napig is. Még a. megye- seékhelyen sincs olyan fény a főúton, hogy az úgynevezett „városi” világítással bizton­ságosan lehessen közlekedni. Mésfis úgy vehetik a génko- csik többségét. „Városi” vi­lágítással. ami nem más, mint helyzet jelzés, — a gépkocsi körvonalainak jelzése, de nem világítás a közlekedés-; hea. A biztonságos vezetés­hez feltétlenül be kell kap­csolni a tompított reflektort Csak ez nyújthat lakott terü­leten is biztonságos vezetést Érthetetlen, hogy ennek elle­nére nagyon sok gépkocsi- vezetőt „sérti” a reflektor, s villogtatással jelzi nemtet­szését a szembe közeledő fényre. Pedig a reflektorral szembe haladó gépkocsinak egyetlen hatásos mentsége van. Kapcsoja be szintén a tompított reflektort, s nem zavarja a szembe közeledő fény. Szükség van a tökéletes látásra, a biztonságos veze­tésre. Ezt csakis úgy bizto­síthatjuk, ha lakott területen is tompított reflektorral köz­lekedünk. $• A Merkúr jelentése a gép­kocsi sorszámok állásáról: Trabant Limousine 36090 Trabant Kombi 4310 Wartburg Limouslne 16474 Wartburg de Luxe 12528 Moszkvics 27942 Skoda 100 MB 23689 Wartburg Turist 1710 Polski Fiat 1300 7230 Polski Fiat 1500 2350 Zasztava 2106 Zaporozsec 3418 Zsiguli—Budapest 5650 Zsiguli—Debrecen 3223 Szaboles-Szatmár megye gazdag nép! építészetének állít emléket a most éptilő nyírheg} izi falumúzeum. Ot nép­rajzi tájegység egy-egy jellegzetes háztípusát a hozzátartozó gazdasági épületekkel együtt építik feL 1972-ben részlegesen már megnyitják a szabolcsi falumúzeumot. — Képünkön: Erdőháti ház építése, előtte a málés góré (MTI fotó — Balogh László felv. = KSj i. * fiKÉPERfflföJE IlJ ELŐTT Az elmúlt hét a sorozatok búcsúja volt a képernyőn; nincs ugyanis további foly­tatás Péter és Jutka törté­netében (Kállai István mű­sora), legfeljebb most már ki-ki a maga szakállára bo- bonyolítja tovább a két fiatal életútját; végétért a Zord A Rózsa Abban alighanem minden­ki egyetért, hogy a film ké­szítőit helyes szándék ve­zette, amikor éppen a be­tyársors romantikájára épít­ve népszerű eszközökkel akartak vonzó filmet ké­szíteni Móricz utolsó, nagy, félbenmaradt regényeposzá- bóL És. hogy dicséret illeti azt az erőfeszítést is, amely- lyel néhány előzetes hazai próbálkozás után Szinetár Miklós és Sípos Tamás egy igazi irodalmi igényű. For- syte-típusú folytatásos tévé- film elkészítésére vállalkoz­tak. Hiszen az ilyen folyta­tásokra határozottan igény van: a közönség kedveli őket, s a televízió egyre növekvő műsorigénye, mű­soréhsége pedig szinte meg is követeli. A tizenkétrészes Rózsa Sándor tehát meglévő igényeket szándékozott ki­elégíteni. A megvalósításban azonban talán ott követték el az alkotók az egyik fő­hibát, hogy túlságosan is a színekben láttak és kompo­náltak, és a látvány bűvöle­tében túlságosan is enged­tek az öncélú látványossá­gokra való csábításnak, így kerültek a filmbe deko­rativ, de statikus nagy „operai tablók, túlságosan is szépen megkomponált tá­gas totálok. És bizonyára ezért is kapott olyan fontos képi szerepét a lobogó fehér gatya, tüntető fehérsége, olykor a drámai kontraszt érzékeltetésére is. De ami ennél is még jobban kiütkö­zött az átdolgozásban, a reális társadalmi rajzot adó regény megfilmesítésében: az alkotó elemek, az egyes részletek túlságosan is turista szemszögű idegenforgalmi érdekességként kezelt be­állítása. Elég az utolsó be­fejező rész néhány vonására utalni. Például a búcsúi né­pi mulatság jeleneteinek kissé hamis délibábos be­állítására. (Lásd a lovát földre fektető csikós operet- tes megéljeneztetése, vagy épp a templom építésének, legendájának útikönyvbe il­lő leírásának felmondatása.) folyó is, tragikus befejezés­sel és nem vágtat többé betyárosan át a képernyőn Rózsa Sándor sem; végleg ellovagolt kedvesével, Ve- szelka Juliskával a legendá­ba. .. Eléggé vegyes érzel­meket hagyva maga után. Sándor Amikor a film készítői a népmese képletében igye­keztek a történetet felállíta­ni, jobban kellett volna ügyelniük a realizms illú­ziójának megőrzésére. Mi­ért kellett például már-már komikusán nevetségessé, os­tobán együgyüvé „faragni” Rózsa Sándor üldözőit, Mül­ler kapitány pandúrjait. Ilyen perzekutorok láttán természetes, hogy Rózsa Sándor vígan ugratja a lo­vát. Ilyen ellenfelekkel szemben elvész hősiességé­nek és bátorságának súlya és tartalma. Vagy egy má­sik, a realista hitelesség ellenében ható illogikus do­log. A film záró, nagy füzé­ben ott látjuk Rózsa Sán­dort is. Hol az égő tetőn, hol a már életveszélyessé vált épületben, emberfeletti bátorsággal ment embert és állatot De ami érthetetlen: fehérneműjének még csak egyetlen rojtja sem perkelő- dik meg, füstnek, lángnak rajta semmi nyoma, éppúgy patyolatfehéren világít az; mint a tűznek előtte. Nem sorolom ez ehhez hasonló furcsaságokat. Az egyes részletek láttán néhány megjegyzésben már egyéb gyengeségekre is rákoppin­tottam. Búcsúképpen azon­ban mégsem szeretném vég-; képp eltemetni Szinetár Mik-; lós tiszteletet érdemlő vál­lalkozásának felemás sikerű eredményét. Hisz a tizen­kétrészes Rózsa Sándornak kétségtelen pozitívuma, hogy általános beszéd tárgyává tette, vitatémává avatta, hétről hétre az ízlések üt­közőpontjává tette a nagy magyar kritikai realista Mó­ricz Zsigmond egy méltat­lanul elfeledett művét, és az irodalmi művek tévésítésé- nek művészeti kérdéseit. Egyszerűen: kulturális köz; ügy lett a Rózsa Sándor. És ez nem kis dolog. Legfel­jebb azt sajnálhatjuk, hogy meg kellett elégednünk a gazdag Írói erényeket fel­vonultató regény elszegényí­tett, szellemében és tartal­mában megkurított — nem cselekményében! — ifjúsági kiadás ízű filmváltozatával. A nők beszélnek Szeretem hallgatni az ér­telmes nőket. Ha ők be­szélnek, az értelmes, okos közlendőn túl mindig van valami sajátos többlet is abban, amit mondanak. Megmagyarázhatatlan csodá­lat fog el őket hallgatva. Pedig jól tudom, hogy az értelem emberi tulajdonság, és nem holmi nemi kivált­ság. Az okos nő éppoly természetes, mint mondjuk az okos férfi. E személyes kitérésre az adott Okot, hogy péntek este a magyar szár­mazású, de évek óta külföl­dön, jelenleg Hollandiában élő Ata Kandó olyan le­nyűgöző módon vallott hi­vatásáról. és oly szikár szenvedélyes okosan beszélt az általa megismert indiá­nok égbekiáltó nyomoráról és pusztításáról, ahogyan képernyőn ritkán tapasztal­ni. Egy asszony, aki azért indult el valamikor az ős­erdőbe, hogy az indiánok életének kuriózumaira va­dásszon. fényképező masiná­val a kezében, ma már igazi humanista módjára az indiá­nok sorsának ismeretében hirdetője és harcosa a pusz­tulásra ítélt embercsoport élethez, boldogsághoz való jogának. Megdöbbentő volt hallani a modern barbárság vérlázító tetteit, amint Kan­dó asszony elbeszélte őket. Hogy az utóbbi tíz év alatt is nyolcvanezer indián esett a fehérek barbárságának ál­dozatául. Eszköztelenül be­szélt egy-egy fotóval, saját fotójával illusztrálva sza­vainak igazát és súlyát Csaknem egy óráig őt lát­tuk és hallottuk. A bátor asszonyt, aki egyedül me­részkedett a dzsungelbe. ahol az indiánok élnek és az okos asszonvt, aki humá­nus érdekek szolgálatába ál­lította életenergiáit. Bárány Tamás tévéfilmjé­ben is asszonyokkal talál­kozhattunk; négy asszony, négy kalandját ismerhettük meg. Olyan eseteket ame­lyekről nők meghitt baráti körökben csevegnek. Tanul­ságos történetek, valameny- nyi életszagú. Nem csatta­nóra kihegyezett anekdoták, hanem finom megfigyelések­re épülő, jól megragadott tipikus részei, darabjai mai életünknek. Szerencsésen ta­lálkozott ebben a filmben a televízió közvetlensége és az írói igényesség és a rende­zői kimunkáltság. Remek szí­nészi játékkal — szinte alig lehetne különbséget tenni —- kitűnő, jó ritmusban, ügye­sen kombinálva a keretet és a játékot, rendkívül kelle­mes szórakozást jelentett az asszonyok „beszámolója.* Bárány Tamás kellemes; csevegő stílusban, némi fér­fiúi kajánsággal, mondja el az önmagukban .is érdekei; eseteket. y. w

Next

/
Oldalképek
Tartalom