Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-09 / 264. szám

1971. november 9. * SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 fydfóitnr Áttörés A Szovjet Kultúra Hetét tartotta az elmúlt héten a rádió. A sokrétű és változa­tos műsoranyagból is kie­melkedik Álla Rogyinova da­rabja, melynek rádióválto­zatát vitte mikrofon elé a Rádiószínház. Izzig-vérig színpadi mű. A rádió csupán annyit tesz, hogy hangilag jobban „lát­hatóvá” teszi, ugyanakkor mind szerkezetben, mind for­mában megtartja a színmű eredeti tulajdonságait: így hangulatát is. Az Áttörés Bruszilov tá­bornoknak és fiának életé­ből ragad ki egy nagyon jel­lemző időszakot, 1916-tól 25- ig. A cím amellett, hogy Bruszilov cári tábornok ve­zette híres első világháborús áttörésre emlékeztet, egyben egy másik, nem a harctéren, hanem az emberekben leját­szódó folyamatra is utal. Az úgynevezett jó családból származó magasrangú kato­natiszt apa, végül is megér­ti fiát, aki a Vörös Hadse­reg katonájaként halt hősi halált. Két hazáját szerető ember kissé megkésett egy­másra találása, ez a darab eszmei magva. A cselekmény azonban ennél több. Sokré­tű, változatos formában je­lennek meg előttünk a kor orosz társadalmának jelleg­zetes képviselői, a háború borzalmai, az embert, kör­nyezetét egyaránt formáló erők. Sajnos ez a sokrétű, szerteágazó meseszövés, itt- ott a darab fékjévé válik, túlrészletezett. Tekintettel, hogy rádióváltozatról van szó, a lényegre, az apa és fiú kapcsolatának bemutatá­sára koncentrálóbb változat sodróbb, lendületesebb lett yolna. Mindemellett Rogyionova darabja jelentős, figyelemre méltó mű, legnagyobb eré­nye, hogy biztos érzékkel kerüli el — az egyébként eb­ben a témában oly honos — patetizmust. Egyszerű, épp ezért nagyon emberi az a hangnem, ahogy Rogyionova hősei beszélnek. Szerelemről, hazáról, halálról, szabadság­ról, a legemberibb, a legköz­vetlenebb módon. Ezt a min­den felesleges dísztől men­tes ábrázolást segíti Bozó László egyszerűségre törek­vő, puritán rendezése. Mun­káját kiváló alakítások segí­tik. Kállai Ferenc, a merev, fegyelmezett, szigorú katona, a hazáját mélyen szerető ember tulajdonságaiból öt­vözi Bruszilov alakját Sin- kó László Alekszeje, ha le­het még egyszerűbb eszkö­zökkel megelevenített, pom­pás alakítás. Mellettük Ven- czel Vera Lizája érdemel említést Kortársaink Keresztmetszet műsor. Is­meretterjesztés is, szórako­zás is. Megismerjük közöt­tünk élő alkotóművészeink miénkkel közös napi gond­ját, baját, műveikből ka­punk ízelítőt, halljuk hang­jukat, okfejtéseik érzelmi töltését érezzük — s mind­ezeken keresztül; ha gondo­latai minket is gondolkodás­ra késztetnek; befogadjuk. Mindezért jó ez a műsor­forma, általában. S, ha eh­hez még az is járul, hogy az illető művész, mint a múlt héten Fábián Zoltán komo­lyan is veszi saját műsorát, igyekszik valóban kereszt­metszetet adni saját művé­szetéről, akkor ez a műsor- forma is egy lehetősége an­nak, hogy kortársainkat mind jobban megismerjük. Fábián Zoltán művein keresztül megismerkedtünk az író nyugtalan világával. Annak, aki ismeri írásait, a műsor az újraidézés örömét, aki nem ismeri, annak esetleg a megismerés felé hajtó össz- tonzést adja. . é trömbdczftg a Első lett a BMG szocialista brigádja Jól sikerült a szocialista brigádok törökszentmiklósi vetélkedősorozatának szom­bat esti döntője. A több órás szellemi versengésben 15 brigád küzdött az első he­lyért és a további helyezé­sekért. A ötletesen összeállí­tott és játékos szellemi erő­próbát jelentő „küzdelmet” zsúfolt nézőtér követte fi­gyelemmel a városi műve­lődési ház színháztermében. Dicséretre méltó, hogy a vetélkedő brigádokon túl a játék ügyes megszervezésé­vel minden jelenlévő néző, szurkoló is részese lehetett a szellemi játéknak. A kér­dések egy részére ugyanis a közönség soraiból adták meg a választ A brigádok vetélkedője Törökszentmikló- son: igazi kulturális esemény volt. Első helyre végül is a budapesti Mezőgazdasági Gépgyár törökszentmiklósi üzemének szocialista brigád­ja került; díja egy kétszemé­lyes camping sátor és hozzá a gyár pénzjutalma, amellyel a győztes brigád tagjainak erőfeszítéseit ismerte el a munkaadó üzem. További öt csapat kapott tárgyj utalmat és egyben pénzjutalmát Az est kellemes ráadása: a televízióból is jól ismert Humoristák Klubjának több mint egyórás szórakoztató műsora. A késő éjszakába nyúló, igen gazdag tartalmú est méltó befejezése volt a városban már hónapok óta folyó, több fordulóból álló szocialista brigádvetélkedő­nek. Fiatalkori bűnözés címmel tegnap délelőtt kiállítás nyílt a szolnoki Damjanich mú­zeum földszinti kiállítótermében. A Belügyminisztérium összeállításában 33 képes ta­bella nyújt átfogó képet a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekményekről. Bemu­tatja a hírhedt halálfejes kispesti, a „Nagy fa” galerit és Szolnok fiatal bűnözőit. A kiállítás egy hétig várja látogatóit. Megindult a részleges termelés a komlói Zobák- aknáo Hétfőn megindult a rész­leges termelés a mecseki Szénbányák zobáki üzemé­ben, ahol az elmúlt napok­ban öngyulladásos bányatűz okozott kényszerszünetet. A bánya két nagy fejtésében 130 ember látott munkához és mostmár folyamatosan váltják egymást. Egy fejtés­ben továbbra is áll a ter­melés, ezt azért kellett iszap­gátakkal elkülöníteni, lezár­ni, nehogy innen sújtólég jusson a tűzveszélyes terü­letre. Biztonsági okokból folytatják, a védekezést az 1. szinti szinklinális keresztvágatban. Itt a kihúzó légáram elzárá­sát végzik, nehogy mérgező gáz — monoxid — kerüljön a bánya térségbe és az 1. szintet mielőbb vissza tudják adni funkciójának, megindulhasson a közleke­dés, szállítás. Napi 12 000 tonna sxemét A tokiói városi ható­ságok 1947-ig földalatti üze­met építenek á szemét keze­lésére. Tokióban jelenleg naponta 12 000 tonna szemét gyűlik össze. Ennek 35 százalékát 18 üzemben elégetik, a töb­bit további feldolgozás cél­jából kijelölt területeken ki­rakják, ­.......... .1 L, . I NDIÁI SIKER A Berettyó melletti Szentpé terszegen élő 14 éves Pász­tor Irma személyében ismét magyar kislány nyerte az In­diai Shankar és Weekly gyermekrajz kiállítás első díját, Megjeleni az Együtt idei második száma A tájékoztató szándékkal rendszeresen jelentkező mód­szertani kiadvány, az Együtt, a megye könyvtárainak mód­szertani folyóirata. Újabb száma, amely most látott napvilágot bővülő tartalom­ról és a szerzőgárda kiszé­lesedéséről tanúskodik. A megyei könyvtár szerkeszté­sében megjelenő időszaki ki­advány ízléses, esztétikus formában adja közre a könyvtármozgalom megyei híreit, eseményeit, és sokré­tűen számol be a könyvtári munka gyakorlatáról is. Egy módszertani kiadvány, mint az Együtt, belső hasz­nálatra íródott információs periodika értékét elsősorban hasznossága adja; azaz, hogy milyen hasznosítható tapasz­talatokat közöl a könyvtári tevékenység elméleti és gya­korlati területéről, társadal­mi és szervezeti kérdéseiről. Ilyen értelemben a mostani Együtt-ben igen hasznos Ara­tó Antal, a kölcsönzés nyil­vántartásának új módszerei­ről szóló írása, amely arról tájékoztat röviden, hogy a jászberényi könyvtárban mi­ként sikerült csökkenteni a nyilvántartással járó admi­nisztrációt, hogy ilyenformán több időt nyerjenek az elmé­lyültebb, az olvasók igényeit szolgáló könyvtárosi munká­vezetője, Pápainé Kemenczei Judit beszél részletesen és igen színesen. Arról a szer­teágazó és rendkívül igényes tevékenységről ad átfogó ké­pet, teljes foglalkozási váz­latokat is közreadva, amellyel a szolnoki gyermekkönyvtár olvasóit kívánják megnyerni a szép magyar verseknek. A könyvtárosok általános tájé­kozódását segítheti elő — minden bizonnyal hasznosan — az irodalmi ízlésről szóló Tóth Dezső írás. Az MSZMP KB kulturális osztályának helyettes vezetője azokra a kérdésekre hívja fel a könyv­tárosok figyelmét, amelyek döntően befolyásolhatják az irodalmi izlésnevelés folya­matát. Külföldi szerzője is van az Együtt 1971-es má­sodik számának. Richter Götz NDK-beli író a gyermekiro­dalom körüli félreértések el­len emeli fel szavát, a gyer­mekirodalom rangjának el­ismerése érdekében. Számos egyéb, a könyvtár- mozgalom áttekintését elő­nyösen szolgáló cikket, köz­leményt, tudósítást lehetne kiemelni a Szolnok megyei könyvtárközi bizottság most megjelent időszakos tájékoz­tatójából Ami egyben azt je-, lenti, hogy az elsősorban könyvtárosok részére készült Együtt hasznos olvasmány lehet a könyvtárak élete és az elnöki aranyérmet. Pásztor Irma (balra) iskolatársai és tanárnője körében. (MTI Foto — Balogh László felv. — KS) hoz. Megszívlelendő, amiről á szolnoki gyermekkönyvtár az olvasás módszerei iránt érdeklődők szélesebb köré­nek is. LÁSZLÓ ANNA: ÜDÜLÖK Gyimesnét férje és két kamaszfia kísérte ki a pályaudvarra. Csütörtök volt, de a családnak mintha vasár­napja lett volna. Legalábbis az olyan idősödő magányosok szemé­ben. mint Bónis Olga. Nézte, ahogy a férfi, a két fiú a szeretet védő­sugárzásába fogta a másik nőt. Bó­nis Olga azt gondolta: most még hagyján. Amint elindul a vonat, mindnyájan az elkövetkező új élet­formát várják és némely még két­séges körülményen aggódnak. Jön-e értük autó. kapnak-e különszobát, megfelelt asztaltársat az üdülőben. Effélék a gondok, s ebben ő is osz­tozik velük. Viszont majd hazaérve, újra a pályaudvaron!... A családi sugárzás a kétheti hiányban csak felerősödik. A magányos meg tör a taxihoz, erőszakoskodik, hogy neki jusson az első kocsi, mert az ér­kezés elviselhetetlen kietlenségét meg kell rövidíteni. Otthon aztán csak az üres lakás fogadja, a be­zártságban megáporodott levegővel, szívszorítóan némán. Mindezek miatt Bónis Olga egész úton a kapcsolatait mesélte. Ügy tetszett; fél Budapest jóismerőse, úgy. egész kerület lakossága jóba­rátja; az udvarlő szándékú férfiak is sokan vannak, de még a hetente egyszer nála dolgozó takarítónő is rendkívül meghitt személy. De az útitársak csak a fülsértő hencegést hallották ki a szavaiból és bosz- szankodtak. Második hetük elején történt. Délelőtt tíz órára járt, ilyenkor szokták kiosztani a leveleket az üdülőben. Gyimesné, Olga nyitott ajtaja előtt haladt el. Beszólt: ■— Hozták már a postát? 5— Nem is tudom — válaszolt Ol­ga szórakozottan, — Van itt vala­mi... Alacsony asztalkára mutatott, ezen kék szabvány boríték feküdt, gépelt címzésével felfelé, s így nem látszott, hogy nyitva vagy leragaszt­va. Ebben a pillanatban lépett ki a szomszédból a postát osztó lány és adott át Olgának egy fehér boríté­kot. Bónis Olga folytatni akarta a szerepet. Fehér levelét nerr törődöm mozdulattal ráejtette a kékre. — Parancsolj — nyújtotta ciga- rettás dobozát Gyimesnénelc. Míg tüzet adott, újjai megvonaglottak. = Ügy. latszik ~ mondta a kék boríték kikandikáló csücskére — az tegnapi... És már nem volt képes tovább türtőztetni magát, feltépte a fehér borítékot, mohón, cafrangosan — mintha a végítéletét tartalmazná vagy a paradicsomi boldogságot — Nem zavarlak.. — köszönt el Gyimesné. Megértette a jelenetet. Ettől fogva többször is beszélt Olgának arról, hogy kamaszfiúkkal nem könnyű, kötekednek, szemtelenkednek, kér­vényt kell benyújtani, míg egy po­harat helyre raknak... A házassága jó, de ez nem jelenti azt hogy nincs temérdek alkalmazkodás-kény­szer. Nem úgy él az ember, saját kedvére, hangulatára, mint á füg­getlenek... Egyszóval: igyekezett vigasztalni a magányáért. Egy későbbi napon egyszer még elment Olga szobája előtt, délelőtt tíz óra körül. Akkor is nyitva volt az ajtó, Olga asztalán boríték, pedig még nem hordták ki a postát. Pesten, a pályaudvaron, miután összecsókolóztak. Gyimesné rögtön odasúgta a férjének: vigye Olga bőröndjét a taxiig és kérdezgesse az üdülésről, kösse le a figyelmét. Gyimes barátságosan kérte a bő­röndöt. de Olga nyersén rámordult: — Azt képzeli, egyedül nem bi- rörh?! Gyimes udvariaskodott: dehogy­nem. csakhát mégis férfinek való. Nyűit a bőröndért, Olga görcsösen markolta. Gyimes csakazértls. . Olga csakazértis.. i Huzakodtak. Egy idegen, izoihhős fiatalember szembefordult velük, terpeszállás­ban, fenyegető tekintettel: — Nyugalom, néne, a bőrönd ma­rad, én garantálom, rendőr felesle­ges. Olga megint elátkozta átkozott­nak vélt életét. És durván felkiál­tott: — Mindenki engem szán?l Tart­sák meg maguknak!... A fiatalember megrántotta a vál­lát és elfüstölgött, Gyimes rátá­madt a feleségére; •— Megkímélhettél volna az ilyen elmegyógyintézeti ápolttól! Tol­vajnak néztek! Az asszony türelmesen elmagya­rázta, miről van szó. Ebből Gyi­mes nem akart megérteni semmit. Indulatai nem kívánták az értést, öt perccel az asszony megérkezése után a házaspár már veszekedett. Ez persze a két kamaszfiút is fel­ingerelte. Kedvelték a támadást és ellentámadást, de csak akkor, ha ők voltak a hősei. Megkövetelték, hogy a szülők harmonikusak legye­nek. Most az egyik fiú az apját hibáztatta, a másik az anyját, emiatt ők ketten is összevesztek. A rendetlenül, keresztül-kasul csapko­dó dühökét felfokozta a mindnyá4 jukban rokon csalódás: mást vár­tak ettől az órától. Bónis Olga nedig elhatározta: többé nem utazik üdülőbe. Az öli jó két hét társaságban-közösségben hazaérkezéskor megcsúfolódik. Há nincs, aki a pályaudvaron várja aa embert, .... „

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom