Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-07 / 263. szám

1 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. novemBef f. HÉTFŐ: Leonyid Brezsnyev befejezte berlini tárgyalásait Nyilvánosságra hozták Koszigin kubai látogatásáról a közös közleményt KEDD; Tito elnök Kanadában. — Izraelbe érkezett négy afrikai államfő „ténymegállapítás” céljából. SZERDA: Indira Gandhi az Egyesült Államokban. — Laird amerikai hadügyminiszter Saigonban járt. CSÜTÖRTÖK: Közöspiaci pénzügyminiszterek tárgyalása Versailles-ban. — A nyugat-európai unió ülése Bonnban. PÉNTEK: Anvar Szadat átvette az egyiptomi hadsereg fő­parancsnoki tisztét. — Az osztrák kormány bemutat­kozott a parlamentben. SZOMBAT: Az afrikai államfők tárgyalásai Kairóban. — Közöspiaci alkudozások a pénzügyi ellentétekről. így látta a belet kommentátorunk: Pá>fi József Ezekben a napokban ép­pen tizenöt esztendeje annak, hogy az Egyiptom elleni an­gol—francia—izraeli invázió kudarcot vallott. Az ENSZ- közgyűlésének határozatából tűzszünet jött létre és a kék acélsisakos rendfenntartók megérkeztek a szuezi agresz- szió helyére, hogy a támadó izraeli csapatok és velük szövetséges brit meg francia ejtőernyősök megkezdjék az általuk elfoglalt területek kiürítését.., Talán az évforduló is Teszi, hogy az arab világ most fo­kozottabb figyelemmel tekint az azóta már újra háborúhoz vezetett válságra, annak kü- lönöboző megoldási kísérle­teire. Az ENSZ-közgyűlés napirendjén ott van a közel- keleti kérdés. A leszerelési vita után. — valószínűleg nő­politikái, diplomáciai akti­vitást fokozni fogja az egyip­tomi kormány”, de e mellett rámutatott arra is, hogy „nem lehet figyelmen kívül hagyni a közeli jövőben eset­leg katonai megoldáshoz va­ló folyamodás szükségessé­géit”. Tanácsának ülésén. Novem­ber 23-ra összehívták a „ti­zek klubja” újabb tanácsko­zását is. (Ez a tíz leggazda­gabb tőkésország: az USA, Japán, Kanada, Nagy-Bri- tannia, Svédország és a Kö­zös piaci „hatokból” öt...) A cél a nyigat-európai valu­ták és a jen felértékelése — ezt követeli az amerikai kor­mány, és az amerikai im­portra kivetett 10 százalékos pótvám eltörlése — ez a ja­pánok és a nyugat-európai­ak igénye. Hogyan? Nemcsak a forma nincs még meg. A szándék is hiányzik. A hét sok más érdekes eseményt hozott mindezeken kívül: gondoljunk csak arra, hogy első ízben számolhattak be előrehaladásról az NDK és az NSZK államüt­ságra. Senghor meg is mond­ta, hogy Izrael és Egyiptom között tényleges párbeszédet szeretnének, és hogy a kül­döttség még az ENSZ-köz­gyűlés közel-keleti vitája előtt elő' kívánja terjeszteni a maga javaslatait. Gyakor­latilag tehát a négy afrikai államfő közvetítési kísérlet­re vállalkozott, egyfajta Jar- ring-küldetést teljesített. Holott Kairóban a négy afri­kai elnök jövetele előtt jó előre kijelentették, hogy az afrikai egységszervezet csu­pán „ténymegállapító” fel­adatot szabott a delegáció­nak. Az egyiptomi kormány csak annyiban köszönthette az afrikai egységszervezet kezdeményezését, amennyi­ben az a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtását elősegítheti. Az Egyesült Államokban tartózkodó Indira Gandhi mi­niszterelnökasszony a Fehér Házban Nixon elnökkel ta­nácskozott az India—Pakisztán közötti konfliktusról.Bal­ra Rogers külügyminiszter, jobbra Packard helyettes had­ügyminiszter (Telei OtO—AP—MTI—KS) Ahogy az lenni szokott, a döntőnek tekintett, minden­esetre pedig valóban fontos­nak számító diplomáciai al­kudozások előtt — a hang emelkedik.,. Ebből azonban nem lehet egyértelmű követ­keztetéseket levonni arra, Hogy a közel-keleti válság megol­dási kísérlete a diplomaták kezéből — a katonákéba csúszna át. Varsailles nem hozott bé­keszerződést a valutaháború végére — önként kínálkozik a gondolattársítás, ahol az első világháború végén a győztes hatalmak a békefel­tételeket megfogalmazták, ott a héten a Közős Piac hat országának pénzügymi­niszterei semmilyen megál­lapodásra sem tudtak jutni arról, hogy milyen feltételek alapján jöjjön létre a béke az amerikaiak és a „Hatok”, illetve az USA és az egész tőkésvilág közti pénzügyi háborúságban. Rómában az­tán a külügyminiszterek ta­lálkoztak az Európai Gaz­dasági Közösség Miniszteri kárainak tárgyalásain; hogy kijelölték a kínai ENSZ-de- legációt, amelynek összeté­tele arra enged következtet­ni, hogy a Kínai Népköztár­saság aktív részt kér a vi­lágszervezet munkájából. Végezetül essék szó Viet­namról: Laird hadügyminisz­ter saigoni látogatása kap­csán ismét csak azt számol­gatják Washingtonban, ho­gyan és mikor visszakozhatok az amerikai hadsereg? Jelen­leg kevés hí ján 200 ezer ame­rikai katona tartózkodik Dél- Vietnamban és 560 ezer ton­na hadianyag van ott Azt mondják, hogy a jövő év kö­zepéig 40 ezerre fogják csök­kenteni a katonák létszámát, a hadianyagból pedig havon­ta 20—40 ezer tonnát visznek haza. Ebből kitűnik, hogy az amerikai fegyver, lőszer, stb. fele Vietnamban marad. A háború folytatására. Ha az amerikaiak hivatalosan csupán „tanácsadóként” sze­repelnek is, a háború „viet- namizálása” éppúgy folyik tovább mint maga a háború. Tito ma Londonba utazik Tito jugoszláv elnök, kana­dai látogatásának hivatalos részét befejezve az ország túl­nyomórészt franciaajkúak lakta tartományába Que- becbe utazott. A magasran­gú jugoszláv vendéget Robert Bourassa tartományi- minisz­terelnök fogadta. A jugo­szláv elnök vasárnap utazik el Kanadából és útját meg­szakítja Londonban. Indiai' csapatok átlépték a kelet­pakisztáni határt Üj-Deíhiből érkező jelen­tések szerint indiai csapatok szombaton átlépték a kelet- pakiszátni határt, hogy el­hallgattassák az onnan tü­zelő pakisztáni ütegeket Kormányforrásból szárma­zó tájékoztatás szerint ez volt az első olyan katonai akció, amely az indiai—ke­let-pakisztáni határon zaj­lott le. A UPI jelentése szerint kormánykörökből nem adtak bővebb tájékoztatást a szom­bati katonai akcióról, csu­pán annyit közöltek, hogy azokba reguláris egységeket is bevetettek. Pakisztáni részről állítják, hogy az ösz- szecsapásban 32 indiai vesz­tette életét. Washington Indira Gandhi pénteken befejezte a Fehér Ház szó­vivője által „hasznosnak” minősített tárgyalásait Ni­xon elnökkel. Bár a szóvivő azt állította, . hogy Indira Gandhi és Nixon eszmepse- resorozatának utolsó, több mint egyórás szakasza, „kö­zelebb hozta a két fél ál­láspontját” az indiai kor­mányfőnek az országos saj­tóklubban adott nyilatkoza­ta ezt az állítást aligha tá­masztotta alá. Indira Gandhi a többi között kijelentette: „nem hiszem, hogy az egyik or­szág előírhatja a másik szá­mára. hogy mit tegyen. Ne­kem mindenesetre kötelessé­gem, hogy a helyzetet ismer­tessem az egyes országok vezetőivel és a ő dolguk, hogy eldöntsék, mit lógnak tenni”. Hozzátette, „tulaj­donképpen természetes, hogy India és az Értesült Álla­mok másféleképpen közelíti meg az indiai—pakiáztáni problémát” Hasznosnak mi­nősítette Nixon elnökkel folytatott tárgyalásait ismé­telten hangsúlyozta azonban, hogy nem tartja elképzel­hetőnek India és Pakisz­tán közvetlen tanácskozását hiszen — mondotta — a válság elsősorban a pakisz­táni vezetőkre és Kelet- Pakisztán népére tartozik. Indiát csupán a kelet-pa­kisztáni menekültek tömeges beáramlása érinti — tette hozzá Indira Gandhi és is­mételten kérte a nemzetek közösségének segítségét Átcmrobhantás előli üt tnegatimuas erősségű földalatti nukleáris robbantásra ké­szül Alaszkában az USA, noha mind az alaszkaiak, mind a kanadaiak élénken tiltakoznak a kísérlet ellen. Képünkön vizsgálják azokat a műszereket, amelyeken a robbantás erejét és hatását mérni kívánják ben. A titkárság feladata lenne, hogy Nyugat-Európa nevében tárgyaljon, az Egye­sült Államokkal minden fon­tosabb politikai és gazdasá­gi kérdésben. KAIRÓ Megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Szadat elnök és más egyiptomi vezetők illet­ve az Afrikai Egységszerve­zet négytagú misziója között Szadat fogadást adott Senghor szenegáli, Ahidjo ka­meruni, Gowon nigériai éá Mobutu zairei elnök tiszte­letére. Az egyiptomi elnök ismét leszögezte, hogy mind­addig nem lehet béke a Kö­zel-Keleten, amíg Izrael visz- sza nem vonja megszálló csapatait valamennyi arab területről. Szadat köszönetét mondott a négy afrikai ál­lamfőnek a Biztonsági Ta­nács 1967. novemberi hatá­rozatainak megvalósítása ér­dekében tett erőfeszítései­kért, elismeréssel szólt az Afrikai Egységszervezet jú­niusban hozott, áz izraeli csapatok kivonását követelő határozatáról és hangsúlyoz­ta. hogy Egyiptom szabadsá­gának és jogainak védelme elválaszthatatlan az egész afrikai kontinens szabadság gának védelmétől # Mindenfelől sernek eredményéről hétfőn számol be Nixon elnöknek. WASHINGTON A Nixon-kormány erőfe­szítéseket tesz annak érdeké- ben, hogy hatálytalanítson legalább néhányat a szenátus külügyi bizottsága által pén­teken megszavazott külföldi segélyprogram-csökkentések közül. Ezt a bejelentést tet­te pénteken Charles Bray, "a külügyminisztérium szóvi­vője. A szóvivői bejelentés az első' jele annak, hogy a kor­mány esetleg kész kompro­misszumot kötni az ügyben. NYUGAT-BERLIN A , nyugat-berlini lakosság köreben nagy érdeklődést keltett Erich Honeckemek, a Német Szocialista Egység- Párt első titkárának a berli­ni szovjet nagykövetség pén­tek. esti fogadásán elmon­dott beszéde. Honecker eb­ben kijelentette, a Német Demokratikus Köztársaság­nak az az érdeke, hogy az NDK és az NSZK kormánya, illetve az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus között folyó tárgyalásokat lehetőleg még ebben a hó­napban .befejezzék. SAIGON Pák Csöng Hl dél-koreai elnök pénteken bejelentette, hogy decembertől jövő év júniusáig több lépcsőben 10 ezer dél-koreai katonát von­nak ki dél-vietnamból. Az indokínai harcokban jelenleg mintegy 50 ezer szöuli kato­na vesz részt. A döntést Pák Csöng Hi azzal indokolta, hogy időközben „jelentősen növelték a dél-vietnami csa­patok ütőképességét.” A Saigonban tartózkodó Laird amerikai hadügymi­niszter pénteken ellátogatott a dél-vietnami frontvonalba, hogy „közvetlen benyomáso­kat szerezzen” a „vietnami • zálási program” alakulásáról. Biztonsági okokból látogatá­sának színhelyeit nem hoz­ták nyilvánosságra, mind­össze annyit közöltek, hogy a főváros közelében állomá­sozó alakulatoknál jártj RÓMA A közös piaci hatok kü­lügyminisztereinek Rómában folyó külpolitikai egyeztető értekezlete elfogadta Walter Scheel nyugatnémet külügy­miniszter javaslatát, amely­nek értelmében a tíz nyugat­európai ország (a hatok és a négy csatlakozó ország) mi­niszterelnöki szinten csúcs- találkozót tart a jövő év első- felében, várhatóan a francia fővárosban. A külügyminisz­terek valószínűleg elfogadják Scheel másik javaslatát is a tíz ország állandó titkársá­gának felállításáról Brüsszel­Afrikai államfők érkeztek az EAK-ba, hogy tanulmányoz­zák a közel-keleti rendezés lehetőségeit. A képen: (bal­ról jobbra) Senghor szenegáli, Szadat egyiptomi és Mo­butu zairei elnök. (Telefoto—AP—MTI—KS) vember közepén — megkez­dődik a szónokok felvonulá­sa a világszervezet emelvé­nyére. A nagy többség bizo­nyára el fogja ítélni Izraelt és az arab országok igazáért fog kiállni, de a kisebbség — az Egyesült Államokkal az élen! — minden bizonnyal meg tudja akadályozni, hogy a közgyűlés valóban haté­kony eszközhöz nyúljon a Biztonsági Tanács emlékeze­tes, 1967. november 22-i ha­tározatának végrehajtásá­ra... Izrael magatartására má­ris következtetni lehet Gol- da Meir míhiszterelnök-asz- saony legutóbbi parlamenti beszédéből, amelyben eleve elutasította a válság részle­ges megoldására, illetve a Szuezi-csatoma megnyitására irányuló nemzetközi diplo­máciai erőfeszítéseket. A héten Jeruzsálemben s Kairóban egyformán tárgyalt az afrikai államfők küldött­sége. Az afrikai egysé^szer- vezet megbízásából Leopold Senghor szenegáli elnSk ve­zetésével Gowon nigériai, Mpbutu kongói (illetve álla­mának új neve szerint: zai­rei) és Ahidjo kameruni el­nök — ki-ki a maga külügy­miniszterével együtt — arról tárgyalt, hogy megoldást ta­láljanak a közel-keleti vál­Afrika érdeklődése a közel- keleti válság iránt érthető. Az arab országok fele Afrika területén található. Izrael az utóbbi években azzal próbál­ta ellensúlyozni az afrikaiak természetes rokonszenvét az arab népek iránt, hogy gaz­dasági segítséget nyújtott, fegyvereket szállított több afrikai országnak. (Gondol­junk csak Izrael szerepére az ugandai puccsban!) Egyes afrikai fővárosok azért is szívesen látnák a közel-kele­ti konfliktus mielőbbi meg­oldását, mert Jeruzsálemmel szeretnék kapcsolataikat szo­rosabbra fűzni... Az Izrael- ban es az EAK-ban járt de­legációban egyébként olyan afrikai politikusok vettek részt, akik következetesen nyugatbarátok, a volt gyar­mattartó országokkal, illetve az Egyesült Államokkal szo­rosan együttműködnek. Kairóban a héten összeült az ország nemzetvédelmi ta­nácsa. Anvar Szadat elnök az alkotmány adta jogával élve ténylegesen is kezébe vette az egyiptomi hadsereg irányítását és a haderő főpa­rancsnokának nyilvánította magát. Az Ál A hr am, az olyarmyiszor idézett és jól értesültnek számító kairói lap azt írta, hogy „a . PEKING A Pekingben tartózkodó pakisztáni küldöttség szóvi­vője, A. Bhatty sajtóértekez­letén kijelentette, hogy az indiai haderőnek a haiár mentén tanúsított tevékeny­ségét esetleg a Biztonsági Ta­nács elé terjesztik, mint a békét fenyegető potenciális veszélyt. A Szóvivő azonban nem volt hajlandó elárulni, hogy Bhutto volt külügymi­niszter felkérte-e Kínát Pa­kisztán ügyének a Biztonsági Tanácsban való képviseletére. Bhatty elmondotta még, hogy Csiao Kuan-Hua, a kí­nai ENSZ-küldöttség vezető­je nem volt jelen a péntek, esti kínai—pakisztáni tárgya­láson. HELSINKI A Béke Világtanács meg­hívására háromnapos láto­gatást tett Helsinkiben Aus­tin. az indiai nemzeti kong­resszus párt főtitkára és tá-. jékoztattá a BVT titkársá­gát a keleVpakisztáni hely­zetről SAIGON Melvin Laird amerikai hadügyminiszter háromnapos saigoni tárgyalás-sorozata után szombaton hazautazott Washingtonba. Elutazása előtt sajtóérte­kezletet tartott, amelyen ki­jelentette; az amerikai csa­patok mindaddig részt vesz­nek a tüzérségi, légi és had- tápakciókban, amíg Dél-Vi­etnamban állomásoznak, mint mondotta, megbeszélő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom