Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-06 / 262. szám

1971. november 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Felhők szélére ül a november. Sokféleképpen szoktunk szólni róla. A köszöntők a törté­nelmet idézik, s mi, akik egy-egy ünnepély után hazame­gyünk, magunkkal viszünk igazságokat, számokat, tényeket, de elvétve gondolunk csak arra, hogy ezt az ünnepet min­den hétköznapunk, okos szemekkel figyelő gondunk őrzi. A világ úgy rendjén való, hogy emberek élnek abban, s hogy az emberek között élnek olykor óriások is, akik a történelem kerekén lendítenek. Ügy rendjén való, hogy élnek a történelem kerekén lendítő hősök névtelen ezrei is, akik életüket értünk áldozni iS tudják. Ennek az írásnak nem több a dolga; mint elmondani néhány találkozást a történelemmel. Az életek fogalmazta töredék-történelem akaratlan is óriásokról szóló vallomás és a hősök így lesznek közeli emberek. U ol láttam a képet? Nem *■ tudom. Kerestem most, hogy ki festette, de nem ta­láltam. A képen a Téli Pa­lota előtti téren egy matróz kezéből éppen elrepülni ké­szül a gránát. Látni a fiatal test feszült izgalmát, az erőt, s az arcon együtt a félel­met, a fiatal életért, és az elszánás szépsgét. Elrepült egykor az a gránát, nem tudni kit talált, s nem tud­ni azt se már, hogy mi lett a sorsa a gránátot dobó ka­tonának. Egyet tudunk: az a gránát, az a robbanás is kellett &7 új történelemhez, amelyről Engels írta: Mind­az, ami az első szocialista forradalom győzelméig tör­tént, az emberiség előtörté­nete csak. Az emberiség iga­zi történelme a forradalom győzelme után kezdődik... Mi már ezt az új törté­nelmet éljük. November 7.: András bácsiról — talán — három éve írtam. Akkor a rádió műsorához készült a beszélgetés. Ügy is hang­zott el az a riport változatla­nul, minden szót magneto­fon szalagja őrzött. Az írás törvénye más. Tudom: ron­tok így a riporton, az akkor gyorsuló, csendesülő beszéd igazán, de ha a forradalom­ról kérdezek, ez jut eszem­be ma is: — Járt maga már valaha a Hortobágyon? Erős vidék az, kegyetlen táj. Tenyérnyi repedések ereznek nyárban a földön, hogy azt hinnék: csupa gonoszság. De május táján úgy kerekedett rajta a jószág, hogy nézni js gyö- ■ nyörűség volt Ott nőittem én.­András bácsi kondás. Het­venéves múlt akkor, Abád- szalókon élt. Írni, olvasni tu­dott. Úgymond, a fiától ta­nulta, aki mellette volt a kondánál évekig: — Mi ti zenketten voltunk testvérek. Megéltünk belőle heten. Az apám is kondás volt. A nagyapám is az. És mégis idegennél lehetett csak tanulnom, de kitanul­tam a mesterségem... András bátyám táskará­diót mutatott, amit ajándék­ként kapott a termelőszövet­kezettől, hogy ne unatkozzék. És mert, ezt a termelőszö­vetkezet elnöke mondta el, a jószághoz jobb szakembert találni se lehetne. Életrajz: 1919: az édesapját katoná­nak vitték. Sohase jött haza. A családot tartó gyerek nem figyelt a történelemre. El­lenforradalom? „Rossz híre” volt minden szegénynek: — Tehettünk mi arról? Kínjában még lopásra is rá­szánta magát az ember. Kín­jában, vagy haragjában? Ki tudná már. Egy krumpliföld­re mentünk... Többen is... Megfőztem otthon. Még csu­pa krumplisbarlang volt a gyerekek szája, amikor ér­tem jött a csendőr... — A forradalomról, a szovjet rendszerről, Leninről mikor hallott először And­rás bátyám? — Egy gépkezelő volt az uradalomban. Tőle hallot­tam. Többet most se tudok, de akkor Lenin neve volt bennünk a reménység. Tű­réshez. haraghoz is. Láttam a képét: olyan kicsi úrféle ember volt... — És aztán ? — Megnősültem hamar mint minden szegény, mert m{ öröm jutott más szegény­nek. Jött a7 áldás, a gve­rek. Áldás az, de enyém lett érte az- éhség. Mit tudnak maguk arról a világról, hogy milyen nehéz az éhes gye­reknek mondani nincset? Az estékről, ha elfogyott a petró? Mi lett a reménységből? Csendes a mondat: — öt fiam van. Mind cse­réptetős házat épitett. A történelem óriásai ? Voltak, éltek. Életük András bácsi öt fiának cse­réptetős Iháza, az ajándék táskarádió, s az, hogy a meg­élt kínokról ma már mesél­ni is jólesően távoli emlék. 1/ ról való történet: vak ■közvetlen a háború után- gebe húzott egy rossz sze­keret. valahol Csenger és Mátészalka között A kocsin utazó négy ember mögött a pesti ostrom, az éhség és a félelem. Előttük az elhagyott otthon, amiből semmi sem maradt. A szekéren néhány megviselt csomag. Egy szte­toszkóp, egy vérnyomásmérő, s néhány foghúzó. Az orvos oktatta a két gyereket: HŐSEMBER — Ha valaki megkérdi tő­letek, mostantól mondjátok azt, hogy kommunisták vagy­tok. A vezérük Lenin.., Miért szégyelleném beval­lani? A7 egyik gyerek azon a kocsin én voltam. Tízéves újságíróként szívesen val­lóm, hogy ma az egyik pél­daképem, a történelem óriá­sa, a magát újságírónak is szívesen valló Lenin. ígértük akkor erősen: mondjuk mi mindezt, ha kérdezik. Sohase kérdezte senki. Ami történt az tanult törté­nelem, a példakép viszont a magam soraiból, a magam körül látott sorsokból érthe­tően igaz. Mikor múlt el édesapám­ból a félelem? Míg mi zö- työgtünk a rossz úton, egy másik Szamos menti kisköz­ségből, ahová a zajló folyón át ment egyszer egy szülő­asszonyhoz a7 orvos, elindult egy másik szekér. Rakomá­nya az volt, amit a falu az újrakezdéshez összeadott. Bödönnyi zsír, szalonna, méz, szalmazsák és dió... A „pár­tok” szervezték tetté a szán­dékokat, de az első tettek határozták meg, indították, kezdték el a korunkhoz ala- ■ ki tani az embert. Ma is, az akkor hónapok után megízlelt első korty tej íze, s a7 első szalmazsákunk zizegóse felel a múltból a négi tanításra: „Kisfiam, mond azt, hogy kommunista vagy. a vezérünk Lenin...” Az egészségügyi miniszter rendelete alapján számos egészségügyi és szociális fel­adat kerül az alsóbb szintű tanácsok szakigazgatási szer­veinek hatáskörébe. így például az elemi ká­rosultak segélyének megál­lapítása a jövőben a városi a fővárosi kerületi tanács; a megyei városi, kerületi hi­vatal egészségügyi szakigaz­gatásának, illetőleg a közsé­gi. nagyközségi ta­nács szakigazgatási szer­vének feladata lesz. A károsultak részére kivételes méltánylást érdemlő indokok T avasz volt A kar­■ cagi zeneiskola kert­jében rigó kiáltott. A kisem­ber. hóna alatt a nagy hege­dűvel csodálkozva nézett, hogy mit akar tőle az idegen bácsi. — Az édesapád? — A vasútnál dolgozik. Segédmunkás, de most tanul. Mi a tanyán laktunk az­előtt ... Tizenegy éves. Kigyullad­nak a szeplők az arcán, ami­kor megkérdezem, hogyan tanul. Csak közepes. — Hegedűművész leszel? — Mérnök leszek. — Ki a példaképed? — Lenin, meri mi Lenin őrs vagyunk. — Tudod-e, hogy milyen ember volt? Áradó tó a gyerekszem, ha csodálkozik. Otthon nem me­séltek neki erről. És nem is sokat olvasott róla. Siet a vi­lág. Hiába mondanám a kis- katonát, aki a gránátot el­dobta egyszer, erőt a cl ni a legnagyszerűbbhöz. Mozdult a hegedűtök. Jelezte: sietni kell. Soltész Andris, aki még tanyán született, „sokdolgú” emberke. És sok dolga miatt a tervei természetesek. I dős munkás volt az évfolyamtársam, a marxista esti egyetemen: — Dezső bácsi miért tanul? — Mert elhagyna külön­ben a világ. Fiatal orvos barátom ma­gyarázta: — Hidd el: a szakma még kevés, az emberek életét kell megértenem... Nagyosodó tizenéves lá­nyom, most hetedikes, hatá­rozottan vallja: „Orvos le­szek”. Lesz-e? Nem tudom. Apám, a zajló Szamoson át­kelő orvos példája benne már nem lehet igaz. Az ő sorsa másképp, máshogyan őrzi, hogy mit adott neki a gránátot eldobó katona. A ma felnövök sorsot tervező bátorsága folytatása a kép­nek. Elrepült az a gránát, s ami utána lett, az már az új világ. Más mint a régi. Aki vol­tat is élt, annak olykor nehe­zen érthető. Aki ebben a vi­lágban, a 17-es forradalom, az új történelem, a negyven­ötös magyar sorsforduló után nőtt, annak fogalom ez a vi­lág. Ünnep! A magunk bá­torságának, világot szépíte­ni akaró szándékok ünnepe. (Szégyenkezik a füstös, a sarkára guggoló, gyereksze­mekkel bámuldozó gond, mert rászól a vidámszemű ünnep. És így igaz. A gond Is, de a nagyszerű történe­lem is. az emlékezés és a gyerekeink bátorsága. Hányadik most az évfor­duló? Megírjuk ezt a lap másik oldalán. Milyen lesz? Megírjuk azt is. Milyen mi- bennünk? Hétköznapokként a megtanult, példákkal véd­hető, azokkal igaz ünnep. Eldobtak egyszer egy grá­nátot ... Hittek akkor abban, hogy azt, az élet kockáztatásával is az ellenség felé eldobni kell... Mi a magunk életét éljük. De ha van bennünk tisztesség, akkor ezt nem te­hetjük másként, csak a grá­nátot elhajító matróz, ma már történelmet érő. nagy­szerű hitével. Ettől igaz ez a vasárnapi pihenőnapra jutó novemberi ünnep... alapján a városi, fővárosi, kerületi, a községi, nagyköz­ségi tanács elnöke, illetőleg a megyei városi kerületi hi­vatal elnöke engedélyezhet 2000 forintnál nagyobb ösz- szeget A járási hivatal egészség- ügyi szakigazgatási szervé­től több feladat átkerül a községi—nagyközségi tanács | szak;gazgatásához. Ilyen pél­dául a rendkívüli szociális i segély megállapítása és folyósítása a szociális- | otthonokba és intézetekbe ' történő beutalás és — első alkalommal — a gondozási díj megállapítása is. < Bartha Gábor 4 helyi ianttesok intézik Hegnyílt a „Vosztolc-ABC" Tegnap délelőtt örömmel csodálkoztak rá az első ve­vők a Vosztok-ABC áru­ház dús választékú áruira, köztük a különlegesen fi­nom — és a tegnapi meg­nyitás óta Szolnokon csak , itt kapható — 1 kenyérre, melyet a jászalsószent- györgyi péküzeme süt. Sáros! Béla, a Vosztok-ABC áru­házát építő és kezelő Szolnok és Vidéke kör­zeti ÁFÉSZ elnök-igaz­gatója ei-re külön örömmel hívta fel a vendégek fi­gyelmét. Hogy tudniillik az alsószen tgyörgyi testvérszö­vetkezettel megállapodtak f> kiváló minőségű kenver folyamatos, rendszeres szál­lításában, — onnan ide. a „Vosztok-ABC”-nek. Egv másik összefogásról is köszönettel szólt. A me­gyeszékhely tanácsa nagy­részt vállalt e szövetkezeti áruház létrehozásában. En­nek a segítségnek is tulaj­donítható, hogy a szolnoki ÁFÉSZ szakipari szolgál­tató üzemének építő- és szerelőmunkásai — hét hó­nappal a tervezett határidő előtt — átadhatták a kör­nyék vevő-lakóinak a mintegy 4 milliós beruhá­zással épült, modern köz­ellátási létesítményt.. Ne­vükben dr. Koncz József városi főorvos, a választó- körzet tanácstagja vette át A csaknem 500 négyzet­méternyi eladótéren se sze­ri. se száma, hogy menny! közfogyasztási cikket vehet az ember. (Bízunk benne, - hogy nemcsak most, ha­nem a jövő hétköznapján Is.) Hazai és külföldi éle­lem- és italáruktól kezd­ve — a szervirozásukhoz szükséges kellékcikkeken (kés, villa, kanál, pohár stb.) folytatva — női nylonharis­nyát, férfi zoknit és nad­rágtartót éppúgy láttunk a gondolákon, mint — hölgyek örömére! — harisnyatarto- kellékeket is. M. I. Ünnepségek, kitüntetések november 7. alkalmából Bensőséges hangulatú ün­nepségen emlékeztek meg a Nagy' Októberi Szocialista Forradalom 54., Szolnok fel- szabadulásának 27. évfordu­lójáról az MHSZ Szolnok megyei székházában. Az ün­nepségen — melyen részt vettek a hazánkban ideig­lenesen állomásozó szovjet katonai alakulatok képvise­lői is — beszédet Sebők Péter alezredes, az MHSZ megyei titkárának helyette­se mondott. Ezután felol­vasták az MHSZ főtitkárá­nak parancsát. Kitüntetések átadására is sor került. A honvédelmi miniszter húsz éves szolgá­lat után Honvédelmi Ér­deméremmel tüntette ki Ambrus Jánost, Csák Sán­dort, Dénes Pált, Kalácska Istvánt, Kövér Antalt, Mol­nár Istvánt, Rigó Zoltánt és Varga Ferencet, az MHSZ apparátusának tagjait, illet­ve társadalmi munkásait. A tizenöt év után járó kitün­tetést hárman, a tíz év után járó kitüntetést ketten kap­ták. Az MHSZ Kiváló Munká­ért jelvény arany’ fokozatá­ban heten, az ezüst fokozat­ban kilencen, a bronz foko­zatban tizenegyen \ főtitkári dicséretben huszonnégyen részeüsltek. Mindezeken kí­vül többen pénzjutalmat, tárgyjutalmat kaptak. Az ünnepségen adták át Sebők Péter alezredesnek a 25 éves párttagságért járó emléklapot, melyet az MSZMP Központi Bizottsága adományozott részére. * Tegnap délelőtt Szolno­kon,- a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom évfor­dulója alkalmából Posta Mihály, a munkásőrség me­gyei parancsnoka kiváló szolgálatukért több mun­kásőrt tüntetett ki. A Ha­za Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozatát Ha­lás' Mátyás. Hamar József. Paoo Sándor. P -!"hoffer László. Rajosán ! Gyula és Sánta Lajos kapták. Arany fokozatot kapott Borzák Lajos, lapunk mun­katársa is. Dómján Sándor, Kovács László, Hartyáni Fe­renc. Molnár József, dr. Te- mesváry Ottó és Somódi Bá­lint a Haza Szolgálatáért Érdemérem. ezüst fokozata kitüntetésben részesült. Bronz fokozatot hat mun­kásőr kapott. Csütörtökön Budapesten Szabó Béla, a munkásőrség megyei parancsnoka helyette­sének, a Kiváló Szolgálatért Érdemrend kormánykitünte­tést Papp Árpád, a munkás­őrség országos parancsnoka adta át. Ugyanezen kitün­tetésben részesült Léder László rendőrőrnagy’, a szolnoki városi rendőrkapi­tányság vezetője is. ☆ Tegnap délután Szolno­kon, az SZMT székházában is ünnepséget rendeztek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 54. évfordulója alkalmából, amelyen a szak- szervezeti mozgalom leg­kiválóbb aktivistái vettek részt. Tabák Lajos, az SZMT elnöke, meleg szavakkal kö­szöntötte a megjelenteket. A megemlékezés után Ár­vái István, az SZMT vezető titkára 46 aktivistának adott át pénzjutalmat, s kívánt további sikeres mun­kát. Tegnap emlékeztek az októberi forradalom 54. év­fordulójára a Hazafias I^éo- front Szolnok megvei appa­rátusénak munkatársai is. Ebből az alkalomból jutal­mak átadására is sor került a jó munka elismeréséüL «• November 7-e alkalmából teg’-ap délután KISZ- és úttörővezetőket tüntettek ki a tiszaligeti KISZ-táborban. Fehér József, a KISZ megvei bizottságának első titkára adta át kilenc KlSZ-vezető- nek a KISZ Érdemrendet és tizenhárom úttörővezetőnek pedig a Kiváló úttöróvezetői kitüntetést. Tegnap a jászberényi Hű­tőgépgyárban 15 helven — a vállalat gyáregységeiben és üzemrészlegeiben — tartot­tak ünnepi üléseket, ahol megemlékeztek a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom 54. évfordulójáról, maid a vállalat új törzsgárda sza­bályzatának első gyakorlati lépéseként kiosztották a törzsgárda jelvényeket és a velejáró pénzjutalmakat. Az új szabályzat szerint a vállalat 2209 dolgozója ka­pott törzsgárda jutalmat. A vállalat 1 millió 981 ezer forintot fordított erre a célra. Ür. A Szolnoki Cukorgyárban pénteken munkásgyűlésen köszöntötték a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom évfordulóját, s megjutalmaz­ták az üzem legjobb dolgo­zóit. Csaknem kétszázezer forint pénzjutalmat osztot tak ki. A gyár törzsgárd; szabályzata alapján külön honorálták azokat a munkú - sokat, akik több évet. vagy évtizedet töltöttek a félé' századosnál idősebb svá: munkahelyein. ☆ November 7-e alkalmából a megy’ei tanács kistermé­ben a közoktatásban és a közművelődésben tanúsított eredményes munkájuk el­ismeréseképpen közel százan — középiskolai igazgatók, diákotthonvezetők. szakfe'- ügvelők és hivatásos nép­művelők — részesültek a művelődésügyi osztály pénz­jutalmában és béremelésé­ben. A jutalmakat és a bér­emelésről szóló határozato­kat Tóth Tibor, a művelő­désügyi osztály vezetője ad­ta át. A megyei pártbizott­ság nevében dr. Majoros Károly köszöntötte a meg­jutalmazott pedagógusokat és népművelőket. A jutal- mazottak név ben Szurmai Ernő mondott köszönetét meleg szavakkal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom