Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-02 / 258. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. november 2. Á delizsánszból az űrhajóig Védelem alatt a „hegy kiráiya Omnibusz a XIX. század végéről Ezekben a napokban ün­nepségek színhelye egy, a budapesti Városliget végén, a millenniumi kiállítás céljára emelt, a második világhábo­rú pusztításai után hosszú évek munkájával megújított épület. Hetvenöt esztendeje, 1896-ban rendeletet adott ki az akKori kereskedelemügyi miniszter a Közlekedési Mú­zeum megalapítására — s az intézménynek ma is ez az épület az otthona. A jubi­leum alkalmából az október végén nyílt új állandó kiállí­tással mutatkozik be a nagy- multú intézmény, amely már régen elismerést vívott ki magának egyedülállóan pon­tos, a legapróbb részletekig az eredeti vasúti iárművek- hez hű modelljeivel. E híres modelleknek azon­ban több mint kétharmada elpusztult vagy elkallódott a második világháborúban. — Utána valósággal újra kellett „alkotni” a gyűjteményt, — hogy 1966-ban megnyithassa kapuit a múzeum. E felké­szülés során nemcsak a régi gyűjteményt állították hely­re, hanem jelentősen gyara­pították is a múzeum anya­gát, amely már régóta nem is fér el a régi falak között. Gazdag gyűjteményének csak egy kis részét tudja bemu­tatni az állandó és a külön­féle időszakos kiállításokon. Raktáraiban a legkülönfélébb szárazföldi, vízi és légi köz­lekedési eszközök vagy ezek modelljei, egyéb kellékei ta­lálhatók meg dédszüleink utazóeszközétől, a delizsánsz­tól egészen az űrhajózást be­mutató anyagig. A Közlekedési Múzeum azonban nemcsak a közleke­dés egyre gyarapodó tárgyi emlékeinek tárháza, hanem a közlekedéstörténeti kutató­munka hazai központja is. E munkába nyújt bepillantást a kiállítások mellett a kül­földi társintézmények képvi­selőinek részvételével sorra kerülő tudományos ülésszak. A városligeti ünneplés így a szakma nemzetközi esemé­nye is. — intézményünk Kül­földi értékelésére utal, hogy főigazgatóját alelnökké vá­lasztotta a közlekedési mú­zeumok nemzetközi társasá­ga, az IATM —, ám egyúttal országos esemény is, hiszen idén januártól az egész or­szágra kiterjedő hatáskört kapott a múzeum. A múzeumlátogató termé­szetesen azt kérdezi: milyen előnyt várhat e hatáskörtől? MellőzzüK tehát azt, hogy az ország különböző múzeumai­val való együttműködésben mi a jelentősége ennek, pusz­tán a Közlekedési Múzeum országos kiállító munkáját körvonalazzuk. Egyik állan­dó vidéki kiállítását már ed­dig is sokan megtekintették a tihanyi múzeumban, képet Kapva a balatoni hajózás történetéről. Néhány hónapja újabb ál­landó kiállítása nyílt meg Párádon. Stílszerű környezet­ben. a lótenyésztésről híres egykori Károlyi-uradalom patinás istálló- és kocsiszín­épületében — kocsikiállítást rendeztek, ahol a kocsigyár­tás műhelyei mellett az el­múlt századok Közúti jármű­vének számos szép és érde­kes példányát tekintheti meg a látogató. Jövőre tervezik a helyreállítás alatt lévő — nagycenki Széchenyi kastély­ban annak az állandó kiál­lításnak a megnyitását, — amely hazai közlekedésünk úttörőjének, Széchenyi Ist­vánnak a munkásságát jele­níti meg. A további tervekben még érdekesebb állandó kiállítá­sok megalapítása is szerepel. Csak egyet említünk ezek közül: a mozdonyskanzent, amelyben mintegy 20—25, a forgalomból kikerülő moz­donytípus egy-egy példányát Kívánják megőrizni az utó­kornak. A jubileum alkalmából méltán esik szó a múzeum párját ritkító gyűjteményé­nek gazdagságáról és külön­legességeiről, az ott folyó kutatómunkáról. A közlekedés története a civilizáció fejlődésének utat törő emberi találékonyság története is. Mint Apolli­naire, a francia Költő mond­ta: „Az ember utánozni akarta a járást, és föltalálta a kereket, amely nem hason­lít a lábhoz”. Németh Ferenc A Corvina két újdonsága A festészet barátai rövid idő alatt olyan alkotókkal ismerkedhettek meg, mint Van Eyck, Giorgione. Borí- nyijj Sándor, hogy csak há­rom nevet említsünk azoké közül, akik a Corvina Kiadó gondozásában megjelenő A művészet kiskönyvtára soro­zatban helyet kaptak 1971- ben, S most az új kötet — szerzője Szigethi Ágnes — Georges de la Tourt mutat­ja be, azt a XVII. század­beli francia festőt, akit csak a legutóbbi fél évszázadban fedeztek fel igazán, mert addig művei nagyobb részét másoknak, neves kortársai­nak tulajdonították. E ra­gyogó tehetségű alkotó éle­tét és munkásságát korrekt módon ismerteti a bevezető tanulmány, s jól szemlélteti az ötvennél több kép. An­nak ellenére, hogy a repro­dukciók zöme fekete-fehér, La Tourt a fény és az ár­nyék mesteri, rna is modern­nek ható alkalmazójaként ismerjük mrg, aki művé­szete, képei középpontjába a legfontosabbat állította; az embert. Ugyancsak sikeres sorozat új kötete a Corvina másik, friss kiadványa is. A Mű­helytitkok — három darab­ja látott eddig napvilágot — elsősorban a fiatalok, s a művészet mesterségbeli fo­gásai iránt is érdeklődők számára készülő sorozat. Karátson Gábor: A festés mestersége címmel most a piktura rejtelmeire veti a megvilágító lámpást. Alko­tói módszerek, iskolák, kü­lönböző stílusok összevetése mellett elmondja azt is, miként változtathatja meg a kép színértékét a rosszul adagolt okker, mi a szere­pük a lágy és a kemény vizeknek, mire használható a tojás, milyen legyen a vá­szon és így tovább. A mon­dandó illusztrálására pedig jól válogatott képek színes reprodukcióinak sorát vonul­tatja fel a szerző, Remb­randton, Kleen át egészen Vajda Lajosig. Pfo»iió*ís a közlekedés jövőjéről Tiszta gázüzemanyaggal működő zajtalan gépkocsik — 1975-ben, speciális autó- sztrádákon száguldó légpár­nás autóbuszok — 1982-ben. függőlegesen emelkedő és leszálló utasszállító repülő­gépek — 1983-ban. a Csen­des-óceán nem egészen egy óra alatt történő átrepülése — 1993-ban, teljesen auto­matizált, távirányítású ke­reskedelmi hajók — 1992- ben — 212 japán tudós és közlekedési szakember ilyen kollektív prognózist készí­tett az elkövetkező negyed­századra. A szakértői csoport véle­ménye szerint 19Ö3-ban olyan elektronikus készülé­kekkel fogják felszerelni a gépkocsikat, amelyek meg­akadályozzák az összeütkö­zéseket és más baleseteket, 1985-re felépülne^ a tenge­rek mélyén az első szállo­dák, 1992-re kidolgozzák a földrengések távlati előre­jelzésének módszerét. A bulgáriai Rhodope hegy­ség egyik lejtőjén magányo­san áll egy tíz méter magas, 60 centiméter átmérőjű, 110 éves szomorúfenyő. Óriási koronájával és hatalmas, ter­mészetes sátort alkotó ágai­val már messziről feltűnik. Valóságos fejedelme a hegy­oldalnak, már régen el is nevezték a „Hegy Királyá”- nak. Télen különösen cso­dálatos látványt nyújt, ami­kor ágait vastag hó borítja,' de a szem mégis tavasszal gyönyörködik benne legin­kább. Ilyenkor a lélegzet- vétel is külön gyönyört nyújt a fa közelében: a fa fűszeres aromája összekeve­redik a gyanta és a vadvi­rágok illatával. A magányos fát védetté nyilváníttatta a Természetvédelmi és Mű­emlékvédelmi Bizottság. A bar tség antennái A bolgár újságok nemré­giben adtak hírt arról, hogy a Duna bal partján rngg- kezdték a Szovjetunió—Bul­gária elektromos távvezeték 118 méter magas tartóosz­lopainak lerakását. Ugyan­ilyen tartóoszlopokat helyez­nek el a folyó jobb partján is. A munkálatokról Ivan Radulov, az Energiagazdál­kodás Beruházási Irodájá­nak mérnök-vezetője el­mondotta. hogy az elektro­mos-távvezeték méretei ha­talmasak és éppen ilyen nagy a gazdasági jelentősé­ge is. Hossza 450 kilométer, a rajta keresztül haladó áram feszültsége 400 000 volt. Egyetlen kilométer hosszúságú vezeték megépí­téséhez 130 tonna súlyú anyag szükséges. A vezeték teljes felszereléséhez 60 000 tonna anyagot használnak fel. Nehezíti a munkákat — mondja Radulov igazgató —, hogy az anyagokat fo­lyókont mocsarakon, hegye­ken át keli szállítani azok­ra a szakaszokra, amelyek távol esnek a közúti- és a vasúti forgalomtól. NÉGYMILLIÁRD KILO. WATTÓRA A vezeték óriási gazda­sági jelentőségét kellően képviseli ez az egyetlen adat, hogy évente mintegy 4 milliárd kilowattóra elekt­romos energia halad majd át rajta. Ez annyi, mint Bulgária legnagyobb hőerő­műveinek, a „Várnának” és a „Maricának” termelése. A távvezeték üzembehelyezésé­vel lényegében újabb hatal­mas erőmüvet létesítünk, amelynek már nincs szük­sége több száz tonnányi szén felszínre hozatalára és szál­lítására. A vezeték Bulgária energiarendszerét összekap­csolja a szovjet energia- rendszerrel; az új vezeték része a KGST-országok kö­zös energiarendszerének. A nemzeti energiaforrások ősz. szekapcsolásával jelentősen javíthatók az egyes oszágok energia-gazdálkodásának mu­tatói. KIINDULÓPONT ÉS VÉGÁLLOMÁS Az új vezetőik kiinduló­pontja a moldavai Kucsur- gane, ahol nagykapacitású elektromos művet létesítet­tek. A Szovjetunió területén 220 kilométer, Romániában 150 kilométer és Bulgáriá­ban 80 kilométer hosszúság­ban húzódik a vezeték, amelynek végállomása a bolgár Szurovo falu. A szov­jet rész tervezési munkála­tait és építését szovjet szak­emberek végezték, ez a leg­hosszabb szakasz már elké­szült, felállították az osz­lopokat és felszerelték a 11 kábelsort. Az energetikai szakemberek a „Barátság Antennáidnak nevezték el ezeket a magas oszlopokat. Az egész távvezeték maga is a „Barátság” nevet kapta, /íztisztító baktériumok A folyók és tengerek vi­zét beszennyező ipari mellék- termékek eltávolítására irá­nyuló széleskörű szovjet ku­tatómunka jelentős állomása­ként tartják számon a Fe­kete-tenger vizének Sehsza- risz kőolajkikötő körzetében való megtisztítása során szer­zett tapasztalatokat. A különben mindenütt tisz­ta tengervízben az itt köz­lekedő tartályhajók évente több mint ötmillió tonna el­használt vizet juttatnak Nemrég az öböl felszínét még mindenfelé olajfoltok borították és a halak is ke­rülték a környéket. A problémát gravitációs működésű ülepítő medencék építésével oldották meg. Az ülepítők segítségével évente több mint nyolcezer tonna, a behajózás során kiömlő, vagy a hajó gépi berendezé­seiből kijutó tiszta kőolajat vonnak ki a tengervízből. A tengervíz végleges tisztítását azonban biológiai módsze­rekkel végzik. Egyes bakté- riumtajok ugyanis képesek a kőolajszármazékok elbontá­sára. A baktériumokon Kívül szerepet játszanak egyes ma­gas kőolojtartalmú vízben is életképes tengeri moszatok is: nagy mennyiségű oxigént kiválasztva oxidálják a Kő­olaj-szó nraizékokat. A műanyagiparról Magyarországon a mü- anyagíogyasztás pillanatnyi­lag valamivel haladja meg az évi 11 kg/fő-t. de 1975- ben várhatóan már 23 kg körül lesz. 1980-ban pedig elérheti a 39—40 kg/fő-t. A fejlődés ütemére tehát az jellemző, hogy a műanyag- fogyasztás ötévenként nagy­jából megkétszereződik. A műanyagtermelés java részét a poliolefinek (polie­tilén, polipropilén), a PVC, és a polisztirol teszik ki. So­káig csaknem teljes egészé­ben külföldről szereztük be ezeket az anyagokat, ma már viszont jelentős bázis­iparral rendelkezünk az elő­állításukhoz (ha az import­ról még nem is mondhatunk le teljesen.) A Tiszai Vegyi Kombinát polietilén-gyára például TIPOLEN márka­névvel ma már évi 24 ezer tonnát gyárt ebből az érté­kes műanyagból," megszün­tetve ezzel a magasnyomású polietilén importját. A képen: szemcsézett polietilén A fáradt gépkocsivezető rosszul lát A gépkocsivezetői igazol­vány megszerzésének egyik lényeges feltétele, hogy a vizsgázó látása normális le­gyen. A biztonságos gépko­csivezetés érdekében azon­ban szükség lenne arra is, hogy a gépkocsivezetők lá­tását időnként ellenőrizzék Különösen fontos lenne az 50 éves koron túl, amikor a látás élessége fokozatosan csökken. Kedvező feltételek mellett a vezetés a látás kissé csök­kent élessége mellett is biz­tonságos lehet. De már pél­dául az országúton való elő­zés igen jó látóképességet kö­vetel, mert csak így lehet a szembejövő járművek sebességét helyesen megítél­ni. Kedvezőtlen légköri és világítási viszonyok között, vagy piszkos, sérült szélvédő üvegen keresztül a látás- élesség erősen korlátozott. De fáradtság vagy betegség utáni állapot is okozhat lá­tás-csökkenés' Vízalatti éremező Üj felderítő — kísérleti ál­lomást hoztak létre Ja- kutszkban a tengerfenék ón­kincsének hasznosítására. A vízalatti lelőhelyek kiakná­zásához nem szükséges költ­séges feltárási munkákat vé­gezni, meddőhányókat létesí­teni és ‘ szükségtelen többki­lométeres bekötőutak és víz­vezetékek építése is. Az új rakodó fövenyszivattyú 40 méteres mélységig alkalmaz­az Északi-sarkvidéken ható. Az így kitermelt isza­pot hajóra rakják és menet közben dúsítják. Az utóbbi munkát a most átalakítás alatt álló „Gor- nyák” nevű 2 ezer tonnás ra­kodó-dereglye végzi majd. A jövő évben, a sarkvidéki ha­jóforgalom mógindűltáva! meg akarják kezdeni az egyik sekély vízi lelőhelv ki- sVr1 ázását a Vanykin öböl­ben. Madárrejtély az Északi-sarkon Ornitológusok az Északi- sark övezetében egy eddig nem észlelt és a maga nemé­ben páratlan érdekességre lettek figyelmesek a madár­világban. Észrevették, hogy igen szoros barátság van egy libafaj és egy ragadozó ma­dár között. A vörösbegyű li­ba. amelynek rendkívül szép fehér-fekete tollazata, piros melle és különleges hangja van, az év legnagyobb ré­szét délen tölti, Iránban, vagy a Kaukázuson túli tér­ségben, de csak a sarki öve­zetben kelti ki tojásait. A fiókáknak sok ellensége van. de megvédi őket a sólyom. Ez a különben rendkívül tá­madó madár amelytől még a farkasok is óvakodnak, úgy neveli a libafiőkákat, mint a sajátját. Csatorna — néhány óra alatt Sikeresen végétért egy új csiga tárcsás szovjet exkavá­tor ipari prototípusának próbaüzemelése. A gépet az Asztrahányi Terület szikes sztyeppéin, az Ivanovszk mellett létrehozandó öntöző- rendszer építkezésein próbál­ták ki. Az új csatornaásé-gép egy speciális hernyótalpas vonta­tó és egy pneumatikus meg­hajtású exkavátor összekap­csolásával készült. Három méter mély, s a padka szé­lénél 13 méter széles csa­tornák kiásására konstruál­ták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom