Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-05 / 261. szám
1971. november 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Osztályfőnöki óra a tárgyalóteremben Szokatlanul zsúfolt volt a múlt hét utolsó tárgyalási napján a szolnoki járásbíróság tárgyalóterme. A hallgatóság soraiban a 605. sz. Szakmunkásképző Intézet tII/2. osztályánál?; diákjai — Történt: 1971. nyarán augusztus 10-én kedden a késő esti órákban Jászboldog- házán. Kezdte a vádirat ismertetését Németh Pálné dr. Sz. András délután kerék- oárral indult el otthonról, azzal, hogy a borbélyhoz megy. A hajvágásból nem lett semmi. A pénzt, amit fodrászra kapott, elitta. Késő este volt már, mikor aloholgőzös tejjel hazaindult. Az erdő szélén hajtott, mint rendesen. Ott találkozott össze egy falubeli lánnyal, akinek habozás nélkül útját állta, és unszolni, noszogatni kezdte, hogy közösüljön vele. A lány megijedt, s az állomás közeli forgalmi irodájába menekült a gátlástalan „lovag” elől. A fiatalembert iszonyúan felbőszítette a kudarc. Nem tágított. Ügy döntött, megvárja a lányt, akármi is lesz. Kerékpárját a töltés-oldalra fektette, ő pedg elbújt a közelben. A forgalmista — akinek a lány elmondta a történteket — hogy elejét vegye a további zaklatásnak a fiú keresésére indult, de csak a kerékpárját talála meg, fogta hát a gépet és az irodába Indult vele. A fiú látva ezt, A vádirat ismertetése után. Sz. András következett. — Ez nem egészen így volt, — kezdte —. Az italt nem én vettem. Egy idősebb kollegám hívott meg a cukrászdába, ahol rumosfeketét és sört ittunk. Nem akartam senkit bajba keverni, azért nem beszéltem eddig erről, — fűzte hozzá sietve. A többit nem tagadta. — Nem vonom kétségbe, hogy a vádiratban felsoroltakat elkövettem, de nem emlékszem semmire, — hajtogatta makacsul. (A rendőrségi kihallgatáson még nem volt baj az emlékezetével.) várták izgatottan, hogy megkezdődjék iskolatársuk, a 16 éves jászboldogházi fiú büntetőpere. A vádlottak padján ülő fiatalkorú ellen garázdaság miatt emelt vádat az ügyészség. féktelen haragra gerjedt és a vasutas után rontott. Míg ck ketten vitatkoztak a lány észrevétlenül kisurrant az Irodából és hazarohant. Az ablakcsörömpölést és a kövek csattanásának robaját már csak tompa hangfoszlányként hallotta. Sz. András ugyanis tehetetlen dühében a töltés-oldal ökölnyi nagyságú köveivel vette ostrom alá a forgalmi irodát és személyzetét. A környék minden ablakát szilánkokká zúzta. — Ne hülyéskedj Bandi! — kiabálták a dühös támadó felé a vasutasok. Hiába. A fiatalember nem csillapodott. — Pofa be! — üvöltötte és már repült is a következő kő. A szűnni nem akaró kőzápor elől az irodába beszorult személyzet csak akkor nyert egérutat, mikor a nekivadult fiatalember újabb vaskos kődarabok után nézett. Felesleges volt már a gyűjtögetés. A rendőrséget értesítették és Sz. András mikor meglátta az első rendőrjárőrt, alkoholmámorát meghazudtoló fürgeséggel próbált elmenekülni a helyszínről. A bíróság munkája nem ér véget azzal, — főleg a fiatalkorúak esetében nem, — hogy miután a bűn- cselekmény minden kétséget kizáróan bizonyítást nyert, meghozza az Ítéletet. Az igazi indítékok, a társadalomra veszélyes cselekedetek legmélyebb gyökereit, mozgató rugóit, az elkövető makacs passzivitása ellenére is fel kell kutatniuk. Ezt tették Sz. András esetében , is és kiderült, hogy Sz.-ék egyetlen gyermeke mindennel elhalmozott elkényeztetett szemefénye ült a vádlottak padján. — Meggyőződésem, hogy nem egyedül az alkohol hatására ragadtatta el magát a 16 éves fiú. Hősködéséhez hozzájárult az egykék „nekem mindent szabad” torz felfogása, — mondotta a tárgyalás szünetében Kárpáti Sándor a diákok osztályfőnöke. Az ipari tanulók nagyon keveset ülnek az iskolanadban. Náluk nem az iskola, a pedagógusok nevelő hatása érvényesül elsősorban, hanem a szülőké, a műhelyé, a munkáskollektíváé, ahol a gyerek él, dolgozik. András esetében elsősorban a szülőket hibáztatom és természetesen azokat a felnőtteket, akik alkohollal traktálták a fiatal fiút. Ami az italt illeti, sajnos általános jelenséggel állunk szemben. A legrendesebb, legszorgalmasabb diákjaink is ismerik már a bor, a sör, a konyak ízét, mámorát. Erről is beszélgetünk majd a gyerekekkel a pénteki osztályfőnöki órán, amelynek témája a fiatalkori bűnözés lesz. Megjegyzések a bíróság folyosóján A diákok más szempontok szerint értékelték a hallottakat. — Hazudott! Gyáva alak! Még jó, hogy nem hittek neki. a szemtanúk mindent pontosan elmondtak — summázta tömör véleményét egy megtermett fiú. — Minek iszik, aki aztán nem bir magával? — vetette oda a másik. — Piszoikság, amit a lánynyal művelt. Ilyenek rontják el az iskolánk hírét, — röpködtek innen-onnan az elitélő megjegyzések a bíróság folyosóján. Talán Sz. Andráshoz is eljutott diáktársainak egy-két magvas véleménye, amit nem ártana, ha egy életre megszívlelne. Büntetését a nyolc hónapi szabadságvesztést három évi próbaidőre felfüggesztették. Tanulhat, dolgozhat tisztességei. A méltányos ítélettel lehetőséget kapott arra, hogy bebizonyítsa, botlását nem követi újabb. Reméljük a a szülőknek is intő példa volt fiuk első büntetőpere. K. K. Á vádirat „Nem emlékszem semmire" Kitüntetések az évforduló jegyében A Vöröskereszt megyei vezetősége tegnap ünnepi ülésén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére kitüntéseket adományozott vöröskeresztes aktíváinak. Kiemelkedő munkájukért a Vöröskereszt Munkáért Erem arany fokozatát dr. Vógel István főorvos, a törökszentmiklósi járási vezetőség elnöke, dr. Jekkel Magda, a cserkesző’lői Vöröskereszt szervezetének orvoselnöke és Gácsi Laiosné, a kunszentmártoni Vöröskereszt szervezet aktívája kapták. Ezüst fokozattal Olasz László- né túrkevei, Cs. Nagy Ferencné karcagi, Kopasz Józsefné iász- fényszarui, Szabó István és R. Nagy István szolnoki vöröskeresztes dolgozókat tüntették ki. Bronz fokozatot hét vöröskeresztes aktíva kapott. Sikere van a szűcsmesterséget bemutató kunszentmártoni kiállításnak. Részlet a kiállításból AZ SZMT ELNÖKSÉGÉNEK ELISME3ESE VOLÁN 7. sz. Vállalatnál intézkedések történtek dolgozók érdekében A jó A szakszervezetek megyei tanácsa elnökségének keddi ülésén első napirendi pontként tárgyalta meg a testület Kerekes Ferenc, a VOLÁN 7. sz. Vállalat igazgatójának és a vállalati szakszervezeti tanács titkárának Kal- csu Józsefnek jelentését a dolgozók bér-, munkaügyi és egészségügyi helyzetéről, a vszt munkájáról. Az elnökség tagjai olyan jelentést kaptak a vizsgált témáról, amely mindéképpen példás. Gondos, tartalmas munka, pontos ismereteket ad a VOLÁN dolgozók életéről, munkakörülményeiről, szociális helyzetükről. S természetesen magában foglalja azt a sok intézkedést is, amelyet a vállalatvezetés és a szakszervezet együttes jó munkával megvalósított az idén, s aipelyek a jövő tervei. •Az - alapos ' és gondos jelentés tanulmányozása után az elnökségi tagok, a felszólalók nagy többsége elismerését fejezte ki a sok jó eredményért. Néhányat ezek közül mi is kiragadunk: Az első félévben — jórészt pótlékokból származóan — 7,75 százalékos bérfejlesztés volt a VÖLÁN-nál. A bér- fejlesztésnél figyelembe vették az elmúlt évek bérarányait, a munkaerőhelyzetet, 5 ezek mértékének megfelelően differenciálták a béreket, juttatásokat. A vállalati szakszervezeti bizottság kezdeményezésére az átlagosnál nagyobb bérfejlesztést kaptak a jegykezelők s azok az emberek, akik nehéz fizikai munkások a vállalatnál — a rakodógépkezelők, rakodómunkások. Régi, vitás kérdésen változtattak az idén, s a kollektív szerződésbe is foglalták: az újonnan felvett dolgozók alapbére nem lehet magasabb, mint az azonos beosztásban dolgozó régi munkások, törzsgárda tagok legkisebb alapbére. Intézkedtek az év folyamán a nők és fiatalok béraránytalanságainak enyhítéséről is. Példás a vállalat gondoskodása a gyermeknevelési segélyben részesülő anyákról. Az évközi bérfejlesztéseknél rájuk is gondolnak s levélben közlik velük, mennyit emelkedik a bérük, ha visszatérnek a munkába. Sok erőfeszítést tesz a vállalat a túlórák csökkentéséért. Ennek egyik előfeltétele, hogy legyen megfelelő számú utazószemélyzet — gépkocsivezetők, rakodómunkások,'jegykezelők. A hivatásos gépkocsivezetők képzése a megyében ennek az egy vállalatnak feladata. Most az MHSZ-szel történt megállapodás szerint az MÜSZ gépkocsivezetői tanfolyamán végzett fiatalokat is szívesen látják a vállalatnál, s térítik kiképzésük költségét Mindennek ellenére ma még elég sok a túlóra, a túlmunka. A vállalat nagyon bízik abban, hogy 1973-ig valamennyi munkáscsoportnál havi 210 órára csökkentheti a foglalkoztatást. A tanácskozáson a szociális helyzetet illetően jobbára még tervekről kaptunk c^ak érdekes híreket. Szolnokon a komplex telep felépítése 1973-ban várható. Korszerű mosdó, fürdő, étkező épül ott a dolgozóknak. A forgalmi dolgozók a mi megyénkben kapnak elsőnek az országban hétszáz személyes üzemi öltözőt és fürdőt. Emellett üzemorvosi rendelő, átmeneti szállás, klub- helyiség, könyvtár szolgálja majd a VOLÁN dolgozók kényelmét. , Ugyancsak komplex forgalmi műszaki telep épül a negyedik ötéves tervben Karcagon és Mezőtúron. Hasonló tervek vannak Jászberényben, Tiszafüreden és Kunszentmártonban is. A vállalat képviseletében megjelent Kerekes Ferenc igazgató és Gonda András, a vszt-titkár helyettese örömmel hallgatta az elismerést, a dicséretet. Külön szóltak arról az elnökség tagjai, hogy a közúti és üzemi balesetek megelőzésében a vállalat sikerrel munkálkodik. dig felbuzdult, hogyha valamelyik csodabogár azzal állított be a községházára, hogy hát adót akar fizetni. Az ilyen embert szivarral kínálta meg, sőt a nevét is kidoboltatta a faluban, követendő. de valójában elrettentő példaként. Tudniillik az önként fizetőnek nem san ment. Nemsokára Veder Mihály elvtárs jelenthette, hagy a postás ifjút sikerült ,,megagitálnia”. S hogy mekkora haszna lehet ebből a sejtnek s mennyivel köny- nyebb lesz, ha majd postán lehet szállítani az irodalmat, s mennyi költségtől fáradságtól lehet majd megkímélKarikás Frigyes: „BERCI" A Jászság egyik községét rendszeresen döntötték a kommunista röpiratok. A falu lakossága eleinte kis csoportokba verődve olvasgatta a tiltott gépírásos lapokat, amikor azonban a csendőrök hajszolni kezdték a röplapok olvasóit N, már csak úgy titokban, párosával bújták az írást. Jó ideje folyt már ez a csendes háború a falu lakossága és a hatóság között, de sose tudtak nyomára bukkanni a röpiratok titokzatos forrásának. , Azt, hogy az írások ártalmasak, mi sem bizonyíthatja jobban, mint hogy egyre több és több baja akadt a falusi hatóságnak a jászi emberekkel. A csendőrséget meg kellett erősíteni. Az eddig öt darab dologtalan zsan- dárlegény helyett most kilencnek is folytonos munkát adott a forrongó földmunkások gombamódra elszaporodott, apró-cseprő bakafán- toskodó csoportja. Már nemcsak hogy a községházát ragasztották körül dühös röplapjaikkal, de itt-ott a tett- legességig is elmerészkedtek. Egyszer az árulkodó kisbí- rót nyújtották meg egy vaksötét. esős éjszakán, mégpedig saját háza kapujában, másszor pedig a csendőrőrsvezetőt adjusztálta meg valamelyik hithű kommunista oly módon, hogy be kellett szállítani a szolnoki csendőrkórházba. De hiába volt minden. Sem röpiratos embereket, sem pedig a zsandár és a kisbíró keresztapját — aki kezejárá- sából ítélve egy és ugyanazon személyiség lehetett, minthogy corpus delictiként mind a két esetben egy-egy hatalmas szőlőkarót és egyetlen ütésből eredő fejsebet találtak a tett színhelyén — nem sikerült kézre- keríteni. Hiába jöttek az apáti csendőrök, hiába szaglászott két szolnoki detektív is a titokzatos emberek nyomában, nem ért semmit. Pedig néha harminc gyanúba fogott embert is becipeltek a csendőrségre, ütötték-ver- ték őket nyakló nélkül, az emberek mégis hallgattak, akár a sír. Némelyik még csak azt sem mondta meg, hogy minek hívják. Ez se használt. A népség nemcsak hogy nem hagyta abba az urakkal való csatát, hanem egyre haragosabban okvetet- lenkedett. A jegyzőnek, a bírónak, a papnak, a postamesternek. a leventeoktatónak alig köszönt már valaki, a zsandárral pedig még kérdezve sem állt szóba egyetlen teremtett lélek. Adót se igen fizettek. A jegyző minvolt maradása. A falu találékony népe ezer módot keresett arra, hogy az ilyen ritka féreg valahogy békességben ne maradjon többé Erre a konok, harcos ösz- szefogásra a postamester fiatal bojtárja hozta rá a bajt, olyanformán, hogy egyszer hosszabban eredt szóba Veder Mihállyal, akitől aztán olyan dolgot tudott meg, amit nem kellett volna az orrára kötni, össze is ültek az urak, a jegyző, az őrmester, a postamester és takarosán kifundálták, hogy mit tegyenek. A többi már gyorni a csoportot s főleg Berci elvtársat. Az elvtársak húzódzkodtak egy keveset, de Mihály olyan szívrebatóan tudta védeni tanítványát, hogy a csoport, mégis csak úgy döntött, hogy meg kell próbálni. A próba persze be is vált. Az első csomag rendesen megjött Pestről, nem volt abban semmi hiba. Veder elvtárs vette át a falu szélén késő este s boldogan hozta a drága holmit kopott kabátja alá rejtve. Az egyik csomagot követte a másik, a harmadik, végre Mihály elérkezettének látta az időt arra .hogy az új elvtársat bevonják a sejtbe. Most aztán még kevesebb volt az ellenkezés. Egyedül Berci kapá- lódzott ellene, de őt alig hal- gatta meg valaki. Az új sejttag a kommunista keresztségben „Laci” nevet kapott, s igen „radikálisan” látott neki a munkának. Alig merült fel kérdés, feladat, amire „Laci” ne vállalkozott volna. Az elvtársak boldogan állapították meg, hogy milyen nagyszerűen söpör az új söprű. Szinte haragudni kezdtek Bercire, aki nemcsak hogy nem hagyott fel ellenséges magatartásával. hanem a leghatározottabban azt kezdte magyarázni az elvtársaknak, hogy az új párttag, ez az igyekvő „Laci”: spicli. Olyan makacs volt. hogy ha az új elvtárs jelen volt valahol, Berci egy szót se szólt. Ki tudja, meddig tartott volna ez a veszekedés, hogyha hamarosan le nem csap közéjük a villám, ami aztán eldöntötte ezt a szomorú vitát. „Laci” büszkén mutatott rá minden emberre s pontos magyarázattal szolgált minden pártfunkcionáriusróL Vagy nyolcán kerültek csendőrkézre. Napokig ütötték verték az embereket de többet, mint amennyit „Laci” tudott nem lehetett kiverni a konok földmunkás emberekből. Négyednapra aztán mégis összeszedték azokat, akiket „Laci” érdemesnek tartott arra, hogy Szolnokra kerüljenek. Két asszonyt eresztettek útjára csupán, az egyik Varga Gáborné, a másik pedig Berci polgári nevén Balogh Mária volt. — Ez a két lotyó — mon- dtta „Laci” a jól értesült ember fölényességével — csak strózsákja volt a sejtnek. Sose szóltak ezek egy szót se. Kár velük bajlódni. Veder Mihályt, Varga Gábort, Fábián Imrét viszont főcinkosoknak állította be az újdonsült Sherlock Holmes, tgy jutott a hat jászsági kommunista a szolnoki ügyészség kezébe. Pontósan hat hétre rá Vargáné meglátogatta az urát Szolnokon, s egy szerencsés pillanatban el tudta neki mondani, hogy a múlt hét kedden este „Lacit” valaki elnáspángolta. Mégpedig tisztességesen. Eltörték a jobb karját, kiverték két fogát és két ökölnyi daganatot vertek a szájára. Futótűzként terjedt a hír a börtönben a jászsági kommunisták között, akik boldogan nevettek össze a reggeli séta közben s örömmel sugdosták egymásnak: — A Berci. — Betyár egy vászoncseléd.
