Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-30 / 282. szám
1971. november 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 lm Mindenki saját szerint A 9-es főépítésvezetőség a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat legfiatalabb termelési egysége. Ez év elején váltak ki a 4-es főépítésvezetőség keretéből. Mi tette ezt szükségessé, ez volt az első kérdésünk Debreceni Lászlóhoz, az új főépítésvezetőhöz. — Technológiai és szervezési megfontolásokból vált önálló főépítésvezetőséggé villany- szerelő részlegünk. Többet és jobban kell dolgoznunk; ennek megfelelőbb az új szervezési forma. A főépítésvezetőség eredményei azt bizonyítják, hogy szerencsés volt a villanyszerelő főépítésvezetőség megalakítása. Termelékenységük a korábbi évekhez viszonyítva 121,9 százalékra emelkedett. A termelési értékük 23 millió forint. — A föépítésvezetőségen belül lakásszerelő-épitésveze- tőséget szerveztünk, így még- inkább pontosítható a munkánk. Egy másik építésvezetőségünk az ipari bázisok elektromos szerelését végzi. Nagy szükség van a szervezettségre, a nagyobb munkateljesítményre — mondja a főépítésvezető — hiszen az idei 32 millió forintos tervünk jövőre csaknem 40 millió forintra emelkedik. Ránk vár a szolnoki MÁV rekonstrukció, a törökszentmiklósi és a jászberényi siló, a mezőtúri KAEV, a kenyérgyár, stb. szerelése, — hogy csak a nagyobb munkákat említsem. Emellett persze 1000—1200 új lakás villany- szerelési munkája is a mi dolgunk. — Bírják majd erővel? — Reméljük igen. Jól ösz- szeszoktunk — száznegyven- nyolcán vagyunk; műszakiak, villanyszerelők, segédmunkások — tudjuk, ki, mire képes. A többségünk régi „építős-villanyszerelő”. Jómagam is már 21 éve ennél a vállalatnál dolgozom. Itt kezdtem az életet. Ludwigh Lászlónak, tanítómesteremnek, akinek 18 évig dolgoztam az irányítása alatt, sokat köszönhet a jelenlegi főépítésvezetőség szakember gárdája is. — Munkaerő gondok? — Jó szakmunkásból sosem elég, — de nem panaszkodhatunk. Nálunk a munkásvándorlás fogalma szinte ismeretlen. Mindent megteszünk, mi öregebbek — Bogdán István műszaki előadó, Molnár József, Göcz Imre, Szalai Imre építésvezetők, és a brigádvezetők — hogy a fiatal szakmunkások megtalálják a számításukat, jól érezzék magukat. Nálunk ez nagyon-nagyon fontos kérdés. — Miért emeli ezt így ki...? — A mi munkánkban, a villanyszerelésnél, fokozott szerepe van az egyén öntudatának. Szocialista brigádokban dolgozunk mi is, — de egy-egy munkán másod-, harmadmagunkkal. Szakmunkásainktól függ elsősorban — és ebben a kérdésben hangsúlyozom az öntudat szerepét — a munka minősége, mennyisége. Ki-ki a saját becsülete szerint dolgozik. így áll össze részekből az egész; a Szocialista Főépítésvezetőség megtisztelő cím elnyerése a legközelebbi célunk. — ti — Országos belkereskedelmi értekezlet — A kereskedelemnek tudomásul kell vennie, hogy a jelenlegi életszínvonal és ellátási körülmények mellett a lakosság igényei megnövekedtek; nem kényszerül arra, hogy jövedelmét csak arra költse, ami egy adott időben adott üzletben kapható. A lakosság jobb ellátásához jobb kínálati viszonyokat kell teremteni és ehhez megfelelő készletekre van szükség — hangsúlyozta Szurdi István belkereskedelmi miniszter, a kereskedelem irányítóinak, vezetőinek hétfőn délelőtt kezdődött országos értekezletén a Magyar Tudományos Akadémián. A tanácskozáson a minisztérium és az országos nagyvállalatok vezetői a hagyományok szerint számba veszik a belkereskedelem idei munkáját, megbeszélik a jövő évi legfontosabb kereskedelempolitikai feladatokat. Az állami és szövetkezeti kereskedelem az idén várhatóan 152—153 milliárd forintos forgalmat bonyolít le, 10 százalékkal többet a tavalyinál. Jövőre újabb kilenc százalékos forgalomnövekedésre kell felkészülnie a kereskedelemnek. Ennek realizálásához a mennyiséget, a választékot és a minőség színvonalát jobban kell közelíteni a fogyasztók igényeihez. Dámszarvasok a zalai erdőkben Zala megye nagy ki terjedésű erdei jó feltételeket teremtenek az apró- és nagyvadak tenyésztéséhez. A megye rezervátumaiban szinte minden esztendőben puskavégre kerül egy-egy kapitális vad. A tervszerű vadgazdálkodás eredményeként most újabb állatfajjal, dámszarvassal gyarapszik a zalai erdők vadállománya. 100—120 dámszarvast telepítenek, elsősorban a nagykapornak! dombvidékre. Filmj egyzet A Belorusz pályaudvar „Arról a generációról forgattunk filmet, amelyik megnyerte a háborút. Egyszer nagyon alaposan meg akartuk magunknak nézni ezeket az embereket, hogy megértsük, mi segítette őket a győzelemhez. Egy film ez a szüléinkről, és ki akartuk benne fejezni tiszteletünket és szeretetünket, egy kevés iróniát is, de mindenekelőtt szeretetünket.” Andrej Szmimov rendező idézett nyilatkozata, amely egv szovjet filmszaklapban jelent meg, tömören összefoglalja az alkotók szándékát. Vállalkozásuk azért is érdekes, mert a háborút végigküzdő emberekről eddig főként olyan művészeti alkotások születtek, amelyeket személyes élmény ihletett. Szmirnov és Vagyim Trugyin, a forgatókönyv írója még gyermekek voltak a háború idején, de az ő nemzedéküknek is alapvető élmény maradt / Lassú cselekménysodrású, elgondolkodó hangvételű, férfias lírájú film A Belorusz pályaudvar. Egyetlen nap alatt játszódik, s a négy frontharcos baj társ találkozója huszonöt évvel a háború után, felidézi azt a negyedszázados utat, amit a szovjet társadalom megtett a béke éveiben. Az egykori felderítőből, rádiósból, aknászból, csapatparancsnokból lakatos, főkönyvelő, újságíró, gyárigazgató lett, de a háborús helytállás, úgy tűnik, örök életükre megacélozta jellemüket, élet- és munkaszerető, becsületes emberekké váltak a béke hétköznapjaiban. Az eltelt hosszú idő alatt eltávolodtak ugyan egymástól, nem is könnyen válik meghitté együttlétük, de találkozásuk vége felé jóleső érzéssel ismerik fel, hogy mindannyian ugyanannak az emberi eszménynek a jegyében dolgoznak az élet meglehetősen különböző területein. Az a kevés irónia, amit a rendező nyilatkozatában ígért nem is annyira ennek a nemzedéknek szól, hanem inkább a fiataloknak. A filmbeli gyárigazgató, főkönyvelő és újságíró tökéletesen egyenrangú barátoknak érzik lakatossá lett bajtársukat, társadalmi rangkülönbségről nem vesznek tudomást. Andrej Szmirnov művészi eszközeit tekintve a nagy szovjet realista filmakotók hűséges tanítványa. Kissé túlzott is talán hűsége, fiatal rendezőtől több merészséget, egyéni jegyet várnánk el. Tökéletes viszont a szereplők kiválasztása és a színészi játék. Kellemes meglepetés drámai szerepben látni Jevgenyij Leonovot. akit eddig általában csak komikusként ismertünk. Se. J. Képek a Ghdz Vi lamoss'gi Művek szolnoki gyárából Az 50 millió forintos beruházással épülő űj műhelycsarnok, melyet a jövő év közepén adnak át. A 3000 négyzetméter alapterületű csarnokban kap helyet a hőkezelő is. Kozsányi Károly a széndioxid-védőgázas hegesztővel dolgozik, mely a hagyományos hegesztő teljesítményének négyszeresére képes. Kürti András: Látogató Fj a Kopasz-hegyen — Hát láttál már ekkora dinnyét, mint én Vagyok? — kérdi Gitta a történet elmesélése után barátnőjétől, Marától. A Hóvirág presszó teraszán ülnek, fagylaltot esznek ezüst pohárból. A manöken gyönyörű, feltűnő jelenség, a bárátnője — szürke kis veréb. Készenvett nyári ruha van rajta, a haja simára fésült, turcsi orrán fekete keretes. sokdioptriás szemüveg. Egyébként egy kozmetikai gyár mérnöke. Gittá nem azért barátkozik Marával, amiért a szép. fiatal nők közül sokan választanak kevésbé előnyös megjelenésű barátnőt maguknak. Azért tudniillik, hogy még inkább szembeszökővé váljon mellette az ő csinosságuk. Nem. Gittának nincs szüksége ilyen „háttérre”. Gitta egyszerűen — buta. De nem annyira, hogy ne érné fel azzal a csöppnyi eszével, hogy ő buta. És azt is tudja, hogy Mara nagyon okos és rendkívül művelt Szüksége van a tanácsaira. És Mara? öt mi fűzi ehhez a paradicsommadárhoz? Igazságtalan lenne, ha elfogadnánk a mende-mondát, ami kettejük körül kering. Azt ugyanis, hogy Mara azért látja el a tanácsadói tisztséget Gitta mellett, mert így betekintést nyer a tün- déri manöken változatos magánéletébe, olyan kalandokról értesülhet első kézből, amilyenekben neki nincs része. Szó sincs ilyesmiről. Bármilyen különösen hangzik. Marának több sikere van a férfiaknál, mint Gittának. Hosszú távon, persze. És azért vonzódik Gittához, mert szereti és sajnálja. Van ilyen. — Hülyén viselkedtél, nem vitás — jelenti ki rövid gondolkodás után. — Azt vártad talán, hogy egy kezdő újságíró olyan villával fogad benneteket, mint amilyenek a nápolyi dombon vannak? És ha a többiek bele is mentek a játékba, miért kellett épp neked felhúznod az orrodat? Különösen, ha már kezdettől az volt az érzésed, hogy tetszel annak a fiúnak, miattad csinálta az egész telek-avató ünnepséget? Dehát most már mindez a múlté. Viszont még nem mondtad el a legfontosabbat! — A legfontosabbat? — Igen. Tetszik neked ez a fiú? Ez a Vipera, vagy Kobra? — Kopra. Kopra Tibi. Hogy tetszik-e? Nem is tudom. Ezen még nem gondolkodtam. Értsd meg. engem az borít ki, azért másznék a falra, hogy ha akkor nem haragítom magamra, most biztosan helyet szorítana nekem a műsorában. Vagy elég lenne néhány felvétel. mondjuk amint abban az új OKISZ-lgbor kisesté- lyiben állok amellett a gömb mellett. Az opálhoz jól menne a halványzöld. Vagy abban a másik Rots- child-kreációban, fehér nadrág. zsabós. hímzett mellény rámosolyognék arra a mini- manuszra a labdában... Címoldalon hoznák az összes világlapok. Talán még filmszerepet is kapnék. Komoly filmben. Nem- reklámban. Mara gondosan kikanalazta a pohár aljáról a fagylalt maradékát, aztán felsóhajtott. — Reménytelen eset vagy, édes lányom. Valamit azért még megpróbálhatunk, ha neked a címlap a legfontosabb. A megyétől érkezett elvtársak az M.-i tanácsházán már fél órája szorongatták Safranek Mátyást, de a helyi tanácselnök keményen tartotta magát. — Vegyen elő papírt, ceruzát, Matyi bátyám — unszolta egyikük. — Számolja ki, máris mennyit kapott a község. Egy, a katonák rendbe hozták az Árkos utcát. Kettő, a híradósok itt hagyják azokat az oszlopokat, amiket leástak. Három, a Szakácsrét környékén lakók annyit üzleteltek egy nap alatt gyümölcsből, meg egyebekből. mint az egész idényben. Dehát ezek csak apr'- ságok. Vegyük, ami még ezután következik. Módosíthatjuk a kommunális tervet, az idén már meglesz a fertályon a járda is, az artézi kút is. Tető alá hozzuk az új szövetkezeti boltot. Mit akar még? Safranek Mátyás testes, kövér férfi, közel a hatvanhoz. mereven nézet* egy oó- kot. amint finorr. hé’ór'n leereszkedik az ablak felső sarkából. — Már megmondtam, mit akarunk — szólt halkan, visszafojtott indulattal. — Kerek tjg esztendeje kérjük, mindig elutasították. Hát most legyen meg! — Dehát milyen alapon? M. község tanácselnöke levette szemét a pókról, lehullt róla a magára erőszakolt nyugalom is.-De a hétszentségit! — csapott az asztalra. — Még most is azt a nótát fújják? Hogy milyen alapon? Hát ir.ég ez sem elég alap? Talán a megyeszékhelyre, a megye városaiba úgy szállnak le az űrhajósok az égből, mint a legyek a cefrére? Mi lettünk világhíresek vagy mások? A Kopasz-hegy lesz ezután a legfontosabb idegenforgalmi nevezetesség, vagy marad az a nyavalyás birzalani csorda-kút, amibe seréttel lőttek, hogy öregnek látszod Ion, mintha a szú rágta volna meg? A megyétől érkezett elvtársak összenéztek. — Jól van, no — jelentette ki a legmagasabb rangban levő —. egyezzünk meg. Mi pártolólag továbbítiuk az illetékes felsőbb szervekhez a helyi tanács kérelmét, legyen M. községből — város. Matyi bátyám meg elintézi azzal az újságíróval, hogy Bá.tik elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke felszólalhasson a holnap déli műsor alkalmával. I pbct^leg elsőnek és legalább egv Dercig. És ha netán az a Hax kartárs elő- iön a goivóból. Bártik elvtárs átnyújthasson neki, vendégszeretetünk jeléül, egy kis cipőt és csipetnyi sót. Megegyeztünk? — Meg — bólintott Safranek és széles mosollyal parolázott le a megyétől érkezett elvtársakkal. Halk kopogás a sufni ajtaján. — Bújj be! — kiált ki Kopra, lefekvéshez készülőben. — Nem megyek be — feleli félénken egy fiatalosan csengő női hang. — Anyu kérdezteti. hogy tetszett-e vacsorázni, mert ha nem, szívesen vendégül látná, biztosan nem evett ma még meleg ételt. — Egy-null a kedves mama javára. De miféle anyuról van szó? — Az édesanyámról, özvegy Pauk Antalnéról. Én Erzsi vagyok, a lánya. — Kezitcsókolom. Köszönettel elfogadom a meghívást. Cipőt húzok és már megyek is. Megvár? Nem fél odakint egyedül? — Megvárom. Nem félek. Nem vagyok egyedül, velem van Samu is. — Hát ez igazán nagyon megnyugtató — jelenti ki a fiatalember és körülnéz, miféle védőszerszámot vigyen magával... — Felséges volt — mondja Kopra, miközben eey kenyérdarabkával tisztára törli a tánvért. — Sok oanrikás- krumplit ettem mér hosszú és hányatott életemben de ilyen jóízűt még sohasem. (Folytatjuk.)
