Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-25 / 278. szám

r 1971. november 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A könyvkiadók téli újdonságai A hagyományokhoz hűen, a már korábban is követett szerkesztési elveknek meg­felelő formában bocsátotta közre a Kossuth Kiadó a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusá­nak legfőbb dokumentumait összefoglaló kötetet. A könyv tartalmazza Leonyid Brezs- nyev, valamint Alekszej Ko­szigin előadói beszédét, az ezekhez kapcsolódó legfőbb hozzászólásokat, s Kádár Já­nos felszólalását. A kiad­vány második részében ta­lálhatók a kongresszus által elfogadott dokumentumok, így a többi között a kilen­cedik ötéves terv irányelvei­ről szóló határozat, az Indo­kína népeinek szabadságáért és békéjéért síkraszálló fel­hívás, s a Közel-Kelet kér­déseinek szentelt nyilatkozat. Végül a Központi Bizottság tagjainak és póttagjainak, valamint a kongresszuson részt vett testvérpártok és baráti pártok küldötteinek névsorát közli az SZKP XXIV. kongresszusa címmel megjelent mű. Napjaink gazdasági élete problémák és teendők sere­gét helyezte a korábbitól el­térő megvilágításba. A kiadó másik újdonságának szerző­je, dr. Csikós-Nagy Béla ar­ra vállalkozott, hogy e más megvilágítás fényében sorra vegye a gazdasági helyzet, a gazdaságpolitikai koncepció és a gazdasági mechanizmus jellemzőit. Magyar gazdaság- politika című könyve három fő részre, s azokon belül több fejezetre őszük, a tes* tes mű — majd’ ötszáz oldal — valóban áttekintést nyújt hazánk gazdaságpolitikájáról, így a többi között a szocia­lista tervgazdaság változó vonásairól, a termelési té­nyezők alakulásáról, a nem­zetközi munkamegosztásban való fokozódó részvételünk­ből, a fejlesztési politikáról, az életszínvonal koncepció­ról, s a gazdasági mechaniz­mus legfőbb alkotóelemeiről, s azok működéséről. A szer­ző könyvével — az előszó­ban írtak szerint — „a komplex népgazdasági szem­léletet” kívánja erősíteni. Példáival, a jövőt is fölvá­zoló módszeres alaposságá­val jól szolgálja e törekvést. Gyarapodik a művészeti kiadványok kedvelőinek tá­bora, növekszik az érdeklő­dés a múlt érdekes emlékei iránt. A Corvina Kiadó, az ilyesfajta olvasói igények legfőbb kielégítője az év utolsó negyedében is bő vá­lasztékot kínál. Nagy sikert aratott a XXX. század ma­gyar festészetét bemutató al­bum, most ennek folytatása­ként, Magyar festészet a XX. században címmel D. Fehér Zsuzsa és Pogány Ö. Gábor közös munkája kerül az ol­vasókhoz. A bevezető tanul­mány áttekintést ad ötven esztendő alkotói törekvései­ről, stílusok, irányzatok küz­delméről, míg a fekete-fehér és színes nyomatok művek seregét vonultatják fel. A festészet barátainak érdeklő­désére tarthat számot egy másik újdonság is: Szőnyi István életpályáját!, iskolát teremtő zebegényi műtermé­nek remekeit írásban és képben Pataky Dénes mutat­ja be. Ebben az időszakban két olyan művészeti album is napvilágot lát amely méltán sorolható a csemegék közé. A világ nagy múzeumait megismertető sorozat a Na­tional Galieryt bemutató kö­tettel bővül, míg Heinz Mode A nő az indiai festészetben címmel az ókortól napjainkig követi nyomon az örök téma feldolgozását, mondandóját illusztrációk sokaságával bi­zonyítva. Az Iparművészeti Múzeum­ban s az ország más helyein a hazai ónművesség gazdag kincstárát őrzik. E kincstár legszebb darabjait mutatja be Weiner Mihályné Magyar- országi ónművesség című munkája, amely a Kis Ipar­művészet sorozatban jelenik meg. A magyaron kívül több idegen nyelven is kiadásra kerülő könyv érdekessége, hogy mesterjegy-gyűjteményt foglal magába, elősegítve a régvolt alkotók műveinek fölismerését. Két sajátos ,,útikalauz” lelhető fel a kiadó utolsó negyedévi termésében. Bajo­mi Lázár Endre Párizs híres diáknegyedének történetét mondja el, s fölvillantja a Quartier Latin legnevesebb lakóinak portréját. Reismann János és Csurka István — Budapesti változatok címmel — a főváros ezer arcából ad gazdag ízelítőt szövegben és képben. A második kiadás a siker fokmérője, s több mű má­sodik kiadása tanúskodik a növekvő olvasói érdeklődés­ről. így a többi között ismét napvilágot lát Nékám Lívia könyve, A régi magyar pati­káit, valamint Hajnóczy Gyula munkája, az Egyip­tom építészete. Újdonság vi­szont a Hereditas nevet vi­selő régészeti sorozatban megjelenő kötet, amelynek szerzője Szabó Miklós. A kelták nyomában Magyaror­szágon című, gazdag kép- és rajzanyaggal illusztrált mun­ka a múzeumokban őrzött leletek alapján ismerteti meg az olvasóval e gazdag kul­túrájú nép művészetét. (m) A GANZ VILLAMOSSÁGI müvek szolnoki gyára felvételre keres tmk-lakatos, vasszerkezeti lakatos és eső- hálozat-szerelő szakmunkásokat. valamint üzemi segédmunkásokat Fizetés megegyezés szerint Minden második szombat szabad ::::: :: II:::::: Jelentkezni lebet a gyár munkaügyi osztályán SZOLNOK, Körösi xl 34/e alatt Intézet gyengénlátó tanulóknak Gondolatok egy kiállítás után A következő tanévben megkezdi működését a Deb­recenben épülő új, bentlaká­sos intézet, ahol 150 gyen- génlátó gyerek kap majd otthont. Az intézményt olyan korszerű felszereléssel, spe­ciális világító berendezéssel látják el, amely minimálisra csökkenti a szem igénybevé­telét, megelőzi a látás to­vábbi romlását. Az intézetbe tanköteles Korú, jelenleg ál­talános iskolába járó, de ott — látási fogyatékosság miatt — nehezen boldoguló tanu­lók. valamint jövőre tankö­teles korba lépők jelentkez­hetnek, olyanok — akiknek látás-élessége szemüveg hasz­nálatával 0,1 és 0,3 között van. A jelentkezőket — mint a Művelődésügyi Minisztérium­ban közölték — az ország minden részéből fogadják. A felvételi kérelmet a szülő vagy az általános iskola a megyei tanács művelődés- ügyi osztálya gyógypedagó­giai előadójának küldje meg. Ajánlatos a mielőbbi jelent­kezés, mivel, a gyengénlátó gyerekeket orvosi és peda­gógiai vizsgálatra hívják be a budapesti gyengénlátók intézetébe. Tanácskozás a folyók ti «ztasé gának megőrzéséi ől Egyes nyugati országok­ban a folyók annyira szeny- nyezettek, hogy már sem ivó-, sem ipari víznek nem nasználhatók. Az élet ki­pusztult belőlük, s így ma már csak csatorna szerepet töltenek be — ezekkel a mondatokkal nyitotta meg Simády Béla, az AÍsótiszavi- déki Vízügyi Igazgatóság ve­zetője a szerdán Szegeden rendezett vízvédelmi tanács­kozást. A felszólalásokból kide­rült, hogy a hazai folyók viszonylagos tisztasága nagy­mértékben köszönhető a ha­zánkban tíz éve létrejött szervezett vízvédelemnek. A vízminőségvédelmi felügye­letek a legkritikusabb hely­zetekben is eredményesen óvták a szennyeződéstől a folyókat. Szó esett a tanácskozáson a nagykiterjedésű algyői olajmező vízminőség védel­méről. A szénhidrogén me­dencét a Tisza és a Maros szeli keresztül, csatornák serege hálózza be. A kutak és. az olaj gyűjtő állomások közel vannak a folyókhoz, s ez különös elővigyázatossá­got követel. Ennek érvényesítéseként részletes vízvédelmi terv készült azzal a kettős fel­adattal, hogy biztosítsa egy­részről a fúrás és a terme­lés során kis mértékben szennyeződő felszíni vizek folyamatos ' megtisztítását, másrészről pedig az esetle­ges katasztrófa helyzetben — például kútkitörés ese­tén — elhárítsa a káros kö­vetkezményeket. Nézegettem a fiatalkorú bűnözésről készült dokumen­tációs kiállítás anyagát. Dicséret illeti a kiállítás szervezőit, mert szemlélte­tően mutatták be társadal­munk egyik nagy problémá­jának, a fiatalkorú bűnözés­nek formáit, módszereit, esz­közeit. Kiegészítette a kiállítás an/agát két megyei vonatko­zású tabló, mely sajnos kellően dokumentálta, hogy megyénk fiatalkorú bűnözői sem maradnak el durvaság­ban és elvetemültségben a többiektől. Megdöbbentő, s elgondol­koztató volt ez a jól sikerült és szép számban látogatott kiállítás. Sok fiatal szemlélődött kö­rülöttem, meghallottam egy­két megjegyzést: „Csak ennyit kaptak? Töb­bet érdemeltek volna!” Ha­sonló bejegyzések egyébként a vendégkönyvben is talál­hatók. Ez elgondolkoztató! Vajon az lenne a megoldás, hogy még súlyosabb bünte­tések kiszabásával toroljuk meg a sajnos egyre szaporo­dó fiatalkorú bűnözést? Csak ettől várható a társadalom védelme, mások visszatartá­sa a bűnözéstől? Nem, nem ez a megoldás! Meg kell előzni a bűnözést, fel kell tárni az okokat, kö­rülményeket, melyek a bű­nözést elősegítik, és szinte kitermelik a fiatalkorú bű­nözőket. A kiállítás azt a benyomást keltette a szemlé­lőben, hogy a rendőrség a maga területén mindent el­követ, hogy feladatát telje­sítse, — de ez nemcsak rend­őri feladat! A társadalomnak kell ma­gáévá tenni, s mindent meg­tennie, hogy megállítsa, és minimálisra szorítsa le a fia­talkorú bűnözést Vajon mindent megteszünk ennek érdekében? Követke­zetesen feltárjuk és meg­szüntetjük azokat az okokat és körülményeket, melyek ennek előidézői? Nem va­IJ iák köri tudományos tanácskozás A két évenként megren­dezésre kerülő országos diákköri tudományos tanács­kozás „házi főpróbáját” ren­dezte meg szerdán a KISZ közelgő kongresszusa tiszte­letére a mosonmagyaróvári mezőgazdaságtudományi egyetem diákköri tanácsa. A tudományos diákköri konfe­rencián — amelyet dr. Szaj­kó László dékánhelvettes nyitott meg, 23 előadást tartottak. Az egyetemi ta­nárokból és hallgatókból álló zsűri döntött arról, hogy az ismertetett — a tudományos diákköri tevékenység során készített — szakdolgoza­tokból melyik hangozzék majd el az országos diákkö­ri tanácskozáson. Kunszentmártoni fiataletnber a győztes Lezárult az OTP takarékossági közmondás-mondás pályázata Várakozáson felüli ered­mény született az OTP vi­lágtakarékossági napi pályá­zatán. Ha szám szerint nem is sokan vettek részt e já­tékban, nem lebecsülendő, hogy huszonhármán ötven­nél több, kilencen száznál is több takarékossággal kap­csolatos közmondást és mon­dást küldtek be, sőt akadt egy-egy olyan is, aki 251 db- ot, illetve 176 db-ot gyűjtött össze. A beérkezett anyagot a Takarékpénztár Szolnok me­gyei Igazgatósága értékelte, s az 500.— Ft értékű tárgy- jutalmat — az első díjat — Fehér János kunszentmárto­ni fiatalemberneK (a 251 mondás és közmondás be­küldőjének) ítélte. Második helyezettként a szolnoki Vegyipari Szakközépiskola tanulója, Papp János nyert 400.— Ft értékű tárgyjutal­mat A harmadik helyet is Kunszentmárton szerezte meg: Vincze Márta 7/C. osztályos általános iskolai tanuló 300.— Ft értékű ju­talmat Kap. gyünk egy kicsit opportunis­ták és korjelenségként úgy könyveljük el ezt a témát, mint ami ellen nem sokat lehet tenni? Az okok, körülmények ál­talában felderítettek, is­mertek. Ezeket a kiállítás anyagából is tudjuk: a hely­telen szülői nevelés, felügye­let hiánya, rendezetlen csa­ládi élet, züllött családi környezet, a rossz baráti környezet hatása, alkohol, csavargás, és így tovább. Párt- és kormányhatároza­tok születtek az ifjúságvéde­lem további fejlesztéséről, a megelőző munka hatéko­nyabbá tételéről. Rendszere­sen kutatják a veszélyezte­tett családokat, fiatalokat. A gyámhatóságok védő-óvó intézkedéseket foganatosíta­nak, egyes fiatalokat állami gondozásba vesznek. Elő­adások hangzanak el isko­lákban, szülői munkaközös­ségekben. Vajon ezzel mindent meg­tettünk a megelőzésben? Ügy látszik nem, hiszen a fiatalkorú bűnözés sajnos évről-évre emelkedő tenden­ciát mutat! Rá kell ébreszteni a szülő­ket, hogy egyes családoknál baj van a neveléssel. Nem jó az a nevelés, ha gyerme­keiket kritika nélkül szeret­ve mindent megadnak ne­kik, amit szemük-szájuk megkíván. Nagy összegű zsebpénzekkel látják el őket, de azt már nem nézik, mire költik. Túlzottan megbíznak bennük, nem figyelik bará­ti, érdeklődési körüket, nem törődnek azzal, hogy estén­ként hol, kivel, meddig szó­rakoznak-és elnézik, ha né­ha „spiccesen” mennek ha­za. Az ilyen szülők megdöb- benten és hitetlenkedve ve­szik tudomásul, amikor ki­derül, hogy gyermekük bűn- cselekményeket követett eL Pedig ők felelősek, mert helytelenül'nevelték gyerme­küket Fokozottan felelősek az alkoholista, bűnöző szülők, akik saját rossz példájukkal szinte arra buzdítják gyer­mekeiket, hogy elzülljenek. Felelős az a vendéglátó­ipari vezető, felszolgáló is, ak' csak anyagi érdekeltségét tekintve, vagy közönyösség­ből szeszesitalt ad — szigorú tilalom ellenére — a fiatal- korúaknak. Ide sorolhatók még — tel- jességretörekvés nékül — a közömbös szemtanúk, min­dent látó, halló szomszédok is, akik nem akarnak be­avatkozni a „családi ügyek­be”. Vállalatok, intézmények, melyek sok veszélyeztetett családfőt foglalkoztatnak, sokszor tudnak az ilyen csa­ládok helyzetéről, hiszen a feleségek gyakran a munka­helyeken is panaszkodnak. Nem tudnának hatni az al­koholista apára, nem élhet­nének többször azzal a jo­gukkal, hogy rábeszélésre, vagy ha kell, kényszerelvo­nó kezelésre tett javaslat­tal elérjék, hogy az illető megszabaduljon a sok irány­ban káros szenvedélyétől? Kellően szervezett, felvilágo­sító előadásokkal nem le­hetne még több jóérzésű, segíteni kész társadalmi ak­tívát beszervezni és felada­tokkal ellátni? Ezek a gondolatok vetőd­tek fel bennem, de a kérdé­sekre jó lenne választ is kapni. Nemcsak rendőri, ügyészi és bírói ügy a fiatalkorú bűnözés, hanem társadalmi probléma. Ellene nemcsak a büntetőjog eszközével, a büntetések szigorításával kell harcolni, hanem össze kell fogni a társadalmi erő­ket, hogy mindenki a maga területén, környezetében ve­gye fel ellene a harcot. Dr. Selmeczi Mihály a fiatalkorúak ügyésze Délután és este Két műsor a Ságváriban A véletlen úgy hozta, hogy kedden két műsort is ren­deztek a szolnoki Ságvári Endre Művelődési Központ színháztermében. A délután a gyerekeké volt, az este a zenekedvelő ifjúságé. Mivel mindkét rendezvény színvo­nalas volt a maga nemében, beszámolunk róla olvasóink­nak. Krimi Játékországban Az Állami Bábszínház ven­dégegyüttese a Kacsalaki rejély című mesejátékot ad­ta elő. A vidám, gördülé­keny gyermekdarab — tu­lajdonképpen egy kis krimi — hosszabb ideje szerepel már sikerrel a színház mű­során. Hangulatos díszletek, a gyermeki fantáziát meg­mozgató bábfigurák, ötletes koreográfia jellemezte az előadást. Ami leginkább figyelemre méltó volt a műsorban; a közönség reagálása. Az álta­lános iskolásokból és óvodá­sokból álló nézősereget hi­hetetlenül magával ragadta a játék, valósággal szerep­lőivé váltak az előadásnak. Sajnálatos, hogy Szolnokon és a megyében meglehető­sen kevés a gyermekeknek szóló műsor. A gyermeki fo­gékonyságot, játékszeretetet jobban fel kellene használni a nevelésben, 8 a színház megszerettetését is mir I gyermekkorban kellene el­kezdeni. Koós-show Este háromnegyed ház előtt került sor a Koós János ne­vével jelzett könnyűzenei műsora. Koós János talán a legkulturáltabb énekhangú és előadásmódú táncdaléne- kesünk, nem véletlen, hogy népszerűsége, ma a tizenéves sztárok és a zajosabb beat stílus divatja idején is tö­retlen. Az énekes többnyire a rá­dióból jól ismert számokat adott elő, mégsem bánta meg, aki megnézte a mű­sort, mert Koós előadásmód­jának van bizonyos szemé­lyes varázsa vagy mégin- kább charme-ja. Minden könnyűzenei stílust könnye­dén tolmácsol, közönsége fi­gyelmét mindvégig le tudja kötni. Ráadásul kitűnő hu­mora van, ami a táncdal- énekesek között igazán rit­kaság. Koós partnemője Dékány Sarolta volt Vonzó megje­lenésű, — temperamentumos énekesnő, s ami ugyancsak ritkaság, szépen, tisztán ejti a szöveget A zenekari kíséretet az Express együttes látta el, méghozzá olyan jól, hogy ők is főszereplővé emelkedtek. Minden szélsőségtől mentes, kiegyensúlyozott, megbízható zenészekből áll az együttes, akik fontosabbnak tartják a zenei tudást, mint a mosta­nában oly divatos egyénies- kedést 63, I» 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom