Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-23 / 276. szám

1931. november 23. KÖLNÖK MEGYEI NÉPLAP 3 Bűn, sok tételben Az Elektronikus Mérőműszerek Gyárában 1969-ben gyártották az első magyar terve­zésű számítógépet az EMG 830-at. A berendezés 25 ezer műveletet végez percenként. Használják az Országos Meteorológiai Intézetben, a Gagarin Hőerőműben és másutt is. A tervek szerint hamarosan bekapcsolódik a gyár a magyar számítógép prog­ramba (MTI fotó — Bara István felv. — KS) Megkezdődött a pártoktatás Az 1971/72. politikai okta­tási év előkészítése többrétű feladatot rótt a pártszer­vekre. Egyrészt a X. kong­resszus határozataiból adódó új politikai célkitűzéseket kellett megmagyarázni a párt­tagoknak, a pártonkívüli al­só- és középvezetőknek, a la­kosság különböző rétegeinek, másrészt meg kellett értetni az új pártoktatási formák lé­nyegét. 'Az aktivitás, amely a X. kongresszus anyagának fel­dolgozása alatt kialakult, to­vább tart Sokat várnak párt­tagjaink és a pártonkívüliek azoknak a társadalom- és gazdaságpolitikai kérdések­nek a megválaszolásától, ame­lyek szorosan összefüggnek a kongresszussal. Tipikus mu­tatója még az aktivitásnak, hogy a hallgatói létszám nem esett vissza: a párt- és tö­megszervezeti oktatás külön­böző formáin majdnem 90.000 hallgató tanul. A párt­tagok több mint 70 %-a kap­csolódott be politikai okta­tásba, nőtt a fizikai dolgo­zók száma, a nők számará­nya stabilizálódott. A leg­több gondot a bejáró dolgo­zók, a háztartásbeli nők és a cigánylakosság bevonása okozta. A jó előkészítés meghozta gyümölcsét. Az új oktatási rendszert a megyei politikai igényeknek megfelelően si­került megszervezni. Amivel nem vagyunk elégedettek: Egyrészt nem mindenütt ér­tették meg a megyei tanfo­lyamok helyét, szerepét és funkcióját a pártoktatásban. (A megyei tanfolyamon sajá­tos gazdasági és társadalmi problémákkal foglalkozunk, megyénkről szóló helyi anya­got adunk ki: a tanfolyam képzési funkciója a közpon­tihoz hasonló). Másrészt a kulturális és nemzetközi kér­dések iránt kisebb az érdek­lődés, mint vártuk. A jövő­ben ezen formák propagálá­sában kell előbbre lépnünk. Megyei bizottságunk a pro­pagandisták képzésére sok erőfeszítést tett: az oktatá­si igazgatósággal karöltve négyszer egyhetes tanfolya­mon, a speciális formáknak megfelelően. 240 propagan­distát készítettünk fel az új oktatási évre. Eddig 10 gaz­dasági és társadalmi kérdé­sekről szóló segédanyagot bo­csátottunk a propagandisták rendelkezésére; lezajlottak a megyei, járási, városi propa­gandista tanácskozások és előkészítők. Itt nemcsak ál­talános politikai tájékozta­tást, hanem módszertani kép­zést is kaptak a propagan­disták. Módszertani kiadvá­nyunk a propagandisták Ön­képzését segítette elő. Az 1971/72. oktatási évvel szorosan összefüggött a pers­pektivikus tervezés. A közép­távú tervek általában jól si­kerültele, bár nehezítette a munkát az újszerűség, a po­litikai igények megfogalma­zása. így a tervek szervezeti oldala erősebb, mint a tar­talmi célkitűzések kimunká­lása, pl. az általános és a helyi politika nem mindenütt képez egységet, az eszmei- politikai cél, a keretet adó rendszer és a feltételek nin- csennek szinkronban. így elő­fordult, hogy célul tűzték ki egyes alapszervezetekben a munkások kultúrpolitikai lá­tásmódjának formálását, ugyanakkor a kulturális kér­dések tanfolyamot nem szer­vezték meg. vagy a hallga­tók világnézeti tudatformá­lását hirdetik meg, de nem biztosítják az adott tanfo­lyam vezetéséhez a speciáli­san képzett propagandistát. Néhány ellentmondás elle­nére a pártszervek nagy ré­sze megértette alapvető elve­inket, politikai célkitűzése­inket. Tudatosabbá vált a propagandamunka tervezése, így bizonyos szervezeti stabi­lizálódás után több energiát tudunk szentelni az eszmei­politikai célkitűzések elem­zésére, politikánk hatékony­ságának vizsgálatára, több időt tudunk fordítani a X. pártkongresszus határozatai­nak megvalósítására. Célunk, hogy a tömegkommunikációs eszközök által szórt informá­cióáradatban pozitív, osztály­alapon álló orientációt ad­junk a hallgatóknak, me­gyénk lakosságának. NUBER ISTVÁN a megyei pártbizottság munkatársa Hűtlenség vagy munkáscsábítás 1970 telén egy martfűi munkás kopogtatott be szer­kesztőségünkbe. Panaszko­dott láthatóan rossz idegál­lapotban volt Szabadkozott is, hogy „nincs semmi ba­jom. csak kicsit ideges va­gyok". De itt az orvosi papí­rom. mondta, hogy épelmé­jű vagyok. Mert tudják, folytatta, már voltak olya­nok Martfűn, akik azt mond­ták rólam, hogy nem vagyok tiszta... Rk.rot Horász János... volt cipőgyári kalkulációs osztályvezető... és Kovács János volt cipőgyári főmű­vezető bűnösök a társadalmi tulajdont károsító bűnszö­vetségben és folyamatosan elkövetett csalásban. Ezért a bíróság Horász János el­sőrendű vádlottat három évi és öt hónapi szabadságvesz­tésre. .. Kovács János má­sodrendű vádlottat három évi szabadságvesztésre... ítéli• Beszélgetés Martfűn, a vendéglőben, ez év nyarán. Újságíró: Nem tudtak ró­la...? Első munkás: Tudja, mek­kora urak voltak ezek? Meg nemcsak ók ketten. A fene avatkozzon Újságíró, a második mun­káshoz: öntől, úgy jó másfél évvel ezelőtt megkérdezte az egyik kollégám, hogy nem lát semmit? Akkor azt mondta: mindenfélét beszél­nek az emberek... Második munkás: Tudja, hogy van ez. Az ember sejt, de nem láthat bele a kár­tyákba. Jól zsugáztak. Ki merte volna közülünk biz­tosra kimondani? Az újság­író elmegy, a családnak meg holnap is kenyér kell. De sejtettük. Sokan. Most persze már mindenki mosa­kodik. Nem arról van szó. ha így nézzük én se érdemiem meg ezt a féldecit... Tények, a martfűi Tisza Cipőgyárban nagy mennyi­ségű hulladékbőr gyűlt ösz- sze. A korábbi években a Tisza Cipőgyár is készített ezekből gyermekcipőket. Ké­sőbb ezt abbahagyták és 1965-től cipőipari vállalatolt, ktsz-ek részére vállaltak bérvágást. Az általános vál­lalati ügyrend szerint az em­lített bérvágásban résztvevő dolgozók munkabérét, a ci­pőgyár bérkeretéből, helyben számfejtették és fizették ki. A Tisza Cipőgyár és a hódmezővásárhelyi szandál­üzem 1967-ben kötöttek megállapodást bérvágások végzésére és ennek megfele­lően 1969 végéig rendszere­sen készített a cipőgyár gyermekszandál felsőrésze­ket. A gyár vezetősége a kalkulációs osztály vezetőjét, Horász Jánost bízta meg a bérvágásokkal kapcsolatos megállapodások megkötésé­vel, az árkalkuláció kidol­gozásával, stb. Horász Já­nos bevonta a munkába a felsőrész-szabászat főműve­zetőjét, Kovács Jánost. A gyár vezetőségének utasítása szerint a bérvágá­sokat kizárólag hulladékból kellett biztosítani. Ezért Horász János kidolgozta a hulladékbőr árkalkuációját, 15 forint kilogrammonkénti árat állapított meg. Az egyre nagyobb arányú bérvágás 1968 elejétől hul­ladékból már nem volt le­hetséges, mert a meglévő hulladékállomány nem volt olyan minőségű, hogy a gyermekcipő modellek el­készítéséhez megfelelő lett volna. Ekkor a vádlottak meg­egyeztek abban, hogy a szan­dálüzem ’által megrendelt modelleket nagyobb részben nem hulladékból, hanem a kismama-cipők ringli bőré­nek készítésébe kiírt tábla­bőrből fogják élkészíteni. A műhelyi anyagfelhasználási lapokat meghamisították. A magasabb bőrértéket a kis­mama-cipők önköltségére terhelték. A szandálüzemnek ezt a bőrt is 15 forintos, kilónkénti árban adták el. Az újságíró kérdése, a bí­róság folyosóján, a megidé­zettekhez: — Nem tűnt fel senkinek, hogy miért is érkezik a pénz Hódmezővásárhelyről, a szandálüzemtől Á.-nak, B.- nek C.-nek.,. X-nek, Y-nak, Z-nek. Hallgatás, már csak az előttem álló hátát láthatom. Hínár. A kezdeti időben a bérvágásban szereplő mun­kásoknak a munkabért a megrendelő átutalta a Tisza Cipőgyár részére és azt a bérszámfejtésen keresztül, a gyári norma figyelembevé­telével, fizették ki. Ezt a gyakorlatot azonban csak igen rövid ideig folytatták. A vádlottak, a szandálüzem egyes vezetőivel történt szó­beli megállapodás alapján, közölték a cipőgyári dolgo­zók személyi adatait, — s Hódmezővásárhelyről köz­vetlenül a megjelölt dolgo­zók címére jött a pénz. Tanuk, a tanúk el­mondták, hogy a részükre postán érkezett munkabér összegeket Kovács János el­kérte tőlük és abból rend­szerint sokkal kevesebbet kaptak vissza. — Ez nem bántotta az ön­érzetüket? — Nem értem, kérem! Ka­pok valahonnan ezer fo­rintot, valamelyik gyártól, cégtől, kiadóhivataltól. A nevemre érkezik, a lakásom címére. Ha én ezért megdol­goztam, ha úgy érzem, hogy ez nekem jár, akkor nem megyek oda a főnökömhöz, hogy nézze Kovács úr, eny- nyit, meg ennyit kaptam Hódmezővásárhelyről. És pláne nem tűröm el, hogy Kovács úr ebből egy fillért is elvegyen. Önök miért tűrték el? Egy bizonytalan válasz: — A visszakapott pénz még így is több volt, amenv- nyit az itteni gyári normá­ban megkerestünk, amit régebben kaptunk. Meg kü­lönben is a FŐNÖKÜNK volt. Mink beosztottjai vol­tunk. Iszap. A vádlottak a bér­munkába az ipari tanulókat is bevonták, részükre azon­ban munkabért egyáltalán nem fizettek ki. A különbö­ző módon visszatartott ösz- szegeket azután egymás kö­zött megosztották. Bizonyos összegeket néhány művezető­nek is juttattak, annak ér­dekében, hogy ne akadályoz­zák a dolgozókat a bérvá­gásban. Vagyis: nézzék el ezt a „kis maszekolást”. A munkások részére ér­kezett összegből Kovács Já­nos és Horász János 60 ezer forintot vágott zsebre. összesen 302 171 10 forint kárt okoztak. Más tanúk: — Több olyan gyári mun­kás, vagy annak felesége lakáscímére is érkezett pénz a szandálüzemtől, akik a valóságban nem végeztek bérvágási munkát. Dilemma. Érthetetlen, hogy a hódmezővásárhelyi szandálüzem a subabunda- ügyről semmit sem tudó sze­mélyeknek miért küldött pénzt. Csak úgy, ukk, muUi*-, fukk! Hogy lehet ez! abb kérdés. Bebi­zonyosodott, hogy a kisma­macipők ringlijét — a vád­lottak utasítására — hulla­dékból készítették el. Ezt egyetlen egy meós, főmeós, műszaki, osztályvezető, át­adó-átvevő... hosszú sor ez... senki sem vette észre? Szakértő. a bőrszak­értő megállapította, hogy a Hódmezővásárhelyen gyár­tott cipőmodelleknek csak egyes alkatrészeit lehetett hulladékból kivágni, más részek — mintegy 30—50 százalékról van szó — elké­szítéséhez feltétlenül tábla­bőr felhaszn.'.lása volt szük­séges. A szakértő szerint ugyanis egy-egy cipőmodell kivágásánál megehatározott minőségű és egységes szín- árnyalatú bőrt lehetett fel­használni. Ugyanekkor a bő­rök topográfiai helyeiken eltérő tulajdonságúak, ami befolyásolja a hasznosítható bőrfelületet. A szakértő meg­állapítása szerint ezt meg­erősíti az a tény is, hogy a szandálüzem és a cipőket forgalomba hozó kereskede­lem nem élt minőségi kifo­gással. Környezet. A bűn el­követéséhez környezet kelL Bebizonyosodott, hogy a mű­helyben jónéhány&n tudtak arról, hogy a hódmezővásár­helyi modellek bérvágásához tábla bőröket használtak fel. Ugyanakkor a kismama­cipők ringlibőrét hulladékból készítették el, ugyancsak a vádlottak utasítására. Egyéb­ként Kovács János is elis­merte, hogy a hódmezővá­sárhelyi modelleket teljes egészében hulladékbőrből nem lehetett kivágni, ahhoz táblabőr is szükséges volt Védekezése során arra hi­vatkozott. hogy a táblabőrök felhasználására főnökétől, Horász Jánostól kapott uta­sítást. Sőt, nem egyszer együtt mentek a bőrraktár­ba és együtt választották ki a szükséges bőröket is. Nagy titokban történhetett mindez, hogy erről sem tud­hatott senki! Felelősség.Kiss Lajos vezérigazgató. H. Nagy Mi­hály kereskedelmi igazgató és Lantai Ferenc műszakve­zető tanúvallomásából kide­rült, hogy a vezetők egy ré­sze nem is tudott a bérkifi­zetési mód megváltoztatásá­ról és annak lebonyolítási körülményeiről. H. Nagy Mihály vallomása annak megállapításához is alapul szolgált, hogy a vádlottaknak a bérvágásokkal kapcsolatos tevékenységét a Tisza Cipő­gyár részéről senki sem el­lenőrizte, ezenkívül a bérki­vágási munkáról az egyes vezetőknek — egy időben — ellentétes álláspontja és uta­sítása volt érvényben. Ep lúg US. Az ügy — hiszem — a szolnoki járás- bíróság ítéletével nem zárult le. Bizonyára akad majd, gazdasági helyzetünkért és közéletünk tisztaságáért fe­lelősséggel érző szerv, amely megvizsgálja, hogy kiknek van még ebben a hínármoz­gású ügyben erkölcsi fele­lősségük?! Csak megkérdezi talán valaki a hódmezővá­sárhelyi szandálüzem veze­tőit is, hogy mennyiben vol­tak elégedettek a martfűi „üzlettel”. Egyébként az elsőrendű vádlott, Horász János az íté­let kihirdetésekor már nem 3 Tisza Cipőgyár kalkulá­ciós osztályvezetője, hanem a hódmezővásárhelyi szan­dálüzem üzemgazdasági ve­zetője volt... Tiszai Lajos Ha jól végiggondolja az ember, igaza van minden vi- tázónak. Annak is, akit hűt­lenséggel vádolhatnak, s an­nak is, aki „hűtlenségre csá­bított” két embert — S mindazoknak, akik a tények miatt háborognak. Az eset azonban elgondolkoztató és tanulságos. Új szakmáról van szó: tíz éve, vagy kevéssel több, hogy televízió és háztartási villamosgépek javításához értő szakembereket képez­nek nálunk. A kezdő a GELKA volt — ezt a válla­latot elektromos gépek kar­bantartására szervezték. Or­szágos hálózata van. s nem­csak megyeszékhelyeken, ha­nem sok kisvárosban is mű­ködik szervize. Ez a válla­lat mindmáig a legtöbb szakmunkást és műszerészt taníttatta, hogy legyen meg­felelő, hozzáértő gárdája. „Elegáns” szakma, divatos­nak tartják és sok fiatal úgy hiszi, jó pénzt keres, ha mű­szerész lesz. Persze tanulni is kell érte, nem is keve­set. A szolnoki műszerészek két és fél, háromezer forint körül keresnek. A vállalat kollektív szerződése szerint a javítás bérének 19 száza­lékát. a kiszállási díjnak pe­dig 13 százalékát kapják munkabérként. így, ennyiért dolgozott a GELKA törökszentmiklósi szervizében is Bertán István és Lengyel József. Bertán István hat éve szerződött ipari tanulónak a vállalat­hoz, Lengyel József pedig a tanulója volt, három éve szabadult. • Nincs még egy hónapja sem, mindketten felmondtak a GELKA-nak. Kiléptek, vállalták az újrakezdést — a helybeli fogyasztási szö­vetkezet szervizében. Miért? Több pénzért Ők sem, s a szövetkezet sem titkolja. A törökszent­miklósi ÁFÉSZ igazgatósága úgy határozott: a lakosság­nak Végzett Javítások után 50, a közületeké után pedig 30 százalék a műszerészeké. A kiszállási díj felét kapják. Két, életet kezdő fiatal­ember mit is mondhat egy ilyen ajánlatra? Bertán Ist­ván és Lengyel József csak azt tette, amit talán sokan tennének és tesznek hasonló helyzetben. Duda Lajos, az ÁFÉSZ ipari osztályvezetője nem nyilatkozott — de megokol­ta a szövetkezet igazgatósá­génak határozatát. Jobban szeretnék szolgálni a mikló- siakat, s a környékbelieket. Ezért ösztönzik több pénzzel a műszerészeket, s ezért vet­ték fel a tehetséges fiatal­embereket. A hír azonban eljutott — hogyne, egy vállalatnál gyor­san jár — a szolnoki műsze­részekhez. A GELKA török­szentmiklósi szervizében egy ember maradt — a szolno­kiak járnak segíteni, ha sok a munka. És a szolnokiak elégedetlenek. Gyakori téma a százalék, a 19, meg az 50. Jelenthet ez a tény tisz­tességes versenyt egy szövet­kezet és egy vállalat között? — sóskúti —

Next

/
Oldalképek
Tartalom