Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-21 / 275. szám

1971. november 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Trák fazekasműhely A Veliko-Tarnovo körzet történelmi múzeuma tíz éve folytat ásatásokat Dél- kelet-Európa eddig egyetlen ókori fazekas-központjában, a elv a jelenlegi Butovo ne­vű falu közelében fekszik és a második század közepétől a negyedik század második feléig állt fenn. A műhely­ben Kis-Ázsiából ideköltö­zött trák fazekasok dolgoz­tak. Az idevándoroltakról szóló további adatokat a Pavlikeni falu közelében fel­fedezett leletek szolgáltatták. Kiderült, hogy a trák faze­kasok eredetileg nemcsak Butovóban, hanem innen délre, Pavlikeni és Vardovka környékén is dolgoztak. Ezen a vidéken ókori kemencére, egy nagy fazekasműhely fel- szerelési maradványaira, va­lamint egy terjedelmes épü­letre, valószínűleg a fazekas­műhely tulajdonosának há­zára bukkantak. A kerámiák között olyan agyagedények is előfordultak, amelyeket domborművű mitológiai je­lenetek díszítenek; legtöbb­ször Dionizoszt és kíséretét ábrázolják. Ez nem is vélet­len: az ital istenének kultu­sza igen fejlett volt ezen az ősi bortermelő vidéken. SZENTI ERNŐ RAJZA Demény Ottó: Ezüst alapra Ablakom akkor kertre nyílt hajnaltól-estig a színek sodort mohó kíváncsiság álmodozó és nyughatatlan a harmat — ma nem is tudom millió vízgyöngy egy levélen ezüst alapra fűzve föl szikrázó hűvösség kecses Fiatal szovjet előadóművészek s^kei> Nagy sikerrel mutatkozott be a moszkvai közönségnek Nyi kolaj Szűk és Jelena Szkuratovszkaja, a budapes­ti Bartók—Liszt versenyen díjat nyert két fiatal tehetsé­ges szovjet zongorista. A fiatal szovjet előadómű­vészek idén sok díjat szerez­tek a nemzetközi zenei ver­senyeken. Az előbb említett művészeken kívül díjat nyert: Ligyija Dubrovszkaja és Vlagyimir Felcman Pá­rizsban, Nyina Fomina és Vaclovasz Daunorasz Tou- louse-ban. A szovjet művészek 1927 óta. amióta a nemzetköri versenyeken résztvesznek, több mint 400 díjat nyertek eL Összeállítják az nyelv szótárát A Szovjet Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében hozzáláttak az orosz irodalmi nyelv szótárá­nak összeállításához, amely­ben előreláthatólag 25 000 kifejezés és nyelvi fordulat fog szerepelni. A nyelvészek sok új szót és szőképződ- ményt is felvesznek a szó­tárba. amelyek a társadalmi fejlődés során keletkeztek. orosz irodalmi A szótár főszerkesztője Alekszandr Babkin, a nyelv- tudományok doktora, akit a mai orosz irodalmi nyelv nemrégen megjelent 17 kö­tetes szótárának összeállítá­sában kifejtett munkásságá­ért Lenin-díjjal tüntettek ki. Alekszandr Babkin vélemé­nye szerint az új szótár ösz- szeállításának munkája leg­alább tíz évet vesz igénybe. voltam tavam tükrös nádasom neszek cikáztak árnyain kotyogó békafej-fűzér nádrafont fészke a madárnak víz alatt lebegő súlyom zsombékos ösvény süppeteg én önmagam törzsfőnöke öklömben szárnyas buzogány hol ég cserzett vágásait tűrtem a sásnak hősien fölmutattam tíz ujjamat tenyeremen elfért a felhő elfért szívemben a világ félelmeimmel összebújt de megteremte örömét ég föld víz napfény levegő. Nódasdi Éva: Vigyázzva játssz Felemelték fejüket a virágok, a dalok elkúsztak lábamig. Már-már félek ennyi csodától, levehetem-e meddőségem álarcait? Ha feszül a híd mélységek felett, és nagyon szeret az áhított világ, mégegyszer leteszem kezedbe suta-nagy vágyam áhítatát. Kedves: feszülő híd vagyok, s hiszem: az ember növekvő világ. Virágok — vágyak óvjatok: jaj, ha ütemesen lépnek a katonák! Vigyázzva játssz a hangszer húrjain, és szelíd legyél, és mint a dalok! Vigyázzva érintsd kinyílt virágaim, és ne bántson, hogy belehalhatok. Somoskői Lajos: A SZÁNKÓ Szánkót kívántam, igazit, tölgyfából, pántos talpait, karcsút, díszeset, suhanót, mint a boltos Sümeginek volt. Gondoltam, — nyugtot nem hagyó*' majd éh különbet faragok. Elkészült a cukrosláda, akácágból talp alája. S már siklott a dombról lökve szekér, vagy szán után kötve. Meg is csodálta sok gyerek, hóban traccsoló verebek, fekete fejkendős varjait, s a boglyák, a szalmakazla! És azóta minden télen, kristályos, szűz hóesésben s gyalulatlan örömök deszkáiból tákolt zömök szánkóján iramlik elém bárány bőr sipkával fejér, a hógolyós tél öröme. A művészet, mint jelrendszer magas hegyek _ csú­csán gyakran már a nyár utolsó hónapjaiban te­esik a hó, amikor a védet­tebb, naposabb helyeken még nyárias marad az idő­járás. A Föld sok pontján találkozhatunk...” Mi ez? Mondjuk, egy föld- rajztanár előadása kisdiá­koknak az éghajlati viszo­nyok és a tengerszint feletti magasság összefüggéseiről. „Aki szereti a változatos­ságot, elég, ha a virágos környezetből a közeli he­gyekbe rándul, ahol a hó előleget ad a tél örömeiből,* Ez mi? Mondjuk, egy üdülő reklámszövege a la* pókban. „A Meteorológiai Intézet előrejelzése szerint az ala­csonyabb fekvésű vidéke­ken nyárias marad az idő­járás, de éjszakára és a magasabb fekvésű helyeken nappal is, nullg fok körül alakul ki a hőmérséklet. Hós^állin-'ózás, hóesés a he­gyekben 75 százalék való­színűséggel”. S mi ez? Nyilván: időjá­rásjelentés. „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Mág zöl­déit a nyá-fa az ablak előtt, De látod amottan a téli vi­lágot? Már hó takard be a bérel tetőt”. Talán kérdezni sem kell, hogy md ez, feltehetően minden általános iskolát végzett magyar állampolgár tudia, hogy vers. s remél­hetőleg azt is tudja, hogy Petőfi Szeptember végén című versének kezdő sorai­val találkozott. Nagy a va­lószínűsége, hogy a csekély számú Imi-olvasni més nem tudó hazánkfia, sőt még a nyelvünket nem ér­tő külföldi is, ha élőszóban hailia ezt a nésv sort. lega­lábbis érzi, hogy verset haüott. Miért? Mitől veres a vers. miért olyan feltűnő tulaj­donsába egy írásnak; hogy vers? Ha valaki azt hiszi, hogv olvan vönnvű és egy­szerű a válasz, az megfe­ledkezik arról, hogy szinte minden korban az erre fel­készült szakemberek is is­mét és ismét nekígvűrkőz- nek a meghatározásnak. Maradiunk hát ki­választott példánknál. a Sz.ent°mber végénél. Itt a mitől vers?” kérd°se elég egyszerűen megvála- gzo’b.aló. Feltűnő a két rím­pár: yi >-á epV-vilá "ot. előtt- te*őt A~t*n rr>eg s"m kell ez-4—-Iti*. J-om. r■ a ri-mel 'ő verssor eg. ferma h~s ziía’-• ez alka­lommal tizenkét szótaet'iak. Ahhoz sem kell nagy felké­szültség, hogy megérezzük: a hangsúlyos és hangsúlyta­lan szótagok szabályszerű váltakozása folytán minden egyes verssor szinte külön lüktet; alig tudjuk úgy el­mondani, hogy ez a zsongí- tó ritmus, ez a lüktetés, el ne homélyosítea a verssorok tartalmát. Rím, verssor, s legfőként a ritmus: íme; máris, né­hány olyan formai eszköz, amely elsősorban a vers sa­játja. Eddig valószínűleg, mindenki hajlandó egyetér­teni az okfejtéssel. Ám, ha feltesszük a kérdést: vers marad-e a vers, rím nélkül és teljesen szabálytalan hosszúságú sorokkal is, va­lószínűleg sokan elbizony­talanodnak. S most próbál­juk ki példamódszerünket egy festménnyel. A Mona Hsát, legalábbis reproduk­cióiban, tehát másolataiban többnyire ismerik. Általá­ban tetszik is mindeneinek. Már nehezebb megállapíta­ni a kép kapcsán a festé­szet néhány alapszabályát, pedig ha megkíséreljük, elég érdekes dolgokat ta­pasztalunk. Ilyesmit példá­ul: egy embert festményen úgy jó ábrázolni, ha körvo­nalai nagyjából egy talpán álló háromszögbe belerajzol- hatók, mert ez nyugodtsá­got: megbízhatóságot, szi­lárdságot sugall a nézőnek A távolságot, a hátteret s annak mélységét úgy kell érzékeltetni, hogy nem sza­bad éles kontúrokat feste­ni, mert a levegő vibrálása a szem számára ilyesmit a valóságban sem biztosit. (Ez egyébként Leonardo da Vinci-oek. a kép festőiének nagy felfedezésé). A háttér mélvségét az egvre halvá­nyuló színekkel lehet érzé­keltetni. És így tovább. Naffvszerű szabálvoV ezek, csak az a kérdés, hogy ma is érvényesek-e, illetve a lettfootesnbbak. amit a fes­tőknek be kell tartaniuk. A modern tudomány, — amelv mindent meemér, — mindent kísérleti úton is igyekszik igazolni, a művé­szeteket is vizsgálódásának tárgyává tette. Az eddigi eredmények talán segítenek abban, hogy közelebb kerül­jünk annak a nagyon össze­tett kérdéskomplexumnak a megoldásához, — amelynek egy-egy része a művészi for­ma. a formák szabályai, to­vábbá a néző. aki érti. érzi. vagy érmen nem érti és n»m !s értékeli ezeket a szabá- v~tat A tud'^r.ánv a műalkotás minden ös«zst---őiét lelnek ekinti. amely bizonyos in­formációt. azaz táiói.'07tatást ad annak, aki elfogja. A völgy, a kert, a nyárfa, a bérei tető ilyen szó-jel, —; amely minden magyarul be­szélő számára azonos infor­mációt, azonos tartalmat hordoz. A verssorokban el­helyezett mondatokat ismét jeleknek, bizonyos jelek ösz- szességének tarthatjuk és ezek informatív tartalma ugyancsak érezhető minden magyarul tudó számára. Ed­dig azonban még szó sincs művészetről, hiszen tapasz­talhattuk: ugyanazt az in­formációt más-más jelekkel, nagyjából más szavakkal és más mondatokkal is köröl­hetjük. Ezeket a jeleke t-han- gokat, szavakat, mondatokat, — gyermekekként a beszéd­del, majd az iskolában a nyelvtannal megtanulhatjuk. Ám jelnek foghatjuk fel a rímet, a verssorok hosszát, lüktetését, a versszakok rendjét is. Művészi jeleknek. Többnyire ezeket is tanuljuk az iskolában; de ha valaki nem tanulja: hangzásuk ré­vén a hétköznapi beszédtől való eltérése miatt azok szá­mára is felfogható, akik soha nem tanulták. Így állunk az irodalom­mal. A festészet — vagy a színház, a film, a szobrászat — jeleivel már komplikál­tabb a helyzet, hiszen ezek­nek a művészetekének a nyersanyaga, amiből a jelek „készülnek”, már nem a szó. a mondat, hanem a kő, a fa, a fény, a szín és így tovább: s ezeket azanyagok- közvetítette jeleket már nem igen tanultuk az iskolában. Ám sok mindenre az élet, a gyakorlat is megtanítja az embereket. Elsősorban azért, mert a művek tartalmi in­formációit viszonylag köny- nyű felismerni. Hogy a Mo­na Lisa-képen egy nő van, meg hegyek és fák: nem kell senkinek elmagyarázni. S még bizonyos művészi je­leket is elég könnvű meg­szokni. Nem annyira a fel­ismerésről van itt szó, mert arra Külön nem nagvon van idő. s nem is biztos, hogy szükség van az egves telek egymástól elszigetelt felisme­résére. Az egészet, a tartal­mi és a formai információk­kal együtt kell érzékelni, s legfeltebb a műitész, az esz­téta dolga lehet, hogy utólag ezeket elemezze, elméletileg különválassza. Hogy mennyire automati­kussá válik egy művészi megoldás, egy művészi jel elfntmaóaa arra van Pgv vi- lóerViVő r»Z1őa. A századfor­duló tátán Londonban egv akkor megnyílt moziban egv olvan nnon] tiszt, aki koráb­ban Indiában szolgált, s ad­dig még nem látott filmet, amikor a vásznon megpil­lantotta az első premier plant, tehát az egyik szerep­lő fejének közeli képét, fel­háborodottan ugrott fel, — rendőrért kiabált, merthogy a moziban levágott emberfe­jeket mutogatnak. Ma a 4—5 éves gyermek a tévé előtt már régen nem csodálkozik ezen, tökéletesen érti, hogy itt nem levágott fejet lát, pedig nyilván semmit sem hallott a premier plánról, mint a filmművészet egyik kifejezési eszközéről. Ez a jel közkeletűvé lett. F genám, de mi a helyzet M azokkal a művészek­kel, akik új jeleket találnak ki? — A művészettörténet rendszerint éppen őket so­rolja a legjelentősebb alko­tók közé. Mivel új gondola­tokat, új tartalmakat, új in­formációt akarnak közölni az emberekkel, s mivel a ré­gi jeleket erre már nem tartják alkalmasnak — igye­keznek új jeleket kitalálni. Bizony ! nehéz dolguk van. Mire ugyanis elég széles körben ismertté lesznek az új jelek, éppen elhasználtsá­guk miatt esetleg már ke­véssé alkalmasak új tartal­mak közlésére. Mert azt ugyancsak a tudomány, a nagyon szigorú és precíz ki­bernetika állapította meg, hogy minél több az új jel valamely információban, an­nál több új tartalmat képes közölni. Viszont az is igaz: ha minden jel új lenne egy információban, teljesen új tartalmat lehetne közölni vele, csak éppen senki az égvilágon nem értené — a jelek kitalálóján kívül. Ah­hoz tehát, hogy az új jelek érthetőek legyenek, a ré­giekkel együtt kell alkalmaz­ni azokat, így aztán az ösz- szefűggések segítenek eliga­zodni. Am ha csuoa ismert jelből áll egy mű — erre sok a példa! — akkor sem­mi űiat nem lehet közölni a nézővel. S mivel a nézór. téren — mondjuk, a mozi nézőterén, — soha nem komputerek ülnek maid. ha­nem különböző ..jelfogó­ié” emberek, a művész min­dig valamüven aránv kiala-v kítására törekszik, régi je­lek. rési információk, és új ielpk. új információk között. Lehet, hogy a művész arányt téveszt, de az is lebet, hogy a néző Vénveimes és rest az Űi ielebKel megismerkedni, T*PTY| Viocfv ^erto— 0fíV ^ C"n ni’ IV« »3 Tt'-.rv'l rfr* Inc# pltrn+A «3 horrlo’7^ a jel©­két felfogó néző! Bernatta László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom