Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-20 / 274. szám

1971. november 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Huszonkétezer mázsa szőlőt vásárolt fel a környékbeli gaz­daságoktól a tiszakürti pincegazdaság. Pénteken végeztek az új borok első fejtésével. A szakértők szerint a gyengébb szőlőtermést kárpótolja az új bor zamata, magasabb cukor­foka. Plu®z két millió Erre az évre 8 millió fo­rint termelési értéket terve­zett a karcagi háziipari szö­vetkezet vezetősége. Termé­keik iránt azonban olyan nagy kereslet nyilvánult meg, hogy előzetes számítá­saik szerint elérik a 10 millió forint termelési érté­ket. Főként népművészeti ter­mékeiknek — a karcagi szűr­hímzéssel, a kunsági hímzés­sel készült mellények, pele- rinek, faliszőnyegek, futók, párnák — és a gyermekkon­fekciójuknak van nagy si­kere külföldön, belföldön egyaránt. Csupán gyermek­ruhából az idén százezret ex­portáltak. A szövetkezetben mintegy 700 nő dolgozik. Húsz köz­ségből — Karcagról, a tisza­füredi járás több települé­séről, és újabban néhány Hajdú-Bihar megyei község­ből — vannak bedolgozóik. Tekintettel a termékeik iránti nagy keresletre, to­vább akarják növelni a be­dolgozók számát. Jegyzetek egy szép délelőttről Legyünk őszinték: sokszor vitatkozunk róluk. Sokszor és sokféleképpen. Mosolyog­va, ha a kedvességük, inge­rülten ha a türelmetlensé­gük, olykor tanácstalanul, ha a lényegre kíváncsi kér­déseikre nehéz megfelel­nünk. Akiket hallgattam tizen­két—tizennégy évesek. Ha róluk írok azért van, mert. ritkán látott, de magükről jól árulkodó arcukat láttam. Házigazdájuk a szolnoki úttörőház volt. A rendezvény szervezője az MSZBT. Tudósításként az ese­ményről: Hős szovjet váro­sok címmel országos vetél­kedő sorozat kezdődött, amelyben részt vesznek a szolnoki úttörők is. Mit tudnak tizennégyéve- seink a Szovjetunióról? Eb­ben a vetélkedőben a Szov­jetunió hat hős városáról, Moszkváról, Kijevről, Sze- vasztopolról, Leningrádról, Ogyesszáról, Volgográdról? Mit tudnak a testvéri Szov­jetunió földrajzáról, törté­nelméről? A vetélkedő sorozat, amelynek városi döntőjére Vetélkedő úttörők még e hónapban sor kerül, az úttörő rajok és csapatok helyi vetélkedői előzték meg. Ez azt jelenti, hogy minden hetedik-nyolcadik osztályos pajtás elindult ezen a verse­nyen. Elindult, valamikép­pen készült, tanult érte. Dol­gozott. Hogyan dolgozott? Tegnap még csak a, városi elődöntőkig jutottunk. A hat Város legjobbjainak, a .rá­dió nyilvánossága előtt ren­dezett végső, nagy össze­csapására csak 1972 január­jában kerül sor. Egy szép, vetélkedés délelőtt tapasz­talatai alapján azonban már most elmondható: a ..Rejt- vényúton a Szovjetunióban” című, hat magyar város út­törőinek vetélkedője, itt Szolnokon már nagyszerű eredményt hozott. E rövid lélegzetű írásban lehetetlen lenne elmondani azt, amit a gyerekeink tudnak. Csak pél­daként: történelmi esemé­nyeket idézett a játékveze­tő. A gyerekek 69 százalékos pontossággal a város nevé­vel feleltek. A Szovjetunió földrajzából kérdezett a játékvezető. A gyerekek nemcsak azt tud­ták, amit a földrajzórákon megtanultak, hanem a szov­jet gazdaság magyar vonat­kozásait is elmondták, hogy honnan kapunk vasércet, honnan olajat. A zsűri asz­talánál ültem. A válaszokat is elolvastam a kérdésekre. Megvallom, hogy puskáztam nem is egyszer, s hogy még többször éreztem azt, hogy igen: valahogy így kellene készülnünk nekünk felnőt­teknek is, nem vetélkedőre, hanem a mindennapok során szükséges tudáshoz. Ügy éreztem, hogy az, amit ezek a tizenkét—tizennégy éves kisemberek a tudásukkal bi­zonyítottak, az nekünk fel­nőtteknek is jó lecke a pro­letár internacionalizmusból. Túlzás? Aligha az. A gye­rekek tudásszintje a jő elő. készítést, a csapat- és raj­vezetők lelkes, jó munkáját is jelzi. Ez a jó munka ígé­ret ahhoz, hogy a hat vá­ros nyilvános vetélkedőjén sem kell majd szégyenkez­nünk a mi gyerekeink tudá­sa miatt. A városi döntőbe a Beloi­annisz, a Tallinn körzeti, a Kassai úti és a Ságvári úti általános iskola csapata ju­tott. ' Gépekkel, vagy azok nélkül Takács Imre előkészíti a jövő évi termés magágyát. Foto: N.* Zs. — Gépekkel. — Kénytelenek vagyunk, s egyre inkább azok leszünk gépekkel dolgozni. Van 3 és fél ezer hold földünk, négyszáznegyven tagunk — de kétszázötvenen dolgoznak már csak. Murányi István, a szövet­kezet párttitkára az elnök­kel együtt elismeri. Bizony éppen a két terménynél sok baj volt a betakarítással. Második éve, hogy gépek szedik ki a répát, csőtörő dolgozik a földjeinken. Az idén több terményt hagytak kinn a földeken a gépek, mint tavaly. Nem volt egyenletes a talaj, s a répa növekedése sem. — A cukorrépánál 7,1 szá­zalékos veszteséggel dolgozik a gép. Talán most még több is volt a százalék. Szóltunk a KISZ-tagoknak, segítsenek, szedjék fel a maradékokat. Sokat dolgoztak, meg is ál­lapodtunk velük. Ezért a kö­zösnek oly hasznos társadal­mi munkáért a legközelebbi kirándulásukhoz adunk egy kis pénzt. Megérdemlik. — A csőtörö? ötvenkét ta­gunk a háztáji kukoricáját azzal takarította be. Ha rossz lenne, pazarló a munkája, biztosan nem kérték volna. Jó két évtizede, hogy a mezőgazdaságban, állami gazdaságok, s az első terme­lőszövetkezetek földjein meg­jelentek az első kombájnok. A koros parasztemberek ak­kor sehogy se értették, hasz­nos a gép, jól dolgozik, s rengeteg embererőt kímél. Jártak nyomában, nézték — vizsgálták, mit, mennyit hagy el a terményből. Volt olyan is, hogy összefogtak a gép, a gépesítés ellen. Ma természetes, hogy gép takarítja be a gabonát. Nincs is, nem is lesz már kaszához, marokszedéshez ember. De fogyóban van a munkáskéz a kukorica, a cukorrépa be­takarításhoz. A gépesítés se­gít, a kezdeti nehézségek után, egy-két kudarc tanul­ságával egyre hasznosabb lesz. — sj — Készülődés a sí szezonra „Most olyan dolgokról ér­tesítem Önöket, amilyent nem minden tsz-ben csi­nálnak — terménypocséko- lást. A törökszentmiklósi Dó­zsa Tsz-ről van szó. Több mezőgazdasági munkát gépe­sítettek, ezek közt a kukori­catörést és a cukorrépa sze­dését is. A kukorica csőtörő után holdanként 5—6 mázsa maradt a földön... A répa­szedőgép legalább 10—15 százalékát földben hagyta a terménynek... Becsapjuk a cukorgyárat, becsapjuk saját magunkat és az államunkat.” Három irkalapon sűrűn te­leírt sorok. Némi gazdasági számolgatás is, mit veszít répából, kukoricából a ter­melőszövetkezet, mennyivel kevesebb cukor lesz, s mi a veszendő érték. S egy fi­gyelmeztetés is az újságnak: ne elnökhöz, vezetőhöz men­jenek a levél igazságát vi­tatni! Ki a répaföldre, ahol láthatják a gépi betakarí­tás maradványait. A répaföldön, az út men­tén zsákokat láttunk. Cukor­répa volt bennük, nagy táb­láról négy zsáknyi össze­böngészett. Egy másik táblán Takács Imre traktoros dolgozott. Disztillerrel éppen a cukor­répa „ágyát” készítette elő. Hogy a jövő évi termés mag­ja egyenletes talajba kerül­jön. Ezután mégis szót váltot­tunk a termelőszövetkezet vezetőivel. Termésátlagról, az idei betakarítás eredményei­ről érdeklődtünk. Dögéi Ká­roly elnök azt mondta: — Tán akkor sem nagyí­tanék, ha azt mondanám, a városban a mi gazdaságunk­ban volt a legjobb répater­més. Nyolcvan hold átlagá­ban 196 mázsa a cukorré­pánk. Kukoricát 300 hold földön termeltünk, s májusi morzsoltban 22 mázsát taka­rítottunk be. Már a télre készülődnek a főváros téli sportparadicso­mában, a Normafa lejtőjén. A napokban kezdik meg a magyar—bolgár kooperáció­ban az Intranszmas által gyártott sífelvonó szerelését, amely december elején áll munkába. Az Intranszmas „bébiliftje” nem a levegőben, hanem a sítalpon állva húzza fel a sportolókat. Egy óra alatt 240 sízőt szállíthat. Ha­sonló bolgár berendezések kerülnek majd a Börzsöny­be, a nagyhideghegyi lejtőre, a borsodi sípályákra, Sop­ronba és a Badacsonyba. Valóságos síparadicsomot tervez a XII. kerületi ta­nács a Normafa lejtőire. A kis Normafán már elkészült a villanyvilágítás, 12 nagy kandelláber világítja be a mintegy 300 méteres pályát. Ha hiányzik majd a sízéshez a legfontosabb kellék, a hó, akkor a Normafánál a ter­vek szerint hóágyúval segí­tenek. Híme9tojás­export A mezőkövesdi Matyó Há­ziipari Szövetkezet megkezd­te a karácsonyfadísznek szánt hímes tojások szállítá­sát a külföldi megrendelők­nek. A hímzőasszonyok rend­kívüli kézügyességgel, előraj- zolás nélkül festik a tojást a matyó formakincs elemeivel. A matyó hímestojást, mint karácsonyfadíszt, hat éve szállították először Hollan­diába és a Német Szövetségi Köztársaságba. Azóta a többi népművészeti tárggyal együtt „világmárka” lett. Az idén több mint ötezer hímestojást festenek exportra, de készí­tenek hazai megrendelésre is. Kürti András: Látogató iTj a Kopasz-hegyen A kormány pontosan reg­gel hét órakor rendkívüli ta­nácskozást tartott. Az érte­kezlet egyetlen napirendi pontja: a különleges meg­bízott beszámolója. — Jártam M.-ben, a Ko­pasz-hegyen — kezdte tájé­koztatóját Tusnádi —, meg­szemléltem a leszállás kör­zetét, láttam az űrhajót, amely egy telken áll. Be­széltem, pontosabban gondo­latot váltottam magával a kozmonautával is. Ebben a parcella gazdája, egy Kopra Tibor nevű fiatal újságíró, a Déli Üjság munkatársa volt segítségemre. Az érint­kezés ugyanis egy gondolat­átviteli készülék útján való­sítható meg. Semmi kétség nem fér hozzá hca\ valóban idegen égitest hírnöke érke­zett hozzánk. A kölcsönös üdvözlések után az iránt érdeklődtem az űrhajóstól, nincs-e szándé­kában, hogy lakottabb. kul­turáltabb területre települ­jön át, a főváros egyik ne­gyedébe? Közölte, hogy mű­szaki okok miatt szívesebben tartózkodna a leszállási kör­zetben. Örömmel járult hoz­zá viszont ahhoz, hogy dél­után a Kopasz-hegyen saj­tótájékoztatót tartson, illető­leg találkozzék a tudomá­nyos élet képviselőivel. A további programot ezt köve­tően állítjuk majd össze. Egyébként semminemű tech­nikai vagy egyéb segítségre nincs szüksége, hogy úgy mondjam, teljesen önellátó. Mindössze azt kérte. hogy jelenlegi házagazdája legyen mindvégig a tolmácsa. M.-ből történt visszatéré­sem után haladéktalanul érintkezésbe léptem az ér­dekelt tárcák, hatóságok, in­tézmények vezetőivel. Meg­állapodtunk abban, hogy azonnal biztosítják a hely­színt, gondoskodnak a le­szállási körzethez vezető, szinte járhatatlan út megja­vításáról, a környező terep- szakasz rendezéséről, villa­mosenergiáról, a szükséges létesítményekről, megfelelő számú telex- és telefonvo­nal kiépítéséről. Hiszen ma délután öt órától, akkor lesz a fogadás, a televízió, a :á- dió. a telexgépek a sajtó, a filmfelvevők révén az öt vi­lágrész szeme Magyarország­nak erre a pontjára szegező- dik. Amíg az idegen kozmo­nauta hazánkban tartózko­dik. a nemzetközi érdeklő­dés közéDDontjában leszűrd-. Az erre vonatkozó felkészü­lés részletes tervét ' uszon- négy órán belül vitára, jó­váhagyásra benyújtom önök­nek. — Miként történik a la­kosság informálása? — kér­dezte az egyik jelenlévő. A kormánybiztos jegyzeté­be tekintett. — A Déli Újság rendkívüli kiadása tíz és tizenegy óra­kor kerül ki az utcára, ösz- szesen négyszázezer pél­dányban. Egy lapon, két ol­dalon, négy-öt fényképpel. A szükséges papírt, nyomdaka­pacitást biztosítottuk. A rá­dió a tízórás hírekben ugyanazt a közleményt is­merteti, amelyet a rendkí­vüli kiadás tartalmaz. A mostani tanácskozás után a képanyagot és a szöveget a nyomdában ellenőrzőm. A közlemény vázlalát ismerem, jóváhagytam. Azzal a toldás­sal, hogy hozzák az olvasók tudomására, a Mars-lakó tartózkodási helyét termé­szetszerűleg elzártuk a nyil­vánosság elől. Az országos és a helyi la­pok rendkívüli kiadásainak ügyével a Tájékoztatási Hi­vatal foglalkozik. Úgyszin­tén az ő feladata a déíut'v! sajtótájékoztató előkészítése, az országos lapok munkatár­sainak és az akkreditált kül­földi újságíróknak a leszál­lási körzetbe való szállítá­sa, szinkrontolmácsok bizto­sítása. • az MTI-vei karöltve a hírügynökségek ellátása fénykép- és szöveganvaggal és így tovább. A rádió és a televízió szakemberei egyéb­ként engedélyt kaptak, hogy már korábban kimenjenek felszerelésükkel a .helyszín­re, és megteremtsék a közve­títés műszaki feltételeit. Egy­idejűleg a Tudományos Akadémia és különböző tu­dományos intézetek vezető­ségét is értesítettük, hogy .. Hét óra tíz perc, a Déli Üjság szerkesztősége. Kész bolondokháza. A főnöknek nem tetsze­nek a fotók, a főnöknek nem tetszenek a címek, nem tet­szenek az alcímek, nem tet­szenek a munkatársak. Még azok a képaláírások sem tet­szenek neki. amelyeket ő maga fogalmazott. Az asztalt csapkodja, szit­kozódik. egyik szobából a másikba rohangál, áldozato­kat keres. A főnök elemében van! Most éppen a tördelőt ro­hanja le. — Üres az egész második oldal! — dugja az orra ni-5 a „tükröt”. — Nem lehet ek­kora lyukakat hagyni, ez nem faliújság! Az olvas'..ak a pénzéért olvasnivalót kell adnunk! A tördelő szabadkozik. — Csak annyi anvagot tördelhetek be. főnök, amennyit kapok. — Lári-fári! Legalább há­rom flekk szöveg kell még. — Három flekk?! És mi­ről? Hiszen másfél óra múl­va mindennek a nyomdában kell lennie! Hacsak... Nem szükséges, hogy be­fejezze a mondatot. Három flekket ilyen rövid idő alatt csak egyvalaki készíthet el. A főszerkesztő már bent is van a harmadik szobában. Komoróczy Péter az íróasz­tala mögött ül és görbeszárú angol pipáját tömködi. Szemmel láthatóan nem iz­gatja az általános felfordu­lás. — Valami Mars-lákó szállt le — mondja tigris-szelíden a főnök, mert a szoba gaz­dáját különleges képességei miatt különleges elbánásban részesíti. — Hallottál róla? — Eegen — feleli Komo­róczy mert már a fogai közt a pipa —. beszélik. — Hát tudod, ezzel kap­csolatban még szükségem volna valamire, mondjuk.., mondjuk afféle népszerű is­meretterjesztő cikkre. Mint amilyeneket az Esti Hírlap hoz egy hasábon. Csinálnál egy ilvet a Marsról? — Terjedelem? — Ügy gondolom, három flekk elegendő lenne. Cí­mek alcímek, tipografizálás. — Mikorra? A főszerkesztő lesüti a szemét, maga is restelli a lehetetlen határidőt. * (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom