Szolnok Megyei Néplap, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-19 / 273. szám
1971. november 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Az átlagéletkoruk most 33 év — Jubilál a kunmadarasi Építő—Javítóipari Szövetkezet Ezó szerint igaz, hogy kétszer kezdték. Most húsz éve először, s az ellenforradalom után másodszor. Jubi- láliü mindazonáltal csak jövőre fognak — valószínűleg az 1971-es mérlegzáró közgyűlés alkalmával. Vagyis majd a télutó táján, amikor — úgymond — fehéren, feketén látják, hogy miképpen zárták a huszadik esztendőt Tizennyolcán kezdték Mezőgazdasági Felszerelést Gyártó Ktsz néven most 20 éve alapította meg tizennyolc kisiparos és segéd — ács, kőműves, kerékgyártó, asztalos, kovács, lakatos és festő — a mai szövetkezet jogelődjét A felsorolt szakmák közt csak a mostani elnöké, Lovas Ferencé nem szerepel, noha ő is egyik alapító; tisztes szakmája is van, de már az első naptól a könyvelési-számviteli ügyek gazdája lett. Az maradt évekig... __mígnem 1956 felbolyd ult őszének egyik éjszakáján meg -nem kocogtatta négy évre az elnöki tiszttel ruházták feL Hullámgörbék a grafikonon Pedig azzal nem dicsekedhet, hogy évről évre csak fölfelé vitt a szövetkezet útja, mint afféle szerpentin a hegytetőre. Adódtak bizony rajta lejtős szakaszok is. FÄ évtizedek alapján számolva tény, hogy — történetesen — a második ötéves tervhez mérten'a harmadikban csaknem kétszeresére növelte munkaértékét a közösség. (1961—65 között majdnem 49,7 millió, 1966— 70 között pedig 93,3 millió forint értéket állított elő.) Az évzáró mérlegeken azonban nagyon sok múlik. Vannak — nem is kevesen —, akik-úgy tartják: azokon múlik a legtöbb. Belőlük „derül ki” például, hogy lesz-e, — s ha igen, menynyi — nyereségrészesedés az éves munka eredményeként, hogy van-e és milyen mértékben fejlesztési lehetőforint termelési érték. Ez utóbbit — a mindössze harminchattal gyarapodott dolgozói létszám — 1965 végéig gyakorlatilag megduplázta. Nagyot nőtt tehát a munka termelékenysége is. De milyen körülmények között? ez ám a kérdés magva, vaeje. A hatvanas évek elején —• sőt még a közepén is — a tervutasítás rendszere dívott, s ennek a következményeit bizony a kunmaradasi szövetkezőknek szintúgy viselniük kellett, mint másoknak. Azzal a különbséggel, hogy azok fokozottan sújtották őket Két példa egyaránt mutatja, mennyire súlyosan. Az akkor még felügyeleti, irányító szervként működő megyei KISZÖV volt mindkét esetben a „tervutasító”. Az talán még a kisebb bajt hozta, hogy e szerv kezdeményezésére egyesülnie kelLovas Ferenc elnök, alapító tag, Kun András, aki az ellenforradalmat követő újjáalakulás egyik szervezője volt, Somogyi István asztalos, alapító tag. Kun András meg egy társa az ablakát. Azzal jöttek: főkönyvelő elvtárs, ne hagyjuk tovább, hogy vigyék egyesek haza, ami a szövetkezeté. Tudták — a sok fel- oszlatni-kísérlő közgyűlésen jól kivették a szavából —, hogy ezt a széthurcolást Lovas sem helyeselte, hogy ellene volt. Azon az éjszakán tehát megbeszélték hárman, mitévők legyenek, hogy szövetkezetük fennmaradjon. Lovas azt mondta Kunéknak — mivel így szólt a rendelkezés —, ha legalább tizenkét ember vállalja az ösz- szefogást, újjá, illetve újból megalapíthatjuk a szövetkezetei. De az az egy tucat kell, hogy meglegyen, s az aláírásukkal „hitelesítsék” is az eltökéltségüket. Így lett Kun András második alapító: mondhatni, -legfőbb szervezője annak, hogy a tizén- két ember meglegyen, ' A tucatnyiból egyik — talán mondani sem kell — Lovas Ferenc volt. Mint főkönyvelő, állt a kis „raj” élére, mígnem ötvenhét áprilisában elnökké választották. É minőségben azóta néhányszor megújították iránta a bizalmat — legutóbb idén tavasszal, mikoris újabb ség saját erőből, s így tovább. S bizony, az évzáró mérlegek nem mindig adtak kedvező választ az ilyen kérdésekre. Legutóbb például a tavalyi munka jutalmául is igen szerény összeg ütötte kinek-kinek a markát nyereségrészesedés címén, s a vezetőkét történetesen egy fillér sem. A főkönyvelő ma is keserűen emlékszik vissza: volt olyan karácsony, amikor egy-két nappal előbb munkabért kellett fizetniük, s az utolsó pillanatig azért drukkolt, pénzhez juthat-e a bariknál és hogyan. Ami igaz, igaz: ennek a szövetkezetnek nem túlságosan kedvezett a szerencse,® nem nagyón Siettek egyengetni az útját — elhárítani a buktatókat —, amikor igencsak rászorult volna, akkor sem. De pillantsunk vissza a régibb időkre. Az egyik emlékidéző feljegyzés mondja: „A szövetkezet munkája, évi termelése szinte alig váltózott a megalakulástól, őt éven keresztül”. Az 1956-os széthurcolásig az első — már idézett — nevén működött. Az ellenforradalmat követő újjáalakulás után Építőipari Szövetkezet lett 1957 elején. Áprilisban az akkor kislétszámú — helybeli — szolgáltatók szövetkezete kérte az építőket: egyesüljenek. így is történt, s ezáltal az év végén 41 dolgozót számlált az egyesült közösség, amelyeknek az évzáró mérlege egymillió 670 ezer forint termelési értéket mutatott Tervutasítás, nincs mese! lett a madaras! ktsz-nek az abádszalóki „vegyessel”. Pontosabban ez utóbbi csatlakozott a kunmadarasihoz, amely akkor már szintén — 1958-tól — Vegyesipari Ktsz nevet viselt (Indokolta ezt a helybeli szolgáltatókkal történt egyesülés, az ellenforradalmat követően.) Nagyobb hátránnyal' járt, hogy — ugyancsak terv-utasításra — többszintes lakás, illetve társasházépítésre kellett „berendezkedniük” Szolnokon. Először ezt a karcagiak alvállalkozóiként kezdték 1961-ben. A rákövetkező évben azonban már 54 lakásos, kétemeletes OTF-tár- sasház építésével bízták meg őket — fővállalkozóként — a Mosonyi úton. Hasonló többszintes épületeket emeltek, aztán még,a Vörösmarty és a Jókai utcában is a megyeszékhelyen. „Számtalan vezetőségi, valamint közgyűlési határozat tanúskodik arról, milyen ellenállást fejtettünk ki, hogy ne történjen meg a szolnoki kijelölés” — írja egy szövetkezeti dokumentum, amely magyarázatát is adja az „ellenállásnak”. Közösségünk akkori helyzete, szervezeti felépítése, szakvezetése nem volt olyan nagy volumenű munkára alkalmas— de a technikai felszereltsége sem —, mint a Mosonyi úti 54 lakásos társasház felépítése. Arról nem is" szólva — ami pedig szintén nem volt közömbös —, hogy a megyeszékhély és Kunmadaras között több mint 80 kilométer a távolság. A tervutasításos rendszerben azonban nem volt „mese” — meddőnek bizonyult minden ellenállás — az utasítást végre kellett hajtani. számon, mint aminek — történetesen még tavaly is — „itták a levét”. Ma azonban — szerencsére — ez már csak rossz emlékű múlt. A gazdaságirányítás reformjának bevezetése után mindkét tehertől megszabadultak: a szolnoki építőrészleget — úgymond „szőröstül-bőrös- tül” — átadták a tószegi szövetkezetnek, az abádsza- lókiak közül pedig — a szolgáltatók kivételével — jóformán mindenkit átvett a helyi Lenin Tsz. A madaras! nők foglalkoztatásáért Az igazsághoz persze hozzátartozik: nem csupán rosszban — jóban is részük volt, elismerést is kaptak nem egyszer a hatvanas évek első felében nyújtott teljesítményükért, Háromszor érdemelték kS a megye Kiváló Kisipari Szövetkezete' címet, s 1964-ben a megyei párt- és állami szervek vándorzászlajával is kitüntették az akkor már Kunmadaras és Környéke Építő—Javító Ktsz néven működő közösségüket Mindazonáltal az akkori tervutasításokból eredő gazdasági hátrányok a legutóbbi időkig éreztették hatásukat. Utóbb — ez magától értetődik — valamelyest szintén mérsékelte az eredményeket, hogy a szövetkezet jelentős részt vállalt a kunmadarasi nők — elsősorban az érettségizettek —■ foglalkoztatásában. Nincs is még három éve, hogy csaknem harminc fiatal lány munkába állításával elektroműszerész (tekercselő-javító) részleget indí-' tott, három lelkes, alkotásvágytól fűtött karcagi szakmunkás kezdeményezésére, illetve az ő vezetésükkel, (Közülük az egyik — Disz- nós Mihály részlegvezető — már a középfokú tanulmányokkal is gyürkőzik a budapesti Bláthy Ottó erősáramú technikum levelezőjeként) Egy szó mint száz: e lányok betanításához idő kellett Nem, túl sok idő — számolt is vele a vezetés de Három társasházat 4—4 lakással az Idén adott át Berekfürdőn a szövetkezet. Az imént azt mondtuk: az elektroműszerész-gárda érettségizett lányai jelentős hasz- 'not produkálnak ma már a szövetkezetnek. Hozzátehetjük: nemcsak anyagi, hanem erkölcsi-politikai értelemben is. Bár nem a legrégibb, de az egyik legpél- dásabb szocialista brigád itt van. Vezetője a szövetkezet KISZ-titkára — Németh Ilona, aki a nagyközség és Szolnok megye Tanácsának egyaránt tagja — és e részlegnek az egyik dolgozója vezeti a ktsz nőbizottságát. A pártszervezet titkára Takács Sándor lakatos, szintén fiatalember. Olaj-előmelegí- tők fontos részeit készíti tár- saivaL A pártépítésről szólva, nem titkolja elégedettségét, hogy az utóbbi időben a pártba felvettek kétharmadát a KISZ ajánlotta, s nem érdemtelenül. A KISZ egyébként tavaly saját helyiségévé „varázsolta” — sok-sok munkával —» a szövetkezet központi székháza alatt lévő pincét. Barátságos ott minden, szép a bútorzat is, most mégis újra cserélik, mert a KISZÖV-től e célra fordítható, tisztes ösz- szeget kaptak. — De hadd mondjuk el itt — hiszen ifjúsági Kollektíva — hogy miben és miért az egyik leg- példásabb a tekercselő-javító részleg szocialista brigádja, Ez a közösség az első, amely közös célra kirándulásra is felhasznált a jó munkáért kapott jutalomból. Más brigádok általában az utolsó fillérig felosztották azt a tagok között. —■ Lehet, hogy Nyolc Ilyen, 108 férőhelyes tehénistáliót építettek 1962- 1970 között. Ez a tiszaőrsi Buzakalász Tsz-é. ezalatt a létszámot, s bizony a bérterheket szintúgy növelték. Voltaképpen egymásfél esztendeje, hogy „a türelem rózsát terem”. Más szóval, hogy ma már jelentős hasznot hoz a tekercselőjavítórészleg. Munkaértékük az idén jóval felülmúlja az 5 millió forintot. (S, hogy hány céggel kooperálnak, hányfeié gyártanak komplett transzformátorokat — sok lenne felsorolni is. Csupán példaként említjük, hogy már a mexicói olimpián, de még inkább a münchenin, az általuk készített trafók is „közreműködnek” majd az eredmények számlálásában, a jövőben több kollektíva is okul majd a jó példán? Rá is szolgálnak az ifjak A szövetkezeti szervek új- jáválasztásakor, tavasszal — mint Lovas Ferenc elnök mondotta — nagyon sok fiatal kapott bizalmat. Nem csoda, hiszen az öregek és fiatalok átlagéletkora mindössze 33 év. ébből következik, meg aztán rá is szolgálnak az ifjaK, hogy a „kor- mányrúdnál” szintén apáik, eleik helyére lépjenek. Az tehát már rajtuk is múlott, hogy az idén gazdaságilag — pénzügyileg új útra s előnek érdekében. S nem marad el a haszna sem — „a gyeplőszorításnak” mert az első háromnegyedév számviteli mérlege jó eredményekről tanúskodik. Nyereséget például csai-cnem másfélszer annyit értek el, amennyit terveztek, s az összegszerűen — több mint kilencszer múlja felül a múlt év azonos időszakát Ez is jó alapot teremt a IV. ötéves tervben előirányzott feladataik végrehajtásához. Nem túl merész célokat tűzött maga elé 1975-ig a szövetkezet. De elmondható róluk, hogy messzemenően megalapozottak és elsődlegesen a Kunmadarason és környékén lakók igényeire, szükségleteire épülnek, Jórészt arra is természetesen, hogy gazdaságilag most már egyenes úton — mint mondani szokták: felfelé — haladjon . a szövetkezet. Hogy gyarapítsa, módszeresen növelje saját erejét, — a III, ötéves tervben elért összeg több mint 3.5-szeresére —, ami módot nyújt fejlesztési céljainak elérésére. összes termelési értékét csaknem 20 százalékkal növeli .— középtávú terve szerint — 1975-ig a szövetkezet Anélkül, hogy az érték előállításában résztvevő dolgozók 180 körüli ' létszámát emelné. Gyakorlatilag ez azt Jelenti, hogy a termelékenység fokozására alapozza teljesítményének növelését a közösség. . Nagy gondot fordít — és nem titok; sokat is áldoz —- a lakosság részére, végzett szolgáltató-, javító-, s az Ugyancsak ilyen jellegű (főképp építőipari) termelő- munka növelésére és korszerűsítésére. Hagyományos szolgáltatók a fodrászok, akik Kunmadarason (itt egy kozmetikus is van), Abádszaló- kon, Tiszaőrsön és Tiszader- zsen állnak szövetkezeti alkalmazásban. Rajtuk kívül még rádió- tévéjavítással, — elektroműszerész és általános műszerész, órás, asztalos, vasipari, víz- és gázszerelő szakmákban dolgozók végeznek lakossági megrendelésre javítást, szolgáltatást, az idei terv szerint több mint kétmilió forint értékben. Több új termék előállítása is közvetlen lakossági megrendelés alapján történik. Hogy ezt a szerepet még jobban betöltse, középtávú terve szerint Kunmadarasai» — mintegy 800 ezer forintos beruházással — szolgáltatóházat épít, valószínűleg már a közeljövőben. Akik itt dolgoznak maid, azoknak a szociális feltételek is maradéktalanul biztosítottak lesznek. Ezek javítására, s az elhelyezés, a munkaterület bővítésére, más szakmák dolgozóit illetően is, alapos és reális terveket dolgozott ki Kétszer kezdték A mezőtúri víztornyot 1962- ben építették fel Ugyané számok 1960 végén: 131 dolgozó, 7,44 millió A következményeket a legutóbbi időkig úgy tartották az elektromos eredményközlés mechanizmusában.) re lépett a közösség. Szorosabbra fogták a gyeplőt enés valósít meg 1975-ig a szövetkezet. CxH
