Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-10 / 239. szám
1871. október 10, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Jászberény— Józsefváros: 1856:3 Azúr-országban /áriam 4. Mi dolga egy kommunista képviselőnek ? Grasse, a parfűm-város FILM JÉG YZET Ragyogj, ragyogj, csillagom! Nizzában,' szállodáin közvetlen szomszédságában, a Pastorelli utcában egy szürkésfehér épület falán kissé megfakult falragaszra lettem figyelmes. Szövege után Ítélve a tavasz folyamán lezajlott községi tanácsi választások idején kerülhetett a falra, hogy a baloldal képviselőinek támogatására buzdítson. Nem is eredménytelenül. Nizzában a kommunisták szép sikereket értek el a választáson. A városi tanácsba több kommunista is került, a megyében pedig van város — pl. Val- lauris — ahol a polgármesteri tisztségre is a párt egyik tagját választották. A falragasz nyomra vezet. Az épület ajtaján felírás — Patriote — Cote d’ Azur. A félig nyitott ajtón besétálok, a lépcsőfordulónál újabb felírás egy kis nyíllal: Redaction, azaz Szerkesztőség balra az emeleten. Tömören és röviden: a kommunisták regionális hetilapjának szerkesztőségébe jutottam. Akivel először találkoztam, Jo- sette Guigo, a szerkesztőség fiatal, munkatársnője. Kérésemre elém rakja a PCA Legutóbbi számait. (A PCA az újság betűszavas címe). Ezt az újságot az utcán nem árusítják, hiába is kerestem volna, — igazít el Josette. Előfizetéses úton terjesztik, és csak egyes helyeken kapható. Az újságban egy vastag betűvel szedett hirdetésen akad meg a tekintetem: Virgil Barel fogadóórája hétfőn délután 5 órakor a szerkesztőségben. Barel kommunista képviselő a Nemzetgyűlésben, — világosít fel a szerkesztőség munkatársnője. Hónom alatt egy köteg Patriote-tal elhagyom a szerkesztőséget, de már kész tervvel a holnapra: Barel fogadóóráján én is ott leszek. Virgil Barel a nemzetgyűlésben a 33 tagú kommunista képviselőcsoport egyik legtevékenyebb tagja. Fogadóóráján, amikor beszélgetünk, lelkesen szól megbízatásáról. Részletesen beszámol a megye turizmussal kapcsolatos fejlődéséről és az ezzel összefüggő problémákról. Olyan intézkedéseket sürget, amelyek — saját szavaival — megkönnyítenék, hogy minden dolgozó ember vakációra mehessen. Újabb üdülőfalvak kellenének, ahol a kispénzű családok is üdülhetnének. Másik kérdésre tér át: sok gondot okoz az idősek helyzete, a magánkézben lévő nyugdíjas otthonokban sok a visszaélés. Mikor a parlamentben szóvá tette, alapos vihart kavart. Egyre jobban belemelegszik. Gesztusai is szélesebbre válnak. Most már a déliek hevesebb temperamentumával folytatja: tűrhetetlen, hogy egyes iskolákban — és itt áz alsófokú iskolákra gondol — nem folyik igazi oktatómunka, az iskola jóformán csak megőrző hely és nem oktatási intézmény. Még hevesebben, szól az építkezések körüli visszaélések nagy szamáról, hogy spekulációs manőverekkel hogyan csapják be a kispénzű építtetőket Sokan keresik meg. Egy külvárosi kerület dolgozói bölcsőde és óvoda építéséhez kérnek tőle segítséget. Rendkívül alacsony a szállodai alkalmazottak fizetése, pedig ők itt az Azur-parton igen nagy számban vannak. És most — befejezésül — álljon itt egy másik Ázur- parti képviselő, a nizzai polgármester egyik utóbbi, parlamentben elhangzott felszólalásának részlete. Jacques Médecin a miniszterelnökhöz címezve a következőket hangoztatta: a rádió programja vállalkozás a nemzet demoralizálására; az egyetemen vissza kell állítani az előzetes szelektálást; ki kell űzni a „felforgatás ügynökeit”, egészen az állam legmagasabb szféráiig; megtámadta a társadalmi biztosítás rendszerét és sajnálatát fejezte ki, hogy az amerikai leányvállalatok franciaországi jövedelmi részesedése csak 6,8 százalék. A polgármester hangja — a jobboldali kritika hangja volt. A kommunista- és a jobboldali képviselő két pólusa között természetesen egyéb állásfoglalások is vannak a társadalom életéről. E kissé sarkos szembeállítás mégis jól tükrözi Azur-part erőinek ellentétes mozgását, és azt a harcot egyben, amelyet naponta vívnak a munkások és a dolgozó emberek Alpes-Maritimes megyében jövőjük érdekében. Valkó Mihály — Vége — Alekszandr Mitta nevét érdemes megjegyezni azoknak, akik számon tartják a filmművészet jelentős alkotóegyéniségeit. A hazánkban eddig ismeretlen szovjet rendező műve maradandó élménnyel ajándékozta meg nézőit. A Ragyogj, ragyogj csillagom! műfaját tekintve lírai filmballada. (Érdekes, hogy a .szovjet film legutóbbi évtizedének kiemlekedő alkotásai szinte mind ide sorolhatók, eleven cáfolataként annak a teóriának, amely az érzelmi hatásokat száműzni kívánja a filmművészetből.) A történet a polgárháború időszakában játszódik egy félreeső kis orosz faluban, ahol szinte naponként váltakozik a vörösök és fehérek, illetve a zöldeknek becézett anarchista banditák uralma. Ennek ellenére mégsem- háborús film. Inkább szomorkás példabeszéd, tűnődés a művészet értelméről, a magányos próféták sorsáról. Mert Mitta hőse tulajdonképpen próféta. Lobogó lel- kesedésű vándorszínész, aki megszimatolt valamit abból az óriási történelmi fordulatból, amely a fegyverek ropogása közben készülődött Oroszországban. Nyomorúságos fogatával járja a falvakat. mint valami népmeséi garabonciás, és mintegy igyekezetével azon van, hogy művészetével ő is előmozdítója legyen a változásoknak. Tragédiája, hogy korán érkezett. Az érvek még csak a fegyverek nyelvén vitázMa délelőtt 11 órakor avatják Bányai Kornél emléktábláját Tiszaföldvár— Homokon, a költő Űjkincsem szőlő 27. szám alatti egykori lakóházán. nak egymással. A vörösök és a fehérek egyaránt ki akarják forgatni egyéniségéből a színészt, noha merőben más indokok alapján. De hősünk derűjének semmi sem árthat, újra és újra belekezd szélmalomharcába, a tömegek nevelésébe. Ügyével teljes mértékben azonosul, még nevét is elhagyja, a modern kísérleti színház rövidítéséből, Mokiszin- nek nevezi magát. Egyszemélyes Shakespeare-előadás- sai kísérletezik, majd szent Johanna misztériumának színrevitelével egy bájos és félszeg parasztlány segítségével. Minden hiába. A falu népe a giccses filmvetítésekre tódul, Mokiszin újra és újra egyedül marad, csupán a parasztlány és egy falusi képzőművészeti őstehetség osztozik bánatában. Végül kivívja ugyan a tiszteletet, megmenti a falu lakóinak életét, de művészetéből semmit sem mutathat meg. Mártírrá válik, de nem azért őrzik meg emlékét, amiért életét leélte. A film népmeséi tisztasággal, tündéri humorral, és megható érzelmességgel adja elő a boldogtalan vándorszí. nesz történetét. Nagyszerű a Mokiszint alakító Oleg Tabakov játéka. (Egyébként a moszkvai bemutatón ő játszotta az őrnagy szerepét Örkény István Tóték című színművében.) Méltó társa Oleg Jefremov a parasztfestő és Vlagyimir Naumov a fehér kapitány szerepében. Sz. J. Bányai Kornél életművének kulturális napok rende. zésével, emlékszoba kialakításával és a költő síremlékének felavatásával is adózik majd megyénk lakossága. Rádiós kin best Jászberényben Néhány héttel ezelőtt adtuk hírül lapunkban, hogy a közönség szavazatai fogják eldönteni, hogy a jászberényi Déryné művelődési központ ifjúsági klubja és a józsefvárosi pinceklub közül melyik vesz részt az Ifjúsági Rádió „Játsszunk együtt!” című folytatásos klubműsorában. Általában nem sok esélyt adott a közvélemény a jászberényiek, nek a fővárosi klub ellenében. Nos, a papírforma alaposan felborult. Péntek este Padisák Mihály, a népszerű Ifjúsági író és rádióriporter óriási lelkesedés közepette jelentette be, hogv a jászberényiéit 1856, a józsefváro. siak pedig mindössze 3 (!) szavazatot kaptak. A klubest rádiófelvétele bebizonyította, hogy a jászberényi fiatalok megérdemelték a szavazatokat. A találkozó legérdekesebb része talán az volt, amikor Gedey László klubvezető, a művelődési központ munkatársa beszámolt a hét éve működő klub múltjáról, jelenéről, terveiről. A fiatal népművelő minden szaván érződött, hogy mennyire szíwel-lélekkel' törődik az ifjúság művelődésének, szó. rakozásának. közösségi életének ügyével. Panaszos, elégedetlen hangok is megszólaltak a vita során. A fiatalok — teljes joggal — szóvá tették helyiséggond jaikc.t. A klub tagjai Fecske Márta irodalmi színpadvezetóvel az élen élénk vitába keveredtek Bárdos István városi tanácselnökhelyettessel és dr. Fekete Zoltán vb-titkárraL Az ifjúság türelmetlenül érvelt, a tanácsi vezetők segítőkészen válaszoltak, nem hallgatva el a komoly anyagi gondokat sem, amely egyelőre megakadályozza még Jászberényt < abban, hogy egyik napról a másikra megfelelő kulturális centrumot teremtsenek. A fiatalság az üzemek támogatását kérte, és felajánlotta társadalmi munkáját. A mintegy négy órás klubestből október 31-én délelőtt egy órás összeállítás hangzik ei a rádióban. Sz. J. Emléktábla Bányai Kornél egykori lakóházán BODROGI SÁNDOR: Randevú a Kopasz Oroszlánban 22. —A vetett ágyon feküdt és víziók gyötörték Rudolf Schirmbaumot is. a Bécs melletti Szigeten. Nehéz álmai voltak.A testét verejték verte ki, a fogát csikorgatta. A következő nap délutánján azután felszívódtak a rémes álomképek és üdítő, csendes alvásba merült Este volt amikor felébredt A sötét szobában szé- delegve tápászkodott feL Nem tudta, hol van. Abban a pillanatban, hogy lelépett ágyáról, felragyogtak a világítótestek. Schirmbaum ablakot szeretett volna nyitni. És most vette észre, hogy a szobákban nincsenek ablakok. A fürdőszobába ment. borotválkozott, fürdött Mire kijött, már ketten ültek a középső helyiség asztalánál. Csak egyiküket ismerte, a Pátert A másik fehér orvod köpenyt viselt a belgyógyászok fülhallgatóját hanyagul a nyakába akasztva. — Sajnos nem maradhat »Pécsben, — tért a tárgyra /azonnal a „Páter”. — Megflgyét, de hasztalan, a bécsi rendőrség mindenütt keresi. A házak falán a maga fényképei virítanak. — Jana? — A „felesége” őnagysága az üzleti ügyeit intézi. A csőcselék megtámadta a boltot bezúzta a kirakatot, kész csatatér az üzlethelyiség. Most Jana felszámolja, egy kis summát átutal a maga svájci bankszámlájára és azután" eltűnik. — Én én? Visszamegyek Bonnba? Persze nekem jó lenne akármelyik kisváros is, csak nyugalom kellene. — Dél-Amerikába megy. Kicsit hosszú lesz az utazás, mert kerülővel kell számolnia. — Spanyolországon át? — Nem barátocskám! Magyarországon át! Schirmbaum borzadva állt fel. Tudta, hogy azok az BS-ek, akik valami miatt Magyarországon rekedtek, rendre elnyerték büntetésüket — És meddig kell ott buj- dokolnom? — Bujdokolnia? Dolgoznia kell! Nézze csak, itt vau néhány fénykép. A „Páter” Wocheck képeit szórta az asztalra. Mindenfajta felvétel helyet kapott ebben a kollekcióban. Volt amelyik fürdőruhában, más munkaközben, a harmadik szemből mutatta a profesz- szort. — Ezt az urat kell hazasegítenie. Ez az úr tévedésből lemaradt egy repülőgépről. Roppant egyszerű desz a feladata. Megkeresi ezt az urat, leüti, vagy elaltatja, kocsiba teszi és egy adott címre, szállítja. Ott már várják majd magukat, áthozzák a határon. maga tízezer márkával a zsebében gépre ül és egészen Buenos- Airesig repül. Ott állás várja, jólét, és megérdemelt nyugalom... — És ha... lekapnak? — Arra nagyon vigváz, hogy ilyesmi ne történjen önnel. Volt honfitársai nem szeretik a hazaárulókat, az emberrablókat, a kémeket. De az SS-eket utálják. Itt megtudtuk menteni, odaát az isten sem mentheti meg a kötéltől. Az orvos felállt — Maga most velem jön — mondta Schirmbaumnak ellentmondást nem tűrő hangon. — Nincs. — Mikor kapcsolódott az ODESSZA munkájába? — Ezerkilencszáznegyven- öt április huszonhetedikén, Bécsben. — Kapcsolatban állt-e a Gestapóval? — Igen. — Kapott-e fizetést az SA- tól is? — Esetenként. — Létesített-e kapcsolatot az orosz hírszerző szervekkel? — Soha. — Nem igaz1. — De igaz! — Van-e rejtett betétje valamelyik külföldi pénzintézetnél? — Igen. — Fél-e magyarországi küldetésétől? — Igen. — Mit választ: Itt jelentkezik a rendőrségen, vagy megvalósítja magyarországi feladatát? — Megvalósítom magyar- országi feladatomat. — Hajlandó-e az ODESZ-. SZA minden parancsát gondolkodás nélkül teljesíteni? — Hajlandó vagyok. — Volt veszekedés ön és a „felesége” között? — Nem ... volt. A hangszóró közbeszólt: — „Bioáramok kilengése a hatos szektorban. A kérdést kérem megismételni.” — Volt veszekedés ön és a „felesége” között? — Volt Ismét a hangszóró: „Bioáramok egalizálódtak.” — A teszt kész — mondta az orvos. (Folytatjuk.) amelyet szorítania kellett, és amely hosszú dróttal egy falon túli berendezéshez kapcsolódott. Kigyulladt a mennyezet és fal találkozásához erősített műtőlámpa fénye, amelynek tizenkét lámpaszeméből egy kévébe font fény Schirmba- um arcába tűzött A volt SS a Il/b teszt szerint. Minden kérdésre habozás nélkül és azonnal válaszolnia kelL Figyeljen jói Neve? — Rudolf Schirmbaum. — Született? — Ezerkilencszázhuszon- négy, március tizenkettedikén. Egvházán. — Szakképzettsége? Végigmentek a folyosón,' egy emelettel feljebb folytatták az útjukat. Műtőszerű helyiségbe léptek. A hatalmas szoba közepén fogorvosi szék állt Az orvos mutatta, hogy Schirmbaum ott foglaljon helyetEzt követően vékony és rugalmas drótszálakat erősítettek homlokára, halántékára, a füle mögé. A kezébe egy-egy boxert adtak, legény érezte, hogy elönti testét a verejték. E pillanatban egy rejtett hangszóróból szigorú női hang szólalt meg: — „Mindhárom berendezés bekapcsolva. Bioáramok normálisak. Pulzusszám 97. A vérnyomás maximális értéke 152. A szemreflexek tágulási együtthatója 81.” — Kérdések következnek .. i » » * . •
