Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-07 / 236. szám

1971 október i. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1 Meghalt A munkavédelmi előírások a dolgozók testi épségét, sok esetben az életét védik. Ilyen és basonló sorok olvasása­kor nemegyszer fintorgunk: „az unalomig elcsépelt szó­zatok ezek”, pedig a bal­esetelhárítási kódexek vala­mennyi sora egy-egy tragi­kus szerencsétlenség tapasz­talataiból született. Vésni csak mellmagasság­ban szabad — ez az előírás is ott áll az abádszalóki Le­nin Tsz gondosan elkészí­tett munkavédelmi előírásai­ban. „Mindössze” annyi tör­tént, hogy Kovács Lajos nyugdíjas kőműves, a szö­vetkezet kerékgyártó műhe­lyének bővítésénél fejmagas- ságban igyekezett lyukat vágni egy 3,5 méter magas pillérben. Eközben a vályog­ból emelt oszlop ráomlott és a szerencsétlen embert agyonnyomta. Ha az előírást betartja, talán most is élet­ben van... A munkavédelmi előírások a dolgozók testi épségét vé­dik. Ha az öreg mester ér­telmetlen halálára gondo­lunk, ugye már nincs ked­vünk fintorogni? — Pb — Atü'tették a piszIránti szaruhártyáját A skopjei egyetem három szemorvosának sikerült egy pisztráng szaruhártyáját a házinyúl szemébe átültetni. Az orvosok jó öszeférhető- ségi Szintet állapítottak meg. Az átültetett szaru- hártya gyorsan megfogant. Donornak olyan pisztrángot választottak ki, amely a ju­goszláv—albán határon el­terülő Ohridi-tóban tenyé­szik. Az előzetes kutatá­sok kimutatták, hogy a pisztráng e típusának sza­ruhártyája különösen alkal­mas az átültetésre. A három teknő országa A rakparton állunk, s a daruk, mint valami óriási, furcsa halászmadarak, lógat­ják magukat a víz fölé. A túlsó oldalról finom vörös porfelhőt hajt felénk a szél az indiai vasérc szemcséiből. Kődobásnyira kis vontató boxer lomha, üres uszályt húz a Duna felé. Keresztes Ferenc kitartó­an nézi, mint rajzol az olaj és a festékanyag absztrakt mintákat a kikötő vizére. — Nagy volt a szárazság, csekély a meder, hiányzik három méter vizünk. Egy kiadós eső segítene rajtunk, akkor rendes szereléssel jár­hatnának a hajók. Nincs különösebb baj, bár van egy kis késés: a csepeli Nemzeti és Szabadkikötő most is a maga sajátos éle­tét éli A diszpécserszobában Remetehegyi Béla bekap­csolja az ipari tévét és per­cek alatt meggyőződhetünk arról, hogy van munka bő­ven. Az óriási szem részeire bontja és behozza nekünk az egész kikötőt. Makeítsxerű a táj Később gyorslift visz fel a gabonaraktár tetejére. A ma­gasból makettszerű a táj: a hajókon dolgozók apró pon­tokká zsugorodnak, a farön­kök gyufaszál nagyságúak. Alattunk három óriási tek­nő. két kereskedelmi és egy olajos medence. Hajók, uszá­lyok, rakományok mindenütt. Nem sokat időzünk a tetőn. Megnézzük a hatalmas, kon­ténerrakodáshoz készülő da­ruk szerelését. * — Nagy szükségünk van rá, mert a konténeres rako­dásoknál gondjaink voltak. Nehezen tudtunk ki- és be­rakodni. A hagyományos módszerekei a mai idők­ben már nem sokra me­gyünk. Az északi részen az egyes medence mellett haladunk Szerencsés esetben Szolnokon is Milyen készülékkel vehető a kísérleti tévéműsor? Ä televízió második kísér­leti adásának megindulása óta érthetően sokakat foglal­koztat a kérdés: milyen ké­szülékek alkalmasak az adás vételére, milyen körülmé­nyek között lehetséges az új műsor zavartalan megtekin­tése? A kísérleti műsorok hor­dozóhulláma csak egyenes vonalban terjed, tehát csak ott lehet megfelelő készülék­kel és antennával venni az adást, ahonnan „rálátás” nyí­lik a? adóra. Az új műsor egyelőre csak a fővárosban és környékén vehető, mert a Szabadság-hegyi adóállo­más hatósugara mindössze körülbelül 40 kilométeres. Szerencsés feltételek között másutt, például Szolnokon is követhető az adás. A második adás vételére az egycsatornás készülékek (például Orion 301, 302, AT —501, Tavasz, Carmen) al­kalmatlanok. Adapter csat­lakozással lényegében bár­melyik tizenkét csatornás készülék (Duna, Budapest, Tisza, Munkácsy, Benczúr) átállítása megoldható. For­galomban vannak már olyan ÉPÜLETLAKATOS ÁRU és VASSZERKEZETI munkák kivitelezését rö­vid határidőre vállaljuk. CEGLÉDI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT Cegléd. I., Damjanich u. 5. szám. készülékek is, amelyekbe UFH-turner beépítése esetén megvalósítható a vétel. Ilye­nek: a Sztár, Minivizor. For­tuna, Olympia, Mobilette, Horizont, Mona Lisa, Favo­rit, valamint az Orion ké. szülékéi közül az AT—651 Sigma, az AT—1550 Delta Super, az AT—751 Tokaj, az AT—759 Oretta, az AT— 1651 Meteor, az AT—650 és az AT—550 Delta. Ugyanak­kor árusítják már azokat a készülékeket is, amelyekbe a turner gyárilag beépült. Ilyenek a Videoton gyár Sztár és Favorit típusú ké­szülékei közül mindazok, amelyeknek típusszáma után az U-betű megtalálható. Jelentősen befolyásolhatják a kísérleti adás vételét a megfelelő antennák is. A Híradótechnikai Vállalat már gyártja, a KERAVILL pedig árusítja az erre alkal­mas. ablakra szerelhető, il­letve szoba- és tetőantenná­kat. Az ablak rámájára sze­relhető antennák ára 200— 300, a tetőantennáké pedig 3—600 forint. Mindig a vé­teli viszonyok és a térerős­ség szabja meg, hány elemes antennára van szükség. Elő­fordulhat valahol az is, hogy még jól irányított tetőanten­nával sem kielégítő a vétel, ilyen esetekben egy antenna- fej-erősítő segíthet. A kísérleti program sugár­zásának műszaki feltételei egyébként a közeljövőben számottevően javulnak. A jövő évben elkészül az új 700 négyzetméter alapterüle­tű színes stúdió, Pécsett és . Tokajon pedig újabb két adó. A jelenlegi kísérleti műsort még csak az ország területének mintegy 8—10 százaléka láthatja, 1975 vé­gére ez az arány eléri a 60 százalékot,. eL Csendes rész ez, Keresz­tes Ferenc megáll, leveszi tengerészsapkáját, mintha így adna tiszteletet a három öreg hajónak. — Nyugdíjban vannak már, nincs szükség rájuk. Ez a Budapest, az első tengerjá­ró hajó, mellette a Tisza, lentebb meg a Szeged. Most még raktárnak használják őket, később összevágják, s az öntödében lesz a temeté­sük, mint a többi gőzhajó­nak. Mert a hajók is „meghal­nak” egyszer. A- kikötő megújul A kikötő azonban időről időre megújul. Erről győzött meg Márton Gyula főmér­nökkel folytatott beszélgetés is. — Az utóbbi időben kor­szerűvé vált a vízi szállítás. Nálunk is sok pénzt költöt­tek arra. hogy a régi gőzha­jókat új, motoros hajókkal cseréljék fel. Ma már kitűnő hajóparkunk van; ez arra kötelez bennünket, hogy itt Csepelen áldozzunk a kikö­tő fejlesztésére is. A kezdet­leges és elavult rakodási módszerek gátolták a mun­kát. Ráadásul tömegcikkek helyett elsősorban darab­árukkal van dolgunk, és ez még csak nehezítette a hely­zetet. Képzelje el, évente 1 millió 800 ezer tonna a for­galmunk, hiszen itt fogadjuk valamennyi Duna-menti or­szág hajóit. Olyan ez a kikötő, mint egy jó bazár: mindenféle árut megtalálni benne. Szén, koksz, papír, fa, vas és kü­lönféle idomáruk... A jó ég tudná mindet felsorolni. — Ma hogy történik a ra­kodás? — A' jelenlegi rakodási módszereink mór magukon hordják a jövő körvonalait. A megerőltető, ugyanakkor lassú fizikai munkát lehető­ségeinkhez képest háttérbe szorítottuk a gépesítéssel. Nem beszélve arról, hogy a konténerek alkalmazásában magasan megelőzzük vala­mennyi vállalatot az ország­ban. — Beszélne bővebben a gé­pesítésről? — Szívesen. Bár azt a sok­féle rakodógépet, amellyel dolgozunk tulajdonképpen fölösleges felsorolni. A lé­nyeg talán az, hogy míg ed­dig 200 tonna kirakása a hagyományos módszerrel egy napot vett igénybe, most egy óra is elegendő rá. — Menyiben érinti ez a dokkmunkások életét? — Nyilvánvaló, hogy új normákat kellett megállapí­tanunk. De a munkájuk könnyebb lett a fizetésük meg nagyobb. A múlt évben például 300—400 forinttal emelkedett átlagosan a fize­tésük. Ki megy ma dokkmunkásnak? — Megmondaná, ki megy ma dokkmunkásnak? — Nézze, ez nehéz munka: általában vidékiek jönnek, ők itt laknak a munkásszál- táson. Még ma is zsákolnak, de a daruk, a 120 különféle targonca, a villamos emelők, a farakodó lapok nagyon megkönnyítették a dolgukat. A klasszikus értelemben vett dokkmunka elhalóban van. — Mi szerepel a fejleszté­si tervükben? — Elsősorban a technoló­giát fejlesztjük, de rekon­strukciós programot is vég­rehajtunk. Űj beruházásként a központ mellett épül a tranzitraktár, lesz benne öl­töző mosdó. Felépül a kul- turház is, az új üzemi kony­ha étkezdével és egy korsze­rű munkásszállás. Mindent összegezve: néhány éven be­lül olyan lesz ez a kikötő, amilyennek egy korsze­rű minden igényt kielégítő kikötőnek lennie kelL Kimutat az ablakon: —> Látja, ott, a rakpart mellett is felújítjuk a vágá­nyokat. Azt akarjuk, hogy mozdonyaink végig járhas­sanak a pályán. A traktoros vontatás már lassú, ráadásul nem is kifizetődő. — Hány műszakban dol­goznak a kikötőben? — Éjjel-nappal három mű­szakban, — és vasárnap sincs megállás. De ne ijed­jen meg: a munkaidő havi 191 óra. Ez azt jelenti, hogy minden második héten van egy plusz szabadnapjuk. — Ha télen befagy a Du­na, van-e munkájuk? — Ne féltsen bennünket, van bőven. Olyan eset még nem fordult elő, hogy itt tét­lenül lézengtek volna az em­berek. Két kilométernél is hosz- szabb a rakodó partfalak hossza, oda simulnak hozzá­juk terhükkel, vagy üres „gyomrukkal” az uszályok. Munkát és megélhetést kí­nálva az itt dolgozó embe­reknek. Hankóczi Sándor Üj köntösben, porosán A szolnoki Kossuth téren sok járókelő szeme felcsil­lan: ez igen! Szép, új köntösben pompázik a városi tanács­háza. Illő is, hogy így legyen. A baj csak az: ha közelebb­ről vesszük szemügyre az új köntöst, bizony lelohad a lel­kesedésünk. Csúnya, vastag porréteg borít ugyanis minden pár­kányt, homlokzati kiszögeliést, felülről. (Kivétel néhány olyan ablakpárkány, amelyről úgy-ahogy letörölték már a port — valószínűleg azok, akik az ablak mögötti irodában dolgoznak.) A tatarozók ugyanis ügyet sem vetettek arra, amikor az állványzatot eltávolították, hogy eközben vas­tagon por telepszik az említett felületekre. S az már a je­lek szerint eszükbe sem jutott, hogy ezt a csúf réteget fok­ról fokra — az állványzat lebontásával egyidőben, maguk eltávolitsák. Most aztán más sem hiányzik, csak a kiadós esőzés — főképp olyan széliránnyal —, hogy le-, illetve rámossa e portakarót az egyébként valóban szép sík felületre is amely ezáltal nyilván elcsúnyul. Megengedhetjük ezt ma­gunknak? Mi lesz így a most szép, új köntösből? Fino­man szólva, viseltes gúnya, amelyben aligha lel majd bárki örömet, amelytől felcsillanhat a szeme. Kár... (m—r—n) Á hortobágyi tudományos tanácskozás állásfoglalása: Legyen nemzeti park a puszta Szerdán folytatódott a hortobágyi tudományos ta­nácskozás. Kiváló tudósok, kutatók ismertették a puszta geológiai viszonyait, vízgaz­dálkodási helyzetét, a szikes talajok és az öntözés köl­csönhatását. Előadást és kon­zultációt tartottak a Horto­bágy néprajzi értékeinek ku­tatásáról és ennek nemzet­közi vonatkozásairól, vala­mint a honismereti progra­mokról. A mezőgazdasági szakemberek a Hortobágy mezőgazdasági hasznosításá­nak lehetőségeit és perspek­tíváit vázolták. Dr. Ács Antal, a Debre­ceni Agrártudományi Egye­tem rektora foglalta össze a r J. Kotljarsskij: Az ü2em műkedvelő fes­tői tárlatának megnyitá­sa előtt két nappal a ren- dezőbizottság stúdiójába tekerccsel a hóna alatt belépett egy férfi. — Íme — szólt tétován —, én is elhoztam önökhöz a festményemet. Azzal ki­bontotta a tekercset. A képzőművészeti stúdió vezetője és munkatársa helyükről felugorva, szinte eszelősen siettek a kép fo­gadására. A munkatárs ro­hant a villanykapcsolóhoz, hogy felgyújtsa a központi és az oldalvilágítást, no meg a rejtett világítás fénycsöveit; a vezető pe­dig áhítatosan ingatva fe­jét, remegő hangon mond­ta: • — Szinte hihe-he-hetet- len! Ezt ön alkotta? — Igen, én — felelte szemlesütve a férfi. — És az égegy világon senki sem segített önnek ebben az alkotásban? — Senki. Az égegy vi­lágon senki. — Már korábban is pró­bálgatta az ecsetet? — Nem. Korábban soha sem lógtam a kezembe ecsetet, viszont — tette hozzá — ceruzával azért rajzolgattam olykor. De el­ső jelentős művem — ez! — Szinte hihetetlen! — kiáltott fel a stúdió veze­tője, majd tekintetét mun­katársára emelve így szólt: — Ide nézz Pétya, milyen friss színek! Nemcsak a szeme, de a lelke is gyö. nyörködik az embernek. — Lenyűgöző színek! — hagyta jóvá a munkatárs. — És mindehhez járul még a ragyogó kompozíciói Csak nézze, milyen lágy vonásokkal ábrázolja a te­henet és milyen nagysze­rűen helyezi el a kép bal felső sarkában! Ennek a térbeli megoszlásnak kö­szönhető, hogy mi az egész képet a tehén szemével látjuk. — Elbűvölő kompozíció, — erősítette meg a kép­zőművészeti stúdió veze­tője. — Mi a véleményük, méltó-e az én képem a ki­állítás többi képéhez? Egyáltalán kiállítható-e? — érdeklődött a kép tulajdo­nosa. Szerényen, tartózko­dóan. \ — Méghogy méltó-e? A főhely illeti meg a képek között! Ez, ez egy való­ságos Geraszimov! Ön va­lóban soha sem fogott ed­dig ecsetet a kezébe? — Soha! — állította ke­.zét szívére téve. — Íme megvan, akitől példát vehetnek a mi üze­mi festőművészeink! — mondta ünnepélyesen a képzőművészeti stúdió ve­zetője. Van végre, akitől tanulhatnak, akire felnéz­hetnek! Ez az alkotás el­halványítja a többi képet. — Ez a szent igazság — helyeselte Pétya. — Mondtam én, hogy piktorokkal és mázolókkal, no meg piktolmányokkal meg mázolmányokkál va­gyunk tele — folytatta az előbbi. — Ha tőlem függ­ne, akkor az egész galériá­ba egyedül ezt az egy fest­ményt állítanám ki! Ne­kem aztán hihet: ön egy igazi őstehetség! — Valódi zseni! — tódí- totta Pétya. — Titán! — Ha így látják, akkor ; függesszék ki jól látható ; központi helyre — mondta ; most már távozóban — ; magabiztosan, tekintélyé- ; nek súlyát is fitogtatva a, ; kép festője. 1 — így hajtjuk végre, \ igazgató kartárs! — mond- \ ták egyszerre, szemükkel : kísérve a távozót. ! Fordította: Sigér Imre ! kétnapos tudományos ta­nácskozás tapasztalatait. A tanácskozás elsőrendű célja volt elősegíteni a „Hor­tobágy nemzeti park” létre­hozását, s ezzel valamennyi előadó, felszólaló egyetér­tett. Eddig is már sok ta­nácskozást, konzultációt tar­tottak ennek érdekében, de nem jutottak közelebb a meg­oldáshoz, holott a nemzeti park létrehozása nemcsak nemzeti, hanem európai ér­dek is. í ................ . F elszabadult műszakiak foglalkoztatott­sága A sorozatos vízbetörések miatt nagy mértékben csök­kent a termelőkapacitás a dorogi szénmedencében. Há­rom bánya került víz alá az utóbbi néhány év alatt, s emiatt egyre nagyobb gondot jelentett a műszaki képzett­ségű szakemberek foglalkoz­tatása. A szénbányák válla­latvezetői gondos mérlege­lés után úgy döntöttek, hogy nem bocsátják el a szüksé­ges létszám feletti műszaki dolgozóikat; tervezőirodát ; alakítottak további foglal- : koztatásukra. Az új intéz- ; mény megszervezése előtt alapos piackutatást folytat­tak a megyében és azt ta­pasztalták, hogy sok helyen nem megfelelő a beruházá­sok tervellátottsága, gyakori, hogy a tervdokumentációk hiánya miatt húzódnak el a beruházások. Az új dorogi iroda megnyitásával tehát bővítik Komárom megyében a tervezői kapacitást. Az új iroda hatvan szak­éi berrel már megkezdte működését és önálló elszá­molási rendszerben dolgo­zik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom