Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-05 / 234. szám

1971. október 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Budapest hullám hosszán PODIUM SVÉD­ORSZÁGRÓL Vers és próza, dzsessz és könnyűzene, vidám illemtan és modem hangjáték. A pén­tek esti pódium, a svéd iro­dalomból adott ízelítőt, no meg a svédekről árult el egyet-mást. Modem svéd költők verseit hallhattuk, — Mécs Károly, Vass Éva és Szabó Gyula tol­mácsolásában, ezzel kezdő­dött a műsor. A nálunk szin­te ismeretlen nevű lírikusok művei így nemcsak a költők aktuális gondjaival ismertet­tek meg, hanem az összeállí­tás alaphangulatát is meg­szabták. Kissé meditáló, itt- ott vidám, de soha nem köny- nyed, minden mondatával, a közlésen túl el is gondolkod­tatott'. Mint például Csengery Judit svéd illemtana (Vass Éva kiváló tolmácsolásában), melyben jónéhány, nekünk furcsa szokást, hűvös szer­tartásosságot ismertünk meg. Zenei csemege volt a ki­tűnő dzsessz-zongorista Jan Johansson műsora, melyet egy Stockholmot, észak Velen­céjét, szigeteit, többszáz híd- ját, érdekességeit és furcsa­ságait bemutató séta köve­tett. Az összeállítás két kiemel­kedő irodalmi alkotása Tage Aurell monológja és Bjöm Runeborg hangjátéka. HAJNALI , BESZELGETES Az ember elindul hajnal­ban gyufát kérni a szom­szédjától. Elmondja, nem tud aludni. Aztán azt is, hogy miért nem. Szavain keresztül égy élet zsákutcája bonta­kozik ki, de motívumai kö­zött sok olyan is van, mely­ben mindennapjaink apróbb, nagyobb jellemző gondja rejlik. Az egyszemélyes drámát — mintha csak neki írták • volna — Pécsi Sándor ját­szotta végig szuggesztíven, — nagy belső ihletéssel. A LANy ES A SZÁMÍTÓGÉP A hangjátékban — vallja Björn Runeborg — felszaba­dul a képzelet. Az ember korlátlan szabadsággal mo­zoghat a térben. Manipulálni lehet a térrel, lehetőség van arra, hogy egy hangjátékon belül egyidőben több hely­színen egyszerre történjen a cselekmény. Runeborg, a svéd hangjá- tékirodalom egyik kiemelke­dő egyénisége (1962-ben in­dult, azóta tíz hangjátékot írt, drámai művei szinte ki­zárólag a rádió részére ké­szülnek). Ez a hangjáték a vietnami háború hatását vizsgálja: — mit éreznek az emberek az­zal kapcsolatban. Vannak-e, akik a mai összefüggéseket próbálják kutatni, megérteni, mint a lány, a gép segítségé­vel; és mennyien vannak azok, olyanok, mint a férfi, akik az egymásra halmozódó tényeket úgy fogják fel, mint a történelem egy részét. „Az a hülyeség, hogy a világon nagyrészt olyanok uralkodnak, akik történelem­nek nézik a jelenkort” — mondja az író, s ez már túl mutat a hangjáték cselek­ményén, ez a gondolat egy általánosabb emberi problé­mát fogalmaz meg. Runeborg kitűnően bánik a hang játék lehetőségeivel, dialógusai többet monda­nak, mint az elhangzó puszta szó. Az est anyagát Liszkai (Tamás válogatta, az összekö- ÍBszöveget Csengery Judit írta. Mindkettőjük, s a zenei szerkesztő, Török Etel mun­káját dicsérte ez a hasznos, kellemes rádióműsor. — trömböczky sa Állandó tudósítónk Jászberényben Lapunk régi törekvése, hogy az országos és nemzet­közi vonatkozású hírek köz­lése mellett minél több me­gyei eseményről számoljon be. E cél érdekében a jövő­ben megyénk néhány váro­sában állandó tudósítók dol­goznak majd. Közülük első­ként Illés Antal látott mun­kához tegnap Jászberényben. A város eseményei mellett a jászberényi járás életét is figyelemmel kiséri, és rend­szeresen informálja lapunk olvasóit a Jászságról. Illés Antalhoz ugyanúgy fordulhatnak olvasóink, mint ahogy Szolnokon járva a szerkesztőséget meg szokták keresni. Tudósítónk munka­helye egyelőre a jászberényi járási pártbizottságon van, a pártbizottság telefonszámán megtalálható, ha valaki sze­mélyesen nem tudja felke­resni. A szerkesztőbizottság a tu­dósítónk munkába állásához nyújtott segítségért köszöne­tét fejezi ki a jászberényi járási és városi párt és álla­mi szerveknek. Vasárnap a határban Október első, verőfényes vasárnapján — miként or­szágszerte — Szolnok megyé­ben is népes volt a határ, serény munka folyt a földe­ken. Törték a kukoricát, töb- ségében a háztáji földeken. Ugyanakkor az őszi búza vetésének is dandárja yolt: megyeszerte vetőgépek dol­goztak az előkészített tala­jon. A Nagykunságban emel­lett rizskombájnok aratták a termést. Különféle szállító- járművek program szerint hordták a cukorrépát a gyá­rakba, s ahol arra szükség volt a répaszedést is végez­ték az emberek. Szintén leginkább „családi műszakban” — és meghívott segítőK közreműködésével — folyt a szüret is, mind a ház­tájiban, mind a részes mű­velésű szőlőtáblákon, első­sorban a Jászság és a Tisza­zug tájain. ■ BODROGI SÁNDOR: Randevú a Kopasz Oroszlánban 17. — Régóta nem zavartam — mondta a „Páter” — és remélem évekig maga felé sem kell néznem. Úgy dön­töttünk azonban, hogy arany életének véget vetünk és eggyel növeljük a házas em. berek számát. Tudom, hogy a bécsi, a müncheni és a hannoveri nyilvános házak­ban most gyászlobogót tűz­nek a piros lámpa mellé, de- hát ilyen az élet, kiházasí­tom magát, kedves barátom. — Legalább is papíron — mondta Jana. — Ez a sze­relmünk már évek óta tart de most tudtam ideutazni Kanadából és ezért eskü­szünk meg csak ezen a hé­ten. Majd bemutat az al­kalmazottainak, néhányszor körbesétálunk a ház előtt a kertben, hogy mindenki lássa, együvé tartozunk, férj és feleség vagyunk, szerel­mesek. Ebben a lakásban azonban nem házaspárként élünk majd, hanem úgy, mint a parancsnok a beosz­tottjával. — Ebből is láthatja — ne­vetett nyerítve a „Páter”, — hogy az élet nem fenékig tejfel, mindennek van egy jó és egy rossz oldala. — Nem értem — tétová­zott Schirmbaum. — Hát melyikünk a parancsnok? , — Természetesen Jana. \ Csend szakadt rájuk és még mielőtt a beszélgetés új­ra kezdődött volna, a „Pá­ter” felállt és elbúcsúzott. — Mennem kell, — neve­tett nyerítve. Láthatóan elé­gedett volt. — Magának már szereztem, most magamnak veszek egy feleséget. Amikor elment és ketten maradtak. Schirmbaum ala­posabban szemügyre vette Janát. Húsz évesnél alig idő. sebb, ragyogó szőkeségű, szép arcú, arányos termetű lány állott előtte. Arcát ár­nyalatnyi krémpúder fedte, szeme felett haragoséul íve- lődtek szemöldökei a halán­téka felé. Hosszú szempillái koromfekete szem fölé von­tak kékes árnyékot. Orra egyenes, mégis egy kissé ívelt, fitos volt, olyan, ami­lyet a férfiak annyira sze­retnek. Schirmbaum most szinte didergett a gyönyörű­ségtől, hogy egy ilyen csi­nos és kívánatos nővel lak­hat egy fedél alatt. Ügy látszik, Jana felis­merte, hogy Rudolf nem ép­pen a beosztott szemével mé- Iregeti „parancsnokát?’. — Ha azt hiszi, hogy mi itt ketten most véget nem érő turbékolásba kezdünk, akkor nagyon téved. Ügy tá­jékoztattak. hogy a lakásá­hoz — bocsánat, az ottho­nunkhoz — személyzeti szo­ba is tartozik. Az a helyiség az előszobából nyílik, így módom van arra, hogy ha szükségét látom, anélkül, hogy erről magának szóljak, feltűnés nélkül elhagyjam a lakást. Abba a szobába ma­ga csak az én engedélyem, mel léphet. Igyekszem nem sok zavart okozni az éle­tében. elvárom, hogy maga is tapintatos lesz és nem fél­tékeny, mert mondanom sem kell, hogy huszonegy éves koromig nem arra a pillanatra vártam1, hogy majd az ODESSZA magához ad feleségül. Schirmbaum zavarodottan mutatta meg a fürdőszobát, azután ellenőrizte, hogy a cselédszoba ajtajában ott-e a kulcs. A fürdőszobából vízcsobogás hallatszott. Hir. télén valamiféle féktelen in­dulatnak engedve, elszántan lépett a fürdőszoba ajtajá­hoz. — Sok a duma — szitko­zódott a foga között és fél­rerántotta az ajtót. Jana ott állt. alig egy lé­pésnyire tőle, tetőtől talpig feöltözve, kezében pisztol­lyal. — Legközelebb le is lövöm — mondta. — Ezt az ügyet pedig még holnap reggel je­lentem a parancsnokságnak. Schirmbaum megszégye- nülten tántorgott ágyához. Csak úgy, köntösét le sem dobva — végigvetette ma­gát a heverőn. Karját arca alá tette és nyitott szemmel meredt a semmibe. Másnap reggel zúgó fejjel ébredt. Gyors intézkedés Lapunk szombati számá­ban szóvá tettük, hogy a karcagi törvényszéK bejárata fölött elhelyezett bírósági és közjegyzői táblát — hogy miért, miért nem — a Ma­gyar Népköztársaság hivata­los címere helyett a Kossuth címer díszíti. A magyarázat nem sokáig váratott magára. — Hétfőn megtudtuk, a furcsa látvány okát: tizenöt éve, mikor ér­vénybe lépett az új állami címer, ráfestették a régire. Tavaly pedig amikor az épü­letet tatarozták, hogy hogy- nem a címernek nyoma ve­szett. Az illetékesek azóta gyorsan intézkedteK és ma már akárki megnézheti táb­lájukat: a Magyar Népköz- társaság hivatalos címere van azon. Szüret a Tiszazugban A megye szőlőskertje, a Tiszazug ezekben a napok­ban a munsa zajától hangos. — Közepes a termés, 18—20 cukorfokkal — így jellemezte röviden Tóth Mihály a ti- szasasi Rákóczi Tsz brigádvezetője az ide szüretjüket. A szilva viszont jól fizetett, 60—70 vagon pálinká­nak való került a szövetkezet hordóiba. A szövetkezet tagjai most a szőlőben találnak munkát maguknak A terv: 180 millió forint értékű társadalmi munka A népfront megyei bizottságának üléséről A köz javára végzett mun­káról született tegnap állás- foglalás a Hazafias Népfront Szolnok megyei Bizottságá­nak ülésén. E kezdeményezés nagyon időszerű, mert ne­gyedik ötéves tervünk idő­szakában is nagy szükség van az élet valamennyi te­rületén az önként és ingye­nesen a társadalom érdeké­ben végzett szellemi és fizi­kai tevékenységre. A társadalmi munka szá­mokkal kimutatható mérlege kedvező. A harmadik ötéves terv végére megyénkben megduplázódott az egy la­kosra jutó társadalmi mun­ka értéke: azaz háromszáz- egy forint. Az önként munkát válla­lók száma pedig 136 300. Az emberek érdeklődésére és odaadására a jövőben is számítani lehet a nemes és hasznos célok elérése érde­kében. — Ezt tartotta szem amikor állásfoglalásában, me­lyet a városi és járási nép­front bizottságoknak ajánl, megfogalmazta a hatékony társadalmi munka felada­tait. A vitában felszólalók is elmondták: sokan még min­dig csak a fizikai munkát, például egy-egy árok kiásá­sát — vagy utca kövezését könyvelik el társadalmi mun­kának, holott annak fogal­mát ettől szélesebben értel- mezzüK. A társadalmi munkások erkölcsi megbecsülését ta­núsítja, hogy évente mint­egy ezer ember lesz tulaj­donosa a megyei tanács és a népfront megyei elnök­ség által alapított Társa­dalmi munkáért emlék­éremnek, a kimagasló teljesítményt nyújtó kollektívák a Társa­dalmi munkáért plakett ki­tüntetésben részesülneK. A bizottság tagjai több megszívlelendő javaslatot tettek. A megyeszékhely tisz­taságra is hangzott el meg­jegyzés, javaslat: Szolnok piszkos és ne csak beszéljünk a város tiszta­ságáról, hanem összefogás- ' sál tegyünk is érte. Nem lehet mindent a mun­kaerőhiány terhére írni, a helyzet intézkedést és össze­fogást sürget. Mások a munkamegosztás­ról, a feladatok kiválasztá­sáról szóltak, mert nem mindegy milyen cél érdeké­ben hívják egy-egy város­ban, községben társadalmi munkára az embereket. A népfront-bizottságok —■ csakúgy mint eddig, a jövő­ben is részt vállalnak a tár­sadalmi erők mozgósításá­ból, mert a negyedik ötéves terv időszakára mintegy 160 —180 millió forint értékű társadalmi munkát tervez­tünk a megyében. Ä konyhából egy kedves és vidám bajor dalocskát hal­lott. Jana tett-vett ott, ké­szítette a reggelit. Schirm­baum észre sem vette, hogy az asszonynál, amikor érke­zett, egy kis bőrönd is lehe­tett. Másképp honnan kerí­tette volna elő ezt a kis kar­tonruhát : ragyogóan kemé­nyített, rövidke, habkönnyű költeményt. Schirmbaum borotvákozás. hoz látott, majd fürdött és felöltözött. nunk, hogy tegezzük gymást? — kérdezte Rudolftól. — Jobb az ilyet azonnal elkez­deni. Így könnyebben válunk barátokká is és ha tegezzük egymást és barátok vagyunk, akkor eszünkbe sem jut az, hogy az egyikünk fiú, és a másikunk leány. Gyere reg. gelizni. Schirmbaum esetlen med­vének érezte magát a fiatal, tündöklőén szép lány meL lett. Óvatosan ereszkedett le Arra készült, hogy amikor találkozik Janával, szemre­hányást tesz neki. De Janával nem lehetett veszekedni. Most egyetlen lófarokba fogta össze hosszú szőke haját, arcán a kiké­szítőszerek árnyalata sem volt látható. Üde volt, tiszta és illatos, végtelenül szép és végtelenül távoli. . ér Ugye meg keli xao&j« a székre a megterített asz­tal mellé. — Tudod... én egyszerű őrkatona voltam... Jana letette a kést, amely- lyel éppen vajat kent a pi- rítósra. — Az élettörténeted, drá­gám, nem érdekel. — És a neved? Csak nem mutathatlak be úgy; Jana Kanadából?! — Nem. Mondjuk mutass be, mint Jana... Ottlik-ot. Ez egy jó név. Az emberek gyorsan elfelejtik. És ez a célunk, hiszen én holnaptól már Frau Schirmbaum lej szék. A barátainknak pedig Jana­Felöltöztek, s elindultak az üzlet felé. Jana Schirm- baumba karolt, szorosan hozzátapadt és ábrándos pil­lantással figyelte arcának minden rezdülését. A kapu alatt a házmesternével talál­koztak, akinek Schirmbaum azonnal bemutatta a „meny­asszonyát”. — Óh, milyen csoda szép..; milyen drága, hol tett szert Schirmbaum úr egy ilyen gyöngyszemre? — Engem irigyeljen asz- szonyom — csicseregte Jana — hogy fiatal lány létemre kiérdemeltem egy ilyen érett, komoly férfi őszinte vonzal­mát. A bejárati ajtó mellett a házmesterné lakása nyílott. Jana beleszagolt a levegőbe és így szólt a házmesterné- hez: — Jaj asszonyom... micsoj da illatokat áraszt a maga konyhája? Képzelem, milyen finom ebédet főz? Azt hi­szem, a férje elámul, amikor hazatér és ilyen csodás illa­tok fogadják. A házmesterné — mint a katonaló, ha indulót hall — azonnal toporogni kezdett, fülig szaladt a szája és meg­ragadta Jana karját. — Jöjjön kisasszonykám, nézze meg a lakásomat... és a konyhámat... Tudja mit főzök ebédre? Húspogácsát krumplival, majonézzel és kis zöldborsót is csinálok hozzá. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom