Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-03 / 233. szám

1971. október 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Kétszer kifacsart citrom Irta: G. Dagyjanc Teffi orosz emigráns író­nőnek van egy elbeszélése a fehérgárdista tábornokról, aki a forradalom után végül is Párizsba került. A tábor­nok kiment a Place de la Concorde-ra, körülnézett, megpödörte a bajszát és azt mondta: — Mindez, uraim, termé­szetesen jól van így. Sőt nagyon jól van. De mitévők legyünk? Hogyan tovább? Jan Sejna volt csehszlo­vák tábornok előtt, aki ál­lami pénzeket sikkasztott és még 1968 elején megszökött az USA-ba, sokáig nem me­rült fel a „mi a teendő” kérdése. Sejnát „húsz év legértékesebb szökevényé­nek” tartották és minden­nap a CIA-hoz vitték, ahol „szívesen elmesélte" Cseh­szlovákia és a Varsói Pak­tum minden „titkát”. Majd mikor a titkok kimerültek, a „kemény irányvonal volt hívének” (így mutatta be Sejnát az amerikai olvasók­nak a Washington Daily News) „polgári lakást” ad­tak Washingtonban. Még azt is megengedték neki, hogy bevásárolni járjon. És most Sejna, akit az amerikai felderítés kifacsart, mint egy citromot, átvitt értelemben a Place de la Concorde-ra került, körül­nézett és így szólt: „Hogyan tovább?” Sejna legutóbbi töprengé­seinek eredményei a Paris Match című lapban megje­lent, majd az angliai Daily Mail által is átvett szen­zációs leleplezések” voltak „a Szovjetunió és a Varsói Paktum más országai titkos terveiről” Nyugat-Európával, többek között Angliával kapcsolatban. Ügy látszik, volt' egy „titok", amelyről Sejnának nem sikerült me­sélnie a CIA-nak: a Szov­jetuniónak szándékában áll „benyomulni” Nyugat-Euró- pába és útközben Angliát is megszállni! Hogy meggyőzőbb lágyén a dolog, a Daily Mail közöl­te azoknak a személyeknek a „fekete listáját”, akiket Sejna értesülései szerint le fognak tartóztatni, miután a szovjet hadsereg ledobta ej­tőernyős csapatait a brit szigeteken. A jegyzéken sze­repelnek még a királyi csa­lád tagjai is, sőt Lord Mountbatten. Sir Alec Douglas-Home és Harold Wilson, a munkáspárt veze­tője—. Még a szállító- és szakképzetlen munkások szakszervezetének volt fő­titkáráról, Frank Cousinsről sem feledkeztek meg! Csodálkoznunk kell-e azon, hogy a volt cseh tábornok, akit az amerikai hírszerzés már alaposan megunt, elha­tározta, hogy ezentúl a nyu­gat-európai burzsoá sajtóra épít? Természetesen nem. A fontnak, akárcsak a dollár­nak, még nincs szaga és rá­adásul az utóbbitól eltérően még mindig beváltható aranyra. Más itt a meglepő: pub­likálva Sejna „szenzációs le­leplezéseit”, amelyek saját beismerése szerint is „film­sikerre emlékeztetnek”, a Daily Mail mégis arra a kö­vetkeztetésre jut, hogy „tel­jes egészében igazak lehet­nek”. Az angol közmondás azt tartja, hogy egy citromot nem lehet kétszer kifacsarni. Érdekes elgondolkozni azon, miért kellett az angliai pro­pagandának előhúznia a ta­valyi amerikai pohárból a már kifacsart citromot — Sejna tábornokot. Nyilván­valóan mindössze arról van szó, hogy a propaganda előtt még inkább, mint Sejna tá­bornok előtt felmerül a kér­dés: „hogyan tovább?” Arra irányuló próbálkozásaiban, hogy Angliát a „szovjet fe­nyegetéssel” ijesztgesse, már tég kifacsarta önmagát. Egy börtönlázadás - és háttere New York állam egyik ed­dig ismeretlen kisvárosa, At­tica, újabb amerikai tragé­diával bővítette az eddigiek sorozatát. Attica börtönének foglyai a kegyetlen bánás­mód elleni tiltakozásul fellá­zadtak, s túszként foglyul ejtették a börtönőröket. — Rockefeller kormányzó pa­rancsára a rendőrség roha­mot intézett a börtön ellen, letörte a lázadást. Közölték, hogy a rohamnak 41 halálos áldozata volt: 10 túszként fogvatartott fegyőr és 31 el­ítélt. Rövidéletű hazugság Közvetlenül a zendülés le­törése után Russel Oswald, New York állam börtöneinek igazgatója hajmeresztő nyi­latkozatot adott a sajtónak, azt állítván, hogy a túszként őrzött börtönőrök torkát egy- egy lázadó elvágta, mégpe­dig még az ostrom előtt, és — így állította — a börtön­őröket borzalmasan megcson­kították. Oswald egész sor olyan részletet ismertetett, amely a történet hitelessé­gét volt hivatva bizonyítani. Mint a börtönök igazgatója elmondta, minden megkötö­zött fegyőr mögött ott állt az előre kijelölt hóhér, aki azután elnyisszantotta az ál­dozat torkát. Arra a kérdés­re, hogy a fegyőrök közül miért csak tízet öltek meg a lázadók, az igazgató azt a magyarázatot adta, hogy a rendőrök mesterlövészei a börtönt körülkerítő magas falak tetejéről távcsöves pus­kákkal lelőtték a lázadókat, mielőtt még meggyilkolhat­ták volna valamennyi túszt: Az igazgató az újságírókat végigvezette a börtönön, s a vértócsáknál azt is meg­mondta, hogy ott melyik fegyőrt ölték és csonkították meg. Egy tudósító megkér­dezte: nem képzelhető-e el, bogy egyes fegyőrök véletle­nül, az ostrom során, a go­lyózáporban lelhették halá­lukat? Russel Oswald hatá­rozottan kijelentette: „Ez teljességgel kizárt”. Ennyi részlet, ennyi hatá­rozott állítás eredményeként senki se vonta kétségbe a hivatalos tájékoztatást. Ni­xon elnök azonnal gratuláló táviratot küldött a kormány­zónak, Spiro Agnew alelnök meleg nyilatkozatban dicsér­te meg a hatóságok határo­zottságát. Rockefeller pedig a börtönt elfoglaló rendőrség vezetőit árasztotta el dicsérő szavakkal. Azóta nyilván elsietettnek tartják a sok gratulációt. — Másnap nyilatkozatban meg­cáfolták a börtönhatóságok minden állítását. A boncoló orvosok kijelentették, hogy egyetlen fegyőr torkát sem vágták el, egyetlen túsz tes­tét sem csonkították meg. Haláluk oka minden esetben lőtt seb volt, némelyikük testét 8—10 golyó találta el. És a foglyoknak nem volt semmiféle lőfegyverük. Csak a rendőrök lőttek, csak a rendőrök zúdítottak tüzet a börtönre — és a tények ta­núsága szerint — anélkül, hogy célpontjaikat megválo­gatták volna Edland doktor és a többi orvosszakértő ál­tal készített boncolási jegy­zőkönyvek, a holttestekről készült felvételek leleplezték Russel Oswald és társai ha­zugságát. Az igazi botrány A börtönigazgató kénysze­redett mosakodása senkit sem győzött meg. Azt állí­totta: „bizonyos munkatár­sai” félrevezették... A kor­mányzó, az alelnök, az elnök — hallgatott. Természetesen az amerikai közvélemény azt kérdezi: — miféle „bizonyos munkatár­sai” lehetnek Oswaldnak, akik nem tudják megkülön­böztetni a késsel átvágott torkú és megcsonkított holt­testet egy puskagolyó sza- gatta tetemtől? Feltehetően arra számítottak: a boncoló orvosok majd „igazolják” a hivatalos vádat. — Nem így történt; az orvosok nem vol­tak hajlandók meghamisíta­ni a boncolási jegyzőköny­vet. Mindez, azonban a botrány részleteivel együtt, tulajdon­képpen mellékes kérdés. A legfontosabb, a lényeges kér­dés az, hogy a börtönható­ságok a foglyok ellen akar­ták hangolnia közvéleményt, el akarták terelni a figyel­met a börtönben uralkodó állapotokról, arról a helyzet­ről, amely a végsőkig elke­seredett foglyok zendülését kirobbantotta. És ez az igazi botrány, amely megrendítette az ame­rikai közvéleményt. Gibson, Newark néger polgármeste­re, az atticai rémtörténetben a fajüldözés egyik megnyil­vánulását látta, hiszen — mint mondotta — „ugyanar­ról a haragról van szó, amely erőszakot szül az Egyesült Államok oly sok néger get­tójában...” William Künst­ler, az ismert jogász, aki a lázadás után közvetíteni pró­bált a foglyok és a hatósá­gok között, Kijelentette, hogy „a gaztett a My-Lai véreng­zéshez hasonlítható”: Ken­nedy szenátor kijelentette, hogy az amerikai börtönre- formraí múlhatatlanul szük­ség van. Fekete foglyok— fehér .fegyőrök A szenátornak nyilván iga­za van, hiszen az amerikai börtönökben még élesebb a faji megkülönböztetés, a ki­zsákmányolás, a politikai el­nyomás mint, általában a köz­életben. Nem véletlen, hogy az atticai ostrom napján — egész sor amerikai börtön­ben voltak tüntetések. Mary­land államban, Baltimore városában, New-Orleansban és másutt gázzal fojtották el a tüntetést, a hírhedt Sing- Sing börtönben pedig csal* azzal tudták megakadályozni a zendülést, hogy a foglyokat napokon át zárkáikban tar­tották. New-Orleansban a rabok tiltakozásul felgyújtot­ták celláikat, a tűzoltók a falakon kívülről zúdítottak vizet a börtönre.. Itt már több zendülés figyelmeztetett a túlzsúfoltságra és az őrök kegyetlen bánásmódjára. A helyzetet súlyosbítja, hogy sok börtönben a foglyok fe­keték, a fegyőnök fehérek. Különösen kegyetlenül bán­nak azokkal a négerekkel, akik a Fekete Párducok mozgalmához vagy más ra­dikális néger szervezethez tartoznak. A feketékhez ha­sonlóan a Porto-Rico-i és mexikói származsú foglyokat is megalázzák. — Az ötven amerikai állam fegyintéze­teiben csaknem félmillió em­bert őriznek, — mintegy öt­ven százalékukat bírói ítélet nélkül! Arkansas Cummings börtönében lényegében rab­szolgarendszer uralkodik. A foglyok a börtön gyapotül- tetetvényén naponta 12 órát dolgoznak egyetlen cent bér nélkül. Ebben a gazdaságban két évvel ez előtt három el­ítéltet a szadista őrök agyon­vertek. A dolog kiderült, a tetemeket is megtalálták —. de a vizsgálatot elszabotál­ták, a botrányt eltussolták. A közvélemény a börtönlá­zadások nyorhán méltán sür­geti a fegyintézetek helyze­tének felülvizsgálatát. Rudnyánszky István Tengeri „házmester" Angliában új módszert dolgoztak ki a víznek az olajszennyeződéstől törtéhő megtisztítására egy olyan speciális anyag segítségével, mely szinte alig befolyásol­ja a tengeri faunát. Az anyagnak a szétfúvására egy kisméretű hajón elhelyezhető berendezést alkalmaznak. A berendezés szivattyúból, bal­lonokból, két fémporiasztó- ból és egy lapátos keverő­bői áll. Az ilyen anyaggal megdolgozott és a víz felső rétegével összekeveredett olaj gyorsan lemerül a fe­nékre, ahol a iszappal ösz- szekeveredve tápanyaghoz hasonló szerepet tölt be. Szőrmevásár Lenihgrádban Huszonkét ország legnagyobb szőrmeértékesítő cégeinek több mint kétszáz képviselője vett részt Leningrdában, az 58-ik nemzetközi szőrmeaukción, A karakul, mókus és cobolyprémek mellett a külföldi cégek ezúttal nagy mennyiségb en vásároltak vidranyestet, sarki rókát, tengeri vad prémeket és ezüstrókát is. A szovjet szőrmék mellett sz ámos ország — köztük Mon­gólia is kiállította árucikkeit. A vadprémek aukción va­ló értékesítéséljek már több mint 300 éves. múltja van. A kereskedelem ilyen formája különösen a második világ­háború után terjedt el, és ma eléri az összforgalom 90 —95 százalékát. A nemzetközi szőrmepia­con ma évente mintegy 130 aukciót rendeznek. Ezek közül a legjelentősebbeket Kanadában, az USA-ban és Ausztráliában tartják. A New York-i, a londoni, a koppenhágai, a stockholmi 'és az oslói — eseménynek Számító — szőrmevásárokon közel egymillió prémet kí­nálnak eladásra. A leningrádi szőrmeauk­ció is a legjelentősebbek közé tartozik. Az első Néva- partl nemzetközi szőrmevá­sárt 1931 márciusában tar­tották meg. A prémvadász és zsákmánya A leningrádi szSrmeaukció válogatótermében 4,-r \ Szükség van a fejlődő országok összefogására Eduardo Merdado Jarrin tábornok perui külügyminisz­ter szerint a fejlődő országok­nak „tevékeny egységet” kell kialakítaniuk, hogy kihar­colhassák a fejlett országok­kal való kapcsolataikban felgyülemlett problémák rendezését. — A fejlődő or­szágoknak egységes frontot kellene kialakítaniuk — hangsúlyozta Jarrin. Megfi­gyelők ebből arra következ­tetnek, hogy Peru diplomá­ciai offenzívára készül a fej­lődő országokban. Limában, Peru fővárosá­ban mintegy 90 fejlődő or­szág miniszterei tanácsko­zást tartanak. A limai kor­mány a jelek szerint több tervezetet nyújt be a fej­letlenek szervezkedésével és álláspontjainak kialakításá­val kapcsolatban. Legújabb közlemény sze5 rint a latin-amerikai orszá­gok képviselői még az ún. 77-es csoport tanácskozása előtt összeülnek Limában, s kialakítják a fejlődő orszá­gok tevékeny egységének alapját. A latin-amerikai országok­ban tért hódít az az elkép­zelés, hogy ellenállást kell tanúsítani az ún. technoló­giai gyarmatosítással szem. ben. Nixon legutóbbi gaz­dasági reformja nyomán alakult ki az a vélemény, hogy ki kell alakítani a nemzetközi kollektív gazda­sági és pénzügyi biztonság rendszerét. Irodaház Párizsban Néhány év óta egyre ma­gasabb épületek emelkednek Párizsban. Franciaországban viszonylag újkeletű a felhő­karcoló építés és íme Párizs­ban megkezdték egy 225 mé. teres irodaház, az úgyneve­zett „Maine-Montpamasse” toronyház építését. Egymást követik az újabbnál újabb tervek. A következő „Apo- gée” elnevezésű felhőkar­coló 24o méter magas lesz. A „Maine-Montparnasse” 100 000 négyzetméternyi iro­dahelyiséget foglal magába, minden egyes emeleten 1600 négyzetméter hasznos felü­let lesz. A szakemberek szá­mítása szerint akkora terü­leten legalább 800 személy dolgozhat. A csúcsforgalmat elkerülendő — az irodaház­ban dolgozó cégek félórás időközökkel lépcsőzetes munkakezdést vezetnek be. Az épületiben 24, négy cso­portra elosztott lift szállítja a dolgozókat. A lift 40 má. sodperc alatt éri el a meg­felelőé emeletet, ez azt je­lenti, hogy másodpercen­ként 6 métert tesz meg. A felvonók szabályozását bo­nyolult elektronikus rend., szer végző. Elvben sohasem kell 30 másodpercnél tovább várakozni a felvonóra. Kü­lönleges elektronikus rend­szer teszi lehetővé, hogy ál­landóan figyelemmel kísér­jék azt az 1200 paraméteri; amelyek meghatározzák RZ épület egészének tevékeny? Bégéig ' ''*AV ) KÜLPOLITIKA

Next

/
Oldalképek
Tartalom